Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-03-20 / 1824. szám

1954. március 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kaliforniai csendélet MEGISMÉTLŐDTEK STEINBECK HIRES REGÉNYÉNEK JE­LENETEI. — A VÁNDOR MUNKÁSOK KIZSÁKMÁNYOLÁSÁ­NAK MA SINCS HATÁRA. — MEXICOI MUNKÁSOK SZOMORÚ KÁLVÁRIÁJA. Irta: BETTSY ASKER Két évtizeddel ezelőtt az amerikai közvéleményt mélyen meg­rázta John Steinbeck, kiváló amerikai iró “The Grapes of Wrath” cimü, Pulitzer dijat nyert regénye, amelyet filmdrámában is évek­ig mutogattak az amerikai filmszínházakban. Ebben a munkában Steinbeck igazán mély drámai erővel mutatja be azon kis csoport munkás szenvedéseit, akiket a homokzivatar üz ki oklahomai ott­honukból és Californiába jönnek * — abban a reményben, hogy ott munkát és jobb megélhetést ta­lálnak. INDIO, CAL. — Ma már alig maradt valami jele annak a drá­mának, amely 48 órával előbb játszódott le a 99-es Highway mentén, közel a Monroe utcához, ahol a vízmosás egy kis lapos területet alkot. Mindössze két nagyon öreg és rossz automobil meg egy hasonlóan elnyűtt trail­­er-kocsit talál ott a látogató. Pár nappal előbb azonban 35 család táborozott itt néhány rossz kocsiban és trailerben. Harmincöt család nagyszámú gyermekekkel anélkül, hogy vi­zük lett volna, még kevésbé toi­let vagy más mellékhelyiségek. Vizük csak annyi volt, amit vöd­rökben hordtak ide, hogy vala­mit főzzenek maguknak. Lega­lább is ezt jelentette Madge Hol­­derman megyei ápolónő, akit a tábor felülvizsgálására kirendel­tek. Riverside megye egészségügyi department je ugyanis feljelen­tést kapott, hogy az említett te­lepen a nagy nyomorba jutott mexikói munkások között sok gyermek is van. Ezek persze nem járnak iskolába, akik nem kapnak elegendő táplálékot és igy valamit kellene tenni érde­kükben. A vizsgálatot vezető Norman Cartier azt az információt kap­mi mondanivalóm. Washingtoni utunkról hazatérve elmondottam a dolgot és a lapbizottság tudo­másul vette annál is inkább, mert a Kariin véleménye szerint is oly “jó benyomást keltettünk Washingtonban”, hogy valószí­nűleg nem veszik el tőlünk a kedvezményt. Pár hét múltán azonban felhívtak a New York American (Hearst) újság szer­kesztőségéből és kérdezték, hogy van-e valami mondaniva­lóm ahoz, hogy elvették tőlünk a postai kedvezményes szálli­­átst? A kereskedelmi sajtót tu­dósították, de mi csak harmad­napra kaptuk meg az ellenünk szóló végzést. A következő lapbizottsági gyűlésen aztán alaposan kikap­tam. Nem azért, mert azt a cik­ket Írtam, hanem a száz dollár­ért, amit “kidobtam”. Néhány elvtársnak az annyira nagyon, de nagyon fájt, hogy áskálódni kezdtek ellenem, mire otthagy­tam az Előrét. így hárult vissza fejemre a római pápa békeaján­lata. Soha azóta a római pápá­val azonos utón nem jártam, ami a Vaticánból ered, arra mindig kétkedve tekintek. (Folytatjuk) ta, hogy ezen mexkoi munkások, mióta megérkeztek, csak igen keveset dolgoztak, igy kifogy­tak minden pénzből, noha biztat­ják őket, hogy várjanak, majd csak kapnak munkát, mert itt lesz az ideje a grapefruit szedés­nek és egyéb farmunkának is. BÖRTÖNT ÍGÉRTEK NEKIK És a szegény munkás csoport várt is, de közben elfogyott az utolsó cenjük is, nem maradt nekik se élelemre, se annyi, hogy gazolint vehettek volna automobiljaikba a tovább me­néshez. Miután Riverside megye értesült a megrekedt munkások nehéz helyzetéről, segítés helyett ráparancsolt a 27 férfira, hogy 48 órán belül takarodjanak ki a megye területéről, máskülönben mindannyiukat a börtönbe te­szik. Sőt mi több, már ki is ál­lították az elfogatási parancsot mind a 27 férfi részére. Szegény mexikói munkások nem tudták, hogy mitévők legye­nek. Gyalog nem indulhattak a világnak a sok gyerekkel, pén­zük pedig nem volt már gazolin­ra sem. Folyamodtak tehát a megyei Welfare irodához segít­ségért. John McLaughlin, a Wel­fare iroda képviselője jóakarat­tal tudatta velük, hogy a megye IDEGENEKET NEM SEGÍT­HET. A kétségbeesett embe­reknek ekkor azt a tanácsot ad­ták, hogy kérjenek segítséget a Salvation Armytól. Ennek az in­tézménynek az indioi képviselő­je, Ralph W. Crow szintén na­gyon jóakaratulag kezelte a ké­relmet, de mint mondotta, nem áll rendelkezésére semmi pénz az ily célokra. Végre is valaki kitalálta, hogy a megyei welfare department úgynevezett “emergency” ese­tekben jogosult rendkívüli kia­dásokra. Telefonáltak tehát Ri­­versidera, a megye székhelyére, ahonnan felhatalmazást kaptak arra, hogy egy kevés fűszert vásároltak az éhező munkások és gyermekeik szamára, majd összerakták őket öt kocsiba, amelyeket megtöltöttek gazolin­nal, aztán útnak indították a karavánt, hogy minél hamarább túl legyenek a megye határain. (Ilyen sors vár azon mexikói vándor munkásokra, akiket az amerikai ügynökök nagy kere­settel csalogatnak a délnyugati államok nehéz földművelő mun­káinak elvégzésére. — Szerk.) (Riverside Enterprise) AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s'-rumi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell lolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. (Jgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­­KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein heWI. Munkanélküliség Nyugat Németföldön (Vi.) Talán éppen a németek­nek van az a nemzeti különle­gességük, hogy rémségesen ret­tegnek a munkanélküliségtől, vagyis jobban, mint más nem­zetbeliek. így magyarázták meg azt a máskép érthetetlen tényt, hogy 1933-ban olyan könnyen átadták a hatalmat egy olyan félbolond kalandornak, mint Hit­ler volt. Akkor a 172 millió la­kosból, több mint három millió volt munkanélkül, akiknek Hit­ler munkát Ígért és adott a fegy­vergyárakban , később pedig a katonaságnál. Mostan a 48 milliós nyugati zónában, egy nürenbergi jelentés szerint 2,042,107 munkanélkülit jelentette a kormány. Január hó­napban 50,000-rel szaporodott. Ez a hozzávető számítás sze­rint a bérmunkásoknak 20 szá­zalékát teszi ki, vagyis, ha itten is annyi lenne, valami 14 millió volna a munkanélküliek száma. Olaszországban a 46 millió la­kos közül, több mint három mil­lió munkanélküli van, pedig egy­ik országban sem számítják munkanélkülieknek azon mező­­gazdasági munkásokat, melyek­nek nagy tömegei vannak, de té­len nem dolgoznak, csak a nyá­ri hónapokban. Hogy milyen, megtévesztően állítják össze a munkanélküliek­nek a létszámát, legjobban bizo­nyítja az amerikai módszer. Amig a kormány csak három milliót ismer be, a szakszerve­zetek négy milliót mondanak. De a detroiti Free Pressben meg­magyarázzák, hogy aki egy vagy órát dolgozik hetenként az már nem munkanélküli. Vagy aki csak két hétre van letéve és van remény arra, hogy vissza­hívják 30 napon belül, nem mun­kanélküli, még akkor sem, ha ezt minden hónapban megismét­lik. Vagy aki a családi vállalko­zásban, farmon, üzletben dolgo­zik, még nem is kap fizetést és nem számit munkanélkülinek. De itt Detroitban készülnek arra, hogy a “Wtelfare” intézmé­nyeket a régi méreteiben kiter­jesszék. Most uj egyéneket ké­peznek ki az adminisztrációra, mert a város segélyezni akarja azokat a munkásokat, akiknek a munkanélküli segélye már lejárt és nincsen munkája. Amig a hatóságok cseleked­nek, a népnek még beszélni sem szabad ezen borzalmas munka­­nélküliségről. HAZUGSÁG FELDERÍTŐ GÉP WASHINGTON — A hazug­ság felderítő gépet (lie-detec­­tor) mind nagyobb mértékben alkalmazzák úgy a kormányhi­vatalokban, mint bűnügyi tár­gyalásoknál is. Ez a gép, — ír­ja az egyik szakértő, — olyan, mint a sok csápu oktopusz. Mint az oktopusznál, itt is számos ta­pogató csáp fonja körül az ál­dozatot. Itt természetesen vil­lanydrótokból állnak a csápok és a szivócsészéket kis fémlapok helyettesítik. Az egyik ilyen csáp a homlok­ra szorítja a fémlapot, ahol a lüktetést figyeli; a másik a test egyes részein az izzadást veszi számításba; ismét másik háló­zat a tenyérben végződik, hogy a kéz rezgését vegye figyelembe, mások a pulzust, a lélegzet se­bességét, stb. mérik, amelyek változataiból következtetnek ar­ra, hogy az illető hazudik-e vagy sem. FIGYELEM! CLEVELAND ÉS KÖRNYÉ­KE Bérmunkás olvasók MÁR­CIUS 28-ÁN, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel a Cleveland West sidei Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak. Hozzájárulás 75c melyért sonka szendvics, ká­vé és sütemény lesz felszol­gálva. Ne feledje el ezt a dátumot családja és ismerőseit is hoz­za el.

Next

/
Thumbnails
Contents