Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-14 / 1806. szám

1953. november 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “IRON CURTAIN” Nem csak a Churchill által ki­talált “Iron Curtain” vasfüg­göny az amelyet ezen a néven emlegetnek, hanem van egy ha­vi folyóirat is, amely ezen a né­ven jelenik meg, amelyet a “Na­tional Committee for a Free Europa, Inc.” ad ki. A folyóirat amely átlag 60 ol­dalon jelenik meg, nagyon fi­nom papirón nyomják. Nincs benne hirdetés, regény és előfi­zetési ár sem. A tartalmát sza­badon fel lehet használni, sőt kérik annak a használatát. Nin­csen előfizetés, mert teljesen díj­talanul küldik meg az összes amerikai és minden nagyobb lap­nak az egész világon. Azonkívül a szakszervezeteknek, egyházak­nak, társadalmi szervezeteknek, politikai pártoknak és minden egyénnek, aki azt kéri. Ennek az előkelő, ingyen szétküldött fo­lyóiratnak a szerkesztése, nyo­mása, szétküldése évente több millió dollárba kerül és igy érde­kelhet mindenkit, hogy kik azok a jótékony lelkek, akik a fent­­emlitett Free Europa Commit­tee mögött állnak. lük azok akiknek ^ milliókat ér meg az, hogy ez a folyóirat eljusson a világ minden sarkába. SPONSOROK Nagy tévedés volna, ha azt hinnénk, hogy ennek a National Committee For a Free Europa, Inc.-nek csak az “Iron Curtain” folyóirat a businesse. Koránt­sem, az Iron Curtain kiadása csak mellékvállalalat, a fő te­vékenysége ennek a diszes tár­saságnak a rádió leadás. Hatal­mas erősségű leadó állomásai vannak, amelyekkel a Népi De­mokráciák felé adnak le “igaz” híreket, hívják fel lázadásra az ott lakó népeket. Ez a vállalko­zás sokszorosan többe kerül mint az Iron cUrtain kiadása.. Sok száz alkalmazottja van a Népi Demokráciákból ideszö­kött politikusokból, náci, nyilas és egyéb gyilkosokból, volt ka­tonatisztekből, stb., kik végzik a rádió leadásokat 24 órán ke­resztül minden nap. Azonkívül ez a társaság fize­ti az itt élő ellenkormányok tag­jait és kiadásait. Mint például a magyar Nemzeti Bizottmány név alatt heghuzódó politikuso­kat, Nagy Ferenceket, Payer Károlyokat. Ezek a kiebrudalt politikusok száma is több százra rúg. Továbbá finanszírozza a Népi Demokráciákból kivert katona­­tiszti alakulatokat, a visszakül­dött szabotőröket, kiknek a hi­vatása a Népi Demokráciákba való ellenforradalom szervezé­se, rombolás, gyújtogatás, ha kell gyilkosság, rémhírterjesz­tés, stb. Amint látjuk nagyon sok ol­dalú és főleg nagyon költséges tevékenységet folytat ez a tár­saság. Ezt ismerve kézenfekvő az, hogy itt száz milliós üzletről van szó és még kézenfekvőbb az, hogy miután ez a nagytőke cél­jait szolgálja, hogy a finanszíro­zást is a nagytőke végzi el. Nyilvános számadást nem mu­tat ki az incorporation, csak időkénti nagy adakozásokból tudjuk, hogy Ford, General Mo­tors, U.S. Steel, DuPont, Mellon érdekeltség, nagy bankok és trösztök fejei azok, akik hatal­mas összegek adásával lehető­vé teszik, hogy ez a társaság ilyen költséges vállalkozást foly­tathasson. Természetesen ezen nagy adakozók az adományai­kat levonják a jövedelmi adóik­ból és igy végeredményben az amerikai adófizetők zsebére megy ez a veszedelmes kalan­dor politika. Ez a társaság miután a tevé­kenysége szorosan az amerikai kormány politikája szerint fo­lyik, egyik legfőbb szerve a hi­degháborúnak és a kormány “erkölcsi” támogatását is élve­zi. Most már visszatérhetünk a “Free Európa” társaság mellék vállalatához, az “Iron Curtain” folyóirathoz. Az általános tevé­kenységének rövid bemutatása után, már érthetővé vált, hogy miért és miként tudják ezt a fo­lyóiratot ily nagy terjedelem­be, nagy mennyiségbe szétkül­­deni az egész világra. Most már ismertetés nélkül is tudhatja az olvasó, hogy a cél a lapok, szer­vezetek, vagyis a közvélemény informálása, természetesen a sponsorok érdekeinek megfelelő­en. MIT ÉS HOGY ÍRNAK Az “Iron Curtain” szerkesztői nagyon vigyáznak arra, hogy fentartsák a tárgyilagosság lát­szatát, azért a cikkeiket idéze­tekkel, hivatalos statisztikákkal spékelik meg. A Népi Demokrá­ciákban megjelenő lapokból vett idézetek azonban nagyon rava­szul vannak kiszakítva, csak azt a részt, amely megfelel a célja­iknak veszik ki az egyes cikkek­ből, amelyek azt igazolják, hogy milyen rossz helyzet van a “vas­függöny” mögött. Holott ezek a cikkek teljes szövegben, eset­leg ismerteti az elért eredménye­ket és rámutat egyes gyárakra, vagy gyár részlegekre, amelyek nem teljesítették teljesen a ter­vet. Rámutat az elkövetett hi­bákra, okokra, amelyek gátol­ják a terv teljesítését. Ezt ők ravaszul kiherélik és csak a hi­bákat idézik, úgy beállítva, mintha az egész iparra, gyárra, vagy bányára vonatkozna. így meg van a látszata, hogy igazat ir, hisz a magyar “Szabad Nép” vagy a lengyel “Trybuna Ludu” irta azt meg. A folyóirat tartalma csopor­­tasitva van politikai, gazdasági, kulturális részekre. Azonkívül mindig van speciális rész, ahol “szemtanukkal“ csinálnak ri­portot, végül a “Free Europa” tevékenységével foglalkozik és hoz egy-két rádión leadott be­szédet. Az októberi számba legna­gyobb terjedelmű cikk a kultu­rális részben van, amely az egyetemek, főiskolák életével foglalkozik 15 oldalon. Ismerte­ti és kritizálja a Népi Demokrá­ciák főiskoláit, amelyeknek a mostani rendszer elvette az autonómiáját, amely a “szabad világban” meg volt és a kor­mányzat szabja meg a főiskolák tananyagát, adminisztrációját, sőt még a diákok életébe is sú­lyosan beavatkozik. Nincs meg a diákoknak az a “szabadsága” amely ma is meg van a “szabad országokban”, mert a kormány az “ifjúsági szervezetekben nem csak a tanulási, de még a társa­dalmi tevékenységüket is igyek­szik irányítani”. Kifogásolja, hogy az egyete­mek ellenőrzését nem csak az oktatásügyi miniszter irányítja, hanem például az orvosképző fő­iskolát az egészségügyi minisz­ter is ellenőrzi, vagy pedig a miskolci Nehéz Ipari Egyetemet a nehéz ipari miniszter is ellen­őrzi. Másik nagy kifogása, hogy a kormány kedvezményekbe része­sít egyes osztályokat az egyete­mi felvételeknél, igy erősen biz­tatja a munkás és paraszt szü­lők gyermekeit, hogy menjenek a főiskolákba, mig a volt tőké­sek és kulákok gyermekeit na­gyon felülvizsgálja, hogy alkal­masak-e a további tanulásra és kizárja onnét akik nem értenek egyet a mai rendszerrel. A Népi Demokráciák kor­mányrendeleteivel és lapjaiknak cikkeiből vett idézetekkel igazol­ja, hogy a mai rendszer “erősen segíti a munkásosztályból szár­mazó tanulók felvételét”, hogy a már dolgozó munkás és paraszt ifjúságot “kiveszi a munkából és állami fizetéssel két-három éves előkészítő tanfolyamra kül­di őket, hogy azután az egye­temre kerülhessenek”. így Ma­gyarországon 1950-51 évben ilyen munkás és paraszt ifjúk iratkoztak be az előkészítő isko­lákba, kik ma már az 1953-54-ik tanévbe, miután a felvételi vizs­gát sikerrel letették, a különbö­ző egyetemekre járnak. Kifogásolja, hogy a kormány­zat irányítsa azt is, hogy a ta­nulók milyen szakra menjenek tanulni, tehát itt sincs meg a “szabad választás joga”. Két ki­rívó példát hoz fel a magyar fő­iskolákról: “1938-39-ben az egyetemi hallgatók 9 százaléka tanult mérnöknek, mig most 34 százalék és a tanulók 40 százalé­ka készült ügyvédnek, mig most mindössze 4 százalék. A kor­mány irányítást azzal indokolja, hogy az országnak nem ügyvé­dekre, hanem mérnökökre van szüksége. Nagyon kifogásolja a cikk, hogy uj egyetemek felállításá­val egyidejűleg, szakisitják az egyetemeket. Vagyis küíön or­vos, mérnök, tanár, mezőgazda­­sági, stb. egyetemeket állítanak fel, “ mert igy könnyebb és job­ban képzett szakemberek kerül­nek ki az egyetemekről”. Kifogásolja, hogy ezeken a szakegyetemeken ha arra az il­lető szaknak nincs szüksége, nem tanítják a latin és görög nyelveket. Csak “két világnyelv tanulása kötelező, itt szugerál­­ják, hogy az egyik orosz, a má­sik francia, angol, vagy német nyelv legyen.” Még egy csomó kisebb jelen­tőségű kifogást sorol fel, amely mind korlátozza a “tanszabad­ságot”. Én azt hiszem, hogy nem kell ahoz sem kommunis­tának, sem radikálisnak lenni, hogy megállapítsuk azt, hogy a kifogásolt kormány intézkedé­sek egyáltalán nem korlátozzák a tanszabadságot, hanem előse­gítik azt, hogy a Népi Demok­ráciákba kiváló orvosok, mérnö­kök, tanárok és más szakembe­rek kerüljenek ki az életbe. Fő­leg nem sírunk azért, hogy a mai rendszer minden eszközzel elősegíti, hogy az egyetemekre minél több munkás és paraszt gyerek kerüljön, hogy belőlük kerüljenek ki az ország jövő szakemberei. DIÁKOK SZABADSÁGA Itt is nagy bajok vannak, is­mét megállapítja a cikkíró, hogy megszegik a Népi Demok­ráciák alkotmányának azt a pontját, hogy “mindenkinek jo­ga van a .tanulásra”, mert a kor­mány beavatkozásánál fogva “évről-évre emelkedik a munkás és paraszt származású tanulók száma a más osztályúak rovásá­ra”. Persze azt nem Írja meg, hogy még mindig nincs annyi munkás és paraszt ifjú a főisko­lákon, mint ezt a dolgozók osz­tályának száma megkívánná és reméljük, hogy az a kedvezmé­nyezés tovább fog tartani, hogy a dolgozók gyermekei a száma­rányuknak megfelelő számban legyenek az egyetemeken. Megállapítja a cikk, hogy min­den arra rászoruló tanuló álla­mi segítséget élvez, amely teljes tandíjmentességben, ingyenes tanszer ellátásban, ingyenes la­kásban, ruházatban és a megél­hetéshez szükséges fizetésben nyilvánul meg. A nős és csalá­dos tanulók még külön családi pótlékot is kapnak. Minden di­ák társadalmi biztosításban is részesül, amely az orvosi, kórhá­zi és gyógyszer ellátását bizto­sítja ha arra szüksége volna. Itt csak azt kifogásolja, hogy a fizetés nem elegendő, mert a cikkíró megállapítása szerint “A lengyel kormány havonta 337 zloty fizetést ad, holott a cikk írója szerint a megélhetés­hez 402 zloty szükséges”. Ké­sőbb kénytelen beismerni, hogy 1953-54 tanévre már 25 száza­lékkal felemelte a kormány a lengyel diákok fizetését. Csak itt elfelejti összehasonlítani a “nyugati szabad vüág” egyete­meivel a Népi Demokráciák egyetemeit, mert az előbbiben hanem részben annak is, hogy a család több tagja dolgozott érte. A statisztikai hir megjegyzi még, hogy a nők nagy többsége még mindig alacsonyabb bért kap, mint a férfi az ugyanazon mun­káért és a dolgozó nők csak egy százaléka keresett évi 5000 dol­láron felül, amig 80 százalékuk nem érte el az évi 2500 dolláros keresetet. A kapitalizmus nem ismer szentimentalizmust; a “gyöngébb” nemet éppen úgy, vagy még jobban kizsákmányolja, mint a férfi munkásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents