Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-03-27 / 1825. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. március 27. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL Tények — állításokkal szemben A ‘‘Volksstime” cimü osztrák lap 1953. december 8-iki számá­ban érdekes cikk jelent meg Ma­gyarországról. A cikk írója He­inrich Adelmann, a Brown- Bovery müvek munkása ,aki 1953. nyarán hazánkban járt. Cikkében állást foglal egy Ma­gyarország ellen uszító közle­ménnyel szemben, amely a “Welt der Arbeit’’ cimü lapban jelent meg. “Három hétig voltam Ma­gyarországon és válaszomban csak arra akarok támaszkodni, amit magam láttam és hallot­tam.” — írja Adelmann. — Az­zal az állítással szemben, hogy Magyarországon senki sem mer egy külföldivel beszélni. Adel­­mann megállapítja: “Az utón a határtól Budapestig, később pe­dig ott tartózkodásomkor igen sok emberrel beszéltem az ut­cán, az üzemekben, sportpályá­kon, áruházakban, strandfür­dőkben és színházakban. Igaz, hogy különféle véleményeket hallottam, de egyetlen olyan em­berrel sem találkoztam, aki félt volna velem a nyilvánosság előtt beszélni.” Arra az állításra, hogy Buda­pest utcái “kivannak rojtosodva s vasalatlan élüek”, Adelmapn ezt írja: “Amikor a szovjet ka­tonák felszabadították a ma­gyar fővárost, Budapest lakóhá­zainak negyven százaléka ro­mokban hevert és a házak ki­lencven százaléka sérült volt. Ma már egyetlen romot sem látni Budapesten. Egész városnegye­dek uj építkezésekből állnak (amit a “Welt der Arbeit” “uj foltok”-nak nevez). Budapesten ma több a lakás, mint a háború előtt. Minthogy azonban Ma­gyarországon ma már munka­erőhiány van és jelenleg a? uj lakóházak felépítése fontosabb, mint a homlokzatok tatarozása, még fannak olyan házak, me­lyeknek lehullott vakolata a há­ború nyomait viseli. Budapest azonban mindenképpen kedvező benyomást gyakorolt rám.” Adelmann azt az állítást is megcáfolja, hogy az üzletekben nincs mit vásárolni, s hogy pél­dául Budapesten nincs egy olyan üzlet sem, ahol jóminőségü női kézitáskát lehetne találni, min­den papirmasséból, papirlemez­­ből van. Ezzel szemben Adel­­mann leírja saját tapasztalatát: “Elutazásom előtt női bőr kézi­táskát akartam vásárolni aján­dékul. Az üzleti negyed utcáján végigsétálva, egy óra ala^t le­galább tiz üzletben láttam bőr­ből való női kézitáskát. A vá­laszték talán nem olyan nagy, mint nálunk, de a minőség és ki­vitel kifogástalan. Végül is egy disznóbőr kézitáskát vettem 245 forintért. Ez az ár körülbelül azonos a bécsiével.” Ilymódon a “Welt der Arbeit” cikkének minden egyes sorát té­nyekkel lehet megcáfolni — ál­lapítja meg Adelmann. — Külö­nösen nevetségesnek találja az uszító cikknek a munkások mun­kaidejére és szabadságidejére vonatkozó állításait. “Én ma­gam is meglátogattam a csepeli gyárat — Írja Adelmann. — Mindenekelőtt is meg kell állapí­tani, hogy a napi munkaidó 8 óra, illetve heti 48 óra, amit pontosan betartanak. Túlórát csak kivételes esetekben engedé­lyeznek és 25—100 százalékkal magasabb munkadijat fizetnek érte. Egy korszerű gyorsvasut építésével a város középpontjá­tól Csépelik félóráról tiz percre csökkentették az utazás idejét. A munka után a sportkedvelők az üzemi sporttelepen sportol­hatnak, mások résztvesznek az énekkarban, vagy a kulturcso­­portban. A sport-, kulturális vagy politikai rendezvényeken természetesen csak az vesz részt akit érdekel, akiknek ideje és kedve van hozzá. A sportolók­nak még orvosi vizsgálaton is keresztül kell menniök, mielőtt a kívánt sportágban működhet­nének. A sportolók az egyesület­től kapják a felszerelést, s a korszerű sportpályákat is álla­mi hozzájárulásból építik és tartják karban. Igen sok mun­kást kérdeztem meg szabadide­jük mikénti beosztására nézve. Jelentős részük azt mondtál, hogy a munka befejezése után hazamegy és az estét családjá­val vagy barátaival tölti.” HAVI HATEZER FORINTOS KERESET Geresdi János és veje, Bracz­­kó Sándor, a Komló Szénbányá­szati Truszt III-as üzemében dol­goznak. Braczkó Sándor január közepén, a kongresszusi verseny során napról napra emelte telje­sítményét és elhatározta, hogy párosversenyre hívja ki apósát, Geresdi Jánost. A két kitűnő vájár ettől kezd­ve még nagyobb lendülettel lá­tott munkához. Január utolsó hetében Braczkó Sándor 183 százalékos átlagtelj esitmén y t ért el, mig Geresdi János “mind­össze” 154 százalékot. A párosverseny eredménye­ként a két családtagnak külön­­külön majdnem hatezer forintot számfejtettek a komlói III-as üzem bérosztályán. Párosver­senyük is hozzájárult ahhoz, Komló határidő előtt befejezte januári tervét. % Épül az ország A pécsi porcelángyárban ez év első munkanapján két szines­­mázbeégető kemencét adtak át rendeltetésének. Ezekben ké­szülnek a pirogránit csempék és épületkerámiai elemek. Az év második felében megkezdi mű­ködését a gyár uj üzemrésze, a kályhagyártórészleg is, amely­ben jóminőségü, Ízléses kivitelű cserépkályhákat gyártanak. Szolnok megyében hetven uj állatorvosi rendelőintézetet léte­sítettek az elmúlt hónapokban. A megye 35 községében állat­­egészségőr is működik, aki ta­nácsokkal látja el az állattartó­kat és kapcsolatot tart fenn az ügyeletes állatorvossal. Karca­gon és Mezőtúron olyan rendelő­­intézetek létesülnek, ahol hosz­­szabb kezelésre is benntarthat­ják az állatokat. A komlódtótfalui két Vadas Modern Diesel mozdony a Magyar Államvasutak szolgálatában Testvér szövetkezet tagjai dere­­kas munkát végeztek az elmúlt évben. 80 holdnyi gyümölcsö­sükben több mint egy mázsa ter­mést szedtek le faegységenként. 52 vagon almájuk termett. Az idén növelik a gyümölcsös terü­letét. Már eddig 24 holdat tele­pítettek be Jonathán alma cse­metékkel. Szőlőt is telepítenek kilenc holdon. Békés megye húsz vadásztár­saságának több mint 1400 tagja van. Az egykori “úri” passzió­ból a vadászat egyszerű paraszt­emberek kedvelt időtöltésévé, szórakozásává lett. Vasárnapon­ként puskadörrenésektől hangos a határ. A vadásztársaságok gondoskodnak a vadállomány védelméről, átteleltetéséről. A tói idejéig elkészített etetőket rendszeresen megtöltik a vadak­nak szánt élelemmel. A békésmegyei vadásztársa­ság 1953-ban több mint 1700 mázsa vadhúst adtak el és sok prémmel gazdagították a szőr­meipart is. Az olasz nép véleménye (Vi.) Olaszországban is, mint itt, nem csak olyan intézmények vannak, amelyek a népnek kész véleményeket adnak teljesen in­gyen, az az vélemény gyártók, hanem olyanok is, amelyek eze­ket az előregyártott véleménye­ket leszokták mérni, szavaztat­ni. Hogy mennyire hamis mér­téket használnak és legtöbbször olyan egyéneket kérdeznek meg, akikről gondolják,' hogy az ily előre gyártott véleményt fogják magukénak mondani. Ennek a hamis számításoknak itt nagyon jó bizonyítékaik vannak, legin­kább a választásoknál. De maradjunk az olasz nép„ véleményénél. Ott “Doxa” nevű intézmény mérte le a nép véle­ményét és a “U. S. News and World Report” március 5-iki számában közölték. Azt Írták, hogy az amerikai dollároknak, ajándékoknak és az innen való szorgalmas levelezéseknek, nagy része van az ottani vélemények kialakításában. Valamint az is kérdés, hogy nem-e csak az olyan egyéneket kérdeztek meg, akikről kedvező véleményeket lehetett nekik alkotni, akik az amerikai dollárokkal megvásá­rolt közvélemény gyártók befo­lyása alatt levőknek sokkal na­gyobb százalékát kérdezik meg, mint az ellenkező véleményeket elfogadó egyéneket. De az a tény, hogy a Wall Street ezen szócsöve meg van ijedve, még azt sejteti velünk, hogy sokkal rosszabb vélemény­nyel vannak az olasz, legalább is a munkásság az Egyesült Ál­lamokról, mint amit leközöltek. Három fontos kérdésre kértek feletet, vagy legalább is ezt tün­tették fel legfontosabbnak. Az egyik kérdés az volt: Némelyek azt állítják, hogy az Egyesült Államok az egész világot akar­ja uralni. Mit gondol Ön? Negyven százalék azt mondta ez részben igaz. 29 százalék azt, hogy teljesen igaz. 24 százalék azt, hogy nem igaz és 8 százalék nem mondott véleményt. A második kérdés: Némelyek azt hiszik, hogy az Egyesült Ál­lamok nem eléggé érdeklődnek az olasz ügyek iránt. Mit gon­dol, hogy helyes ez? 33 százalék azt hiszi, hogy kö­zepesen érdeklődnek, 30 száza­lék, hogy nagyon is beleavatko­zik az olasz ügyekbe, 13 száza­lék, hogy nem eléggé érdeklődik, 27 százalék pedig nem tudja. Harmadik kérdés: Miért adott az Egyesült Államok pénzügyi segélyt Olaszországnak? Negyvennyolc százalék azt mondta, hogy megakarja aka­dályozni a kommunizmust, 32 százalék megnyerni Olaszorszá­got a következő háborúra, 19 százalék meghódítani az olasz piacot, 15 százalék, segíteni talp­ra állítani az országot és 4 szá­zalék nem adott véleményt. Ezzel kapcsolatosan érdemes megemlíteni azt a kis hirt is, melyet ugyan eldugtak, de még­is közöltek a nagy lapokban, hogy az olasz kommunista párt a múlt évben 180,000 uj tagot nyert és minden nap erősödik azok tábora. Ugyan akkor azt is sejtjük, hogy ezen Doxa intéz­mény kerülte azon olaszokat, akiknek a véleménye a vörösök­kel megegyező. Sőt azt is hihet­jük, hogy ezeket leginkább a burzsoá osztály tagjaiból kér­dezték, mert ki törődne az olasz paraszt véleményével. Biztosan nem mentek le délre, kérdezni a munka és a föld megélhetés nél­küli munkásait.

Next

/
Thumbnails
Contents