Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-27 / 1821. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 27. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL Kerámia művészetünk története iparművészeti kiállításon A magyar kerámia-müvességről való ismereteink a XVII. századig hézagosak. A XII. ,s XIII. századból való mázatlan edényeket ismerjük legrégibb emlékeinknek; ezek formái később is fennmaradnak. A magyar kerámia-müvesség nagy felvirágzása esik Mátyás király korára; az ő budai majolikamühelye a legkiválóbb itáliai műhelyekkel is felvehette a versenyt. A budai, visegrádi és vasvári ásatások magasszinvonalu és feltétlenül hazai művészek kezéből származó, gyakran alakos, áttört, néha sokszínű kályha és padlócsempéket hoztak napvilágra. A Hunyadiak korát követő 150 éves török hódoltság is mély nyomot hagyott a magyar kerámia művészetben. A XVII. század Nyugat-Európában a városok és a városi polgárság erősödésének, a kézműiparok felvirágozásának kora. A magyar nép azonban ezidőben kétféle idegen (osztrák és török) önkényuralom, valamint saját urainak elnyomása alatt élt. A dolgozók között leginkább csak a városi iparos-polgárok élveztek szaktudásuk következtében aránylagos függetlenséget, melyet érdekvédelmi tömörüléseik: a céhek védték. Ezidőben tehát a céhek még a feudális elnyomás ellen küzdő polgárság szervei voltak, tárgyi emlékeik, pld. korsóik, iparosokat, munkaeszközöket ábrázoltak, erős kölcsönhatásban a parasztság művészetével, s mint ilyenek a társadalmi haladás tükrözői. A legszebb céhdiszedények a habánoktól származnak. Ennek a vallása miatt üldözött, több országon át vándorolt, majd Magyarországra szorított anabaptista szektának tagjai voltak Magyarországon az első ismert, szervezetten dolgozó művészi iparoscsoport. Művészi szemléletük és fejlett technikájuk haladást jelentett a feudális elnyomás szüklátókörüségében vergődő magyar keramikusoknak. Művészetük a mai napig is hat iparmüvészetünkre. Legnagyobb* kerámia- manufaktúránkat, a holicsi fajanszgyárat 1743-ban alapították. Az üzem termékein éreződik a korabeli élenjáró francia kerámia hatása, de formaalakitásban, színösszeállításban érvényesül bizonyos helyi jelleg, ami Holies termékeit magyar hagyománnyá teszi. A gyár a magyar ipart elnyomó gyarmatosító Habsburgok politikája következtében a XVIII. század végén hanyatlani kezdett és 1825-ben megszűnt, a XVIII. században és a XIX. század elején csak kisebb kerámia fanufaktura alakult szerte az országban azzal a céllal, hogy a j drágább ónedényeket és az itt akkor még nem gyártott porcelánedényeket pótolja fajansszal. (Tata, Pápa, Stomfa, Kassa, Igló, Miskolc, Batiz, Bélaháza, Hollóháza, stb. a legnevezetesebbek.) Jelentőségük, hogy rövid idő alatt is magyar formanyelvet sikerült kialakitaniok; népünk diszitő tehetsége, ízlése szóhoz jutott bennük. Valamennyinek hasonló volt a sorsa: az osztrák iparpolitika rövid működése után tönkre tette őket. Ugyanez a története a regévi első magyar procelángyárnak is. A hires pécsi Zsolnay-kerámiagyár 1852-ben igen szerény keretek közt jött létre, a 70-es években azonban Zsolnay Vilmos vezetése alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül és csakhamar vüághirre emelkedett. A századvégi nagy világkiállítások egyik nagy szenzációja volt a Zsolnay-készitmények formáinak és mintáinak változatos sokfélesége és a fémfényü, úgynevezett “eozin” máz, Wartha Vince tudós találmánya, a művészet, a tudomány és ipar együttműködésének egyik nevezetes eredménye. A gyár egyik érdeme, hogy tudatosan törekedett magyar iparművészeti stilus kialakítására. Legnagyobb, ma is működő művészi porcelángyárunk a Herendi Porcelángyár, 1830 és 40 között, Kossuth Lajos lelkes támogatása mellett is nagy anyagi nehézségekkel küzdött. Első sikereit értékes étkészletek hiányzó darabjainak pótlásával érte el. Csakhamar kialakult sokféle hatás egyesitő, mégis Eső készül sajátos stílusa, melyet a forma, a finomizlésü kézifestés és a tökéletes technika harmóniája jellemez. A gyár mai termékeivel a kiállítás jelenkori iparművészeti részében találkozunk. A régi magyar kézművesség és iparművészet emlékei mellett különállóan kerültek bemutatásra mai iparmüvszeink felszabadulás után készült alkotásai. A kiállításnak ez a része tanúbizonysága annak, hogy iparművészeink a múlt haladó hagyományaira és népünk művészetére támaszkodva milyen biztató eredményeket értek el a formájában nemzeti, tartalmában szocialista iparművészet kialakításához vezető utón. Mai iparművészeink tevékenységét áthatja az a törekvés, hogy akár egyénileg, akár szövetkezet, vagy iskola keretein belül vagy nagyiparban, üzemben dolgoznak, híven óhajtják szolgálni művészetükkel hazánk építésének nagy ügyét, a mai dolgozó ember életének, környezetének megszépítését. Ebbéli törekvéseikben iparművészeink már eddig is igen hathatós támogatást kaptak a népi demokrácia államától. Megnyilvánul ez a segítség olyan intézmények létrehozásában is, mint a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, a Mii«vészeti Dolgozók Szakszervezete, melyek iparművészeink szakmai, müvészetelméleti kérdéseinek tisztázásával, a termelőtevékenység folyamatosságának biztosításával, érdekeik védelmével biztosítják a fejlődés egyre emelkedő ütemét. A művészi utánpótlás nevelésére szolgál két intézményünk is. A régi Országos Iparművészeti Iskolából alakult az Iparművészeti Főiskola, mely megalakulásától kezdve vezető szerepet tölt be iparművészeti életünkben. Kidolgozta az ujtipusu iparmüvésznevelés módszertanát s az iparművészet fontos elvi kérdéseinek tisztázásában is eredményesen működött. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium is a haladó hagyományok tiszteletét és továbbfejlesztését tűzte ki célul. Mindkét iskola e cikkben is bemutatott müvei tanúsítják az ott folyó színvonalas, jó munkát. A kiállítás uj iparművészeti részének nagyobb felét a kerámiatárgyak teszik. A kerámia legkiválóbb képviselőit ma már mind gyakrabban foglalkoztatják felszabadult hazánknak és népének uj feladatai, melyeket a nép művészetéhez való közeledéssel a nép életéhez való közelenak ábrázolásával, a természet igaz s hű megfigyelésével kívánnak megközelíteni. Magyar Értesítő UJ SZERELŐCSARNOKOT KAP A PRÉSLÉGSZERSZÁMGYÄR A Préslégszerszámgyáft- dolgozói részére mintegy 4 millió forintos beruházással kétszintes szerelőcsarnok épül, amelyet januárban adnak át rendeltetésének. Az épület emeletén helyezik el a szereidét és az étkezőt, a földszintet pedig a megmunkálóhely foglalja el. PAPOT FOGTAK LE OLASZORSZÁGBAN (Vi.) Az AP hírügynökség jelenti, hogy egy Krisztusi Egyházhoz tartozó templomban elfogták a papot és csakis Wydal Hudson, amerikai pap kérésére engedték meg, hogy az istentiszteletet bevégezze. Ugyanis ezen pap protestáns volt és ez volt minden bűne. Az elfogott olasz papot Leo Petrininek hívják. Rómában a rendőrség lefaragta az ilyen protestáns templomról a felírást, felsőbb rendeletre, amint a jelentés mondja. "Az amerikaiak által támogatott protestáns szektáknak sok bajuk van a hatóságokkal, mióta megalapították az ottani egyházi köröket a második világháború után.’' Mégis, minden amerikai sajtókuli azt hazudja, hogy azon országokban nincs vallásszabadság, melyben a szocializmust építik. Elképzelhetjük, hogy milyen pokoli lármával közölnék, ha véletlenségből valamelyik Népi Demokráciában történt volna ez meg. MILYEN SZABADSÁGOT AKARNAK EZEN VEZETŐK? (Vi) A napokban nevezték ki minden államban és az egész országban a “Crusade for Freedom vezetőit. Michigan államban Walker A. Williams, a Ford alelnöke az itteni csoportnak a főelnöke. Arról persze nem beszélnek, hogy vájjon őt ki nevezte ki, de most Wüliams kinevezte az alelnököket, James Cope a Chrysler Corp.-tól, William Hufstadt a General Motorstól, William Maybury a gyárosok bankjának elnöke lett a pénztárnok. Persze ezen iparmágnások és megbízottaik mellé Mr. Williams CIO és AFL union vezéreket is nevezett ki, de csak olyan tanácskozási, illetve diszitményi mutogatásra. Ezen alelnökök, főelnök, meg a többiek neveit olvasva és hogy milyen nagy világtrösztöket képviselnek, láthatjuk, hogy milyen szabadságot akarnak visszaállítani a szocialista útra tért országokban — a kizsákmányolás szabadságát. Éhez itt Michiganban akarnak 10 millió dollárt gyűjteni. Néptánc csoport
