Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-20 / 1820. szám

1954. február 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Harmadik Tábor (gb.) Az Industrial Workers of the World hivatalos lapjában az Industrial Workers-ben pár hét óta hosszadalmas és erélyes vita folyik arravonatkozólag, hogy ez a szervezett csatlakozzon-e vagy sem egy állitólag kialakulóban lévő politikai csoporthoz, amelynek a “Third Camp” (Harmadik Tábor) nevet adták. Úgy vélem, hogy ez a kérdés érdekli a Bérmunkás olvasóit is s azért megkísérlem a tárgyilagos is- “ mertetését. Azért használom a “megkísér­lem” szót, mert ez a dolog na­gyon homályos és zavaros. Ha a Bérmunkás olvasói közül valaki jobban ismeri a dolgot, ám ma­gyarázza meg. Hogy mennyire zavaros ez a dolog, azt maguk a vitázók is elismerik. Az egyik például a Harmadik Tábor prog­ramját és szerkezetét bejelentet hosszú cikkre, amely január 15- én jelent meg az Industrial Workers-ben, azt Írja, hogy “be­diene Harward Egyetem pro­fesszorától származó írásnak is, de mint munkásdokumentum, hamis a csengése.” Amint ezen Cikkekből megér­tem, még a mult Thanksgiving napjára nagy nemzetközi gyű­lést hívtak egybe New York vá­rosba, hogy ott magalakitsák a Harmadik Tábort, “miután (az összehívók) rájöttek, hogy a világ jelenleg két nagy Háborús Táborra őszük s ezek mindegyi­kének célja a munkások elnyo­mása és kizsákmányolása, akik tehát egyszer csak meg fognak egyezni a harcias munkásosztály letörésére.” Valami kis hiba folytán azon­ban az összehívók a gyűlésüket elfelejtették tudatni a világgal és igy a new yorki alakuló gyű­lésen tisztán csak néhány new yorki egyén vett részt. Ezek után megszerkesztették azt a felhívást, amit az Industrial Workers leközölt, majd egy ve­zércikkben is komoly megfonto­lás tárgyának ajánlotta. szí, de tudtommal a szervezet hi­vatalosan még nem foglalkozott a kérdéssel. De vannak aztán olyanok is, akik élesen ellenzik az egyesülés kérdést. Ezeket úgy látom, a kaliforniai Enness El­láé, az IWW egyik állandó ro­vatirója vezeti. Enness azt állítja, hogy az IWW már maga is egy Harma­dik Tábor, nem szükséges tehát, hogy csatlakozzon máshová és akiknek kedvük van ily Harma­dik Táborra, azok lépjenek be az IWW-ba. Erre viszont John R. Forbes azt válaszolja, hogy “Enness csak a tétlenségét akar­ja álcázni ezzel az érvvel.” Mi­lyen szűklátókörű ez az Enness, — if ja Forbes, — ugylátszik ad­dig akar tétlenül ülni a kezein, amig azok leszáradnak. POLITIKAI SZERVEZET C. Doehrer (az IWW szerkesz­tője) szerint már más országok­ban megszervezték a Harmadik Tábort, helyénvaló lenne tehát, ha az Egyesült Államokban, Ka­nadában és Mexicoban az IWW végezné ezt a szervezést. Doeh­rer mindjárt meg is mondja, hogy kikből alakult már ez a Harmadik Tábor: “A spanyol forradalmárok maradványaiból és azon forradalmárokból, akik­nek a múlt évben volt elég bátor­ságuk Németországban általá­nos sztrájkot rendezni a Szovjet zsarnokság ellen . . . Ilyen apró forradalmi csoportokat találunk a világ minden részében, azok­ból alakul a Harmadik Tábor” — írja Doehrer. Ez a Harmadik Tábor termé­szetesen első sorban is csak po­litikai szervezet lenne politikai célokra. Gordon Haskell meg is írja: “Az általános sztrájk kü­­lömben is csak politikai aktivi­tás, amit tehát fel lehet venni programunkba”. Gazdasági kér­désekre vonatkozólag ezt talál­juk: “Nyilvánvaló, hogy (a csat­lakozásra kész) szervezetek né­melyike a szociaüsta tulajdon­jog lépcsője gyanánt a demok­ratikus állami tulajdon valami­lyen formáját akarja.” Egy másik cikk szerint (nincs aláírva), a Harmadik Tábor cél­ja egy szervezetbe hozni minda­zokat, akik ellenzik a háborút, a kapitalizmust és a kommuniz­must.” — Az IWW elvinyilatko­zata azonban ezt szükségtelenné teszi,' — mondja továbbá ez a cikk. — Mi nem azért voltunk képtelenek a bérrabszolgaság megszüntetésére, mert a prog­ramunk nem jó, hanem azért, mert a munkásság még nem volt hajlandó ezen rabláncok leveté­­sére. Úgy vagyunk ezzel, mint azzal a lóval, amit hiába veze­tünk a friss vízzel telitett váju­­hoz, ha egyszer nem akar inni, hiába kínáljuk neki a jó vizet. íme ez az amit kivettem a Harmadik Táborra vonatkozó vitából és aki többet tud róla, ám adja meg a további felvilá­gosítást, noha az eddig elmon­dottakból is megalkothatja min­denki a saját véleményét. / ATOM-VASUT SALT LAKE CITY — Utah Egyetemének atomtudósai, Dr. Lyle B. Borst elkészítette a tervrajzát olyan lokomobilnak, amit atomerő fog hajtani s ami magával viheti az egész évre szóló fűtőanyagot. EMANUEL H. BLOCH NEW YORK — A Rosenberg házaspár védőügyvége, Emanu­el H. Bloch, aki már több úgyne­vezett “balszárnyi” (politikai) vádlottat is védett, szívroham áldozata lett. A nőtlen és magá­nosán élő neves ügyvédet bará­tai találták meg a manhattani lakásán, miután telefon hívása­ikra nem válaszolt. Bloch halálával a Rosenberg gyermekek újra árvák marad­tak. Ezt szószerint kell venni, miután a két árvára úgy ügyelt, mintha saját gyermekei lettek volna. Csak nemrégiben is kivet­te őket a New Jersey államban fekvő iskolából és máshová he­lyezte el őket, mert a többi gye­rekek bántalmazták a szeren­csétlen gyerekeket. Bloch ellen egyes túlzó-haza­fias ügyvédek eljárást terveztek indítani azért, mert Bloch egy­re hangoztatta, hogy Rosen­­bergék ártatlanok voltak és igy Eisenhowert, — miután nem ke­gyelmezett meg nekik, — to­vábbá Brownell igazságügymi­nisztert és J. Edgar Hoover FBI főnököt tette felelőssé ezen emberpár meggyilkolásáért. McCarthy bátorsága LOS ANGELES — Joe Mc­Carthy, a hírhedt demagóg sze­nátor, televíziós intervj újában nem merte “árulónak” vagy “orosz kémnek” nevezni Owen Lattimore egyetemi tanárt, mint tette a kongresszusban, vagy a kongresszusi vizsgálatok n á 1, ahol a kongresszusi mentelmi jo­ga védi a becsületsértési portól. Hiába unszolták az újságírók, hogy ismételje meg a vádját, a nagy hősnek inába szállt a bá­torsága és csak kitérő válaszo­kat adott. A HARMADIK TÁBOR HÍVEI Az első dolog természetesen annak a kutatása, hogy kik áll­nak ezen Harmadik Tábor mö­gött? Az Industrial Workers február 5-iki számában megje­lent egyik aláírást nem viselő cikk szerint: “kommunista front elemek, akik megszabadították magukat Sztálin szellemétől, szo­cialista szakadár csoportok, anarchisták, liberálisok, new-de­­aler maradványok, sőt még Gandhi pacifisták is.” Nem csoda tehát, hogy nem tudtak olyan programot össze­állítani, amely mindezen külöm­­böző elemeket kielégítené, azért írták a nagy zavaros s sokszor mitsem mondó mqndatokat. Ezt elismeri Gordon Haskell is, aki bevallja, hogy nagy része volt a manifesztó megszerkesztésében. Gordon szerint igen nagy nehéz­ségekbe ütközött a háborúra vonatkozó oly határozat hozása, amely mindenkit kielégítene, mert vannak olyan pacifisták, akik mereven ellenzik a háború minden formáját, mig mások “erőszakra erőszakkal akarnak válaszolni.” Amint, ezen cikkekből kive­szem az IWW egyes tagjai, va­lamint a lap szerkesztője is az egyesülés meUett érvelnek. így például John R. Forbes még a General Bulletinban is szóváte-Hazug hírek (Vi) A múlt péntektől kezdve, minden nap többször bemonták a rádión és megírták a lapokban, hogy Kelet-Németországban —• megint —- nagy lázadások van­nak. Mintha csak egy jelre, úgy kellett volna neki lenni. Egész biztos hírek formájában adták le és erősitgették ezen lázadások híreit. Február 9-iki lapszámban a detroiti Free Press, egy nagy vezércikkben közli, ezen lázadá­sok fontosságát. így ir a'vezér­cikkező, aki ott sem volt: “Nyugtalanság, lázadások és esetleg forradalom két okból in­dult ki, élelemhiány és a kom­munisták állásfoglalása a sza­bad választás ellen, amely Né­metország egyesítéséhez vezet­ne.” Először is élelemhiány nincs, mert még Nyugat-Németország­­ból is —amióta az átutazást megkönyitették — többen men­nek át Kelet-Németországba jó­lakni, mivel ott olcsóbban étkez­hetnek. Ezt a tőkés lapok is megírták. Másodszor a szabad választást csakis a kommunisták akarják, legalább is nem tudnak szabad választást elképzelni a külföldi katonaság fegyverei alatt, igy éppen ők követelik, hogy a meg­megcáfolása szálló csapatokat vonják vissza, mielőtt a szabad választást meg­ejtenék. MAGUK A TŐKÉS LAPOK CÁFOLNAK Ugyancsak ezen lapszámban, a vezécikket megelőző oldalon, amit a vezércikkező ur nem igen olvasott. A New York Times külföldi tudósítója Berlinből Írja, — tehát akik ott vannak — “Uj jelentések kelet-németor­szági zavargásokról ellepte nyu­gat Berlint, de a hivatalos egyé­nek azt állítják, hogy alapnél­küliek ezen hírek.” “Megbízható egyének, akik átjöttek a nyugati részre jelen­tették, hogy minden nyugodt az ipari városokban. Szintén Ber­lin keleti részén tett kőrúton nem tapasztaltak semmiféle za­vargásokat, vagy katonai, ren­dőri összevonást, készültséget.” Tehát a szombati és vasárnapi lázadásokat, zavargásokat még akkor jelentették, mielőtt ezen jelentésekkel megbízott egyének Nyugat-Berlinbe átmentek vol­na, amikor hétfőn átmentek, minden zavargásokról szóló je­lentést megcáfoltak. De a Free Pressnek jó volt egy vezércikk­re ezen haguságok. OROSZ-ARGENTIN A KERES­KEDELEM BUENOS AIRES — Az ar­gentínai kormány nyüatkozata szerint Argentína 30 millió dol­lár értékű acélt és nehéz gépe­ket rendelt a Szovjetuniontól. LEMONDÁSRA KÉSZÜL MRS. LUCE WASHINGTON — A Chica­go Tribune római levelezője je­lenti, hogy Mrs. Clare Boothe Luce, az Egyesült Államok ró­mai követe, aki már többször is beleavatkozott Olaszország privát ügyeibe, hamarosan ha­zajön és többet nem is megy vissza Rómába. Mrs. Luce, aki a többszörös milliomos Henry R. Luce, a Ti­me, Life és Fortune folyóiratok tulajdonosának a felesége, a leg­durvábban avatkozott bele az olasz választásokba, amikor fe­nyegette^ az olaszokat, hogy megvonják tőlük az amerikai se­gélyt, ha a kommunistákat, vagy a balszárnyi szocialistákat jut­tatják többségre, nagyon ellen­szenves lett Olaszországban. Ezt már a State Department is tud­ja és azért a volt színésznőtől hamarosan szabadulni akar, ha­bár Mrs. Luce nyilatkozatot tett közzé, amelyben tagadja a le­mondásáról szóló híreket.

Next

/
Thumbnails
Contents