Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-15 / 1823. szám
1954. március 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hazafias dámák mozgalma GAZDAG URINŐK VIGILANTE BIZOTTSÁGOKAT SZERVEZNEK A HALADÓ ESZMÉK ELNYOMÁSÁRA. — McCARTHY TITKOS SZERVEZETE. — RÁGALMAZNAK MINDENKIT. Irta: RALPH S. O’LEARY HOUSTON, TEXAS — Midőn Dr. Arthur H. Compton, neves fizikus, előadást tartott Houston, Tex. városban, a hallgatók azt kérdezték tőle, mit tud arról, hogy a United Nation “Educational Scientific and Cultural Organization” (UNESCO) nem más, mint “szubverziv” organizáció? A kérdezők, — az első padsort elfoglaló hölgyek, — ezzel a kérdéssel támadni akarták Dr. Comptont, aki 1946 óta delegátusa az UNESCO szervezetnek. De nem csak Dr. Comptont, hanem minden más csak valamennyire liberális egyént is igy támadnak és üldöznek Houston városban az utóbbi 3 évben. Ily nagymérvű türelmetlensé get nem tapasztaltunk itt az 1920- as Ku-Klux-Klan mozgalom óta. Ennek a mozgalomnak az éle kimondottan a kommunisták ellen irányul ugyan, de az eddigi áldozatai közül még egy sem volt kommunista. Az iskolaszék tagjainak választásánál 1952 november havában két jelöltet, akik az Egyesült Nemzetek hívének mondották magukat, kibuktattak azon érvvel, hogy az UNESCO utasítani fogja a tanítókat arra, hogy a gyermekeiket elidegenitsék Amerikától, kiöljék belőlük a hazaszeretetei. KÉPTELEN RÁGALMAK A League of Nation ideje óta a diákok részére Írásbeli versenyt tartottak a nemzetek egyesülésére vonatkozó tárggyal, amit az utóbbi évben beszüntettek. Midőn 100 protestáns pap kérelmezte, hogy a versenyt tovább is írják ki a United Nations szervezetre vonatkozólag, a helyi lapokhoz irt levelekben azzal vádolták meg őket, hogy be akarják vezetni Texasban a többnejüséget. Hogy honnan vették ezt az állítást: A UNESCO kiadott egy kis füzetet, amelyben ismertette az Egyesült Nemzetekhez csatlakozott összes országokat, azok fontosabb törvényeit és szokásait. Egyes országokra vonatkozólag persze azt is megírták, hogy ott még törvényes a többnejüség. A houstoni levélírók erre igy okoskodtak: Ha a UNESCO ismerteti a többnejüséget, akkor természetesen helyesli azt; és ha helyesli, akkor be akarja vezetni az Egyesült Államokba és Texas államba is. Ez már csak egyszerű! Houston népe ma már úgy fél minden “kontroverziális” dologtól, mint a halálos méregtől. De hogyisne, hiszen akire rámutatnak, hogy kommunista, vagy valamelyik barátja kommunista, már elveszti az állását. Ez történt például Dr. George W. Ebey iskolaigazgatóval is, dacára kitűnő rekordjának és dacára annak, hogy a második világháborúban éremmel kitüntetett repülőtiszt volt. John Roy Carlson irót nem engedték beszélni a számára előre behirdetett előadáson, mert valaki azt mondotta róla, hogy valamikor, már régen, Sovjet Arméniában a kommunista újságot szerkesztette. Hiába mondotta Carlson, hogy soha életében nem volt Arméniában, még kevésbé szerkesztett ott újságot, már ez mitsem használt akkor, midőn valaki megrágalmazta. A PELLENGÉR LISTA Dr. Rufus E. Clement, negró tanárt azért nem hagyták beszélni, mert valaki azt mondotta róla, hogy őt már kihallgatta az Amerikaellenes Bizottság. De nem csak őt, hanem számos más egyént is pellengére állítanak azon híreszteléssel, hogy az Amerikaellenes Bizottság, avagy csak a kaliforniai Teney bizottság is már “listára vette”. Még Dr. Compton is kapott Ízelítőt belőle, mert egy nő a Houston Chronicle újságban őt is megrágalmazta azzal, hogy már a neve “szerepel az Unamerican Activities bizottság jegyzőkönyveiben”. A liberális elemek ily terrorizálása már olyan nagymérvű lett Houston városban, hogy a Houston Post újság megbízta ezen sorok Íróját (Ralph S. O’Leary a Houston Post munkatársa — Szerk.), hogy vizsgálja ki, honnan indul ez a rágalom hadjárat? Két hónapon át tartó vizsgálat után a Post cikksorozatot közölt, amelyekben megállapítottuk a következő dolgokat: (1) Houston város 600,000- nyi lakossága közül csak egy igen kis csoport intézi ezt a terror mozgalmat. (2) Hogy ugyan az a pár száz név szerepel minden úgynevezett “antikommunista” mozgalomban. (3) Hogy ezek legtöbbje tagja a nemrégiben alakított “Minute Women” országos szervezet helyi csoportjának. (4) Hogy ezekkel összejátszik az American Legion helyi csoportja, a “Committee for the Preservation of Methodism”, továbbá az 1948-as Dixiecrat maradványai. GAZDAG DÁMÁK A Minute Women helyi szervezetének taglétszáma nem éri el az 500-t, noha ők sokkal többel dicsekszenek. A tagok legtöbbje a River Oaks előkelő városnegyedben lakó nagyon gazdag emberek feleségeiből kerül ki, akikhez csatlakoztak azon üzletek tulajdonosainak feleségei, akik ezen gazdagok részére árusítanak holmit. így került közéjük vagy 60 orvosnak a felesége is, továbbá számos olajüzlet vezetőjének a felesége, akik mind valami módon lekötelezettjei a gazdag dámáknak. Ennek a csoportnak nincsen semmiféle alapszabályzata, a tisztviselő telefonon hívja fel a tagokat, minden tag azonnal felhív más öt tagot, igy pár perc alatt mozgósítani lehet az egész csoportot bármilyen akcióra. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben a Minute Women túltesz minden eddigi autokrata szervevezeten. Szigorú törvény náluk, hogy semmit sem csinálnak csoportosan, hanem minden akcióban mint egyedül álló személyek szerepelnek. Ez megsokszorozza a hatalmukat. Mert ha például 500 egyöntetű tiltakozó levelet küldenének a szenátorjukhoz, az korántsem érne el oly hatást, mintha 500 individuális tiltakozást kap a nevezett szenátor, vagy más tisztviselő. — Szóval a Minute Women kitalált egy olyan taktikát, amellyel a piciny kisebbséget képes úgy feltüntetni, mintha nagy többség lenne. Ezt a szervezetet Norwalk, Conn, városban alakította Mrs. Suzanne Silvercruys Stevenson “bárónő”, még 1949-ben. Ez a Mrs. Stevenson lánya a belga Báró Silvercruys, volt belga főbírónak. Mrs. Stevenson tehát bevándorlóból lett túlzó hazafi. A houstoni csoport 1951-ben alakult, Mrs. Stevenson szerint a szervezetnek eddig már 46 államban vannak helyi csoportjai. A TERROR MÓDSZEREI A szervezet országos titkára Mrs. Willard O. Hedrick, egy houstoni olajcég vezetőjének a felesége. Mrs. Hedrick szerint ez a szervezet a U. S. Chambers of Commerce utasításait követi a kommunizmus elleni harcában. Ezen utasítások a következők: (1) Ha ellenszenves előadó jön a városba, arra vonatkozó adatokat tartalmazó leveleket kell irni a helyi lapokba. (2) Egyeseket elő kell készíteni arra, hogy hallgatóság köréből előre megállapított zavart okozó kérdéseket tegyenek az előadóhoz. (3) Az előadás után az újságokhoz leveleket kell irni, amelyben kifogásolják az előadó egyes nyilatkozatait. (4) Ezen leveleket ki kell vágni az újságokból és minden más adattal egyetemben el kell küldeni a szenátorokhoz, képviselőkhöz és egyéb köztisztiveslőkhöz. (5) Publicitást adni az ily dolgoknak a “Counterattack, a Freeman, a National Republic és egyéb antikommunista folyóiratokban.” Ezek után aztán érhetővé lettek az eddig történtek. Az iskolaszék tagjainak választásánál az UNESCO ellenes jelöltek egyike maga a Minute Women csoport vezetője volt, a másik pedig az egyik Minute dámának a férje. A Quakerek gyűlését megzavaró csoportot négy Minute Women irányította; a Dr. Ebey elleni áskálódást 20 olyan nő vezette, akik közül 3 a Minute Women banda legaktívabb tagjai közé tartozott. A Post leleplező cikkeit természetesen erősen támadták a hölgyek, akik azonban beismerték, hogy a Chambers of Commerce utasításait követik. Mrs. Ross Biggers, a helyi csoport elnöke azonban erősködött, hogy minden asszony csak az individuális érzelmeit tolmácsolja. Ez a Mrs. Biggers felesége annak a houstoni nyomdásznak, A HIT HATÁRAI Glasgow, Skócia — A nagyon szent életet élő Rev. Robert Paterson a vallásdogmáit SZEMLÉLETI módon akarta bemutatni a vasárnapi prédikációjában. “Látjátok, kedves híveim”, *— mondotta, — “a szépség csak olyan múlandó, mint ez a szappanbuborék”. — Az előkészített készülékből mindjárt fújt is pár szappanbuborékot mutatónak. “És há távoli barátainkhoz akarunk beszélni, akkor telefont használunk”, — mondotta megint és mutatta, miként kell belebeszélni a telefonba. — “De ha az istenhez akarunk beszélni, akkor nincs szükségünk Uyen ember készítette műszerre”, — tette hozzá. “Persze hinnünk kell az istenben,” — folytatta tovább, — “mert ha igazán hiszünk valamibe, akkor nem csalatkozunk. Én például hiszem, hogy ez a felfújt gumivánkos felfogja az ütésem súlyát,” — mire öklével nagyot vágott az asztalra helyezett gumivánkosra. Abban a pillanatban nagy pukkanás rázta meg a levegőt és Rev. Paterson fájdalmas szisszenéssel kapta fel a kezét. “Persze azért a hitnek is vannak határai,” — mondotta a hallgatók nehezen elfojtott nevetése közepette. DRAG A,SÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTÁK A BÉRMUNKÁS FENTARTA S A HOZ február 28-ig: J. Zsuzsa, Oak Park ____ 2.00 S. Bihary, Newark ........... 1.00 J. Kopasz, Cleveland......... 1.00 Mike Tabak, Perris ........... 1.00 S. Stephens, Detroit ......... 7.00 Mrs. D. Szylvester, Detroit 2.00 F. Kekezovits, Phila........... 2.00 N. Sándor, So. Bend......... 1.00 S. Leleszi, Stockton ......... 1.00 J. Lengyel, St. Louis ___ 1.00 D. Rosenthal, Phila............ 6.00 P. Ruszkay, Fairport___ 1.00 F. Rontó, Chicago............. 7.00 S. Károlyi, Bridgeport__ 1.00 J. Kish, Bridgeport_____ 1.00 J. Bodnár, Bridgeport ..... 1.00 St. Győré, Brantford.............50 T. Kuhn, Los Angeles....... 1.00 Alex Godó, New York __ 1.00 E. Szigety, New York___ 2.00 Helen Smith, Edwards ..... 1.00 Guz Bencze, Cleveland __ 2.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 5.00 A. Sibák, Long Island __ 2.00 V. Pompor, Sharps........... 1.00 Mrs. Anna Rózsa, Phila. .. 1.00 J. Szakasits, Newark ....... 1.00 St. G. Deák, Passaic......... 1.00 St. Balogh, Akron ............. 1.00 Albert Vágó, Simcoe ............50 J. Hatos, Akron ...............12.00 A. Bordás, Phila................ 1.00 A. Saytos, Detroit ............. 1.00 J. Éliás, So. Bend .... 1.00 J. Horváth, Los Angeles .. 2.00 aki összegyűjtötte annak a Cadilac automobilnak az árát, amit McCarthynak ajándékoztak. Houston már régóta, mint az ország legreakciósabb városa ismeretes, de ha az ország népe nem ébred fel hamarosan, a Minute Women szervezet révén tele lesz az ország az ily túlzóan reakciós városokkal. Jó lesz ezt tudomásul venni addig, amig nem késő! (The Nation)