Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-17 / 1828. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954 április 17. Veszekedés a piacon HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL (Vi.) Nem a kofálkodó vén­asszonyokról lesz itt szó, akik bizony nagyon gyakran szoktak veszekedni a piacon, hanem a nemzetközi tőkések, akik mos­tan szintén veszekednek a még megmaradt piacon. Valamint minden amerikai tilalom, pa­rancs ellenére is, mind nagyobb mértékben akarnak kereskedni a szocialista útra tért országok­kal, mert bizony az a legna­gyobb piac. Mikor az amerikai tőkések lát­ták, hogy még a legjobb szövet­ségesük Anglia is mind nagyobb kereskedelmet akar folytatni, elküldték Stassent, a bankárok kormányának egyik legmegbiz­­hatóbb ügynökét, hogy tárgyal­ja meg a dolgot. Napokig tár­gyaltak, jelentett ide Stassen, végre azt állapította meg, hogy nem bírja az angolokat vissza­tartani a szocialista országokkal való kereskedelemtől, sőt még azt is javasolta, hogy szélesebb körű listát kellene készíteni a megengedhető anyagok szállítá­sát illetőleg. Ezt különben is az angolok követelték. Most meg az amerikai elnö­köt is rákényszeritették, hogy ezen kényes piaci veszekedésbe beleszóljon. Mert már nem ma­radt egyetlen egy ország sem a tőkések szövetségesei között, akik engedelmeskednének az amerikai uraiknak és ne keres-VALLÁSŐRÜLET ÁLDOZATAI LONG BEACH, CAL. — A 72 éves Mrs. Elizabeth Smith bele­halt a csörgőkígyó harapásba, amit a vasárnapi istentisztelet alkalmával kapott. Mrs. Smith tagja a “First Born” nevet viselő kis egyház­nak, amely szóról-szóra komo­lyan veszi és követi a bibliában irt dolgokat. Ezen kis szekta hí­vei úgy tartják, hogy a sorsukat teljesen az isten intézi, az küldi rájuk a betegséget és gyógyít­ja is ki őket, azért orvoshoz nem fordulnak. Sőt annyira hisznek a bibliában, hogy még azt is el­­hitték, hogy ha bíznak istenben, akkor a mérges kígyó harapása sem árt nekik. A biblia Uj Testamentum ré­szében, Márk evangéliuma 16-ik szakaszának 18-ik pontja igy szól: “Kígyókat vesznek fel és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak”. Ugylátszik, hogy a hívők kö­vetve ezt az utasítást, a temp­lomjukba hoztak egy csörgőkí­gyót, amelyre rátették kezeiket. A kígyó azonban nem olvasta a bibliát és megharapta Mrs. Smithet, valamint a 45 éves fi­át, Elzo D. Smithet is. A kígyó harapását fel sem vették, bíz­ván a bibliában és a hitükben, igy nem fordultak orvoshoz. Mrs. Smith 2 nap múltán meg­halt szörnyű kínok közepette. Elzo Smith eltűnt, állítólag a hegyek közé ment, ahol kivárja hogy elpusztul-e, avagy a HIT kigyógyitja. Az orvosok vélemé­nye szerint ha kigyógyul, azt annak köszönheti, hogy a kígyó az első harapásnál kiadta az összes mérgét, vagyis Elzot nem a HIT, hanem az anyja halála menti meg a hasonló sorstól. kednének a vörösökkel. így a nagy harangot is megkonditot­­ták. Eisenhower azt mondta, hogy ő hive a kereskedelemnek, persze elhallgatta azt, hogy a saját maguk részére legjobban. Arra kérte a kongresszust, hogy engedje meg a békés anyagok kicserélését a szocialista orszá­gokkal, vagy mint már ők olyan hülyén állítják, a “vasfüggöny” országokkal. Londonból jelentik, hogy már nagyban kiterjesztették azon dolgok számát, melyet még Amerika is megenged, hogy a szabad kereskedelembe bevon­ják. Sőt amint az elnök beszédé­ből ki lehet venni, még az ame­rikai tőkések is akarnak osztoz­ni ezen kedvező vörös piacon. Azért még azt is akarja az el­nök, hogy ennek ellenében eny­hítsék a behozatali vámokat, leg­inkább azon országokkal szem­ben, akik hajlandók a vörös pi­acból engedni az amerikaiaknak is, vagy Amerikán keresztül akarnak bizonyos dolgokat be­szerezni. Úgy a hideg, mint a forró há­borúban, valamint a gazdasági téren is veszíti Amerika a talajt. Az ok, nagyon kevés a fóka •— a piac — és sok arra a vadász, de legéhesebbek a tőkés rend­szer urai ezen fókákra, az az pi­acra. Washington — A szenátus Public Works bizottsága 1 billió és 10 milliót kitevő költségve­tést hagyott jóvá utak építésére. Ezen utak építését csak 1955 jú­liusában kellene megkezdeni, de a bizottság úgy határozott, hogy ha a munkanélküliség to­vábbra is emelkedést mutat, ak­kor a kormány bármikor meg­kezdheti ezen építkezéseket. — Ha a kormány nem is, a szená­torok ugylátszik, már elismerik, hogy a munkanélküliség számot­tevő lett. BESZÉLŐ LEVELEK PHILADELPHIA — Bruce Robert, az International Elec­tronics Co. mérnöke a 2,668,718- as számú patent védelme alatt forgalomba hoz olyan levelet, amelyet speciális készitményü, mágnesozható papírra vesznek fel éppen úgy, mint minden más “tape-record” beszédet. Ezt a levelet természetesen beteszik a gépbe, amelyből aztán annak az írója, a saját hangján mondja el, amit írni akart. A gép mindjárt két rekordot készít, az egyiket elküldésre, a másikat pelig a küldő az irattá­rába teheti. A levelezésnek ez a módja, ha elég olcsó lesz, külö­nös pártolásra számíthat az egymástól távol élő rokonok és jóbarátok között, akik igy nem csak levelet kapnak kedveseik­től, hanem egyben a hangjukat is hallják majd. A Borsodi bányatelepek ivó­vízellátásának javítására több mint egymillió forintot fordíta­nak. Számos bányatelepen fúr­nak uj kutakat. A téli hideg el­lenére is lendületesen folyik a borsodi kooperáció és az uj vá­ros vízellátását biztositó kutak építése. “FALURA MEGYEK” Nagy elhatározás érett meg Szodorai Istvánban, az orszá­­goshirü, Kossuth- dijjas eszter­gályosban. Bejelentette, hogy falura akar menni dolgozni, az egyik állami gazdaság gép javí­tóműhelyébe. Szodorai István a magyar ipar egyik büszkesége. Fiatal ember, 36 éves, nevét ismeri az egész ország. Tavaly a gyorsfor­gácsolásban elért kiváló eredmé­nyeiért, újításaiért Kossuth-di­­jat kapott. Jelenleg második öt­éves tervének utolsó negyedévi feladatán dolgozik. Hogyan ju­tott arra az elhatározásra, hogy most inkább a falut, az állami gazdaságot választja? — Faluról származom, gyer­mekkoromban szivemhez nőtt a falusi élet, jól emlékszem annak ezernyi örömére, de a dolgozó parasztok régi nyomorúságára, földhözragadtságára is — mon­dotta Szodorai István. — Ami­kor megjelent a párt és a kor­mány határozata a mezőgazda­ság fejlesztéséről, rendkívül fel­keltette a figyelmemet: milyen hatalmas fejlődés előtt áll a ma­gyar falu, milyen hatalmas fela­datok állnak ma a mezőgazdasá­gi dolgozók előtt. Akkor — be­vallom — mégcsak átsuhant gondolatomban, hogy jó lenne ott lenni . . . Talán egy hete an­nak, hogy felkeresett engem a gyárban Nagy Pál fiatal mérnö­künk, akivel együtt már sok ér­dekes feladatot, újítást dolgoz­tunk ki. örömmel újságolta, hogy falura megy, az egyik ál­lami gazdaság gépállomására. Hivott, tartsak vele én is. Na­gyon tetszett nekem a gondolat. Már csak azért is, mert engem nemcsak az esztergályosság ér­dekel, értek a motorokhoz, a motormunkához is. Ez a máso­dik szakmám. Tudok vezetni mindenféle gépet, akármilyen motorja is van. Újra és újra elolvastuk a ha­tározatot, nagyon megkapott minket. Aztán arról beszélget­tünk, hogy máshonnan, más gyárakból is kezdenek már je­lentkezni a munkások és mérnö­kök, szakemberek, hogy falura akarnak menni. . . Pár napig semmi sem történt, — Egyik reggel olvastam a téli gépjavítások fontosságáról. Lát­tam, hogy rendkívül fontos fel­adat a mezőgazdasági gépek ja­vítása. Elhatároztam: mindent elkövetek, hogy én is elmenjek falura, abba az állami gazdaság­ba, ahová Nagy Pál. Aznap dél­előtt otthon voltam —, odaad­tam a cikket feleségemnek, ol­vassa el ő is. Utána azt mond­tam neki: “Gondoltam valamit!” Nevetett: ő is gondolt valamit, ugyanazt, amit én: menjünk fa­lura. És már szőttük is a terve­ket kis családunk falusi életé­ről . . . Önkénytelenül is felvetődik a kérdés: hogyan válók el régi, 16 éves munkahelyétől, a csepeli gyártól ? — Nagyon szeretem munka­helyemet, nem lesz könnyű elvál­ni tőle. De tudom, hogy ott a falun is hozzájárulhatok hazánk építéséhez, hiszen ma minden erőt a mezőgazdaság fejlesztésé­re kell összefogni. Olyan munkát akarok végezni vidéken is, mint a gyárban. És remélem, nem szakad meg a kapcsolatunk a gyárral, szeretnék egy kis “em­léket” magámmal vinni. Olvas­tam, hogy a mezőgazdaságnak 105 esztergapadot kell kapnia a különböző üzemekből. Szeret­ném, ha az én kedves R-^-18 tí­pusú esztergapadom, amelyen évekig dolgoztam, amelyen szta­hanovista, majd Kossuth-dijas lettem, elkísérne az állami gaz­daságba és tovább dolgozhatnék rajta. A csepeli munkások, Szodorai István dolgozótársai nagy érdek­lődéssel, egyben megértéssel fo­gadták elhatározásának hirét. Biztosan tudják, hogy Szodorai István a falun is az elsők között lesz, megbecsülést szerez a ma­gyar munkásosztálynak. AMERIKAI NÉP KÉPVISELŐI WASHINGTON — A New York Times News Service állí­tása szerint az amerikai törvény­hozók között, — sem a képvise­lők, sem a szenátorok között, — EGYETLEN MUNKÁS SEM KAPOTT HELYET. De azonkí­vül nincs közöttük EGYETLEN DOLGOZÓ FARMER SEM. Ezen megállapítás szerint az amerikai nép 85 százalékának nincs igazi képviselete a tör­vényhozó testületekben. Van ugyan közöttük 63 képviselő és 21 szenátor, akik farmtulajdo­nosok, de azért nem farmerok, akik bármikor is dolgoztak vol­na farmon és abból éltek volna. A törvényhozók között leg­több az ügyvéd (249 képviselő, 56 szenátor). Van azután közöt­tük 160 “üzletember” (kereske­dő, gyáros, bankár, stb.) hét or­vos (köztük 1 fogorvos), 80 ta­nító, újságíró, stb. és 38 min­denféle más foglalkozású. San Bernardino, Cal. — Ami­kor Rev. Arnold A. Brown beje­letette a híveinek, hogy meghí­vásra és az isten sugalmazására a *“Paradise”-ba fog költözni, a hívek nagyon elszomorodtak, mert azt hitték, hogy jó papjuk öngyilkosságra gondol s úgy akar bejutni a “Paradicsomba”. De Rev. Brown megmagyaráz­ta nekik, hogy Paradise, Cal. vá­rosban a First Congregational Churchnek jóval nagyobb egy­háza van, ahol tehát a pap jö­vedelme is jóval nagyobb. — szóval nem az igazi, hanem csak a földi Paradicsom után szalad a reverend. Adelaide, Ausztrália — Reu­ters hir szerint egy 27 éves fér­fit, akit elütött egy autó, még a bíróság is elitéit 14 dollár pénz­bírságra “gondatlan sétálás” bűne alapján. Moszkva — Élelmiszerek és használati cikkek árait megint leszállították, 5, vagy nagyobb százalékkal, egyes esetekben az árleszállítás elérte a 45 száza­lékot. A második háború befe­jezte óta ez már a hetedik álta­lános árleszállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents