Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-09-01 / 1841. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 1. Szájról-Szájra — AMI A NAPOKBAN FELTŰNÉST OKOZOTT — Guatemala uj nagykövete, Jose Luis Cruz Salazar alezre­des megérkezett Washington­ba és jól megrendezett ceremó­nia közepette nyújtotta át meg­bízó levelét Eisenhower elnök­nek. President Eisenhower fel­tűnő barátságosan fogadta az uj nagykövetet, dicsérte a gua- temalai népet, hogy felszabadí­totta magát a “kommunista zsarnok uralom alól”. “Guatemala népe nagyszerű (magnificent) erö'feszitéssel ráz­ta le kezeiről a kommunista béklyókat”, — mondotta az el­nök — “s ezzel kivívta azt a jo­got, hogy saját sorsuk felett önmaguk rendelkezzenek.” Hát ez aztán igazán “magni­ficent” mondás? Mert hogyis történt csak ez a dolog? Guatemala népe 95 százalé­kos szavazat többséggel válasz­totta meg azt a kormányt, mely meg akarta nyirbálni a United Fruit Co. kizsákmányoló jogait, foganatosítani akart néhány már igen régen esedékes refor­mot, közöttük a földreformot is, mire az amerikai nagykövet, John E. Perifoy talált egy pár “ezredest”, akiknek amerikai pénzzel “hadsereget” verbuvál­tak, kaptak amerikai fegyvere­ket, még repülőgépeket is s ez a zsoldos csapat elkergette azt a kormányt, amelynek felfegyver­kezését éppen Amerika mega- dályozta. Eisenhower elnök két héttel ezelőtt nyilvánosan mon­dott köszönetét Perifoy nagykö­vetnek azon “hatásos közbenjá­rásért”, amellyel Guatemalát megszabadította a kommunista zsarnoki uralom alól. És ime, most megint azt kell hallanunk, hogy Guatemala NÉ­PE ÖNMAGÁT SZABADÍTOT­TA FEL méghozzá “magnifi­cent” erőkifejtéssel. Felszaba­dította önmagát a 95 százalékos többség uralma alól? Hej, de csodálatos is a nép, •— az istenadta nép, — ha a sor­sát dollárokkal intézik. Az elnök végre aláírta az uj adótörvényt, amely körülbelül másfél billió dollárral szállítja le az évi jövedelmi adót és az­ért a közelgő választások alkal­mával a republikánusok nagy ütőkártyának fogják majd fel­használni, azt állítva, hogy ezen uj adótörvény milliók számára jelent megtakarítást. Hát ebben igazuk is van. De mint nagyon sok olyan igazság, amely nem ismerteti a szóban- forgó dolgot teljesen, a fél-igaz­sággal mondott nagymérvű ha­zugsággá lesz, úgy ebben a eset­ben is a republikánusok kérke­dése sem egyéb durva népcsa­lásnál. Ezt nem mi mondjuk, hanem mindenki, aki az uj adótörvényt áttanulmányozta, közöttük szá­mos demokrata szenátor is, Mert ez az adótörvény “milliók” számára csak pár cent évi meg­takarítást jelent, vagyis egészen jelentéktelen, ellenben a nagy jövedelmű emberek számára már igen jelentékeny haszont hozott. A Bérmunkásban már több­ször ismertettük ezen uj adó­törvényt, amely az 5-6 ezer dol­láron alul kereső embereknek szóra sem érdemes kedvezményt jelent. Viszont a 10,000 dollá­ron felüli jövedelműeknek a 10 százalékos egyenes adó levágás már jelentékeny megtakarítást eredményez. De az uj adótör­vény legfontosabb része a túlzó nagy profit megadóztatásának a beszüntetése, továbbá a rész­vények, bondok s kötvények jö­vedelmeire szóló adó leszállítá­sa. Szóval az elvitázhatatlan tény az, hogy ezen uj adótörvényt a gazdagok részére hozták s leg­AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s«mmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termeié eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá ivóban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein helüL fontosabb része az, hogy növeli a PÉNZ HOZADÉKANAK A PROFITJÁT, vagyis amig a munkával szerzett jövedelem adója tovább is magas marad, a NEM MUNKÁVAL szerzett jö­vedelmet előnybe részesíti. A politikai cselfogás egyik ti­pikus példáját mutatja az a pro­paganda, amit a republikánusok ezen uj adótörvénnyel csinálnak. A képviselőház 305 szavazat­tal 2 ellenében elfogadta azon törvény javaslatot, amely a kommunista pártot törvényelle­nesnek mondja. Egy héttel előbb csaknem hasonló javaslatot fo­gadott el a szenátus is 85-1 sza­vazattal. Miután a két javaslat némileg külömbözik, az egyez­tető bizottság elé kerül, mielőtt az elnök aláírná. Ezt a törvényt állítólag a de­mokraták szorgalmazták, hogy azzal a republikánusok kezéből kiüssék a választások legfőbb ütőkártyáját. Egyenlőre még mindkét párt úgy tartja, hogy a kommunizmussal való ijeszt­getés a legjobb propaganda és a leghatásosabb kortesbeszéd az, amelyben elmondják, hogy a pártjuk milyen “hősi” harcot vív a kommunizmus ellen és mi­lyen érdemeket szerzett a kom­munista veszedelem elhárításá­ban. Brownell igazságügyminiszter és Hoover FBI főnök kijelentet­ték, hogy ők nem akarnak ilyen tiltó törvényt. Szerintük sokkal jobb, ha a kommunista pártot meghagyják pártnak, csak ép­pen azokat rakják a börtönbe, akik a pártban működni mernek. Soha ennél szebb és erkölcsö­sebb felfogást még egyetlen or­szágban sem produkáltak. Hoover szerint ez a törvény meg fogja nehezíteni az FBI munkáját, mert ha nem lesz kommunista párt, nem lesznek kommunista cellák, hát hol fog­ja ő elhelyezni a kémeit, a besú­góit? Kénytelen lesz csupa ké­mekből álló cellákat alkotni és aztán azok, mint a pókháló, egyszer-máskor majd csak fog­nak egy-egy ártatlan embert is. A szenátusban még egy na­gyon figyelemre méltó és igen furfangos törvényjavaslatot fo­gadtak el. Ezen javaslat szerint a kongresszusi bizottság elé idé­zett azon tanúnak, aki a Bill of Rights jogokra hivatkozva meg­tagadja a választ a hozzá inté­zett kérdésekre, a szóbanforgó bizottság “mentelmi jogot” ad­hat, vagyis biztosíthatja arról, hogy a vallomását nem fogják felhasználni ellene. Nyilvánvaló, hogy ez a fur­fangos törvény durva kijátszása és megsemmisítése az alkot­mány azon pontjainak, amelyek a polgárok egyéni szabadságát védik. És a legérdekesebb az, hogy a szenátorok ezen ALKOT- MÁNYTIPRó TŐ R V É N Y T ÚGY IGYEKSZENEK BEAD­NI AZ AMERIKAI NÉPNEK, HOGY AZZAL MAGÁT AZ AL­KOTMÁNYT VÉDIK. Postabélyeget a franciák használtak először 1653 körül. Ez azomban a borítékra nyoma­tott vagy pecsételt jelzés volt. Az igazi, felragasztott bélyeget első Ízben az angolok kezdték használni 1840-ben. HOOVER JR. JUTALMA WASHINGTON —A szená­tus minden tárgyalás nélkül egyhangú szavazással jóváhagy­ta Herbert Hoover Jr. kinevezé­sét az al-külügyminiszteri tiszt­ségre, amely állásról Walter Be­dell Smith generális lemondott. Az 51 éves “ifjabb” Hoover (Hoover volt elnök fia) azért kapta ezt a tisztséget, mert “szerencsésen” megoldotta az irániai olajproblémát. Hoover meg is érdemelte a nagy kitün­tetést s már azt is rebesgetik, hogy ha Dulles belefárad a sok kudarcba s lemond, Hoover Jr. foglalja el a helyét s igy nem lehetetlen, hogy 1960-ban eset­leg ismét egy Herbert Hoover kerül a Fehérházba s talán ké­pes lesz egy újabb Hoover de­presszió előhívására is. Hoover Jr. azzal szerzett ma­gának igen nagy érdemeket, hogy az irániai olaj 40 százalé­kát megszerezte az amerikai nagy olajtársaságok részére, ami igen fontos, mert most, mint bevallják, ellenkező eset­ben az a rengeteg olaj a kom­munista népek kezeibe jutott volna, akik, miután még nincs elegendő automobiljuk a fel- használására, igen olcsó árért dobták volna a világpiacra és az amerikai automobil-tulajdono­sok legalább is 10 centtel ol­csóbban vehették volna a gazo­lint ,ami nagyban csökkentette volna az olajbárók profitját. Herbert Jr. ettől a rettenetes nagy szerencsétlenségtől óvta meg a sok millió amerikai autó­tulajdonost s azért csak megér- demü, hogy ily nagy kitüntetést kapjon. A 44 CENTES DOLLÁR WASHINGTON —. A United Press hire szerint dacára annak, hogy a farmerok egyre keveseb­bet kapnak termelvényeikért, az élelmiszerek árai emelkedést mutatnak. Ennek oka az, hogy a “közbeeső” tényezők egyre emelkedő profitot vesznek az élelmiszereken. Az alsóház földművelésügyi bizottsága is úgy találta, hogy a farmerok az élelmiszerekre költött dollárból csak igen kis részt kapnak. Ennek a dollár­nak a legnagyobb részét a pa­koló és feldolgozó nagy cégek, továbbá a szállító vállalatok ve­szik el. Ezen bizottság úgy ta­lálta, hogy 1951 óta a farmerok átlagos jövedelme 18.8 száza­lékkal esett, de ugyanazon idő alatt a fogyasztók 1 százalékkal többet fizetnek minden farmter- melvényért. A városi fogyasztó ma rekord árakat fizet a kenyérért és min­den olyan áruért, ami lisztből készül, noha búza ára 7 év óta a legalacsonyabb fokra esett. A farmtermelvények árainak ily esése akkor, midőn az ipari ter- melvények árai emelkednek azt eredményezte, hogy a farmer kezében a dollárnak csak 44 cent vásárló képessége van. A farmerok jövedelmének és igy vásárló képességnek ez az állandó esése veszedelmes követ­kezményekkel járhat, — mond­ja a bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents