Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-15 / 1840. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 15. TÁMADÁS A UNIONOK ELLEN AZ AMERIKAI MUNKÁLTATÓ OSZTÁLY A VÖRÖSEK ELLENI HISZTÉRIÁT A SZERVEZKEDÉS JOGÁNAK MEGNYIRBÁLÁSÁRA HASZNÁLJA FEL. — ÚJBÓL MŰKÖDNEK AZ IPARI DETEKTÍVEK WASHINGTON — Az amerikai napilapok egyre több olyan hirt hoznak, amelyek arról számolnak be, hogy a National Relation Board és egyéb kormányközegek a munkáltató és munkások között felmerülő ügyekben csaknek kizárólag a munkásság ellen döntenek. De azonkivül a kongesszus mindkét háza előtt egész csomó olyan javaslat van, amelyek célja a munkások szervezkedési jogának megnyirbálása. '-----------------------Semmi kétség sem lehet tehát arra, hogy az amerikai munkáltató osztály nagy munkásellenes offenzivája már folyamatban van. Ezzel a támadással szemben az amerikai nagy szakszervezetek csaknem tehetetlenek. Ennek oka leginkább az, hogy ők maguk segítették előkészíteni a talajt erre a támadásra, mert ezen offenziva teljesen a “vörösek” üldözésén, a kommunizmus elleni védekezésen épült fel és ebben az AFL és a CIO megelőzték magukat a munkáltatókat is. A szervezkedés ellen irányuló nagy támadásról az American Civil Liberties Union egyik tanácsosa, Edward Myerling, az alábbi adatokat sorolja fel. Egy-két évvel ezelőtt még egyetlen union tisztviselő sem hitte volna el, hogy az amerikai nagyvállalatok újra alkalmazni fogják a már többször törvényellenesnek nyilvánított kizárásokat, fekete listát, privát detektívek és besúgók alkalmazását. Mindezeket ma megint megtaláljuk számos nagy cégnél és az “ipari detektív” irodák is újból virágoznak, — mondotta egy szakszervezeti vezér. IPARI DETEKTÍVEK Ezen “ipari detektív irodák” leginkább volt FBI ügynökök vezetése alatt állnak, vagy legalább is azokat alkalmazzák, mert ezek révén hozzájutnak a kormány titkos ügynökeinek a jelentéseihez is. Ma már számos aktiv unionista panaszkodik, hogy minden gyárban, ahol munkára jelentkezik azzal fogadják, hogy ott nincs munka, holott másokat meg felvesznek ugyanazon szakmára. A régi unionisták még jól emlékszenek az ilyen “fekete listákra” és arra, hogy a munkáltató (az igazgatóság) végzése ellen semmit sem lehettek. Ma már számos esetben újból ott tartunk. Ide vezetett az a dolog, hogy kitalálták a “biztonsági” (security) rostázást. Mindenki, akire ráfogják, hogy valaha kommunista volt, vagy kommunistával szimpatizált, társalgóit, vagy ismert valakit, aki kommunistákkal barátkozott, esetleg olvasott valamilyen liberális újságot, már “security risk” (biztonsági kockázat). . John Butler (R. Ma.) szenátor például olyan javaslatot terjesztett a kongresszus elé, melynek értelmében ha valakit megvádolnak, hogy a kommunistákkal szimpatizál, vagy ha egy unionra azt mondják, hogy kommunisták dominálják, akkor nem a vádlónak kell bizonyítani a vádat, HANEM A VÁDLOTTNAK, HOGY A VÁD NEM IGAZ. Ez természetesen a minden idők tisztességes igazságszolgáltatásának a csúfos arcul- csapása. EGYMÁST MARJÁK Növeli a szervezkedés veszélyét az, hogy a kommunizmus AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmj közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint, osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotét ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy" ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztolt. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein helüL elleni “védekezés” politikailag nagyon kifizetődik. Ezért a munkáltatók felhasználják a kedvező alkalmat és kiépítik a szervezkedés elleni intézményeiket. Ma már számos “anti labor” szakértő hirdeti szolgálatait. Ezen “szakértők” abból élnek, hogy “vörösöket találnak és lepleznek le”. És ha nem találnak, akkor vörösre mázolnak olyanokat, akik maguk is anti- kommunisták voltak eddig, diába, ez már igy megy, a nagy anti-kommunista felfalja a kis anti-kommunistát. És végre, élni is kell s ha az ilyen “private eye” nem talál kommunistát, akkor miért tartanák? Elveszti az állását, kenyér nélkül marad. Tekintetbe véve az eddig mondottakat, nem lehet csodálkozni azon, hogy a “privát eye” az egyes műhelyekben egyszer csak a legaktívabb unionistákat jelenti be, mint kommunista szimpatizálókat. Hiszen erre nem kell semmi bizonyíték, nem is szembesítik a feljelentettel, elég ha tudják, hogy az illető például átlapozta a Nation, a New Republic, vagy más hasonló “kommunista” folyóirato kát. Mert most már a szervezkedés jogáért és a szabadságjogokért síkra szálló minden újság megkapta a “kommunista” bélyeget. KOOPERÁLNAK AZ ELLENSÉGGEL Ez a munkásellenes szellem uralja ma a National Relation Boardot is. Ennek tulajdonítható be a julius 30-án hozott azon végzés is, hogy a sztrájk előtt álló gyár tulajdonosa lezárhatja a gyárat és igy kizárással megelőzheti a sztrájkot. Ezt az akciót a NRLB “defensive” (védelmi) akciónak nevezi. A 4-1 szavazattal hozott határozat lényege az, hogy ha va- valamely gyárban a munkások nem fogadják el a munkáltató ajánlatát s sztrájkra készülnek, a munkáltató lezárhatja a gyárat, ami az összes munkások ELBOCSÄJTÄSÄT jelenti és azután minden jelentkező munkást, mint UJ MUNKÁST vesz fel az általa megszabott feltételek mellett. Ha a union erős és a munkapiacon kevés a munkakereső, akkor ez a döntés nem sokat jelent. Azonban amikor már sok a munkanélküli, ezen határozat felhasználásával és elegendő rendőri védelemmel minden sztrájkot és minden uni- ont meg lehet tömi. A NLRB ezen határozata szintén egyik jele a munkáltatók nagy offen- zivájának. Dacára ezen nagy veszedelemnek, mely a szervezkedés szabadságát^ fenyegeti az AFL és a CIO.vezérei még mindig éppen olyan erélyesen üldözik a “vörösöket”, mint a kormányközegek és a mögöttük álló iparbárók, bankárok és nagykereskedők, akik éppen ezen vörösellenes nagy hisztériát használják fel a unionok megtörésére is. Csodálatos dolog, hogy az amerikai szervezett munkásság nem látja, vagy nem akarja látni, hogy vezéreik az igazi ellenségeikkel, a gazdasági kizsák- mányolóikkal kooperálnak McCarthy bünustája (Folytatás az 1-ső oldalról) McCarthy elleni vizsgálat folytatását. JOE BARÁTAI Legutóbb Ralph E. Flanders szenátor terjesztett be üyen javaslatot, amelynek tárgyalását McCarthy barátai mái’ nem tudták megakadályozni, noha ezek között vezető szerepet visznek Nixon alelnök és Knowland (R. Cal.) szenátor is, "aki a republikánus szenátorok vezetője. McCarthy barátai azonban mégis elértek annyit, hogy a direkt cenzúra megszavazása helyett egv újabb vizsgálóbizottság kiküldését vitték keresztül, remélve, hogy az ügyet el tudják huzni addig, amig a szenátorok beleunnak, vagy pedig találnak valamilyen formulát a demagóg szenátor tisztázására. Drew Pearson állitása szerint McCarthynak a szenátorokról titkos irattára van, amely igen sok szenátorra vonatkozó igen terhelő adatokat tartalmaz és ezen szenátorok védelmezik any- nyira McCartliyt, mert félnek, hogy az leleplezi őket. Hogy ebben van valami, azt mutatja Lydon Johnson (D. Tex.) szenátor ezen kijelentése: “Remélem, hogy a szenátus tagja nem csupa gyáva emberek s akad közöttük 6 olyan szenátor, aki kezt az ügyet ki merik vizsgálni. A demokraták között nem lesz nehéz találni 3 ilyen szenátort”. A szenátus ugyanis úgy döntött 75 szavazattal 12 ellenében, hogy a McCarthy szennyesét vizsgáló bzottság hat tagból álljon, — 3 demokrata és 3 republikánus szenátorból. Miután ezt a bizottságot McCarthy barátja, Nixon alelnök nevezi ki, egyesek azt állítják, hogy a bizottság célja McCarthy tisztázása lesz. ÖRÜL A PUBLICITÁSNAK McCarthy ellen csupán Flanders 33 vétséget sorolt fel. Ezeknek egyike a Lustrom kompániától kicsalt 10,000 dollárt, amit Flanders egyszerű “shake-down” szóval jelez, ami közismert bűntény Amerikában. Flanders lajstromához Wayne Morse (Ind. Ore.) 7 más pontot csatolt. Ezeket aztán Fulbright (D. Ark.) újabb 6 ponttal kiegészítette 46-ra. Soha United States szenátor ellen még ennyi vádat nem emeltek és soha szenátor még ekkora hatalommal nem rendelkezett szenátor társai felett, hogy ily vádak dacára is megakadályozták volna a nyilvános vizsgálatot. McCarthy egyébiránt örömmel vette a felette folyó vitát. Úgy ő, mint egyik hadnagya, Dirksen (R. ill.) szenátor azt mondják, hogy “ezen kiváló hazafi” ellen csak a kommunisták áskálódnak és a demagóg, csaló szenátor minden kritikusára rányomják a kommunista bélyeget. McCarthy azt hiszi, hogy minden publcitás, — úgy a jelenlegi is, — csak segíti a hatalomra törekvésében.
