Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-06 / 1822. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. március 6. Van-e cenzúra a Bérmunkásban? — A SZERKESZTŐ NYILATKOZATA — A Bérmunkás olvasói jól tudják, hogy megrongált egészségem következtében Délkaliforniában kell élnem és innen szerkesztem lapunkat. Ezért az állandó külttiunkatársak Írásait én is csak a lapban látom. Magam is alaposan elcsodálkoztam tehát, midőn Mezőségi munkástárs február 27-iki rovatában, miután a népi köztársaságokban bevezetett úgynevezett “uj gazdasági terv és taktikáról” ir, ezt a szakaszt fűzi hozzá: “Ezen tények mutatják, hogy a Bérmunkás hivatalos álláspontja nem minden esetben volt helyes. Nagyobb teret kellett volna adni a kritikának, igazuk volt azoknak, akik különösen az iparosítás helyes, a lakóság igényeinek a kielégítésére alkalmas elosztását hangsúlyozták. Miután nem tehették meg, nem Írtak a Bérmunkásban . . .” Majd később megint ezt Írja: “Bizonyos, hogy az építő és nem gyűlölő kritikának nagyobb helyet kellett volna adni.” Mezőségi mt. ezen sebtében leirt soraiból az olvasó azt az értelmet veszi ki, hogy mi a BÉRMUNKÁSBAN NEM ENGEDTÜNK TERET AZ ÉPÍTŐ KRITIKÁNAK, vagy pedig, mintha mi kitudja milyen erős cenzúrát gyakoroltunk volna és a nekünk nem tetsző cikkeket halomszámra dobtuk volna a papírkosárba. Miután jól tudom, hogy Mezőségi mt. NEM EZT AKARTA ÍRNI, kénytelen vagyok teljes részletesen ÉS A VALÓSÁGNAK MEGFELELŐEN ismertetni azt a cenzúrát, amit mi a Bérmunkásnál gyakoroltunk azon utolsó 14 év alatt, amióta újból rám hárult a szerkesztés igen nehéz, de annál áldatlanabb feladata. Figyelmen kívül hagyva a nagyon kezdetleges verseket és tárcákat, amelyekkel minden lapnál megpróbálkoznak, első Ízben 1941-43-ban gyakoroltunk cenzúrát, midőn nem közöltük azon volt munkástárs és barátainak a cikkeit, aki személyesen mondotta nekem, hogy ő “a munkásság reményét Hitlerben látja”. Mikor aztán ő és egy barátja ezt az irányt be akarták vinni lapunkba is, megtagadtuk cikkeik közlését, majd kizavartuk őket soraink közül. Erre ma is büszke vagyok és úgy tudom, hogy Mezőségi is. A világháború befejezte óta, — a legjobb tudomásom szerint, — 5 “cikk” közlését tagadtuk meg. Az egyikben annak Írója éppen Mezőségi munkástársat támadta, méghozzá személyében, becsületsértően csak azért, mert véleménye szerint Mezőségi nagyon kedvezően irt a Magyar Népköztársaságról; a másikban viszont annak a szerzője Zára munkástársat támadta, ugyancsak személyében és becsületsértően azért, mert szerinte Zára munkástárs nagyon erősen kritizálta a Magyar Népköztársaságot. Az én és a lapbizottság véleménye szerint egyik irás sem való volt a közlésre, noha azoknak irói szörnyű haragra lobbantak; az egyik meghalt kiengeszteletlenül, a másik még ma is áskálódik lapunk ellen, annyira sértve érezte magát, hogy MÁSOKAT SÉRTŐ ÍRÁSÁT NEM HOZTUK. Maradt tehát csak 2 munkástárs által irt 3 cikk, amelyekben nagyon élesen, indokolatlanul, téves adatokra támaszkodva NEM ÉPÍTŐ, hanem ROMBOLÓ KRITIKÁT Írtak a kollektív termelésre áttért országok kormányairól. Ez a két munkástárs is azt állítja, hogy az írásaik nem voltak rombolók, azonban annak megítélése elsősorban a szerkesztőre, majd a lapbizottságra tartozik. Mi akkor úgy találtuk, hogy azok romboló hatásúak. És én átnéztem ezen cikkek másolatait most, az állítólagos irányváltoztatás után s megint azt mondom, hogy azok romboló hatásúak most is és azok maradnak még száz év múltán is. A legnagyobb kifogás ezen cikkek ellen az, hogy kritikájukat nem megfelelő; speciális esetekre vonatkoztatják, hanem csak nagy általánosságban, mint a tőkés sajtó. A Bérmunkás HIVATALOS álláspontja az, hogy minden ilyen kritikát csak speciális, megnevezett esetekre kell alkalmazni. És ilyet alkalmaztunk is eleget. Én például többször megkritizáltam a személy imádatot, az egy-listás választási rendszert, a tulmagas munka-norma követelését, az Egyesült Államokra vonatkozó zagyvaságokat, sőt legutóbb még a Beria eltüntetésének módját is. Ezt Mezőségi munkástárs is megtehette volna, hiszen ő vállalta magára a hazai szakértő szerepét, ő olvassa a hazulról küldött lapokat is. Soha senki sem gátolta az ÉPÍTŐ kritika Írásában, ha azokat speciális, megnevezett esetekre adta volna. Ha Mezőségi mt. most SZINTÉN IRÁNYT akar változtatni, megteheti anélkül is, hogy a szerkesztőre meg a lapbizottságra azt az ÁLTALÁNOS KRITIKÁT mondja, hogy TÉVEDTEK, NEM HELYESEN JÁRTAK EL. Én itt is megkövetelem, hogy az általánosítás helyett nevezze meg, hogy MELYIK CIKK KÖZLÉSÉNEK MEGTAGADÁSA VOLT HELYTELEN? Mert erre már én is nagyon kiváncsi vagyok. Feltételezem, hogy Mezőségi mt. jóakaratulag, de septében irta a fent idézett mondatokat, nem számítva arra, hogy abból mit lehet majd kiolvasni. Sőt még azt is feltételezem, hogy azt a rovatot éppen az általam hozzáintézett személyes levelem hatása alatt irta, amelyben arról Írtam neki, hogy az amerikai reakció oly rohamosan halad minden szervezett ellenzék megtörésére, hogy mostantól kezdve mindenféle munkásfrakciónak, liberálisoknak és minden becsületes embernek elsősorban is a SZABADSÁGJOGOK HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT KELL HARCOLNI. Mezőségi munkástárs tehát valószínűleg erre gondolva azon munkástársak felé irányította sorait, akik valami vélt sérelem, vagy más elfoglaltság miatt már nem tevékenykednek eléggé. Habár én is szeretném, ha azon munkástársak újból a régi eréllyel küzdenének a szabadságjogok visszaszerzéséért, de SEMMI OKUNK sincs arra, hogy őket erre bűnbánó módon, mellünket verve mea-kulpázással tegyük. , A Bérmunkásnak nincs szüksége mentegedődzésre, sem uj irányvonalra. Geréb József, szerkesztő. McCarthy-Pentagon harc A DIKTÄTORSÄGRA TÖREKVŐ McCARTHY HATALMA ALÁ AKARJA GYÚRNI A MILITARISTÁKAT. — MEGLECKÉZTETETT GENERÁLIS. — STEVENSON SZEMBESZÁLL VELE. WASHINGTON — Szenátor McCarthy hatalmának kiterjesztésére újabb publicitási manővert kezdett, amelyben terrorizálni igyekszik azon generálisokat, akik nem kooperálnak vele a mccarthyizmus terjesztésében. A Pentagon generálisai, — a Big Brass — Robert E. Stevens Army-miniszterrel az élükön szembeszálltak a demagóg szenátorral és most folynak az előkészületek a “nagy ütközetre”. »------------------------------— A McCarthy antikommunista kihallgatásai ugyanis Irving Peress fogorvos, aki őrnagyi ranggal szolgált a katonaságnál, megtagadta a választ azon kérdésre, hogy kommunista-e, de ennek dacára “honorable” elbocsájtást nyert az Army-tól McCarthy erre maga elé idézte Brig. Generális Ralph W. Zwickkert, alti a világháborúban sok kitüntetést kapott, aki aláírta a Peress elbocsájtási okmányát, amiért alaposan lehordta az érdemkeresztjeire nagyon büszke katonatisztet. McCarthy többek között azt mondotta a generálisnak, hogy nem méltó az amerikai katonai egyenruhára. Zwicker azzal hívta ki maga ellen a nagyszájú McCarthy haragját, hogy nem árulta el, ki volt az a felelős generális, aki figyelmen kívül hagyta a McCarthy rágalmait és nem távolította el a hadseregből Peresst, mihelyt ő kipellengérezte. McCarthy ugyanis azt követeli, hogy mihelyt ő rágalmaz bárkit is, aki kormányszolgálatban áll, azt azonnal el kell csapni még a hadsereg tisztikarából is. Zwicker generális hivatkozott arra, hogy Army-miniszter Stevens megtiltotta neki a válaszadást. De azonkívül Stevens is nyilatkozott, amelyben nyíltan szembeszállt McCarthyval és ezzel megindult a “nagy harc” a “Big Brass” meg Joe McCarthy között. McCarthy szerint Secretary Steven csak kommunista “dupe” (elbolonditott), méghozzá a legkiválóbbak közül való, mert alatta az Army “elősegíti a kommunizmust”. Stevens persze hasonló nyilatkozatot adott le Mc- Carthyról s most esedékesek a nagy harc további összecsapásai. BEHÓDOLT A HADERŐ Army Secretary Stevens és szenátor McCarthy nagy publicitással beígért ütközetéből nem lett semmi. Az az, csak a közönség nem látott belőle semmit, de hogy a kulisszák mögöt mi történt, arra csak következtetni lehet, mert alig pár órával azután, hogy Eisenhower elnök visszaérkezett palm-springi vakációjáról, Joe és Stevens összeültek tanácskozni és két órai tanácskozás után az Army miniszter minden tekintetben behódolt a nagyszájú szenátornak. Az Associated Press riporterei szerint a konferencia után McCarthy örömtől mosolygó, Stevens pedig nagyon komor képet mutatott. Amikor megkérdezték tőle, hogy kapott-e valami rendeletet az elnöktől arra, hogy teljesítse McCarthy követeléseit, nem válaszolt. A McCarthy-Stevens konferenciát az AP jelentés szerint Mundt szenátor és Nixon alelnök hozták össze, — a hírhedt Mundt-Nixon törvény szerzői, — akik mindenben támogatják McCarthyt. A konferencia után Mundt szenátor felolvasta a McCarthy-Stevens BÉKESZERZŐDÉS pontjait, amelyben McCarthy minden követelése kielégítést nyert. Hálából aztán McCarthy elismerte, hogy Steven “jó amerikai”, aki pillanatnyilag megtévedt és a kommunisták “dope”ja lett. A McCarthy-Stevens nagy ütközet azt látszik bizonyítani, hogy az Eisenhower adminisztráció az elnökkel egyetemben beadta a derekát a demagóg szenátor erőszakoskodásainak. MÁR JEFFERSON IS-! WASHINGTON — Szegény Thomas Jefferson, ugyan menynyit forgolódik a sírjában? — Ezt lehet most kérdezni, miután kiderült, hogy a United States Information Service némelyik könyvtárából eltávolították az írásait. A McCarthy rossz nyelvétől félő irodák könyvtárosai ugyanis meghallották, hogy McCarthynak valami kifogása van Sheldon Foner ellen, aki Jefferson munkáit sajtó alá rendezte. Kiderült, hogy több ily könyvtárban azonnal eltávolították Jefferson müveit, mihelyt Sheldon Foner megtagadta a válasz adást a McCarthy bizottság kihallgatásán. Ugyanekkor kivonták a forgalomból Mark Twain és más neves Írók oly munkáit is, amelyek illusztrációit olyan művészek végezték, akik ellen McCarthyék kifogást emeltek. VEREKEDNI AKARNAK WASHINGTON — A francia nagykövetség nyilatkozata szerint számos amerikai polgár jelentkezett arra, hogy be akarnak lépni a francia hadseregbe, ha Indo-Kinába viszik őket a Viet Minh csapatok elleni harcra. A francia kormány azonban visszautasította a jelenkezőket.
