Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-16 / 1815. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 16. A Szovjet javaslata egy kompromisszumot jelent az előző javaslataival szemben, amely az atomfegyverek és gyártás feltétel nélküli eltiltását akarta. Az amerikai közvélemény gyárosok nem fogadták kedvezően ezt a .javaslatot sem, sőt nagyon durva hangon utasították vissza azt, de a világlapok, beleértve az angol lapokat is, álkalmasnak találják arra, hogy a megbeszéléseken tárgysorozat legyen. Nagyon nehéz lenne meggyőzni a világ közvéleményét arról, hogy Amerika kormánya óhajtja a mai feszült nemzetközi hely-' zet enyhítését, ha kereken viszsza utasítaná a szovjet javaslatot, amely nagyon alkalmas volna arra, hogy a világ népei egy kissé könnyebben lélegezzenek, a mai háborús hisztériás atmoszférában. . Minden józan gondolkozásu, békeszerető ember erősen reméli és óhajtja, hogy a megindult tárgyalások eredményre vezetnének és a tudomány eme nagy felfedezését kizárólag a békés termelés, az emberi jólét szolgálatába fogják állítani, nem pedig a' tömegpusztító, városokat elsöprő átkává. BÉKÉS HANGULATOT Hogy ilyen nagy horderejű tárgyalások eredményesek legyenek, ahoz az volna szükséges, hogy a háborús uszítás, gyűlölet hirdetés megszűnjön. Lehetetlen megfelelő hangulatot teremteni úgy, ha azokat, akikkel tárgyalunk ‘‘Moszkvai gangsztereknek” rablóknak és gyilkosoknak nevezünk, mint azt az itteni lapok teszik, most, amikor a négy nagyhatalom külügyminiszterei összeülnek Berlinben tárgyalni, amikor a Szov-. jet és az amerikai kormány bizalmas tárgyalást folytat Eisenhower javaslata felett. Abba kellene hagyni az uszítást, nehogy ezek a tárgylást a koreai béketárgyalás sorsára juttassák, amely esetben ahelyett hogy enyhülne, súlyosbodni fog a nemzetközi helyzet. Nehru, India miniszterelnöke hónapokkal ezelőtt azt mondotta, hogy ha az újságokat három hónapra beszüntetnék, meg lehetne kötni a megegyezést minden nemzetközi kérdésben. Ez legalább is az amerikai üzleti sajtóra és más híradó szervekre fenn áll. Ezek kivétel nélkül a nagytőke szolgálatába állanak és a megoldást nem a megegyezésben, hanem més erősebb fegyverkezésben látják. Nem csak az elnök, de más politikusok is, ismételten lefestették azt a borzalmat, amely Amerika népére várna egy atom háború esetén. Legutóbb szenátor Bridges, ez a hírhedt reakciós foglalkozott egy^ nagy cikk keretében az atom háború lehetőségével a még nála is reakciósabb Colliers nevű magazinban. Leírja azt a szörnyű pusztítást, amit egy Amerika elleni közepes támadás jelentene. Szerinte a szakértők véleménye alapián, legalább 15 millió ember halálát jelentené és Amerika ipari városainak egyharmadát tenné tönkre. A szenátornak eszeágában sincs az, hogy ennek a lehetőségét az atom és más tömeggyilkoló eszközök eltiltását követelné. Ő csak a megtorlásról és a védekezés lehetőségéről beszél, mintha visszaadná a 15 millió életet az, ha mi 30 millió oroszt, vagy kínait ölnénk meg. A szenátor hajlandó a költségeket megszavazni még több bomba repülőgép gyártásához, hogy még sikeresebb legyen a megtorlás és 20 billió dollárt akar arra, hogy kiépítsenek olyan védelmi rendszert, amely felére csökkentené a személyi veszteséget. Helyesli azt is, hogy Amerika, de legalább is a hadi gyárai, a föld alá menjenek, amelynek a költségei 200 billió dollárt tennének ki. Mennyivel egyszerűbb, emberségesebb volna az, ha a szenátor azt javasolná, hogy a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés kiépítésével tiltsák el az atom, hidrogén és minden tömegyilkolásra, ország pusztításra alkalmas fegyverek használatát és gyártását, de ilyen szenátor nincsen Amerikában. Ha itt akadna csak egy olyan törvényhozó, akiben megvolna a bátorság arra, hogy megálljt kiáltson a háborús őrületnek, a világ népei másként néznék ezt a hatalmas országot, de itt ilyen nem akad. Itt a lapok, politikusok bármely párthoz tartozzanak is, egymásra licitálnak a háborús uszításban. Éhez a kórushoz csatlakoznak a nagy szakszervezetek vezetői is. A világ szemében ma minden amerikait úgy tekintenek, mint amelyek megtagadták Amerika régi tradícióit és ma arra törekszenek, hogy a fasizmus amerikai formáját kényszerítsék a világra. Ez a szomorú belső állapot teszi előttünk kétségessé, hogy a most induló tárgyalások eredményesek lesznek, ahoz az itteni viszonyok alapos változása szükséges, amely megteremtené azt a légkört, amelyben a siker reményével kezdődhetnének a tárgyalások az atom háború elkerülésére. TÍZEZER dolláros sértés LOS ANGELES — Chet Huntley, ismert nevű rádió kommentátor százezer dollár kártérítési port indított Mrs. Rae Suchman, gazdag “society” nő ellen. Huntley panasza szerint ez az urhölgy őt kommunistának meg görénynek (skunk) nevezte nagy nyilvánosság előtt s ezzel nagyon sokat ártott a reputációjának. Miután Huntley erős bizonyítékokkal rendelkezett, a vádlott nő jónak látta kiegyezni és Huntley 10,000 dollár ellenében visszavonta a vádat. — Az azonban megállapítás nélkül maradt, hogy vájjon a rádió kommentátor jóhirében a kommunista, avagy a görény jelző okozta-e a 10.000 dolláros kárt? FRANCIA VESZTESÉG PARIS — A francia kormány adatai szerint az indo-kinai háborúban a franciák eddigi vesztesége 15,681 ember, — ami hét éven át évi átlagos 2000 veszteséget jelent. Depressziótól félnek A TŐKÉS TERMELŐ ORSZÁGOK AMERIKAI DEPRESSZIÓTÓL TARTANAK, AMELY KITERJEDHET A TÖBBI ORSZÁGOKRA IS. — AZ AMERIKAI RENDSZER ERŐPRÓBÁJA. A LONDON OBSERVER-NEWS CIKKE — LONDON — Vájjon az 1954-es év hasonlítani fog-e az 1929- hez? Ez a nagy kérdés foglalkoztatja most a “vasfüggöny” ezen oldalán fekvő összes országokat. Mert midőn 1929-ben megindult az amerikai nagy depresszió, maga után rántotta az összes tőkés országokat és részben annak tulajdonítják be a második világháborút is. Jelenleg emelkedő ipari termelést, — tehát prosperitást — mutatnak úgy Anglia, mint Németország és Japán is. Ez a prosperitás azonban nagyon szoros kapcsolatban áll az amerikai ipari termeléssel, sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor azelőtt volt is. Amerika ma ipari termelésben kétségtelenül messze túlszárnyalta a világ minden más országát. Éhez a termeléshez azonban nagyon sok oly anyagra van szüksége, amiket más országokból importál. De azonkívül a nagy amerikai prosperitás lehetővé teszi, hogy sok mindenféle ipari terméket importálnak külföldről. Az igy nyert dollár valuta képezi, hogy úgy mondjuk, a lelkét a többi tőkés államok iparának. Minden nevesebb ekonomista elismeri, hogy az amerikai termelésben beálló legkisebb zavar súlyos következményeket hoz a többi országok iparára is. Ezért okoz komoly aggodalmat azon országok vezetőinek az a tény, hogy az amerikai ipari termelés máris mutat 5 százalékos viszszaesést, amely az év közepére elérheti a 15 százalékot is. A VÁLTOZÓ PIAC Az Egyesült Államokban az alkalmazott munkások száma 1953 november havában ugyanaz volt, mint egy évvel azelőtt, dacára a népesség szaporulatának, vagyis az iparok nem fejlődtek arányosan a népesség számának emelkedésével. Noha a személyes jövedelem még mindig magas, mégis az amerikai nép már több mint 10 billió dollárral tartozik a vásárlásokat fedező financ-társulatoknak. A közelgő katasztrófa jelét azonban legjobban mutatják a vásárlások csökkenései. A piac csordultig megtelt automobilokkal, jégszekrényekkel, rádió és televízió készülékekkel; általában mindenből van oly bőséggel, hogy a vevők most már válogathatnak. Ezt úgy mondják, hogy jelenleg a piacot nem az elárusítók, hanem a vevők uralják, ami rendesen árleszállításhoz vezet. Ennek megint a munkabérek leszállítása az eredménye, ami viszont kisebbíti a munkásnép vásárló képességét. így áll be az a körfolyamat, amely egyszer csak a nagy depresszióban jelentkezik. Az angol Commonwealth országai készülődnek arra, hogy az esetleg bekövetkező depreszsziót enyhítsék. A pénzügyminisztérium ekonomistái a Commonwealth országok hasonló gazdasági tanácsadóival sorozatos tanácskozásokat fognak tartani. Amerikában azonban eddig még semmit sem tettek a közelgő veszély elhárítására. Eisenhower elnök a január 4- én tartott beszédében a depreszszióra vonatkozólag ezt mondotta: “És még egy cselekedetünkről kell szólnom. Azaz inkább azt kell mondani, hogy ebben a tekintetben még csak az alap lerakását kezdtük meg a végzett cselekedet helyett. Leraktuk az alapokat azon hitünkkel, hogy a szövetségi kormánynak készen kell állni arra, hogy minden hélyes^módszerrel fentartsuk a nép prosperitását. Azért az ajánlom, hogy a szövetségi kormány minden tövényes módszert használjon fel a prosperitás fentartására, ha arra szükség támad”. Pár órával a beszéd elhangzása után a White House közzétette, hogy ebben a mondatban az elnök javítást akar. A javítás szerint a kormány “máris használja és használni fogja ezen módszereket”. Ez a javítás arra mutat, hogy valaki figyelmeztette az elnököt, hogy a depreszszió jelei máris mutatkoznak és jó lesz azt mondani, hogy a kormány “máris” csinál valamit (noha ami előző mondat szerint még csak szándék) a depresszió megakadályozására. Ennek a mondatnak ily utólagos kiigazítása mutatja, hogy a depresszió ellen egyenlőre csak szavakkal küzdenek, — ha azt lehet küzdelemnek nevezni. ALGERNON LEE NEW YORK — Agernon Lee, a Rand School of Social Science egyik alapitója és évtizedeken át igazgatója, meghalt 80 éves korában. A Rand Schoolt az amerikai szocialisták alapították 1906- ban, hogy a szakszervezeti munkások között terjesszék a szocializmus eszméit, 1914-ben az International Garment Workers Union évi 1500 dollár támogatást szavazott meg az iskolának s attól kezdve ez az intézmény ennek a szervezetnek a befolyása alatt maradt. Lee az első világháborút megelőző időkben nagy aktivitást fejtett ki a szocialista (S.P.) mozgalomban és nevét országszerte ismerték. Moszkva — Rohlf Sohlman svéd naevkövet kérésére Malenkov az autográfját (aláírás) ajándékozta kisorsolás célra, hogy annak jövedelméből a gyermekoaralizis elleni küzdelmet segítsék. Ugyanezen célra Churchill és más neves emberek is elküldték aláírásaikat.
