Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-05 / 1809. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. december 5. Kanadai atomenergia CANADA VEZETŐ SZEREPET VISZ AZ ATOMENERGIA BÉKÉS CÉLOKRA VALÓ FEJLESZTÉSÉBEN. — ÉRDEKES ADATOKAT TARTALMAZÓ CANADAI TUDÓSÍTÁS. OTTAWA, CANADA — Canada eddig még nem csinált atombombát és az arra hivatott körök kijelentése szerint nincs is szándékába azt csinálni, noha képes lenne arra, ha éppen akarna. A canadai atomtudósok egyideig együtt dolgoztak az amerikaiakkal az első atombomba létrehozásán, de később különváltak, mert az amerikai McMahon törvény tilalmat tett arra, hogy atomtitkokat megosszanak külföldi atomtudósokkal. Ezért a canadai kormány felépítette Chalk River, Canada, városban a canadai atomtelepet, ahol ezidőszerint a világ legnagyobb atomreaktor gépével kutatják az atom titkait. Miután az atomenergia utáni kutatás nagyon költséges, Canadában a kormány több magánvállalattal együttesen finanszírozza azt. Az Atomenergia Kontrol Bizottság elnöke, Dr. C. J. Mackenzie, a multkorában ezt a nyilatkozatot tette: “Közismert dolog, hogy a jelenlegi erőforrások igénybevétele rendkívül módon emelkedik s igy a készlet egyre gyorsulóbb arányban fogy. Nincs tulmessze az az idő, amikor az egész világon érezhetővé lesz az erőhiány .Atomenergia ugyan nem lesz versenyképes a jelenlegi erőforrásokkal, mert az olaj, a szén és vízierőművek még mindig sokkal olcsóbbak, de ha ezekből kifogyunk, pótolni kell onnan, ahonnan éppen tudjuk.” UJ KORSZAKOT NYIT De Dr. Mackenzie megjegyezte azt is, hogy egy font “fissionálható” (atom) anyag annyi hőt tartalmaz magában, mint például 12-15,000 tonna szén. Ezért azt tartja, hogy az atomenergia az iparok és a kereskedelemnek éppen olyan uj korszakát fogja megteremteni, mint ahogyan uj korszakot hozott a gáz-robbanó gép, viszonyítva az előző gőzgépekhez; az automobil és a repülőgépek nagy változást okoztak magában az emberiség életében is. Canada eddig körülbelül 30 millió dollárt költött két reaktor (atomromboló) gépre. Az egyik a “Zeep”, a másik pedig “NRX” jelzésű, de Chalk Riveren már most megkezdték építeni a harmadikat, az “NRU” jelzésűt, ami 40 millió dollárba fog kerülni. Canadai magántársulatok 1944-ig az Egyesült Államoknak szállították a Great Bear Lake vidékén nagymennyiségben található uránium kőzetet, később azonban az állam kisajátította s most Chalk Riveren kerül feldolgozásra, ahol csak az ipari célokat veszik tekintetbe. Ezért nem lehetetlen, hogy Canadában sokkal hamarább fogják az atomenergiát a békés termelés szolgálatába, mint az Egyesült Államokban. Már eddig is jelentékeny eredményt értek el az orvosi, földművelési és egyes iparok területén. Dr Mackenzie szerint a ‘‘rádió izotópok az orvostudomány szempontjából a legfontosabb találmányt nyújtják a mikroszkóp feltalálása óta”. AZ IZOTÓPOK EREJE A kórházak már nagy menynyiségben használják a rádió izotópokat, miután rájöttek arra, hogy a “Cobalt-60” (amit cobalt-bomba néven is említenek) izotópja sokkal hatásosabb a rádiumnál. ( A rádióaktiv cobalt “gamma” sugara sokkal mélyebre hat). Az a cobaltgyógymód készülék, ami jelenleg 50,000 dollárba kerül, hatásra felér 50 millió dollár értékű rádiummal. Ilyen készülékeket már többet szállított az “Atom Energy of Canada, Lt.,” — Az atomintézmény kereskedelmi ága, — csak 1952-ben 1,100 ilyen készüléket küldött külömböző kórházaknak és laboratóriumoknak. Ezek között legnagyobb volt az, amit a University of Michigan részére küldtek élelmiszerek sterilizálására. Ennek az ereje 10,000 “currie”, (Egy currie rádium ereje azonos egy grain rádium kisugárzó erejével. Eddig az a kórház, amelynek három gram rádiumja (46.2 grain) volt, már nagyon gazdagnak tartotta magát. (A Michigan Egyetem Cobalt-60 készüléke tehát körülbelül 22- szer erősebb, mint a 3 gramos kórház rádium készlete volt.) Tekintettel arra, hogy Canadának csak 15 millió a lakossága, az atomenergia kihasználása terén kielégítő eredményeket mutat fel. (The Nation) SZÁSZ ANTAL EMLÉKÉRE November 7-én kaptuk kézhez az Industrial Workert, amelyből értesültünk a lesújtó hírről, hogy Szász Antal munkástársunk elhalálozott. Az említett hir nagyon hiányos volt és semmi részletet nem adott a halál körülményeiről, azért rögtön írógépemhez ültem és levelet Írtam Szász munkástársnőnek, részben úgy a magunk, mint az összes los angelesi munkástársak részvétét tolmácsolva, valamint érdeklődtem a halálos csapás körülményeiről, ami érthető ugye, mert hosszú éveken, sőt évtizedeken át együtt harcoltunk, együtt turtuk az ugart ott Bumsideon a chicagói magyar reakció fészkében, ahol ő évtizedeken át lakott és én nagyon gyakran felkerestem és együtt házaltunk, próbáltunk rést ütni a reakció védvárának falain, az Ipari Unionizmus eszméjének terjesztésével. A következő héten a Bérmunkásban is megjelent az IWW utján a hir, némi jóakaratu, de téves kibővítéssel, melyszerint Szász munkástársunk “hosszas betegség után” elhalálozott. Ugyanott megróják a chicagói munkástársakat, amiért elmulasztották tudatni a Bérmunkást és olvasótáborát a mozgalmat ért vesztességről. Ez érthető is, mert mozgalmunknak oly oszlopos tagja, mint Száz Antal többet érdemel, de kérdéses, hogy a szemrehányás a chicagói munkástársakat illeti-e meg? Szász Antal munkástársunk az 1910-es évek elején került összeköttetésbe az IWW mozgalmával, amikor az Illinois Central Bumside-i javító műhelyében sztrájk volt és ő egyike volt a sztrájkotoknak. Mivel a sztrájkolok nagyobb része magyar volt, a sztrájkvezetőség magyar szónokokat keresett és igy került Róthfisher Károly és más magyar tagjai az IWW-nak a sztrájk irányításába, ahol jó alkalom adódott az akkor futótűzként terjedő forradalmi Ipari Unionizmus eszméjének terjesztésére. Szász és sokan mások ott kapták az első leckét és amig sokan meghallgatták a szónokokat és helyeselték vagy helytelenítették a mondottakat és elhallgatták, addig Szász munkástársunk vitatkozott körömszakadtáig, mert mint a burnsidei magyarság nagyobb része, ő is a papok tanácsainak követője volt. Szász “nyakas” ember volt, de nem korlátolt agyú és amikor végre elfogadta a haladás eszméjét, azt éppen oly “nyakasan” védte és terjesztette, amig a halál abban meg nem gátolta. Amint fentebb emlitém, a Bérmunkás tévesen azt irta, hogy “hosszas betegség után” elhalálozott, melyet helyre kell igazítanunk, hogy nem természetes betegség ölte meg, hanem a munkán történt baleset okozta a halált. Ugyanis Szász munkástársnőtől kapott levél a következőkben számol be a halál okáról: Szász munkástársunk a Standard Steel Car Co. east chicagói telepén dolgozott már vagy 25 éve és október 24-én szombaton éppen az esti záróra előtt a légfurógéppel dolgozott, amikor eltörött a fúró és a gép amit kézzel tartott, valahogy oldalba vágta őtet. De mivel éppen vége volt a munkanapnak, nem ment az első segély helyre, sőt még a munkástársának sem szólt, hanem hazament. Másnap lévén vasárnap, ágyba maradt, de még a feleségének sem szólt csak délután, hogy nézze meg az oldalát, * mert nagyon fáj. Amikor Szászné meglátta elájult és miután magához tért tudta meg, hogy mi történt. Szászné szerint az oldalán olyan “csomó volt, mint egy football” és a közepén egy nagy lyuk. Rögtön orvost hivott és oxigén tartályt hozattak, de már megmenteni nem tudták, hanem két napi szenvedés után október 27- én kiszenvedett. Szász munkástársnőnk csak hetekkel ezelőtt esett át súlyos MARIA-EV VATIKÁN VÁROS — A római pápa elrendelte, hogy a jövő, vagyis az 1954-es év “Máriaév” legyen, amelyben a hü katolikusoknak még az eddiginél is sokkal többet kell, hogy imádkozzanak az isten anyjához. A pápa ezt a rendeletet azért adta ki, mert éppen száz évvel ezelőtt, —. egész pontosan 1854 december 8-án proklamálta IX. Pius pápa Mária szeplőtlen fogantatását, vagyis hogy gyereket szült anélkül, hogy a férjével nemi közösségben élt volna. A szent bibliában (Uj Testamentum) ugyanis ezt olvashatjuk: “A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Mária, az ő anyja eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivel hogy igaz ember vala s nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: íme, az Urnák angyala álomba megjelenék néki, Mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.” (Máté 18.20) Ugylátszik, hogy jóidéig Józsefen, a jámbor férjen kívül más nem akarta elhinni a Szent Lélek mesét, mire IX. Pius pápa kimondotta, hogy azt MUSZÁJ elhinni és most az utódja megint megerősíti a parancsot. Sőt mi több, XII. Pius most még speciális imádságot is irt Máriához címezve, amit az esküvőre menő fiatal nőknek ajánl elmondásra. Az ima egy kicsit zavaros, de a lényege az, hogy a házasságot kötő nőt Mária példájának követésére buzdítja. Igen ám, de ha megteszik, mit fognak szólni hozzá a mai Józsefek ? operáción és abból még ki sem lábalt, igy a szerencsétlenség természetesen annyira lesújtotta, hogy teljesen tehetetlen volt és a temetést a gyermekeik intézték. Hogy azok részéről szándékos volt-e, vagy a véletlen játszott közre, de a magyar munkástársakat nem tudatták a szomorú tragédiáról és eltemették Szász munkástársunkat, múltjához nem a legméltóbb keretek között. Állítólag a legidősebb fia felhívta az IWW központját és ott azt mondták, hogy “aki beszélni tudna, mind kint vannak a városból és nem tudnak senkit küldeni”. így a “szabadkőművesekhez fordultak és onnan küldtek ki egy embert”. Szász munkástársunk november 15-én töltötte volna be életének 70-ik évét és 41 évig élt feleségével és harcos társával megértő házas életet. Gyászolják közvetlen családja: felesége, három fia, Béla, Antal és Dénes, egy leánya Helen, férjezett Grant G. Anabelle és azok családjai, de pótolhatatlan veszteség ért valamennyiünket, mert egy forradalmár dőlt ki a sorból. Zára.