Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-09 / 1814. szám

1954. január 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI VOLT-E KARÁCSONY? A múlt heti számunkba irtunk arról az ostoba hazugságról, ami az itteni lapokba jelent meg, a Népi Demokráciákba el­tiltottak a karácsony ünnepét. Irtunk az előkészületekről és most módunkba van beszámolni arról, hogy mit és miként vásá­roltak, hogy ünnepelték a kará­csonyt Budapesten. A vasúti igazgatóság számta­lan rendkívüli vonatot indított, hogy le tudják bonyolítani azt a nagy utasforgalmat, amely a karácsonyi ünnepekre való uta­zások folytán állt elő. A kormányzat a rendes áru­­raktárakat karácsony előtt, töb­bek között a következő árukkal bővitette ki: 120 ezer különböző minőségű sálat, 15 ezer női disz­­zsebkendőt, 20 ezer pár női szőr­més cipőt, 110 ezer pár hócipőt. Rengeteg más ajándéktárgya­kat lehetett venni, órákat, bőr­­diszmüveket, dohányzó készle­teket, fényképező gépeket, üveg­árut, edényeket, amelyeknek egy részét külföldről importál­ták. A gyermekeknek, ruhaneműn kívül, több mint 700 féle játék állt a rendelkezésre. Cyprus szigetről 20 vagon na­rancs érkezett Budapestre, 15 ezer nyulat, rengeteg fogolyt, fácánt, szarvast és vad disznót árultak el az élelmiszer üzletek­ben. 1100 helyen árusították a balatoni» fogast, harcsát és ne­mes pontyot. A cukrázdák 10 millió habos süteményt, 400 métermázsa diós e?, m,ákos beiglít, 20 ezer nagy diós és mákos kiflit és sok ezer más süteményt készítettek az ünnepekre. A piacokon sok al­ma, dió, szöllő állt a vevők ren­delkezésére. Az éttermekbe mindenütt fel­díszített fenyőfa volt. A rendes ételeken kívül pulyka, hal és ko­lozsvári káposzta volt az étla­pon.^ Mindenütt zenekarok és művészek szerepeltek. Amint a lapok jelentik, a ren­­geteg ajandektargyak elfogy­tak az üzletekben. Felvásárol­tak az élelmiszereket és több tízezer extra kiszolgáló személy­zetet állították be, hogy kielé­gíthessék a vásárlók nagy törne­, Vidéken hasonló volt a vásár­lás, ajándékoknak nagyon ®?k biciklit, motorkerékpárt, rá­diót, tűzhelyeket vásároltak. ..Ugylátszik, hogy magyar föl­­don ami a dolgozókat illeti, oly boseges és boldog karácsony volt, amilyenbe nem igen volt ré­szük a kapitalista rendszerben amikor éhbérek és munkanélkü­liség volt a gátja annak, hogy igazi oromünnep legyen a kará­csony. , Es, aklk a templomokba is el­akartak menni, annak semmi Kát]a sem volt. Mindenki ott és úgy ünnepelhetett, ahogy akart ÚJÉVI ÜZENET Nagyon jó alkalom az újév napja hogy az államfők, kirá­kök dikXn ®lf?Synak), elnö- K°k diktátorok es elkergetett uralkodolí, politikusok, üzenetet küldjenek a “népeiknek”, amelv ^"^klényegiieg üres sok, amelyben minden jót meg­igT*' Való»l>an ezek az fel retek nem sokat érnek, dacáfa néDek rdllaZt igérik- amit a nepek légjobban óhajtanak, Így természetesen mivel az egész S ag népéi békét óhajtanak L aSm\ÍS bélérÖ1 -ngede-ek anelku!, hogy konkrét útját je­lölnek meg a békének. J J iotAZ'?,gyÍk amerikai hírszolgá­lati vallalat európai vezetője Mr Kingsbury Smith jól tudja, hogy mi érdekli legjobban az ameri­kai népét es azért odafordult válaszért a békét illetőleg, ahon­nét az amerikai lapok és politi­kusok szerint a béke veszélyez­tetve van. y Mr. Smith Malenkovnak, a szovjet miniszterelnökének tette let aAmrdíSek®t’ a békét fő­zött A nka es a Szovjet kö-Malenkov válaszolt a feltett kerdesekre. Kijelentette, hogy a békés megegyezések lehetsége-S’üHear ét ff -ilyen szándék­litsák í targyalm- Ha helyreál­lítsak a rendes nemzetközi” összeköttetéseket. E%kidlL nem jelölnek meg konfertÄ? kát, mert a kérdések sem kér- Csak az utolsó lZ,eS V^lt az> amelyre azt a Vá­laszt adta Malenkov, amelyet mindenki, aki a békét óhajtja elvár es magáévá tesz. J wíTV kérdésre> hogy milyen ameIy bÍzt0SÍta­na a beket 1954-re? A válasz az volt," hogy a leg­fontosabb lépés az volna, ha Amerika es a Szovjet megegyez­­ne äz atom és hidrogénbomba és más tömeg pusztító fegyver fel­­tetíen eltiltásába és ezeknek az ellenorzesere a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzést vezetnék be, amely után az összes fegv­­vernemek és fegyveres erők le­­csokkentese következhetne. Ez a nyílt, egyenes válasz nem volt myere az amerikai la­poknak. Amelyek komentálták, azok inkább gúnyolódtak “szi­rén hangoknak” nevezték Ma­lenkov nyilatkozatát, pedig va­lóságban ez a tilalom az előfel­tétele annak, hogy a nagyhatal­­haritsák az emberiség fe­­jefelo'l az atomháború és minden más háború veszedelmét. Szerintem ez volt a legfonto­sabb és frázis mentes nyilatko­zat, amely a békét illetőleg el­hangzott és ha az amerikai saj­tó nem is úgy fogadta, a világ népei ezt tartsák a béke fele va­ló legfontosabb teendőnek, es ezen a nézeten nem változtat az amerikai sajtó és politikusok gúnyolódása és mellébeszelese sem. VIETNAM BÉKÉT AKAR Pár héttel ezelőtt a francia inváziós csapatok, rengeteg amerikai hadianyagot kaptak, hogy egy ‘‘elsöprő” támadást intézzenek a vietnami szabad­ságharcosok ellen. Ez a támadás nagy zajjal indult meg, de na­gyon rövidesen teljesen össze­omlott. A francia csapatok fej­vesztetten menekültek, feladva az eddig megszállva tartott te­rületekből is nagy jelentőségű részt. A vereség után egy svéd lap tudósítója beszélgetést folyta­tott a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökével, Ho Sí Minh-el ki készségét fejezte ki arravonatkozólag, hogy tárgya­lásokat kezdjen a francia kor­­mánnyal az indokinai kérdés be­­kés megoldását illetőleg. A fran­cia kormány amerikai nyomás­ra, nem vett tudomást erről a nyilatkozatról, csak abban az esetben hajlandó azt megtár­gyalni, ha a “lázadók” hivatalo­san “kérik” a fegyverszünetet. A francia nép nagy felháboro­dással vette ezt a kormány nyi­latkozatot, a népgyülések szaza­in követelte a tárgyalások meg­­inditását, sőt még a jobboldali polgári lapok is helytelenítik a kormány elutasító álláspontját és nem titkolják, hogy az ameri­kai nyomásra történt. Számos gyár és bányaüzem 1-2 órás tiltakozó sztrájkot tar­tott az amerikai beavatkozás el­leni tiltakozásnak kifejezesere December 15-én Ho Sí Minh rádión keresztül újra megismé­telte a nyilatkozatát a kormánya készségéről, az “ellentétek bé­kés megoldását illetőleg”. Ez a már hivatalos kormány nyilatkozat is válasz nélkül ma­radt. Vietnam kormánya egy hétig várt a válaszra, miután az nem következett be, egy nyoma­tékos lépésre határozta el ma­sát, megindította a támadást a francia megszállók ellen. Újra és újra megverte a francia csa­patokat, Vietnamot teljesen ket­tévágva, folytatja nagy sikerrel a menekülő francia hadsereg ül­dözését, amely rengeteg ameri­kai hadianyagot hagy hatra es igyekszik uj állásokba visszavo­nulni és a támadást feltartoztat­ni. Hogy ez mennyire sikerül, az ma még bizonytalan, de az ame­rikai sajtóban és hivatalos he­lyen megindult az uj offenziva az “agresszor” Ho Si Minh, illet­ve a vörösök ellen, “kik ime bé­kés megoldást hirdetnek es tá­madásba mennek át”. Persze azt most nem Írják meg, hogy Ho Si Minh ajánlatát a fegyverszü­netre még válaszra sem méltat­ták, hogy éppen az amerikai al­­elnök az ázsiai kőrútján köve­telte, hogy a “végső győzelemig folytatni kell a harcot es nem szabad a vörösökkel tárgyalás­ba bocsáj tkozni. . Most, amikor a vietnami há­borút nemzetközi kérdéssé akar­ják tenni, nem érdektelen vissza­pillantani az elmúlt 8 évre, ami­óta ez a háború folyik, amely gyűlöletes nem csak a vietnami népnek, hanem a francia nép előtt is és a két ország népe egy­ségesen követeli a “szennyes há­ború” befejezését. FRANCIA ELISMERÉS Ho Si Minh még a második világháborút megelőzőleg elis­mert vezetője volt a indokinai dolgozóknak. Igyekezett szervez­ni a benszülött dolgozókat, aki­ket a francia gyarmatosok rend­kivüli módon kizsákmányoltak. Az indokinai, de különösen a vi­etnami dolgozóknak erős szak­­szervezeteik voltak, amelyek si­kerrel vették fel a harcot a tö­megek életszínvonalának a javí­tásáért. Amikor a japán imperializmus a pearl harbori támadással be­lépett a második világháborúba, megszállta többek között a fran­ciák indokinai gyarmatait is.* A francia katonaság úgyszólván ellentállás nélkül hagyta magát lefegyverezni, a francia gyar­matosítók által a nép nyakára •ültetett báb-király Bao Dai vi­szont behódolt a japán imperia­listáknak, de nem úgy a indokí­nai nép, amely Ho Si Minh veze­tésével ellenállást szervezett, erős guerilla csapatokat alakí­tott, amelyek az egész háború folyamán nem csak a termelést szabotálták, hanem állandó fegyveres harcot is folytattak és erős japán helyőrséget kötöt­tek le Indokínában, amellyel se­gítették a fasizmus feletti győ­zelmet, mert ezeket a csapato­kat nem tudták máshol felhasz­nálni. A japán imperializmus össze­omlása után a vietnami guerilla csapatok elcsapták a benszü­lött király, Bao Dai-t és megala­kították a Vietnami Köztársa­ságot, amelynek az elnöke Ho Si Minh lett. A francia kormány elismerte az uj köztársaságot mint függet­len országot. Nem ellenezte, hogy a másik két indokinai gyarmattal Laosal és Cambodi­­ával meginduljanak az egyezte­tési tárgyalások. Ugyan akkor tárgyalások kez­dődtek a Vietnam Köztársaság és a francia kormány között, a még fennálló kérdések tisztázá­sára. Nevezetesen a volt francia tula jdonosok kártérítése s a két ország ^ közötti kereskedelmi szerződések kötésére vonatko­zólag. Ezeket a tárgyalásokat a francia kormány elhúzta, amint később kiderült azzal a céllal, hogy időt nyerjen. Közben hadi­hajókat koncentrált és azok vé­delme alatt nagyon erős, több mint százezer főnyi csapatokat szállított partra, amelyek meg­szállták Laost, Combodiát és Vietnam kikötő városait és visz­­szavonták a Vietnam Köztársa­ság elismerését. Orvul megtá­madták a vietnami kormányt, illetve a csapatait. De a francia imperialisták el­­számitották magukat, amikor azt hitték, hogy miként a múlt­ban, csak egy szervezetlen, rosz­­szul felfegyverzett lázadó ben­szülött csapat leveréséről van szó .amelyet pár héten belül megadásra kényszerítenek. Vietnam népének ha megle­petés volt is az alattomos áruló támadás, nem adta meg magát, hanem kényszerűen visszavo­közönséges ember, vagyis BŰNBEN, akkor Ő is bűnös lett volna, tehát alkalmatlan a bűnöző emberiség megváltására. Akkor ő maga is egy Megváltóra szorult volna, amire még gondolni is nagy bűn. Nos, aki még ezután az “emberi okoskodás” után sem hiszi el Mária szeplőtlen fogantatását, az egész biztosan nem fog be­jutni a Mennyországba, igy jól teszi, ha nem is készül oda, hanem élvezi ezt a “bűnös” földi életet, ameddig csak lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents