Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-09-15 / 1842. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 15. Nyirbálják a unionok jogait Az összeomlott kártyavár AZ EISENHOWER ADMINISZTRÁCIÓ LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE SZORÍTJA HATRA A SZAKSZERVEZETEKET. — A NATIO­NAL LABOR RELATION BOARD DÖNTÉSEI MIND MUNKÁSELLENESEK. WASHINGTON — Az amerikai nagy szakszervezetek csak most ébredtek arra a nagy veszélyre, amely az Eisenhower által kinevezett uj National Labor Relation Board (NLRB) részéről fenyegeti őket. Ez az intézmény, — dacára annak, hogy a New Deal adminisztráció hívta életre, — soha sem volt túlságosan munkáspárti, de egyes esetekben legalább méltányosnak mutat­kozott a munkásokra vonatkozó törvények magyarázásánál. Mióta Eisenhower ezen Board tagjaivá nevezte ki Guy Far­mer elnök, Philip Rodgers és Al­bert C. Benson republikánus politikusokat, a bizottság állan­dó következetességgel a szak- szervezetek ellen dönt és lépés- ről-lépésre nyirbálja az ameri­kai munkásság szervezkedési jo­gait. Az utóbbi két hónapban ho­zott döntései végre a két nagy szakszervezet főtisztviselőit is megijesztették és úgy az AFL mint a CIO végrehajtó bizottsá­ga nyilatkozatot adott ki, mely­ben rámutatnak az uj Board munkásellenes voltára, persze minden eredmény nélkül. Meglepő volt a NLRB azon döntése, hogy a munkáltatónak joga van munkásai előtt érvel­ni arról, hogy azok csatlakozza­nak-e vagy sem a unionhoz. A Wagner törvények kimondották, hogy a munkáltatónak semmi köze sincs ahoz, hogy a munkás csatlakozik-e a unionhoz, vagy sem. A Taft-Hartley törvény ezt megváltoztatta és a NLRB most még megtoldotta azzal, hogy a munkáltató, vagy annak meg­bízottja (a foreman) jogosan megkérdezheti bármely alkalma­zottját, hogy tagja-e a union- nak. Ez a módszer természete­sen a munkások megijesztésére szolgál és megnehezíti a szerve­zetlen műhelyek megszervezé­sét. MEGNEHEZÍTIK A SZTRÁJKOKAT Az uj intézkedés szerint ha a munkások sztrájkba mennek va­lamely ipar egyik munkáltató­jánál, akkor azon ipar többi munkáltatói lezárhatják műhe­lyeiket és igy kiéheztethetik az összes munkásokat. A KISEBB MŰHELYEK Egy másik NLRB döntés sze­rint ha olyan gyárat vagy mű­helyt adnak el, amely ellen a munkások részéről panasz van a Board előtt, a panasz az uj tu­lajdonosra nem vonatkozik. Ez a döntés azt jelenti, hogy a munkáltató kibújhat a felelőség alól, mihelyt a cég tulajdonosa gyanánt más nevet jelent be, ami egyszerű irodai formalitás. Ugyancsak munkásellenes a Board azon döntése is, hogy olyan kisebb műhelyek ügyeivel nem foglalkozik, amelyek ter- melvényeit csak az állam kere­tein belül használják. Az ily kis műhelyeket és üzleteket a NLRB a megfelelő egyes állami hatósá­gok elé utalja. Azonban köztu­domású dolog, hogy az egyes államok munkaügyi bizottságai túlnyomó többségben munkás­ellenesek. A National Labor Relation Board ezen döntései minden két­séget kizárólag mutatják, hogy az Eisenhower adminisztráció az üzletvilág szolgálatába sze­gődve szisztematikusan nyirbál­ja az amerikai munkásság szer­vezkedési jogait. CSÖRGŐ-KÍGYÓS vallas A NLRB számos döntést ho­zott a sztrájkok megnehezítésé­re. Ilyen döntés például az, hogy ha a szerződés nem járt le, ak­kor még a bejelentett 60 napi várakozás után sem szabad sztrájkolni. Ezt az úgynevezett “lehülési időt” a NLRB minden­féle kikötésekkel meghosszab­bítja úgy, hogy a legtöbbször csak 80 napi várakozás után le­het sztrájkolni, vagyis a mun­káltatónak elegendő időt adnak arra, hogy felkészüljön a mun­ka beszüntetésére. Ez az intéz­kedés nagy mértékben ejti a sztrájk hatásosságát. Egy másik intézkedése a NLRB-nek az, hogy az úgyneve­zett “wildcat” sztrájkoknál fe- lelősssé teszi a uniont és ilyen esetekben a munkáltatót feljo­gosítja kártérítésre. “Wildcat” sztrájk az, amikor a munkások a vezetőség beleegyezése nélkül mennek sztrájkba. A munkálta­tók az NLRB ezen döntésével könnyű szerrel szétrobbanthat­nak minden uniont, mert a tag­ság között elhelyezett agent-pro- vokatőrjeikkel bármikor indít­hatnak ilyen “wildcat” sztráj­kot. TRENTON, GA. — A 67 éves Reece Ramsey belehalt a csörgő­kígyó marásába, amit a vallási szertartás közben kapott. Ezen a vidéken egy uj vallás­szekta keletkezett- amelynek szertartásán a hívők egy csör­gőkígyót adnak kézről-kézre. Ramsey már a harmadik áldo­zata ennek a különös vallásnak. A georgiai hatóságok eddig még nem avatkoztak be, mert “tiszteletben tartják a vallás- szabadságot”, ami azt jelenti, hogy a tudatlan népet nem akar­ják megszabadítani a vallásos babonától. A 3 haláleset követ­keztében azonban úgy hiszik, hogy alkalmazni kellene azon törvényt, amely eltiltja a mér­ges kígyók oly szállítását, amely a környezetet veszélyezteti. A honvédelmi minisztérium végső és “korrigált” listája sze­rint a koreai “rendőrakcióban” az Egyesült Államok veszteségi listája 142,067 nevet tartalmaz. Ezek közül elesett 23,148, meg­sebesült 105,768 és eltűnt 12,- 954. (Vi.) A fasiszta világszövet­ség által Hitler vezetése alatt felépített vasgyürüt, melyet ak­kor Axisnek, az az tengely t a­talmáknak neveztek, mostan amerikai vezetéssel akarnak ■ <i- épiteni. Ezen tengelynek az lett volna a hivatása, amint Dulles és Eisenhower beígérték, hogy lehengerelje a szocialista útra tért országokat. Legnagyobb reményeket tar­talmazó szakasza volt a német felfegyverzés az Európai Védel­mi Szövetség keretén belül. De amikor a franciák megtudták, hogy ezen védelmi egyezmények alapján, német katonaságot he­lyeztek volna el Franciaország­ban, melyek nem a francia kor­mánytól, hanem az amerikai hadvezetőségtől kapta volna a parancsot, esetlegesen a francia nép lázadásainak a leveretésére is. De leginkább, hogy minden kommunizmussal, vagy azokkal rokonszenvezésel vádolt franci­ákat a németek segítségével a hadvezetőség összefogdoshas- son. De ebből a franciák nem kértek. Leszavazták az egyesü­lésre szóló indítványt. A védel­mi szövetkezet pedig teljesen értéktelen a franciák részvétele nélkül. A NÉMETEK SEM AKARJÁK Dr. Otto John és későbben a Németország felfegyverzésének szolgálatára felállított parla­menti bizottság elnöke, Witt- mach azt mondották, hogy a PROFITMENTES KÖZLA­KÁSOK LOS ANGELES — A Homer Capehart (R.) szenátor vezté- se alatt álló szenátusi bizottság az FHA (Federal Housing Aid) skandalum vizsgálatánál rájött, hogy több olyan társulat, amely a szövetségi kormány segélyé­vel lakásokat építtetett, ame­lyekről azt hirdették, hogy azo­kon nem csinálnak hasznot, hi­hetetlen profitzsarolást követ­tek el. Los Angeles városban a telek­érdekeltség rendkívül militán- san ellenezte az állami építkezé­seket. Azt hangoztatták, hogy privát társulatok fel tudják épí­teni a kívánt lakóházakat, még­hozzá a túlzó nagy profit kizá­rásával, ha állami kölcsönt kap­nak. A Capehart bizottság kiderí­tette, hogy ezen társulatok alig pár dollár befektetéssel milliós profitokat zsaroltak. Még a pro­fitrendszert ismerő és helyeslő szenátorokat is ámulatba ejtet­te az a rettenetes profit zsaro­lás, amit ezen telekspekulánsok véghezvittek s most azon tana­kodnak, hogy valamiképpen le­hetne-e port indítani a rettene­tes nagy összeharácsolt profit visszaszerzésére. Ezen telekspekulánsok a helyi politikusokkal összejátszva azt hirdették, hogy ha az állam épit olcsó lakásokat, az már szoci­alizmus, kommunizmus, ami pe­dig nagy veszélyt jelent az ame­rikai nép számára. Ettől a rop­pant nagy veszélytől mentette német nép előtt eltitkolt pontok nem védelmet, hanem támadást tartalmaznak. Ebből a józanabb gondolkozásu németek nem kér­nek. Amint ezek, meg minden hadi szakértő német tudta, és tudja ma is, hogy az esetleges összeütközés a szocialista és a tőkés rendszerek között, éppen a német földön kezdődne és bor­zalmas volna. Amint Dr. John mondta, csak radioaktív porral fedett Németország lenne az eredmény, ahol élet nem is lé­tezhetne. A német munkásság, még a rózsaszínű szociáldemokraták is tudják, hogy mi volt a célja azon pontnak, hogy a francia, olasz, belga csapatokat Német­országban és a német csapato­kat meg más országokban he­lyeznék el. Úgy a német, mint majdnem minden európai or­szág munkássága tudja ezt a királyok által gyakorolt takti­kát. A magyarokat Boszniába, a bosnyákokat meg Magyaror­szágra rendelték akkor, amikor szarájkokra vagy nagyobb tün­tetésekre készült a nép. Ugyan­is attól féltek, hogy a magyar katonaság esetleg meggondolta volna a dolgot, mielőtt testvére­ibe lőtt volna, de az idegen bos- nyákok ezzel nem törődtek. Ezt remélték az amerikaiak Olasz és Franciaországokban elhelye­zett idegen csapatoktól is. A szépen kitervezett kártya­vár összeomlott, most mást akarnak építeni, de annak sem lesz — nem lehet — jobb alapja mint az előbbinek. meg a californiai népet például Samuel Firsk telekspekuláns is, aki 1000 dollár (egy ezer dollár) befektetéssel és állami kölcsön­nel 2,615,000 dollár profitot szerzett magának. Egy másik telekspekuláns, Ben Weingarten már jóval töb­bet, vagyis 65,000 dollárt fekte­tett be ebbe a profit nélküli üz­letbe, amiből felépítette a 39,- 973,000 dollárt érő Park Mutu­al Homes háztömböt. Capehart álütása szerint ez a telekspeku­láns, ha csak tiz százalékos ha­szonra dolgozott is, bezsebelt közel 4 millió dollárt. Washingtonban a Department of Justice kijelentette, hogy ed­dig 74 olyan építő vállalatról van tudomásuk, melyek alig né­hány dollár befektetéssel milli­ós porfitot kerestek a profit- mentes vállalkozásokon. De mennyit kerestek volna akkor, ha igazán profitra dol­goztak volna? GUATEMALA! DIKTÁTOR GUATEMALA — Az ameri­kai szolgálatban álló Carlos Cas­tillo Armas, aki a “győztes for­radalom” vezérének tartja ma­gát, feloszlatta azt a 3 tagú bi­zottságot, amely a nép 95 száza­lékos többséggel megválasztott kormány elüzésa óta intézte az ország ügyeit és most diktátori hatalommal rendelkező ország­főnek proklamálta önmagát. — A United Fruit Companynak még a 3 tagú bizottság is túlsá­gos sok demokráciát jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents