Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-01 / 1839. szám
BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 1. OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak ez a száma már a harmadik, amely a szerencsésen megoldott válság óta, mint kéthetenkénti lap megjelent. Az olvasótábor, amely kénytelen, kelletlen tudomásul vette ezt az ideiglenes megoldást, abban a reményben, hogy mihelyt lehető' lesz, visszatérünk a hetenkénti megjelenéshez. Nem volt könnyű munka átvenni Lefkovits munkástárs ügykörét, amelyet ő oly kifogástalanul végzett évtizedeken keresztül, hogy zökkenés és zavar nélkül jelenhessen meg a Bérmunkás. De átsegített bennünket ezen a nehézségeken az uj titkárunk Takács munkástársunk odaadó igyekezet, az évtizedes munkásmozgalmi tapasztalat és a Lapbizottság tagjainak, különösen Gáncs munkástársnak a segítsége, oly annyira, hogy az adminisztráció és hála a munkástársnők közreműködésének a lap csomagolása és postázása is a régi mederben folyik tovább. Nem történt segítés az Írógárda felfrissítése terén, sem a régi irógárdisták, sem uj irók nem jelentkeztek eddig, hogy segítsenek. Reméljük, hogy ezen a téren is történik valami, de addig is a kitartó irógárdisták teljesitik a vállalt kötelességüket, amely munkának az oroszlán része Geréb munkástársat terheli. Ha ez a munkatöbblet terhelő is a szerkesztőre és a munkatársaira, dicséretükre legyen mondva, a Bérmunkás ha lehetséges, jobb mint valaha volt. A másik dolog, amely még nem ment vissza a régi kerékvágásba, az az olvasótábor közreműködése. A hosszú ideig tartó bizonytalanság érthetően csökkentette a bevételeket, nem jöttek be az előfizetések, felülfizetések, még mindig vannak kint naptár pénzek is. De főleg, Akron kivételével, sehol nem tartottak összejöveteleket, amely komoly bevételektől foszttta meg a’lapot úgy, hogy az az alap, amelyet az utolsó 10-12 évben összegyűjtöttünk oly módon, hogy a lap megírását, adminisztrálását díjtalanul végezték el a munkástársak, erősen megfogyatkozott. A Bérmunkás Lapbizottsága most, amikor biztosítva van a lapunk megjelentetése a régi módon, amely módon csak a Bérmunkás jelenik meg magyar nyelven, azzal a felhívással fordul az olvasókhoz, hogy ők is állítsák vissza a régi együttműködést, ne várjanak felszóllitást, küldjék be az előfizetéseiket, felülfizetései- ket és rendezzenek összejöveteleket még a nyár folyamán a Bérmunkás javára, hogy biztosítsák annak a zavartalan megjelenését és azt a lehetőséget, hogy visszatérhessünk a hetenként való megjelenésre. Hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy Lefkovics munkástárs eltávozásával, a lap előállítási költsége emelkedett, mert az általa végzett szakmunkáért most fizetnünk kell, bár a nyomdászaink ezt a munkát nagyon méltányos árért végzik el, mégis jelentős megterhelést okoz. A Bérmunkás Lapbizttsága hosszú évek óta nem folytatott gyűjtést, elhagyta a már annyira megszokott sorsolásokat is, mert az olvasók önkéntes hozzájárulása ezt feleslegessé teszi, azért meggyőződve arról, hogy ennek a felhívásnak, amely feltárta őszintén a helyzetet, minden hangzatos frázis nélkül is, meg lesz a hatása és az előfizetések, felülfizetések most is megindulnak és egy pár sikeres nyári összejövetel helyreállítsák a Bérmunkás anyagi bázisát. A Bérmunkás Lapbizottsága. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között snmml közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termeié eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá lyában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer hezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Szájról-Szájra — AMI A NAPOKBAN FELTŰNÉST OKOZOTT — Az amerikai földművelésügyi minisztérium jelenti, hogy még mindig nem tudják, hogy mit csináljanak azzal a 450 millió font vajjal, ami a kormány raktáraiban felhalmozódott s amelynek állandó hidegen tartása igen nagy összegbe kerül. — Sok pénzt takarítanánk meg, ha valaki ellopná ezt a felhalmozott vajat, — jegyezte meg az egyik újságíró, amikor a Department of Agriculture szószólója ismertette velük, hogy a vaj tuladá- sára ajánlott tervek egyike sem bizonyult praktikusnak. Igaz ugyan,, hogy az amerikai nép el tudná fogyasztani ezt a felhalmozott vajat, de akkor a tej és a vaj ára annyira leesne, hogy a tejtröszt tiltakozna ellene. Külföldre sem lehet eladni, mert néhány amerikai politikus népszerűségi propagandát csap abból, hogy ime az amerikai vajat a külföldi népek olcsóbban vásárolhatják, mint maguk az amerikaiak. így a külföldi árat legalább 41 centben kellett megszabni, ami azonban magas, hogy mindössze csak 166,000 fontot tudtak igy eladni. Szóval túlsók a vaj, ez a nagy baj. Legalább is túl sok az amerikai nép vásárló képességéhez arányitva. Mert a Department of Agriculture elismeri, hogy az amerikai nép igen nagy többsége vaj-utánzatot, MARGARINT használ, mert-az sokkal olcsóbb. íme a tőkés termelő rendszer egyik legjellemzőbb tulajdonsága : az igazi, értékes jó árut felhalmozzák, tönkre hagyják menni amíg a nép azon áru olcsó, tehát minden tekintetben értéktelenebb utánzatát kénytelen használni. — Mégis csak van valami baja annak a termelési rendszernek, amelyben ez nemcsak a vajjal, hanem számos más élelmiszerrel és más ipari termelvénnyel is gyakran megtörténik. Az újságok hírei szerint VAJ- problémája csak az Egyesült Államoknak van. Ugylátszik, a világ többi országait nem éri az a szerencsétlenség, hogy ilyen túlsók tejterméke legyen. Azonban az Egyesült Nemzetek éppen most jelenti, hogy más országoknak a vaj helyett BOR- problémái vannak. Ezt a bor-problémát, — a jelentés szerint, — az okozza, hogy a világ népe fokozatosan kevesebb és kevesebb bort iszik és a bortermelés ezzel szemben nem esik. így aztán a bortermelő országokban úgy jártak a sok borral, mint az Egyesült Államok a vajjal, — nem tudnak túladni rajta. Csupán Franciaországban 600 millió gallon fölöslegről beszélnek, ennyi maradt fenn a multévi termésből, amire nincs vevő. A tőkés termelő rendszer igy zárja el a világ népét a vajtól, a bortól, meg sok más élvezeti cikktől is. Louisiana állam törvényhozó testületé elfogadott egy törvényt amely utasítja az állami rendőrséget, hogy karhatalommal tartsa fenn az iskolás gyermekek elkülönítését bőreik színe szerint. Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan válasz az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága azon dötnésére, hogy az iskolás gyermekek elkülönítése alkotmány ellenes, mert a színes népeket másodfokú polgárokká fokozza. Louisiana az első déli állam, amely így hivatalosan válaszol a Supreme Court azon döntésére, amelyet az amerikai nép pár héttel ezelőtt úgy fogadott, mint a tradicionális “jim-crow” (négerek elleni fajgyűlölet) megszüntetését. Louisianán kívül másik négy déli állam jelentette már be, hogy nem fogják fi- gyelemlie venni a Supreme Court döntését. Ez a louisianai törvény azt jelenti, hogy a déli államok politikusa), akik a fajgyűlölet hirdetésével tartják magukat hatalmon, nem fogják engedni, hogy egyetlen terméküket, a fajgyűlöletet a déli államokban megszüntessék. — Hozhattok akármilyen törvényeket, — mondják Washington felé irányítva, — itt, a Délen mi vagyunk az urak és nekünk nem fogjátok megszabni, hogy miként bánjunk a színes népeinkkel. Az orvosok egy csoportjának gyűlése, amelyet San Francisco városban tartottak, ámulvá hallgatta a Portland, Ore. városba való Dr. Goodrich Schauf- fler azon jelentését, hogy az Egyesült Államokban a házasságon kívüli szülések száma hatalmas emelkedést mutat. Amig 1938-ban csak 88,000 ily születést könyveltek el, 1950-ben már 142,000-rét és a múlt évben túlhaladta a 160 ezret, mondotta Dr. Schauffler. * Ezt az orvost nem az “erkölcsök” ily sülyedése bántja, hanem inkább az a mostoha sors, ami az ily ‘‘szerelem gyermekekre” vár. Mert Dr. Schauffler adatai szerint az ily anyák 44 százaléka a 20 éven aluli nők közül kerül ki, a múlt évben 32,000 olyan leány szült gyermeket, akik még nem töltötték be 17-ik életévüket. Dr. Schauffler a televíziót, a filmszínházat és az automobilt okolja az erkölcsök ily meglazu- lásáért. A modern technika ezen készülékei ugyanis túlságos sok sex-izgatottságnak teszik ki a fiatalságot és az eredmény a házasságon kívüli gyermekek ily nagy száma. “Midőn megfelelő előképzettséggel és kultúrával nem rendelkező fiatalságot kiteszünk olyan anyag hatásának, mint amit a televízió és a filmszínházak szolgáltatnak, el lehetünk készülve az ilyen eredményre,” — mondotta Dr. Schauffler. A fejenként és évenkénti átlagos alkoholfogyasztás: Franciaországban 35 qvart, Olaszországban 14.8, Angliában 9.8 és az Egyesült Államokban 9.5 quart.
