Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-06 / 1818. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 6. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF VI. OSZTÁLYTUDATOS SZERVEZET Mielőtt az 1905-ös évet elhagynánk, még egy eseményt kell felemlítenem, amely később igen nagy befolyást gyakorolt úgy rám, mint a Bérmunkás olvasótáborára is, noha talán leszámítva az egyetlen Wagner József munkástársunkat, akkor egyikünk sem tudott róla semmit. Éz az esemény az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet megalakítása volt 1905 junius havában. Ezen cikksorozat folyamán az IWW működésével s a munkásmozgalomra gyakorolt befolyásával részletesebben fogok foglalkozni, mint a többi világeseményekkel arányosítva kellene. Teszem ezt tudatosan azért, mert tudom, hogy a Bérmunkás olvasóit ez a kérdés különösen nagy mértékben érdekli. Már előzőleg említettem, hogy a tőkés rendszerben tisztán megkülömböztethetünk három ipari forradalmat és a negyedik éppen most indult meg. A második ipari forradalom az acélt ültette a tőkés termelés trónjára és a vasút képezte a vérhálózatát. Erre az időre esik az amerikai Közép-Nyugat és a Nyugat igazi meghódítása, bevonása a “civilizáció” körébe. A megnyitásért a társzekerek utasai és a lovasok követelik az érdemet, de ezen óriási terület igazi kihasználását csak a vasút tette lehetővé. A NAGY BEVÁNDORLÁS A nagymérvű vasútépítést viszont a Pittsburgh környéki bányák és vasolvasztók tették lehetővé. Úgy ezen munkákhoz, mint az uj területek rengeteg erdeinek irtásához, szántóföldjeinek feltöréséhez, uj városok építéséhez, sok, nagyon sok munkás kellett. És ömlött is ide a sok munkás a világ minden részéről. A bevándorlás rohamosan emelkedett. Amig 1900-ban még csak 448,000 bevándorló jött ide, addig 1905-ben már több mint egy millió és az egy millió körül maradt az évenként ide érkezők száma egész az első világháború kitöréséig. Ez a nagymérvű bevándorlás minden nagy amerikai városban megteremtette a nyomornegyedeket, amiket itt a “slum” néven említenek. New Yorkban például minden nemzetiségű csoportnak megvolt a maga “slum”ja, amelyek lakossága oly rohamosan nőtt, hogy mindannyian még a fejlődő iparokban sem tudtak elhelyezkedni. Mentek tehát a Nyugatra, vagy ahová vitték őket, csak munkát kapjanak, bármilyen éhbérekért és bármilyen kizsákmányoló feltételek mellett is. De a Közép-Nyugat és a Nyugat nagy építkezéseinél, az erdőirtásnál, a hajózási iparban és általában minden olyan munkánál, amelyhez nem kellett nagy szakképzettség, hasonló embertelen kizsákmányolás alá kerültek a munkások. Rémregényeket lehetne imi a nyugati vándormunkások sorsáról, akik még ma sem dicsekedhetnek valami nagy jóléttel, akiket még mindig nem ért el a nagy prosperitás. A század első évtizedében azonban mindenki ismerte azon vándormunkásokat, akiknek az egész vagyonát a hátukra kötött tetves pokróc képezte s úgy jártak egyik telepről a másikra munka után. Ha munkát kaptak, keresetük legnagyobb részét elitták s igy valóban egészen állati életet éltek. Amig Európában a tőkés termelés ezen fázisa kitermelte a “lumpen proletárt”, addig Amerikában ez a végtelenül elaljasult “Scisor Bili” típus alakult ki. MUNKÁS ARISZTOKRÁCIA Ezeket nem érte el a szakszervezkedés, az AFL szervezetekbe nem vették fel, sőt NEM IS VEHETTEK FEL szakmanélküli munkásokat, pedig ezeknek a száma egyre szaporodott. A szakszervezetek lassan létrehozták a jobbkeresetü “munkás arisztokráciát”, amely semmi közösséget sem érzett és vállalt a szakmenélküliekkel. De ugyanakkor kifejlődött egy másik munkás arisztokrata csoport is, amelyet az előzővel szemben a SZELLEMI ARISZTOKRÁCIÁNAK nevezhetünk. Ezek leginkább az intellektuelle^ vagy az önmagát kiképző fél-intellektuel munkásokból kerültek ki. Ezeket sem elégítette ki az AFL szakszervezet, ami a századfordulón már uralta az amerikai gazdasági munkásmozgalmat. Az előző nagy munkásszervezet, a Knights of Labor, amely njindenkit (még munkáltatót is) bevett a szervezetbe, már teljesen szétesett. Ezen SZELLEMI ARISZTOKRATA munkások, vagy munkásvezérek között egyesek a Socialist Labor Party, mások a pár évvel előbb alakult Socialist Party vezetőségéhez tartoztak. Mások viszont , a még 1898-ban alakult» de most már igen elgyengült “Western Labor Union” (később: American Labor Union) vezetőségét alkották. És végre voltak közöttük olyanok akik a Francia- és Spanyolországban kezdett szindikalista mozgalmak hívének vallották magukat és azt akarták átültetni az amerikai talajba. ELVINYILATKOZAT Ezek kifogásolták az AFL-t, mert: Igazi szervezés helyett szakmák szerint SZÉTSZERVEZI a munkásokat, ami meggyöngül a harcaikat; mert a munkáltatókkal való érdekközösséget hirdeti és végre mert semmi végcélt sem tűz ki maga elé. Ezen munkásvezérek a január havi előzetes konferencia után 1905 junius havában Chicago városban nagy konferenciát tartottak, amelyen 203 küldött vett részt 51 külömböző csoport képviseletében s állításuk szerint 142,991 munkást képvisel-, tek. Ez a konvenció aztán kimondotta az Industrial Workers of the World megalakítását, amelynek elvi irányát megszabta azon elvinyilatkozatban, mely a világ munkásmozgalom okmányainak egyik legérdekesebb és legtöbbször említett dokumentuma. Ez a nyilatkozat kimondja: (a) A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség sincs, vagyis a két osztály érdekei ellentétesek, (b) Ezen két osztály között állandó harc folyik — ez elismerése az osztályharcnak, (c) Az osztályharc célja a bérrendszer megszüntetése, helyette tehát uj termelési rendszer felépítése, (d) Erre a szakmák szerint szervezkedés képtelen, mert nincs végcélja. (e) De az ipari szervezet már a mindennapi előnyökért folyó harcoknál is hatásosabb, mert “egynek a sérelmét mindnek a sérelmévé” teszi, (f) Az osztályharc alapján álló ipari szervezet már a jelen társadalom keretein belül építi az uj társadalom szerkezetét. Az IWW alakulásáról szóló részleteket a Bérmunkás olvasói jól ismerik, hiszen könyvtárakat kitevő könyv-mennyiséget Írtak már róla, — magyarul, úgy hiszem, a “Forradalmárok Könyve” foglalkozik vele a legrészletesebben. Itt tehát csak a legfőbb pontokat soroltam fel és később, idősorrendben, majd felemlítem az IWW harcok főbb mozzanatait is. UJ HARCMODOR Ezen eseményeket azonban én nem csak a kronologikus felsorolás kedvéért említem fel, hanem, mint az olvasók már eddig is észrevehették, azért, mert bizonyos megjegyzéseket akarok azokhoz fűzni. Az események egyszerű felsorolásának nem sok értelme lenne, legfeljebb annyi, hogy próbára tenném az olvasók emlékező tehetségét, hogy ugyan emlékeznek-e még erre vagy arra a régi dologra. Mint mondottam, az IWW megalakítása a már említett SZELLEMI ARISZTOKRÁCIA müve volt. Az alakuló kongreszszus történetét olvasva ilyen nevekkel találkozunk: William D. Haywood, Eugene V. Debs, Daniel DeLeon, William E. Trautman, T. J. Hagerty, James P. Thompson, George Estes, A. M. Simons és mások, csupa szerkesztők, irók, szervezők, szakszervezeti vezetők, — az amerikai munkásmozgalom akkori élharcosai. És ime, ami nekem legszembetűnőbb az, hogy azon szervezet, amit ez a szellemi arisztokrata csoport hivott életre, legjobban megragadta a legalacsonyabb, a szellemileg és gazdaságilag is legelmaradottabb munkásréteget, a szakmanélküli munkásokat, a Nyugat vándor munkásait, a Kelet nagy gyáraiban összezsúfolt tömegprodukciót végző fél-szakma munkásokat, akikbe mintha uj vért, uj életet adott volna, csodálatos LOS ANGET.ES FIGYELEM! A Bérmunkás Los Angeles és környéke olvasói február 27-én, szombaton este 6 órai kezdettel különleges DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek a MUNKÁS OTTHONBAN, 1251 S. St. Andrews Place alatt, közel a Pico Boulevardhoz. Házilag készített hurka, kolbász a hozzáülő mellék ételekkel. Házilag készített sütemények s a helyszínen készített fánk lesz felszolgálva. Vacsora, kávé süteménnyel 1.50. Belépti dij nincs. Los Angeles és környéke magyarságát szeretettel várja a Repdezőség. harcikészséget idézett fel náluk és akiknél az uj szervezeti forma egyben uj harci módszert is jelentett. Egyszerre megszűnt a birkatürelem, a munkáltatókkal szembeni végtelen nagy alázatosság. Elmondhatjuk, hogy amig a szakszervezeti munkások a munkál tatókhoz KÉRELEMMEL mentek, addig az IWW bérmozgalmakban a szó szoros értelmében a munkások KÖVETELTÉK a magasabb béreket és a jobb munkaviszonyokat. A KÉR és KÖVETEL szavak közötti külömbség az igazi jellemzője annak, hogy miben külömbözött az AFL és az IWW harcmodora. (Folytatjuk) A NAGY “DIME”? LOS ANGELES — A Phillips Electronic Co. olyan újfajta electronic miszkroszkópot szerkesztett, ami százezerszeresen nagyit. Ha ezzel egész nagyságban nézhetnénk egy tiz-centes (dime) darabot, akkor másfél mérföldes átmérőjű kört látnánk. BESZÁMOLÓ A Bérmunkás olvasók Cleveland West Sideon január 24-én jólsikerült társas délutánt tartottak a Bérmunkás fentartására. Az uzsonnát ezúttal is Bischof Róza munkástársnő készítette, ugyancsak a konyha költségek nagyrészét ő viselte. Szilágyi Jánosné házilag készített tésztát hozott. A felszolgálásban segítettek Bikó Teréz, Kollár Józsefné, Buzay Jánosné és Szilágyi munkástársnő. Hangos és hasznos volt a társasjáték nagyon szép tárgyakkal. Az eredmény 17 dollár volt. Nem hiányzott Buzay munkástársnő sorsolása sem. A szép tárgyakat Nehéz Jánosné és egyik west sidei munkástársnő ajándékozta. Az eredmény 10 dollár. Felülfizetést adtak: A. Hem 1.00, N. N. 1.50. A késő este távozott a társaság a viszontlátás reményével. A rendezőség 82.71 centet adott át a lap fentartására. Köszönet az eredményért a jelenlevőknek akik között ott láttuk akroni olvasóinkat, valamint a siker érdekében dolgozóknak. Tudósitó.
