Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-05 / 1835. szám
1954. junius 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZALLASCSINALÓK Nem az aljas nyilas lapokról szól az ének. Azoknál természetes, hogy vad gyűlölettel imák le minden hazugságot, a mai magyar rendszer ellen. Megérthető ez, hiszen kirúgták őket a rövid életű uralomból, ahol szabadon rabolhattak, gyilkolhattak. Megérthető a Horthy uralom haszonélvezőinek a gyűlölete is, hiszen ők is kiestek az évezredes úri életből, ők joggal sirtthatják a soha vissza nem térő parazita életüket. Az Amerikába szakadt, küiönböző nézetű D.P. társaság — amelynek az úri életét szüntette meg a fasiszta-nyilas uralom bukása— dühöngése érthető. De józan ésszel megérteni azt, hogy ezekkel együtt üvöltenek, sőt legtöbbször még ezeket túl is üvöltik, akiket a régi magyar úri rendszer kergetett el hazájukból — a liberálisokat és a Szocialistákat, megérteni nem lehet. Ezek már elfelejtették azt, hogy a nagy demokráciák már egy Ízben becsapták őket, hogy a proletárdiktatúra után nem ők a szépen fésült, szelíd szocialista és liberális demokratákat, hanem a Horthy herélőbicskás banditáit, a világ legelső fasisztáit segítette uralomra, amely éppen úgy üldözte, gyilkolta őket, mint a munkásokat. Nem látják, hogy a “nagy demokrácia” amelynek szerintük a hivatása tüzzel-vassal visszaállítani a soha nem létező magyar “polgári demokráciát.” Németországban Hitler a junkerek uralmát állította vissza, erre törekedik mindenütt, ahol módja van. Nem látják elvakultságukban, hogy Franko, Chiang, Rhee a fasizmus utolsó maradványai a kedvencei az általuk imádott “nagy demokráciának”. És főleg nem látják azt, hogy az ő magyar demokratái, liberálisai, akiknek az eljövendő uralmáról álmodoznak, kiket csak’ kirakat dísznek használ és ezért fizeti a “nagy demokrácia”. Közben szervezi a Horthy banditákat, volt katonatiszteket, zupásokat, csendőröket, rendőröket, nyüas legényeket és mindenrangu fasiztákat és e külügyminisztérium pénzeli és felfegyverzi őket, hogy készen álljanak — mint annak idején Horthy banditái — hogy a győztes demokrácia hadseregei után bevonuljanak “rendet csinálni”. Szerencsére, nagy hatalmas erők állják útját ennek az aljas, jól előkészített tervnek, de hogy ez a terv az uj nyüas uralom soha sem valósul meg, az nem menti a liberálisok, szocialisták aknamunkáját, hogy tudatos hazug gyűlölködő újságaikkal, tudatosan igyekeztek szálláscsinálói lenni a magyar nép hétpróbás hóhérainak. ÍGY irtok ti Hogy tudatosan használják fel a jobbsorsra érdemes újságjaikat arra, hogy nyílt hazugságokkal mérgezzék az olvasók gondolkozását, szítsák a gyűlöletet. Mert a szocialista lapok, minden olyan betűje, amely bármi vonatkozásban van Magyarországgal, egy-egy bizonyíték, hogy még tévedésből sem imák le olyant, mely egyezne az igazsággal, amelyet ne ferdítenének el, nem is beszélve a kitalált, teljesen légből kapott hazugságokról. íme egy pár iskolapéldája a megszokott módszernek, amikor féligazságokat imák meg. A szocialista-liberális “Ember” egyik legutolsó számában foglalkozik a magyar kormány több oldalas jelentésével az 1954-es gazdasági év első három hónapjáról. A több oldalas jelentés részletesen felsorolja az elért eredményeket, megállapítja, hogy az ipar 98 százalékra teljesítette a tervet, ezek közül a legtöbb iparág túlteljesítette a tervet, de nem titkolja el, hogy az alapiparok bizony 8-10 százalékkal hátramaradtak. Az okok a nagy hóviharok, amelyek napokig szüneteltettek egyes bányatelepeket, másokba csak a bányászok egy része dolgozott, mert a környékbe lakó bányászok a nagy hófúvások miatt nem tudtak eljutni a munkahelyükre. A szállítás is több vonalon napokig szünetelt, a hófúvások miatt, igy zavarok álltak be a villanyárom termelésben is. De minden iparág többet termelt, mint 1953 első három hónapjában, tehát nem történt visszaesés, csak a haladás üteme lelassult a rendkívül viharos tél miatt. A jelentés erősen kritizálja azokat a minisztériumokat, amelyeknek a kezelése alatt álló iparok nem javítottak az áruk minőségén, selejtes gyártmányok kerültek ki az üzemekből, vagy túl drágán termeltek. Az “Ember” írása egy szóval sem említi meg az eredményeket, csak a kritikát Írja meg és oly módon, mintha az egész ötéves terv megbukott volna. Ezek a tudatos ferdítések, fél-igazságok, jobban jellemzik a “liberális” sajtó erkölcsi sülyedését, mint a hazugság gyár központjából kiküldött buta kiagyalások, amelyről még a legsötétebb agy is rögtön látja, hogy hazugságok. Ugyan az a szám, nagy elégedéssel írja meg, hogy a magyar sport hanyatlik, mert ime a nemzetközi ping-pong versenyen a magyarok csak egy bajnokságot nyertek. Azt nem Írja meg, hogy egy csomó más náció meg csak vereséget vitt haza, de főleg nem irta meg azt, hogy azon a héten, két a ping-pongnál sokkal jelentősebb nemzetközi versenyben is szerepeltek a magyar sportolók, hogy ez "elkerülte” az "Ember” figyelmét, abba valószínű az eredménynek van része. Velencébe (Olaszország) folyt le a nemzetközi kardvivó verseny, amely május elsején fejeződött be. A bajnok a magyar Kovács Pál lett, a második a magyar Gerevich, a harmadik egy olasz, a negyedik egy osztrák vívó lett. Ugyan akkor folyt le a döntő mérkőzés Brüsszel, Belgiumban, a nemzetközi tőrvivő versenyben, amelyben már csak magyarok, hollandok, belgák, franciák és olaszok vettek részt. Végeredmény: első a magyar Tilly, második a magyar Marosi, harmadik a magyar Szöcs és a negyedik a magyar Palócz lett. Azt nem olvastuk, hogy a nemzetközi ifjúsági vívó versenyen is a bajnok egy magyar vívó lett. A.nagy magyarkodó liberálisok csak akkor ujonganak ha a magyarok csak egy bajnokságot nyernek. De ha végig verik Európa legjobb vivőit és elvisznek minden pálmát, akkor a liberális szocialisták hallgatnak mint az a bizonyos dinnye a fűben. Nem írnak arról sem, hogy az e hét végén lejátszódó Magyar- Angol válogatott football mérkőzés a világ legnagyobb sport eseménye, amelyre több mint 200 külföldi iró kért és kapott beutazást, hogy sok ezer külföldi sportkedvelő utazik Budapestre, ahol az angol csapat revanzsot akar venni a magyar fiukon, kik 90 év alatt először verték meg az angolokat. Soha a magyar sport még csak meg sem közelítette azt a nívót, ami ma éppen az uj rendszer segítségével van az egész országban. Ez fáj az amerikai magyar reakciónak, ezért vadásznak a vereségekre. Nem rajtuk midik, hogy ritkán telhet magyar vereségben az örömük. 6—3, 7—1 A fenti írásom anyagtorlódás miatt kimaradt a mulheti lapszámból, igy most egy kis folytatást ragasztok hozzá, az elmúlt héten folyt le, mint már irtuk, az egész sporvilágban nagy érdeklődéssel várt angol-magyar válogatott football mérkőzés 90 ezer néző előtt. Ez a mérkőzés nem sok örömet hozott azoknak az amerikai magyar újságoknak, akik hihetetlen szorgalommal vadásznak oly hírek után, amelyek azt a vágy-álmukat igazolnák, hogy a mai Népi Demokráciában "minden pusztul ami érték”. Ezelőtt hat hónappal a magyar fiuk, a football történetében először 6-3-ra megverték az angol válogatottat Londonban. Kilencven egynéhány évig az angol csapat csak győzött és a Népi Demokrácia által nevelt magyar football csapat volt az első és egyetlen, amely ezt a 90 éves rekordot megdöntötte. Ha el is ismerték a magyar csapat kiválóságát azok, akik szeretik lekicsinyleni a “vörös” eredményeket, ezt inkább szerencsének tudták be, ezért volt olyan fontos a revanzs mérkőzés, melynek tisztázni kellett azt a kérdést, hogy a nemzetközi mérkőzéseken veretlen magyar csapat, a világ legjobb csapata-e ? A próba nagyszerűen sikerült, a magyar fölény igazolására, mert amint tudjuk az eredményt 7-1 volt a magyar csapat javára. AZ IPARI FEJLŐDÉS Mint a cikkem elején írtam, hogy a liberális újságíró kipecécézi a hibákat, hanyagságokat annak igazolására, hogy az öt éves terv és vele az egész tervgazdaság megbukott. A külföldre szökött magyarok nagyon szeretnek előre inni a medve bőrére. Állandóan folyik közöttük az osztozkodás, hogy miként osszák fel egymás között a hatalmat, ha Amerika jóvoltából visszakerülnek a magyar nép nyakára. Nagyon mulatságos, hogy ezek a különböző érdektársaságok, miként zárják ki egymást a hatalomból. A Horthy-nyilas társaság hallani sem akar a szocial-liberálisokról, mig az utóbbiak a nyilas banditákat marják el a vályú mellől. A közel múltban egy nagyon “komoly” társaság, gyárosok, földbirtokosok, közgazdászok, politikusok, vitatkoztak a győzelem utáni gazdasági berendezkedésről, hogy a gyárosok, földbirtokosok, bankárok, stb. miként jutnak hozzá a “jogos” tulajdonukhoz. Ezek az urak kénytelenek voltak megállapítani, hogy Magyarország közgazdaságában óriási változás állt be, amely lehetetlenné tiszi azt, hogy a régi tulajdonosok egyszerűen visszaüljenek a kisajátított tulajdonukba. Megállapították, hogy a mezőgazdaságot nagyon erősen gépesítették. A traktorok, arató, vetőgépek tízezrei dolgoznak a magyar mezőgazdaságban. Uj épületeket, utakat, öntöző berendezéseket teremtettek, a föld értékét valósággal megduplázták. Az ipari területen még nagyobb a változás. Uj gyárak és gyárvárosok épültek, hatalmas erőmüveket létesítettek, az öszszes gyárakat modernizálták úgy, hogy a magyar ipar értéke ma 3-4-szerese a felszabadulás előtti iparnak. Hozzávették még a nemzeti vagyon emelkedését, az állam által épített modem lakóházak tízezreit, amelyek kisajátított területen épültek. Most nem lényeges az, hogy ezek az urak miként akarják egymásközt felosztani a nép által előteremett értéktöbletet, csak azért említettük meg ezt az osztozkodást, hogy saját szavaikkal igazoljuk azt az óriási fejlődést, amelyen az egész magyar közgazdaság átment a felszabadulás óta, amely fejlődés az alapja a magyar nép boldog jövőjének. Az ipari fejlődés, a kulturális haladás, a sportban való kiválóság mind a kollektiv termelési rendszer fölényét igazolja. Ez a rendszer adja meg a módot arra, hogy a társadalom minden tagja a tudását a legmagasabb fokra fejlessze. Kiváló tudósokat, tanárokat, művészeket nepot Dom rablás csak kismiska volt. McCarthy nyilvánvalóan az erőmüvek magántulajdonba való átjátszására célzott. A világért sem akarjuk azt mondani, hogy ebben nincs igaza a nagyszájú szenátornak, csak éppen azt mondjuk, hogy az Eisenhower adminisztráció bármily nagyarányú törvényes rablásai sem mossák fehérre Joe szennyes ingét.
