Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-02 / 1813. szám

1954. január 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal PIHENÉS KÖZBEN AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között Mimi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vágj' ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napi bért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer ber»té+ épltiük a »éiri társadalom keretein hetB! MEGTÉRT GYERMEKRABLÓK (gb.) Engem nem lepett meg amikor olvastam, hogy egy kali­forniai polgártársunkat annyira felbosszantotta amit a televízi­ón látott, vagy talán hallott, hogy a gomb elcsavarása helyett a kalapácsot vágta a 400 dollá­ros készülékbe, úgy kergette ki a házból a kellemetlen csend­bontót. Mert valóban manapság az ember még igy pihenés köz­ben is olyanokat olvas (az újsá­gokban), hall (a rádión) vagy lát (a televízión), hogy szeretne visszabeszélni nekik. Itt van például a Jefferson City, Mo. gyermekrablók kivég­zéséről szóló jelentés. Az alko­holista, végtelenül elzüllött Carl Hall. kegyetlen gyilkost és bűn­társát Bonnie Brown Headyt 8, az az nyolc külömböző pap vi­gasztalta, mielőtt a gázkamrá­ba mentek. így ennek tudható be, hogy ezen gyilkosok kivég­zését ezzel a nagy “headline”-al hozták a lapok: “Hall Krisztushoz megtérten halt meg.” Nagy dolog ám ez, jól meg kell érteni! Krisztus roppant so­kat nyert ezzel az emberpárral, akik már az elrablás előtt elha­tározták, hogy az ártatlan gye­reket meg fogják ölni. Nyilván­való, hogy nagy örömet okozott Krisztusnak, hogy az ilyen elve­temült ember is őt választotta istenének, —- legalább is ilyen­formán mondják azon papok, akik utolsó óráiban segédkeztek neki. Ezen papok állítása szerint Hall ezt mondotta: “Jobb is, hogy elfogtak és most kivégez­nek, mert ha szabadon marad­tam volna még vagy 12 órán át, ki tudja hány embert öltem vol­na meg. Az Isten most megóvott ettől.” Ezt az okoskodást józan ész­szel nagyon nehéz megérteni. Hát az isten csak ilyen körül­ményes utón és egy ártatlan gyermek legyilkolása után tud­ta ártalmatlanná tenni ezt az embert, aki beismerte, hogy em­bertársaira mily nagy veszélyt jelentett? Hiszen kérdezhetjük, hogy első sorban is miért ren­delte az Ur azt, hogy Hall olyan gyilkos szándékú legyen? És ha már mégis megindult a gyilkos­ság felé vezető utón, akkor nem jobb lett volna-e egy kis szívro­hammal megölni, mielőtt elra­bolták a kisgyermeket? Nagyon sok ilyen kérdést le­hetne feltenni, mert ha az isten akarata volt az, hogy Hallt és a bűntársát elfogták és megbün­tették, akkor ugyancsak az isten akarata volt az is, hogy a nagy bűnt elkövessék, hiszen az isten akarata nélkül csak nem törté­nik ilyen nagy dolog, ami egy ártatlan kisgyermek életét is ki­oltja? Avagy talán nem csak egy, hanem több isten is van? Az egyik, ami a jó, a másik meg ami a rossz dolgokat rendeli el? Vannak, akik ez utóbbit Sátán néven említik és egyszerűen azt mondják, hogy minden jó az is­tentől és minden rossz a gonosz Sátánitól származik. így már érthetőbb volna a do­log. Ebben az esetben csak az a fontos, hogy melyik a nagyobb hatalmú, az erősebb a kettő kö­zött, mert csak annak az akara­ta érvényesülhet. Ha Krisztus valóban olyan nagy örömmel fo­gadta ezt a gonosz gyükost, ak­kor ugylátszik, hogy Sátán ke­zében van a főhatalom, aki, mi­után már végzett ezzel a bestiá­val, odadobta a jószellemnek: “Nekem elég volt, most már gyönyörködj benne te is! KÉTFEJŰ CSECSEMŐK Nem akarjuk azt mondani, hogy még mindig vannak “cso­dák”, de annyi bizonyos, történ­nek csodálkozásra okot adó dol­gok elég gyakran. Itt van példá­ul a kétfejű csecsemő esete, azon is lehet eléggé csodálkozni. Indianapolis városból jött a hir december 14-én, hogy az ot­tani University Medical Center kórházban egy 28 éves asszony két fejű gyermeknek adott éle­tet. Három nappal később Belő Horizonte, Brazil városból is ha­sonló hir jött, ott is világra jött egy kétfejű bébi. Az Indianapolis városból jövő hir szerint a csecsemőnek két fe­je és négy keze, de csak egy al­só teste és két lába van. A szörnyszülött két feje egymás­sal szembenéz és a mellcsontnál forrott egybe a két test, amely­nek két külön gyomra is van. Ezen sorok Írásának idején ezen szerencsétlen emberi magzat (vagy talán többes számot kel­lene használni?) még él, az or­vosok mindkét száján át etetik. A szülők a Donald Ray és Da­niel Kaye dupla nevet adták ne­­‘ ki, vagy nekik. Az ősgörögök az ilyen torz­­szülöttekét elpusztították, ki­tették őket valami hegyre, ahol az ifdő, vagy a vadállatok elbán­tak' vele. Ez a módszer termé­szetesen barbárságra vall, de maga az a dolog, hogy az ilyen végtelenül szánalmas torzszülöt­teket nem kellene nevelni és ki­tenni az egyre növekvő fájdal­maknak, nagyon is humánus in­tézkedés lenne. És végre itt megint eszünkbe­­jut, hogy a vallásos emberek miként magyarázzák ki ezt a dolgot? A nem vallásos ember megérti, hogy az embrió képző­désnél valami baj történt és az ikrek egybe nőttek. De a vallá­sosak mindenben az isten aka­ratát látják. Akkor kérdezhet­jük, hogy mi célja van az isten­nek azzal, hogy ilyen kétfejű szörnyszülöttekkel áldja meg az emberiséget, de különösen a szü­lőket akikre ez az “istenáldás” rettenetes nagy csapást, nagy büntetést jelent? TUDOMÁNY ÉS BABONA Az amerikai sajtó és a rádió a napokban két világhírű nagy tudóssal is foglalkozott. Az egy­ik Albert Einstein, akit alapo­san megróttak azért, mert bát­ran kiállt a szabadságjogok vé- • delmére. Erről lapunk más ha­sábjain számolunk be. A másik nagy tudós a most elhunyt 85 éves Dr. Robert And­rews Millikan fizikus, aki az elektronok felfedezésével a No­bel dijat nyerte meg és aki igen sokat tett a modern fizika fej­lesztésére. Millikan 1868-ban született Morrison, Hl. városban. Az apja református pap volt s miután az anyja is igen vallásos volt, Mil­likan ennek megfelelőleg nagyon vallásos nevelésben részesült, amelynek befolyása alól egész életén át nem tudott menekülni. Ugylátszik, hogy a vallás és a tudomány ellentéte küzdelmet okozott nála, legalább is erre vall “Evolution of Science and Religion” cimü munkája, amely­ben a kettőt valami módon pró­bálta egyeztetni. A komoly tu­dósok sajnálkozva fogadták Mil­likan ezen erőlködését, a pap­ság azonban kapva-kapott raj­ta, Millikan révén igazolni akar­ták babonás nézeteiket. Most, hogy meghalt a hires tudós, a papok teljesen kezükbe vették a temetést és alaposan kihasználták az azzal járó pub­licitást. Az igazi tudósokat hát­térbe szorítva, csupán csak a ba­bonás ceremóniák közepette mondtak dicsérő beszédeket a pasadenai (Cal.) templomban, ahol a holttestét kiterítették. Ha az elhangzott beszédek után mennénk, akkor Millikan nem az emberiség ügyét szolgál­ta, hanem csupán csak az egy­házakét, amelyeknek igen jó szolgálatot tett azzal, hogy gyer­mekkori babonás benyomásait soha nem tudta vagy nem mer­te leküzdeni és igy azok hatása alatt a tudományt is a babona szolgálatába akarta állítani. Ezért jutott ki neki annyi di­cséret, amig Einsteint megrót­ták a bátorságáért. HAZAÁRULÓK A United Press riportere azt táviratozta Berlinből, hogy az amerikai katonai bíróság 13 évi fogságra Ítélte Róbert O. Ble­­vens, 29 éves amerikai katonát, aki megszökött, majd a Smith törvény áthágásával a német kommunistákhoz csatlakozott s azok részére titkosrendőri mun­kát végzett. A hir elmondja azt is, hogy ezen vádak a hadbíróság előtt bebizonyítást nyertek. Szóval egy amerikai katona, aki áru­lást követett el, az ellenség tit­kos kéme lett, 13 évi börtönbün­tetést kapott érte. Nem vitatkozunk azon, hogy ez enyhe vagy súlyos bünte­­tés-e? Azonban önkénytelenül is arra gondolunk, hogy miért kellett akkor kivégezni a Ro­senberg házaspárt hasonló vád alapján? amelyet nem is bizonyí­tottak be és amelyet még ha el­követtek is, nem az ellenség, ha­nem a szövetségesek részére vé­geztek szolgálatot sok évvel ez­előtt. Mi volt az oka annak, hogy a Rosenberg házaspárral szemben olyan szigorúak vol­tak? MOSSADEGHET ELÍTÉLTÉK THERAN — A katonai bíró­ság hat hétig tartó, drámai je­lenetekkel tarkított bírósági tár­gyalás után három évi börtön­­büntetésre ítélte Mohammed Mossadegh volt miniszterelnö­köt. Az Ítélet kihirdetése előtt a Shah arra kérte a bíróságot, hogy az ítéletnél vegyék tekin­tetbe Mossadegh évekkel azelőt­ti szolgálatait. Közel egy órán át tartott, amig a bíróság jegyzője felol­vasta az Ítéletet és annak meg­indokolását. Az ítélet kihirdeté­se után Mossadegh ezt mondot­ta: “örülök, hogy elitéltetek, most már Irán népe láthatja, hogy lábbal tapossátok alkotmá­nyunkat”. Az ítélet szerint Mos­­sadeghnek magán zárkában kell kitölteni a büntetést. Az Ítélet kihirdetése előtt a diákok tün­tettek Mossadegh mellett, de a rendőrség hamarosan szétverte őket.

Next

/
Thumbnails
Contents