Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-06 / 1818. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 6. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF VI. OSZTÁLYTUDATOS SZERVEZET Mielőtt az 1905-ös évet el­hagynánk, még egy eseményt kell felemlítenem, amely később igen nagy befolyást gyakorolt úgy rám, mint a Bérmunkás olvasótáborára is, noha talán le­számítva az egyetlen Wagner József munkástársunkat, akkor egyikünk sem tudott róla sem­mit. Éz az esemény az Indust­rial Workers of the World (Vi­lág Ipari Munkásai) szervezet megalakítása volt 1905 junius havában. Ezen cikksorozat fo­lyamán az IWW működésével s a munkásmozgalomra gyako­rolt befolyásával részletesebben fogok foglalkozni, mint a többi világeseményekkel arányosítva kellene. Teszem ezt tudatosan azért, mert tudom, hogy a Bér­munkás olvasóit ez a kérdés kü­lönösen nagy mértékben érdekli. Már előzőleg említettem, hogy a tőkés rendszerben tisztán meg­­külömböztethetünk három ipari forradalmat és a negyedik ép­pen most indult meg. A második ipari forradalom az acélt ültet­te a tőkés termelés trónjára és a vasút képezte a vérhálózatát. Erre az időre esik az amerikai Közép-Nyugat és a Nyugat iga­zi meghódítása, bevonása a “ci­vilizáció” körébe. A megnyitás­ért a társzekerek utasai és a lo­vasok követelik az érdemet, de ezen óriási terület igazi kihasz­nálását csak a vasút tette lehe­tővé. A NAGY BEVÁNDORLÁS A nagymérvű vasútépítést vi­szont a Pittsburgh környéki bá­nyák és vasolvasztók tették le­hetővé. Úgy ezen munkákhoz, mint az uj területek rengeteg er­deinek irtásához, szántóföldjei­nek feltöréséhez, uj városok épí­téséhez, sok, nagyon sok mun­kás kellett. És ömlött is ide a sok munkás a világ minden ré­széről. A bevándorlás rohamo­san emelkedett. Amig 1900-ban még csak 448,000 bevándorló jött ide, addig 1905-ben már több mint egy millió és az egy millió körül maradt az évenként ide ér­kezők száma egész az első világ­háború kitöréséig. Ez a nagymérvű bevándorlás minden nagy amerikai városban megteremtette a nyomornegye­deket, amiket itt a “slum” né­ven említenek. New Yorkban például minden nemzetiségű cso­portnak megvolt a maga “slum”­­ja, amelyek lakossága oly roha­mosan nőtt, hogy mindannyian még a fejlődő iparokban sem tudtak elhelyezkedni. Mentek tehát a Nyugatra, vagy ahová vitték őket, csak munkát kap­janak, bármilyen éhbérekért és bármilyen kizsákmányoló felté­telek mellett is. De a Közép-Nyugat és a Nyu­gat nagy építkezéseinél, az erdő­irtásnál, a hajózási iparban és általában minden olyan munká­nál, amelyhez nem kellett nagy szakképzettség, hasonló ember­telen kizsákmányolás alá kerül­tek a munkások. Rémregénye­ket lehetne imi a nyugati ván­dormunkások sorsáról, akik még ma sem dicsekedhetnek va­lami nagy jóléttel, akiket még mindig nem ért el a nagy pros­peritás. A század első évtizedében azonban mindenki ismerte azon vándormunkásokat, akiknek az egész vagyonát a hátukra kö­tött tetves pokróc képezte s úgy jártak egyik telepről a másikra munka után. Ha munkát kaptak, keresetük legnagyobb részét el­itták s igy valóban egészen ál­lati életet éltek. Amig Európá­ban a tőkés termelés ezen fázisa kitermelte a “lumpen proletárt”, addig Amerikában ez a végtele­nül elaljasult “Scisor Bili” típus alakult ki. MUNKÁS ARISZTOKRÁCIA Ezeket nem érte el a szak­szervezkedés, az AFL szerveze­tekbe nem vették fel, sőt NEM IS VEHETTEK FEL szakma­nélküli munkásokat, pedig ezek­nek a száma egyre szaporodott. A szakszervezetek lassan létre­hozták a jobbkeresetü “munkás arisztokráciát”, amely semmi közösséget sem érzett és vállalt a szakmenélküliekkel. De ugyanakkor kifejlődött egy másik munkás arisztokrata csoport is, amelyet az előzővel szemben a SZELLEMI ARISZ­TOKRÁCIÁNAK nevezhetünk. Ezek leginkább az intellektuel­le^ vagy az önmagát kiképző fél-intellektuel munkásokból ke­rültek ki. Ezeket sem elégítette ki az AFL szakszervezet, ami a századfordulón már uralta az amerikai gazdasági munkásmoz­galmat. Az előző nagy munkás­szervezet, a Knights of Labor, amely njindenkit (még munkál­tatót is) bevett a szervezetbe, már teljesen szétesett. Ezen SZELLEMI ARISZTOK­RATA munkások, vagy mun­kásvezérek között egyesek a Socialist Labor Party, mások a pár évvel előbb alakult Socialist Party vezetőségéhez tartoztak. Mások viszont , a még 1898-ban alakult» de most már igen el­gyengült “Western Labor Uni­on” (később: American Labor Union) vezetőségét alkották. És végre voltak közöttük olyanok akik a Francia- és Spanyolor­szágban kezdett szindikalista mozgalmak hívének vallották magukat és azt akarták átültet­ni az amerikai talajba. ELVINYILATKOZAT Ezek kifogásolták az AFL-t, mert: Igazi szervezés helyett szakmák szerint SZÉTSZERVE­ZI a munkásokat, ami meggyön­gül a harcaikat; mert a mun­káltatókkal való érdekközössé­get hirdeti és végre mert semmi végcélt sem tűz ki maga elé. Ezen munkásvezérek a január havi előzetes konferencia után 1905 junius havában Chicago városban nagy konferenciát tar­tottak, amelyen 203 küldött vett részt 51 külömböző csoport képviseletében s állításuk sze­rint 142,991 munkást képvisel-, tek. Ez a konvenció aztán ki­mondotta az Industrial Workers of the World megalakítását, amelynek elvi irányát megszab­ta azon elvinyilatkozatban, mely a világ munkásmozgalom okmá­nyainak egyik legérdekesebb és legtöbbször említett dokumen­tuma. Ez a nyilatkozat kimondja: (a) A munkásosztály és a mun­káltató osztály között semmi kö­zösség sincs, vagyis a két osz­tály érdekei ellentétesek, (b) Ezen két osztály között állandó harc folyik — ez elismerése az osztályharcnak, (c) Az osztály­harc célja a bérrendszer meg­szüntetése, helyette tehát uj ter­melési rendszer felépítése, (d) Erre a szakmák szerint szervez­kedés képtelen, mert nincs vég­célja. (e) De az ipari szervezet már a mindennapi előnyökért fo­lyó harcoknál is hatásosabb, mert “egynek a sérelmét mind­nek a sérelmévé” teszi, (f) Az osztályharc alapján álló ipari szervezet már a jelen társada­lom keretein belül építi az uj társadalom szerkezetét. Az IWW alakulásáról szóló részleteket a Bérmunkás olvasói jól ismerik, hiszen könyvtárakat kitevő könyv-mennyiséget Írtak már róla, — magyarul, úgy hi­szem, a “Forradalmárok Köny­ve” foglalkozik vele a legrészle­tesebben. Itt tehát csak a leg­főbb pontokat soroltam fel és később, idősorrendben, majd felemlítem az IWW harcok főbb mozzanatait is. UJ HARCMODOR Ezen eseményeket azonban én nem csak a kronologikus felso­rolás kedvéért említem fel, ha­nem, mint az olvasók már eddig is észrevehették, azért, mert bi­zonyos megjegyzéseket akarok azokhoz fűzni. Az események egyszerű felsorolásának nem sok értelme lenne, legfeljebb annyi, hogy próbára tenném az olvasók emlékező tehetségét, hogy ugyan emlékeznek-e még erre vagy arra a régi dologra. Mint mondottam, az IWW megalakítása a már említett SZELLEMI ARISZTOKRÁCIA müve volt. Az alakuló kongresz­­szus történetét olvasva ilyen ne­vekkel találkozunk: William D. Haywood, Eugene V. Debs, Da­niel DeLeon, William E. Traut­­man, T. J. Hagerty, James P. Thompson, George Estes, A. M. Simons és mások, csupa szer­kesztők, irók, szervezők, szak­­szervezeti vezetők, — az ameri­kai munkásmozgalom akkori él­harcosai. És ime, ami nekem legszem­betűnőbb az, hogy azon szerve­zet, amit ez a szellemi arisztok­rata csoport hivott életre, leg­jobban megragadta a legala­csonyabb, a szellemileg és gaz­daságilag is legelmaradottabb munkásréteget, a szakmanélkü­li munkásokat, a Nyugat vándor munkásait, a Kelet nagy gyárai­ban összezsúfolt tömegproduk­ciót végző fél-szakma munkáso­kat, akikbe mintha uj vért, uj életet adott volna, csodálatos LOS ANGET.ES FIGYELEM! A Bérmunkás Los Angeles és környéke olvasói február 27-én, szombaton este 6 órai kezdettel különleges DISZNÓ­TOROS VACSORÁT rendez­nek a MUNKÁS OTTHON­BAN, 1251 S. St. Andrews Place alatt, közel a Pico Bou­­levardhoz. Házilag készített hurka, kolbász a hozzáülő mellék éte­lekkel. Házilag készített süte­mények s a helyszínen készí­tett fánk lesz felszolgálva. Va­csora, kávé süteménnyel 1.50. Belépti dij nincs. Los Angeles és környéke magyarságát szeretettel vár­ja a Repdezőség. harcikészséget idézett fel náluk és akiknél az uj szervezeti for­ma egyben uj harci módszert is jelentett. Egyszerre megszűnt a birka­türelem, a munkáltatókkal szem­beni végtelen nagy alázatosság. Elmondhatjuk, hogy amig a szakszervezeti munkások a mun­kál tatókhoz KÉRELEMMEL mentek, addig az IWW bérmoz­galmakban a szó szoros értelmé­ben a munkások KÖVETEL­TÉK a magasabb béreket és a jobb munkaviszonyokat. A KÉR és KÖVETEL szavak közötti külömbség az igazi jellemzője annak, hogy miben külömbözött az AFL és az IWW harcmodora. (Folytatjuk) A NAGY “DIME”? LOS ANGELES — A Phillips Electronic Co. olyan újfajta electronic miszkroszkópot szer­kesztett, ami százezerszeresen nagyit. Ha ezzel egész nagyság­ban nézhetnénk egy tiz-centes (dime) darabot, akkor másfél mérföldes átmérőjű kört lát­nánk. BESZÁMOLÓ A Bérmunkás olvasók Cleve­land West Sideon január 24-én jólsikerült társas délutánt tar­tottak a Bérmunkás fentartásá­­ra. Az uzsonnát ezúttal is Bi­schof Róza munkástársnő készí­tette, ugyancsak a konyha költ­ségek nagyrészét ő viselte. Szi­lágyi Jánosné házilag készített tésztát hozott. A felszolgálás­ban segítettek Bikó Teréz, Kol­lár Józsefné, Buzay Jánosné és Szilágyi munkástársnő. Hangos és hasznos volt a társasjáték na­gyon szép tárgyakkal. Az ered­mény 17 dollár volt. Nem hiány­zott Buzay munkástársnő sorso­lása sem. A szép tárgyakat Ne­héz Jánosné és egyik west sidei munkástársnő ajándékozta. Az eredmény 10 dollár. Felülfizetést adtak: A. Hem 1.00, N. N. 1.50. A késő este távozott a társaság a viszontlá­tás reményével. A rendezőség 82.71 centet adott át a lap fen­­tartására. Köszönet az eredmé­nyért a jelenlevőknek akik kö­zött ott láttuk akroni olvasóin­kat, valamint a siker érdekében dolgozóknak. Tudósitó.

Next

/
Thumbnails
Contents