Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-10 / 1827. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 10. A MUNKAFRONT HÍREI tőséget megakadályozzák, hogy ezen szörnyűségek használatát eltiltsák és a tilalmat a legszi­gorúbb nemzetközi ellenőrzés alá helyezzék. Ehelyett a mi politikusaink a legfantasztikusabb terveket dol­gozzák ki, hogy egy atomhábo­rú ellen miként védekezzünk, mikor a tudósok, a szakértők szerint nincs védekezés, nem építhető ki olyan védelmi rend­szer, amely meggáltolná azt, hogy Amerika ipari városaira bombát ne dobjanak. Emberi ész nem tudja felfog­ni azt, hogy ilyen körülmények között nem a megegyezést ke­ressük, hanem azon törekedünk, hogy az ellentéteket még jobban elmélyítsük, kiélezzük egészen a robbanásig. Indokina népe fel akar szaba­­badulni a gyarmati szolgaság alól. Mi tízezer mérföldre innen, beleavatkozunk ebbe a harcba, viseljük az elnyomók hadi kia­dásainak a nagyobb részét, el­látjuk őket rengeteg hadianyag­gal, odaküldjük a katonai ta­nácsadóinkat, mechanikusain­kat, “civil” repülőinket és az ag­­resszor az Indokinával határos Kínai Köztársaság, amely hadi­anyaggal segíti a testvér népet, amelynek a leigázára a határai­ra vinné a halálos ellenségét. Most Koreát akarunk csinál­ni Indokinából, hogy ez kiprovo­kálja Kina beavatkozását, amely azután lehetővé tenné az emberi civilizáció pusztulását. Amerika népében külömböző hatást váltott ki az H bombát követő hisztéria. Vannak akik vakon követik a szájaló politiku­sokat és kéjelegve beszélnek ar­ról, hogy mit fog jelenteni egy­­egy bomba Moszkvának, Lenin­­gradnak, Peipingnek, vagy Bu­dapestnek. Ezen zavartfejü sza­dista bolondok elfelejtik, hogy nekünk is vannak hatalmas vá­rosaink és azok is ugyan olyan jövő elé néznek, mint a fenti vá­rosok. Ezek a “keresztény er­kölcs” alapján álló politikusok, gyönyörködve néznék mülió és millió férfi, asszony, gyerek ha­lomra ölését, nem gondolnak ar­ra, hogy az ő asszonyaik és gyer­mekeik hasonló sors elé néznek. Nem segít az sem, hogy egy nagy láz indult meg a városok elhagyására. Eltávozni az ipari területekről, nem segítenek a földalatti buvéhelyek sem, mert azok temetőhelyé válnak. A tudósok, a szakértők szerint nincs védekezési lehetőség, csak egy, de azt nem merik kimonda­ni az irók, tudósok, politikusok. Csak egy kis bátor csoport mer szembeszállni az őrülettel és hir­detni, hogy az egyetlen védelem az atombombák használatának az eltiltása és a tilalomnak a leg- : szigorúbb nemzetközi ellenőrzés * alá helyezése. Ezt követelik szerte a világon : és ha Amerika népe is hatható- : san ezt fogja követelni, akkor nincs az a hatalom, amely ezzel szembe tudna állni, akkor meg- 1 mentettük az asszonyainkat, i gyermekeinket a legborzalma- ] sabb tömeg katasztrófától és a ] városainkat, nagyszerű iparun­kat a pusztulástól. v Nap-nap után borzalmasabb 1 lehetőségekről Írnak és beszél- u nek, az idő sürget, az irás ott 1 van a falon. Washington — Adam Clayton Powell (D.) new yorki negró képviselő, a “House Labor Com­mittee” tagja, javaslatot nyúj­tott be a Taft-Hartley törvény módosítására. Ezen javaslat, amelyet a bizottság 25 szavazat­tal 2 ellenében elfogadott, ki­mondja, hogy a union zárt mű­helyekben a munkáltató nem küldhet el olyan munkást, akit a union nem vesz fel tagjai so­rába vallása, nemzetisége vagy bőrének a színe miatt. Powell a színes népek “Magna Chartája” (szabadság-levél) ne­vezi ezt a javaslatot, amely vé­­getvet egyes szakszervezetek azon tradíciójának, hogy nem vesznek fel negró munkásokat. Az AFL és a nagy vasúti szak­­szervezetek között még mindig vannak olyan csoportok, ame­lyek még mindig ragaszkodnak a fajgyűlöletet kifejező tradíci­ókhoz. London :— Az Electrical Tra­des Union vezetősége elrendelte a már hét hónap óta tartó “gu­erilla sztrájk” befejezését. A vil­lamos felszerelési munkások át­lagos keresete eddig heti $25.80 volt, ami ellen rövid ideig tartó sztrájkokkal tiltakoztak. Azért nevezték az ilyen akciókat “gu­erilla” sztrájkoknak. A munkál­tatók most heti 6 shillings (93 cent) béremelést ajánlottak, amit a union vezetősége elfoga­dásra ajánl. Washington — A National Labor Relation Board 3 szava­zattal 1 ellenében úgy döntött, hogy a csak rövid ideig tartó, gyorsan megismételt úgyneve­zett “hit-and-run” sztrájkok nem tekinthetők igazi sztrájkok-' nak, az ily sztrájkokban részt­vevő munkásokat is, akik az ily “hit-and-run” sztrájkok által fel­állított piketvonalakat nem lé­pik át. A CIO-hoz tartozó Communi­cation Workers Union azt állít­ja, hogy a National Labor Rela­tion Board ezt a határozatot a telefon kompániák kérésére hoz­ta, mert a munkások a Bell Sys­­tem-hez tartozó telefon kompá­niáknál alkalmazták a rövid ide­ig tartó sztrájkokat. A már túl­ságosan automata módszerek­kel kezelt telefon kompániáknál csak a meglepetés szerű sztráj­kok voltak hatásosak és a Na­tional Relation Board rendeleté­vel az ily sztrájkokat akarják lehetetlenné tenni. New York — A new yorki ki­kötőben dolgozó tengerhajózási munkások egymás közötti harca és az azzal kapcsolatos sztrájk még egyre tart. Ugylátszik, hogy a rakparti munkások több­sége ragaszkodik a régi szerve­zethez, amelyet az AFL kizárt a kötelékéből, miután annak veze­tősége gengszterek kezébe ke­rült. Az AFL uj szervezetet ala­kított, mire az International Longshoremen’s Association (a régi szervezet) tagjai sztrájk­ja mentek és erélyes piketvona­­lakkal akadályozzák meg az AFL sztrájktörők munkába ál­lását. Ezen harc következtében a new yorki kikötőben oly nagy­mennyiségű áru halmozódott fel, hogy a város polgármestere, Ro­bert E. Wagner telefon utján akart segítséget kérni Eisenhow­er elnöktől. Wagner polgármes­ter, — aki fia a nemrég elhalt azon Robert Wagner szenátor­nak, aki a nevével elnevezett hi­res munkásvédelmi törvényeket szerkesztette, —azt panaszolta, hogy a látszat szerint Eisen­hower elnök nem akart szóba­­állni vele. Az elnök titkára csak azt mondotta, hogy forduljon kérelmével a munkaügyi minisz­terhez. — A White Houseban nem állhatnak szóba Wagner szenátor fiával, hiszen akkor McCarthy még azt mondhatná, hogy már ott is befészkelték magukat a kommunisták. San Francisco — A CIO-hoz Gondos gyümölcsfaápolás nél­kül nincs egészséges gyümölcs­­termés. Ezt az “aranymondást” tartsa szem előtt mindenki, aki­nek háza táján gyümölcsfák is avannak. Mielőtt megérkeznék a rügyfakasztó tavasz, sürgősen el kell végezni azt a munkát, amely biztosítéka a sok s egész­séges gyümölcsnek. Baróti Sza­bó Dávid, a tudós és költő igy adta ezt tudtul Vanier nyomán a “Paraszt majorság”-ban deák mértékben vett versben: “Ám de Gyümölcsös kert szóllitt, oh Musa, siessünk. Itt kell már a dolog: s a míves várhattya ju­talmát.” A tavasz küszöbén egy nappal sem halogatható* tovább a gyümölcsfák tisztogatása, a hernyófészkek leszedése. Az utóbbi különben kötelező is. Aki elmulasztja, azt megbüntetik s ezenkívül a hatóság végezteti el a tisztogatást a mulasztó terhé­re és költségére. A gyümölcsfák­ról tehát gondosan le kell szedni az ősszel ottmaradt száraz leve­leket, az összeaszott gyümölcsöt, a levelekből összesodort hernyó­­telepeket, amikben a galagonya­pillangó apró hernyói telelnek. Össze kell gyűjteni a több levél­ből összeszőtt hernyófészkeket, amelyek a sárgafarku pillék her­­nyócskáit rejtik magukban. A fák törzséről és ágairól le kell kaparni a gyapjas pillék taplóra emlékeztető tojáscsomóit. Le kell nyesni a száradó, vértetves gallyakat és ágakat és, ha a tél idején nem végeztük volna el, úgy most tisztogassuk le a fák törzsétől és vastagabb ágairól a mohát, a zuzmót, a gombákat, a leválladozó kérget, mert ezek mindegyike kitűnő búvóhelye a kártevők ezreinek. Gondos és előrelátó gyümölcstermelőre vall akinek gyümölcsösében tisztoga­tás idején csípős, kesernyés, sü­­rüfüstü tűz ég. Ez a tűz azt je­lenti, hogy a gyümölcs tulajdo­nosa azonnal elégeti a fákról le­kerülő, mindennemű hulladékot, mert aki csak tisztogat, de a hul­ladékot nem égeti el, az nem végez teljes munkát. Ha a fa alatt marad a leszedett hernyó­fészek, a száraz levél, a moha, tartozó repülőgépe gyárak mun­kásainak sz'rvezetei panaszt emeltek Washingtonban, hogy a Defense Department rendeleté­re a nyugati partvidék bérskálá­ját leszorították, vagyis ezen a vidéken ugyanazon munkáért kevesebbet fizetnek, mint a Ke­leten, avagy a Nagytavak vidé­kén. A United Aircraft Workers 887-es lokáljának elnöke, Paul Schrade, azt állítja, hogy a ka­liforniai bérskála*20-25 száza­lékkal alacsonyabb, mint az egy­forma munkáért fizetett bérek a keleti repülőgépgyárakban, vagy a detroit környezet auto­mobil gyáraiban fizetett bérek­nél. A munkáltatók állítása sze­rint a nyugati partvidékre adott hadirendeléseknél a honvédelmi minisztérium úgy szabja meg az árakat, hogy csak ezen alacso­nyabb bérskálát fizethetik. Az érdekelt unionok a nyugati álla­mok szenátorait és képviselőit kérték meg, hogy lépjenek köz­be ezen bérskála kiegyenlítésére. vagy a kéreg, a rajta, vagy a közte lappangó kártevők esetleg védettebb helyre húzódnak, ott várják be a kedvezőtlen idő el­múlását és a felmelegedés után már a megtisztogatott fákon folytatják pusztító tevékenysé­güket. A konyhakerti növények veté­­. sének megkezdése előtt ajánla­tos csíráztató próbát végezni, különösen a saját termésű vető­magvakkal, mert ebben az eset­ben megállapiható, érdemes-e a magvakat vetésre felhasználni, vagy sem. A magvak csiraképes­ségének megvizsgálása rendkí­vül egyszerű. Nem kell hozzá más, mint egy lapos tányér, ame­lyet fürészporral, vagy jó kerti földdel kell megtölteni. A köny­­nyebb áttekinthetőség céljából ajánlatos a tányér földjét négy részre osztani s ezekbe a részek­be 25-25 magot ültetni. A tá­nyért üveglappal lefedjük, me­leg helyiségbe állítjuk és a föl­det nedvesen tartjuk, tehát meg­indítjuk a csírázást. A magvak csirázási idejének megfelelően nehány napon belül jelentkezik az eredmény. Ilyenkor aztán megszámláljuk, hogy az elvetett száz magból mennyi csírázott, il­letőleg mennyi kelt ki és ezzel meg is kapjuk a mag százalékos csiraképességét. Itt természete­sen tekintetbe kell venni azt is, hogy egyes növénymagvak csira­képessége igen változó. így pél­dául a fejessalátamagnak 60— 65, a spenótnak 55—60, a vörös­hagymának 60—70, a retekfé­léknek 70—80, a céklamagnak 80-100 százalékos a csiraképes­sege, ami annyit jelent, hogy ha például 100 salátamag közül 60- 65 mag kicsirázik, akkor a mag egészséges és elsőrendű. A mag­vak csiraképessége azonban függ a termelési év időjárásától, a talaj összetételétől is s ezért a százalékot sokszor nem lehet kétségtelen irányadónak elfo­gadni, de az egészséges magnak nem szabad az említett száza­lékhoz képest jelentékeny kü­lönbséget mutatni. Natter-Nád Miksa Tavaszi munkálatok

Next

/
Thumbnails
Contents