Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-15 / 1823. szám
1954. március 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Bérmunkás losangelesi ünnepe AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A február 27-ikére hirdetett disznótoros vacsoránk várakozáson felül sikerült. A Magyar Munkás Otthon éttermét már a kora esti órákban zsúfolásig töltötte meg Los Angeles és környékének Bérmunkás olvasói, osztálytudatos magyar munkásai. A közönség nagy száma ugyancsak próbára tette los angelesi munkástársnőink konyhai művészetét. Eme igazán fáradtságos munkát nagy sikerrel végezték Ádám, Bakos, Friedman, Zára és Köhler munkástársnők, akiknek segítséget nyújtott Nicoli munkástárs. Az igazán mesteriesen elkészített hurka, kolbász ízletességéért Ádám munkástársékat illet a babér, akik már napokkal az est elérkezése előtt végezték a vacsorához szükséges dolgok beszerzését, elkészítését. Ádám munkástörsnőn kívül igazán emberfeletti munkát végeztek a konyhán Bakos, Zára és Köhler munkástörsnők, akik kora délután kezdték el az igazán ízletesen elkészítet hurka, kolbász és a csirkék sütését. Ebben a munkában nagy segítségükre volt Mikita munkástárs, a Munkás Otthon kemencéjének fütő mestere. Eme igazán ünnepélyesnek mondható vacsoránk hangulatát nagyban elősegítette Erős munkástársunk 80-ik születés napjáról való megemlékezés, valamint Gidaié munkástársnőnk Magyarországba a MUNKÁSOK HAZÁJÁBA való visszatérése alkalmábóli elbucsuzás. A legnagyobb meglepetés akkor érte nem csak a két ünnepelt munkástársunkat, hanem az egész közönséget, amikor Ádám munkástársnő két hatalmas tortát, amelyeket Köhler munkástársnő készített, helyezett az ünnepeltek elé. A zene a szokásos “Happy Birthday”-t játszotta s a közönség állva énekelte el. Ezek után Geréb munkástárs, a Bérmunkás szerkesztője emelkedett szólásra. Tartalmas beszédében vázolta a mai helyzetet az uralkodó osztály végtelen kapzsiságát, erőlködését. Beszéde végeztével, amely nagy tetszést váltott ki a jelenlevőkből, tapraesően ismertette Erős és Gidaié munkástársak az osztályharc érdekében eltöltött érdemeiket. Erdődy munkástársnő, a Magyar Munkás Női Kör nevében szép szavakkal üdvözölte Erős és Gidaié munkástársakat, majd végül a “Tény” szerkesztője, Leitner Aurél munkástárs köszöntötte az ünnepeiteket, további fokozatos munkára serkentette őket, valamint a Los Angeles és környéke osztálytudatos magyar munkásokat. Ádám munkástársék egy igazán ízletes hurka, kolbászt készítettek, amelynek igazolására szolgál az, hogy a tányérok minden maradék nélkül kerültek vissza a mosogatást végző munkástárnőink kezei közé. A los angelesi munkástársnőink ez alkalommal is kitettek magukért. Nem csak a konyhán végeztek emberfeletti munkát, hanem a vacsora kellemes és még izletesebbé tételéhez a finomabbnál finomabb süteményekkel járultak hozzá Bakos, Primixl, Molnár, Simon, Kish Gyuláné, Zára és Köhler munkástársnők. Leitner munkástársunk beszéde végeztével Köhler munkástárs felhívta a hallgatóság figyelmét a Magyar Ipari Unionisták lapjának a Bérmunkásnak a támogatására, amely 35 dollár és 80 centet eredményezett. Felfüzetéseket adtak Lővingerné, Gidalyné tiz, tiz dollárt, Köhlerné 5, J. Simon 3.35, S. Király 3, Mrs. S. erdődy 2, Mrs. S. Faragó 1, Rusznyák Ede 1 dollár. Az adakozás és felülfizetés összesen $71.15 volt. Eladtunk 129 vacsora jegyet, amelynek jövedelme 193.50 volt. Eladtunk munkástrás kifizette az összes kiadásokat, büszkén olvasott le 164 dollárt az elszámolást végző bizottság elé. A los angelesi társas vacsoránk 164 dollárral gazdagította a Bérmunkás pénztárát. Ezen felül küldtünk egynéhány előfizetést is. A los angelesi munkástársaink, de legkiváltképpen munkástársnőink, nagyon fáradtságos munkát végeztek. Legyen jutalmukuk nekik, nem csak a vendégeink megelégedettsége, hanem a Bérmunkás olvasótáborának országszerte való ismerése és az anyagi és erkölcsi siker. Los Angeles és környéke Bérmunkás olvasóinak soha nem volt ennél impozánsabb összejövetele, kedélyes estélye. Los Angeles területére nézve a világ leghatalmasabb városa. Sehol az Egyesült Államokban nem laknak az osztálytudatos magyar munkások annyira széjelszórtan, mint ebben a városban. Reméljük, hogy a mi sikereink például fognak szolgálni Amerika városaiban szerte lakó Bérmunkás olvasóknak, osztálytudatos magyar munkásoknak és követni fognak bennünket. Mi is öregek, mi is betegek, mi is fáradtak vagyunk. De amikor az osztályharcról, a Bérmunkásról van szó, éppen olyan fiatalos hévvel végezzük a munkát mint 30 vagy 40 évvel ezelőtt. Fel a munkára, országszerte Bérmunkás olvasók, osztály tudatos magyar munkások, ma nagyobb szükség van rá, mint valaha. Köhler. A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmj közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer óereté* épitftik a réei társadalom keretein bellii. Mi lesz Caracasban? (Vi.) Az amerikai tőkésrendszer megijedt szónokai, irói és jósasszonyai jajgatását figyelve, nagy bajok lehetnek a caracasi konferencián. Ugyanis, hat évenként szoktak tartam a közép és dél amerikai államokkal egyetemben egy amerikai konferenciát. Ezen a konferencián 21 állam, eddig majdnem teljesen az amerikai küldöttség kontrolja alatt szokott résztvenni. De amint a tőkésrendszer egyik jósasszonya, Drew Pearson jósolta, Mr. Dulles oly rosszul fogja magát érezni, ezen forróvérű latinok között, no meg a félvérü vad indiánok között, hogy azt fogja kívánni, hogy még mindég csak Molotowal tárgyalgatna. Pedig ez a jósasszony már mindent tud és megjósol. GAZDASÁGI HARC Minden szajkó, akik ezen caracasi konferenciával foglalkoznak, már pedig mind azt teszi, azt hangoztatják, hogy a legnagyobb baj a gazdasági. Ugyanis MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI minden délamerikai ország nagyon rossz gazdasági viszonyok között tengődik. Valamint a nagy garral behirdetett, a múlt konferenciákon beígért amerikai segítség még most sem érkezett meg. Sőt ellenkezőleg, amig az ázsiai, európai országoknak billiókat adtak gazdasági segélyben a délamerikai államoktól billiókat vettek el haszon fejében, az ott termelt javakból. Az IWW tanítása nagyon is nyilvánvaló, hogy minden osztályharc, gazdasági harc. A délamerikai államok gazdasági elnyomatásban, nagymérvű kizsákmányolásban élnek, a külföldi tőkések uralma alatt. A politikai gépezetet megvesztegették, megvásárolták ugyan ezek a tőkések, de a vérig kizsákmányolt népet nem tudták megnyugtatni, sőt leverni sem. Azt elismerik, ámbár csak burkoltan, hogy a szocializmus, vagy már amint ijesztgetés képen hazudják, a kommunizmus csak azért ért el sikereket British Guanában, valamint máshol is, mert olyan nagy volt a nyomor, kizsákmányolás, hogy a nép beszavazta azokat a kormányba, akik a gazdasági reformokat, javulást ígértek, terveztek. És ha azokat végrehajtják, vagy még többet is tesznek mint ígértek, akkor már “békésen nem lehet őket eltávolítani”. KOLÓNIÁK A naptárt megkaptam, százszor is köszönet a szép és tudományos cikkekért, bár nagyobb lehetne ez a könyv. Küldök két dollárt, hogy még egy naptárt küldjenek. A Bérmunkással is nagyon meg vagyok elégedve jó írásaiért. Nagyon szeretem Visi munkástárs Írását a február 27- iki számban, a népi demokráciákban levő helyzetről. Ha férjem élne, kezet fogna vele és mondaná neki: igazságot irt Munkástárs, mert ez a tényállás. Haas Ferencné, New York A naptárt annak idején megkaptam és feszült érdeklődéssel átolastam a tartalmát. Ép úgy, mint az előző naptárak, az idei is mint egy fáklya a sötétségben tévelygőknek mutatja az igazság tündöklő fényével az igazi utat az emberiség boldogulására a Bérmunkás lappal egyetemben. A pénzes utalvány fedezi az előfizetésem megújítását, a naptár árát és három dollár a naptár költségére. Miklós Sándor, Chicago Majdnem minden délamerikai ország, leginkább az amerikai nagytrösztöktől, bankároktól függnek. Majdnem minden természeti kincset, közlekedési eszközt, igy az élethez szükséges anyagokat, uralnak. A chilei réz, ón, tin, salétrom, stb bányákat uralják. Venezuelában az^ olajat, gyümölcsöt és sok mást. Ezek csak arra jók, hogy éhbérért dolgozó emberek napról-napra tengődjenek és mentői nagyobb hasznot hozzanak az amerikai tőkéseknek.
