Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-03-15 / 1823. szám

1954. március 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Bérmunkás losangelesi ünnepe AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A február 27-ikére hirdetett disznótoros vacsoránk várako­záson felül sikerült. A Magyar Munkás Otthon éttermét már a kora esti órákban zsúfolásig töl­tötte meg Los Angeles és kör­nyékének Bérmunkás olvasói, osztálytudatos magyar munká­sai. A közönség nagy száma ugyancsak próbára tette los an­gelesi munkástársnőink konyhai művészetét. Eme igazán fáradt­ságos munkát nagy sikerrel vé­gezték Ádám, Bakos, Friedman, Zára és Köhler munkástársnők, akiknek segítséget nyújtott Ni­­coli munkástárs. Az igazán mes­­teriesen elkészített hurka, kol­bász ízletességéért Ádám mun­­kástársékat illet a babér, akik már napokkal az est elérkezése előtt végezték a vacsorához szükséges dolgok beszerzését, el­készítését. Ádám munkástörs­­nőn kívül igazán emberfeletti munkát végeztek a konyhán Ba­kos, Zára és Köhler munkástörs­­nők, akik kora délután kezdték el az igazán ízletesen elkészítet hurka, kolbász és a csirkék sü­tését. Ebben a munkában nagy segítségükre volt Mikita mun­kástárs, a Munkás Otthon ke­mencéjének fütő mestere. Eme igazán ünnepélyesnek mondható vacsoránk hangulatát nagyban elősegítette Erős munkástár­sunk 80-ik születés napjáról va­ló megemlékezés, valamint Gi­daié munkástársnőnk Magyar­­országba a MUNKÁSOK HA­ZÁJÁBA való visszatérése al­­kalmábóli elbucsuzás. A legna­gyobb meglepetés akkor érte nem csak a két ünnepelt mun­kástársunkat, hanem az egész közönséget, amikor Ádám mun­kástársnő két hatalmas tortát, amelyeket Köhler munkástárs­nő készített, helyezett az ünne­peltek elé. A zene a szokásos “Happy Birthday”-t játszotta s a közönség állva énekelte el. Ezek után Geréb munkástárs, a Bérmunkás szerkesztője emel­kedett szólásra. Tartalmas be­szédében vázolta a mai helyze­tet az uralkodó osztály végtelen kapzsiságát, erőlködését. Beszé­de végeztével, amely nagy tet­szést váltott ki a jelenlevőkből, tapraesően ismertette Erős és Gidaié munkástársak az osztály­harc érdekében eltöltött érde­meiket. Erdődy munkástársnő, a Magyar Munkás Női Kör ne­vében szép szavakkal üdvözölte Erős és Gidaié munkástársakat, majd végül a “Tény” szerkesz­tője, Leitner Aurél munkástárs köszöntötte az ünnepeiteket, to­vábbi fokozatos munkára ser­kentette őket, valamint a Los Angeles és környéke osztálytu­datos magyar munkásokat. Ádám munkástársék egy iga­zán ízletes hurka, kolbászt ké­szítettek, amelynek igazolására szolgál az, hogy a tányérok min­den maradék nélkül kerültek vissza a mosogatást végző mun­­kástárnőink kezei közé. A los angelesi munkástársnő­ink ez alkalommal is kitettek magukért. Nem csak a konyhán végeztek emberfeletti munkát, hanem a vacsora kellemes és még izletesebbé tételéhez a fino­mabbnál finomabb sütemények­kel járultak hozzá Bakos, Pri­­mixl, Molnár, Simon, Kish Gyu­­láné, Zára és Köhler munkás­társnők. Leitner munkástársunk be­széde végeztével Köhler mun­kástárs felhívta a hallgatóság figyelmét a Magyar Ipari Union­­isták lapjának a Bérmunkásnak a támogatására, amely 35 dol­lár és 80 centet eredményezett. Felfüzetéseket adtak Lővinger­­né, Gidalyné tiz, tiz dollárt, Köhlerné 5, J. Simon 3.35, S. Ki­rály 3, Mrs. S. erdődy 2, Mrs. S. Faragó 1, Rusznyák Ede 1 dol­lár. Az adakozás és felülfizetés összesen $71.15 volt. Eladtunk 129 vacsora jegyet, amelynek jövedelme 193.50 volt. Eladtunk munkástrás kifizette az összes kiadásokat, büszkén olvasott le 164 dollárt az elszámolást végző bizottság elé. A los angelesi társas vacso­ránk 164 dollárral gazdagította a Bérmunkás pénztárát. Ezen felül küldtünk egynéhány előfi­zetést is. A los angelesi munkástársa­ink, de legkiváltképpen munkás­társnőink, nagyon fáradtságos munkát végeztek. Legyen jutal­­mukuk nekik, nem csak a ven­dégeink megelégedettsége, ha­nem a Bérmunkás olvasótáborá­nak országszerte való ismeré­se és az anyagi és erkölcsi siker. Los Angeles és környéke Bér­munkás olvasóinak soha nem volt ennél impozánsabb összejö­vetele, kedélyes estélye. Los An­geles területére nézve a világ leghatalmasabb városa. Sehol az Egyesült Államokban nem laknak az osztálytudatos ma­gyar munkások annyira széjel­­szórtan, mint ebben a városban. Reméljük, hogy a mi sikereink például fognak szolgálni Ameri­ka városaiban szerte lakó Bér­munkás olvasóknak, osztálytu­datos magyar munkásoknak és követni fognak bennünket. Mi is öregek, mi is betegek, mi is fáradtak vagyunk. De amikor az osztályharcról, a Bérmunkás­ról van szó, éppen olyan fiata­los hévvel végezzük a munkát mint 30 vagy 40 évvel ezelőtt. Fel a munkára, országszerte Bérmunkás olvasók, osztály tu­datos magyar munkások, ma nagyobb szükség van rá, mint valaha. Köhler. A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmj közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer óereté* épitftik a réei társadalom keretein bellii. Mi lesz Caracasban? (Vi.) Az amerikai tőkésrend­szer megijedt szónokai, irói és jósasszonyai jajgatását figyel­ve, nagy bajok lehetnek a cara­­casi konferencián. Ugyanis, hat évenként szoktak tartam a kö­zép és dél amerikai államokkal egyetemben egy amerikai kon­ferenciát. Ezen a konferencián 21 állam, eddig majdnem telje­sen az amerikai küldöttség kontrolja alatt szokott résztven­­ni. De amint a tőkésrendszer egy­ik jósasszonya, Drew Pearson jósolta, Mr. Dulles oly rosszul fogja magát érezni, ezen forró­vérű latinok között, no meg a félvérü vad indiánok között, hogy azt fogja kívánni, hogy még mindég csak Molotowal tárgyalgatna. Pedig ez a jós­asszony már mindent tud és megjósol. GAZDASÁGI HARC Minden szajkó, akik ezen ca­­racasi konferenciával foglalkoz­nak, már pedig mind azt teszi, azt hangoztatják, hogy a legna­gyobb baj a gazdasági. Ugyanis MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI minden délamerikai ország na­gyon rossz gazdasági viszonyok között tengődik. Valamint a nagy garral behirdetett, a múlt konferenciákon beígért ameri­kai segítség még most sem ér­kezett meg. Sőt ellenkezőleg, amig az ázsiai, európai orszá­goknak billiókat adtak gazdasá­gi segélyben a délamerikai álla­moktól billiókat vettek el ha­szon fejében, az ott termelt ja­vakból. Az IWW tanítása nagyon is nyilvánvaló, hogy minden osz­tályharc, gazdasági harc. A dél­amerikai államok gazdasági el­nyomatásban, nagymérvű ki­zsákmányolásban élnek, a kül­földi tőkések uralma alatt. A politikai gépezetet megveszte­gették, megvásárolták ugyan ezek a tőkések, de a vérig ki­zsákmányolt népet nem tudták megnyugtatni, sőt leverni sem. Azt elismerik, ámbár csak burkoltan, hogy a szocializmus, vagy már amint ijesztgetés ké­pen hazudják, a kommunizmus csak azért ért el sikereket Bri­tish Guanában, valamint más­hol is, mert olyan nagy volt a nyomor, kizsákmányolás, hogy a nép beszavazta azokat a kor­mányba, akik a gazdasági re­formokat, javulást ígértek, ter­veztek. És ha azokat végrehajt­ják, vagy még többet is tesznek mint ígértek, akkor már “béké­sen nem lehet őket eltávolítani”. KOLÓNIÁK A naptárt megkaptam, száz­szor is köszönet a szép és tudo­mányos cikkekért, bár nagyobb lehetne ez a könyv. Küldök két dollárt, hogy még egy naptárt küldjenek. A Bérmunkással is nagyon meg vagyok elégedve jó írásaiért. Nagyon szeretem Visi munkástárs Írását a február 27- iki számban, a népi demokráci­ákban levő helyzetről. Ha fér­jem élne, kezet fogna vele és mondaná neki: igazságot irt Munkástárs, mert ez a tényállás. Haas Ferencné, New York A naptárt annak idején meg­kaptam és feszült érdeklődéssel átolastam a tartalmát. Ép úgy, mint az előző naptárak, az idei is mint egy fáklya a sötétségben tévelygőknek mutatja az igazság tündöklő fényével az igazi utat az emberiség boldogulására a Bérmunkás lappal egyetemben. A pénzes utalvány fedezi az elő­fizetésem megújítását, a naptár árát és három dollár a naptár költségére. Miklós Sándor, Chicago Majdnem minden délameri­kai ország, leginkább az ameri­kai nagytrösztöktől, bankárok­tól függnek. Majdnem minden természeti kincset, közlekedési eszközt, igy az élethez szüksé­ges anyagokat, uralnak. A chi­lei réz, ón, tin, salétrom, stb bá­nyákat uralják. Venezuelában az^ olajat, gyümölcsöt és sok mást. Ezek csak arra jók, hogy éhbérért dolgozó emberek nap­­ról-napra tengődjenek és mentői nagyobb hasznot hozzanak az amerikai tőkéseknek.

Next

/
Thumbnails
Contents