Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-14 / 1806. szám
1953. november 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “IRON CURTAIN” Nem csak a Churchill által kitalált “Iron Curtain” vasfüggöny az amelyet ezen a néven emlegetnek, hanem van egy havi folyóirat is, amely ezen a néven jelenik meg, amelyet a “National Committee for a Free Europa, Inc.” ad ki. A folyóirat amely átlag 60 oldalon jelenik meg, nagyon finom papirón nyomják. Nincs benne hirdetés, regény és előfizetési ár sem. A tartalmát szabadon fel lehet használni, sőt kérik annak a használatát. Nincsen előfizetés, mert teljesen díjtalanul küldik meg az összes amerikai és minden nagyobb lapnak az egész világon. Azonkívül a szakszervezeteknek, egyházaknak, társadalmi szervezeteknek, politikai pártoknak és minden egyénnek, aki azt kéri. Ennek az előkelő, ingyen szétküldött folyóiratnak a szerkesztése, nyomása, szétküldése évente több millió dollárba kerül és igy érdekelhet mindenkit, hogy kik azok a jótékony lelkek, akik a fentemlitett Free Europa Committee mögött állnak. lük azok akiknek ^ milliókat ér meg az, hogy ez a folyóirat eljusson a világ minden sarkába. SPONSOROK Nagy tévedés volna, ha azt hinnénk, hogy ennek a National Committee For a Free Europa, Inc.-nek csak az “Iron Curtain” folyóirat a businesse. Korántsem, az Iron Curtain kiadása csak mellékvállalalat, a fő tevékenysége ennek a diszes társaságnak a rádió leadás. Hatalmas erősségű leadó állomásai vannak, amelyekkel a Népi Demokráciák felé adnak le “igaz” híreket, hívják fel lázadásra az ott lakó népeket. Ez a vállalkozás sokszorosan többe kerül mint az Iron cUrtain kiadása.. Sok száz alkalmazottja van a Népi Demokráciákból ideszökött politikusokból, náci, nyilas és egyéb gyilkosokból, volt katonatisztekből, stb., kik végzik a rádió leadásokat 24 órán keresztül minden nap. Azonkívül ez a társaság fizeti az itt élő ellenkormányok tagjait és kiadásait. Mint például a magyar Nemzeti Bizottmány név alatt heghuzódó politikusokat, Nagy Ferenceket, Payer Károlyokat. Ezek a kiebrudalt politikusok száma is több százra rúg. Továbbá finanszírozza a Népi Demokráciákból kivert katonatiszti alakulatokat, a visszaküldött szabotőröket, kiknek a hivatása a Népi Demokráciákba való ellenforradalom szervezése, rombolás, gyújtogatás, ha kell gyilkosság, rémhírterjesztés, stb. Amint látjuk nagyon sok oldalú és főleg nagyon költséges tevékenységet folytat ez a társaság. Ezt ismerve kézenfekvő az, hogy itt száz milliós üzletről van szó és még kézenfekvőbb az, hogy miután ez a nagytőke céljait szolgálja, hogy a finanszírozást is a nagytőke végzi el. Nyilvános számadást nem mutat ki az incorporation, csak időkénti nagy adakozásokból tudjuk, hogy Ford, General Motors, U.S. Steel, DuPont, Mellon érdekeltség, nagy bankok és trösztök fejei azok, akik hatalmas összegek adásával lehetővé teszik, hogy ez a társaság ilyen költséges vállalkozást folytathasson. Természetesen ezen nagy adakozók az adományaikat levonják a jövedelmi adóikból és igy végeredményben az amerikai adófizetők zsebére megy ez a veszedelmes kalandor politika. Ez a társaság miután a tevékenysége szorosan az amerikai kormány politikája szerint folyik, egyik legfőbb szerve a hidegháborúnak és a kormány “erkölcsi” támogatását is élvezi. Most már visszatérhetünk a “Free Európa” társaság mellék vállalatához, az “Iron Curtain” folyóirathoz. Az általános tevékenységének rövid bemutatása után, már érthetővé vált, hogy miért és miként tudják ezt a folyóiratot ily nagy terjedelembe, nagy mennyiségbe szétküldeni az egész világra. Most már ismertetés nélkül is tudhatja az olvasó, hogy a cél a lapok, szervezetek, vagyis a közvélemény informálása, természetesen a sponsorok érdekeinek megfelelően. MIT ÉS HOGY ÍRNAK Az “Iron Curtain” szerkesztői nagyon vigyáznak arra, hogy fentartsák a tárgyilagosság látszatát, azért a cikkeiket idézetekkel, hivatalos statisztikákkal spékelik meg. A Népi Demokráciákban megjelenő lapokból vett idézetek azonban nagyon ravaszul vannak kiszakítva, csak azt a részt, amely megfelel a céljaiknak veszik ki az egyes cikkekből, amelyek azt igazolják, hogy milyen rossz helyzet van a “vasfüggöny” mögött. Holott ezek a cikkek teljes szövegben, esetleg ismerteti az elért eredményeket és rámutat egyes gyárakra, vagy gyár részlegekre, amelyek nem teljesítették teljesen a tervet. Rámutat az elkövetett hibákra, okokra, amelyek gátolják a terv teljesítését. Ezt ők ravaszul kiherélik és csak a hibákat idézik, úgy beállítva, mintha az egész iparra, gyárra, vagy bányára vonatkozna. így meg van a látszata, hogy igazat ir, hisz a magyar “Szabad Nép” vagy a lengyel “Trybuna Ludu” irta azt meg. A folyóirat tartalma csoportasitva van politikai, gazdasági, kulturális részekre. Azonkívül mindig van speciális rész, ahol “szemtanukkal“ csinálnak riportot, végül a “Free Europa” tevékenységével foglalkozik és hoz egy-két rádión leadott beszédet. Az októberi számba legnagyobb terjedelmű cikk a kulturális részben van, amely az egyetemek, főiskolák életével foglalkozik 15 oldalon. Ismerteti és kritizálja a Népi Demokráciák főiskoláit, amelyeknek a mostani rendszer elvette az autonómiáját, amely a “szabad világban” meg volt és a kormányzat szabja meg a főiskolák tananyagát, adminisztrációját, sőt még a diákok életébe is súlyosan beavatkozik. Nincs meg a diákoknak az a “szabadsága” amely ma is meg van a “szabad országokban”, mert a kormány az “ifjúsági szervezetekben nem csak a tanulási, de még a társadalmi tevékenységüket is igyekszik irányítani”. Kifogásolja, hogy az egyetemek ellenőrzését nem csak az oktatásügyi miniszter irányítja, hanem például az orvosképző főiskolát az egészségügyi miniszter is ellenőrzi, vagy pedig a miskolci Nehéz Ipari Egyetemet a nehéz ipari miniszter is ellenőrzi. Másik nagy kifogása, hogy a kormány kedvezményekbe részesít egyes osztályokat az egyetemi felvételeknél, igy erősen biztatja a munkás és paraszt szülők gyermekeit, hogy menjenek a főiskolákba, mig a volt tőkések és kulákok gyermekeit nagyon felülvizsgálja, hogy alkalmasak-e a további tanulásra és kizárja onnét akik nem értenek egyet a mai rendszerrel. A Népi Demokráciák kormányrendeleteivel és lapjaiknak cikkeiből vett idézetekkel igazolja, hogy a mai rendszer “erősen segíti a munkásosztályból származó tanulók felvételét”, hogy a már dolgozó munkás és paraszt ifjúságot “kiveszi a munkából és állami fizetéssel két-három éves előkészítő tanfolyamra küldi őket, hogy azután az egyetemre kerülhessenek”. így Magyarországon 1950-51 évben ilyen munkás és paraszt ifjúk iratkoztak be az előkészítő iskolákba, kik ma már az 1953-54-ik tanévbe, miután a felvételi vizsgát sikerrel letették, a különböző egyetemekre járnak. Kifogásolja, hogy a kormányzat irányítsa azt is, hogy a tanulók milyen szakra menjenek tanulni, tehát itt sincs meg a “szabad választás joga”. Két kirívó példát hoz fel a magyar főiskolákról: “1938-39-ben az egyetemi hallgatók 9 százaléka tanult mérnöknek, mig most 34 százalék és a tanulók 40 százaléka készült ügyvédnek, mig most mindössze 4 százalék. A kormány irányítást azzal indokolja, hogy az országnak nem ügyvédekre, hanem mérnökökre van szüksége. Nagyon kifogásolja a cikk, hogy uj egyetemek felállításával egyidejűleg, szakisitják az egyetemeket. Vagyis küíön orvos, mérnök, tanár, mezőgazdasági, stb. egyetemeket állítanak fel, “ mert igy könnyebb és jobban képzett szakemberek kerülnek ki az egyetemekről”. Kifogásolja, hogy ezeken a szakegyetemeken ha arra az illető szaknak nincs szüksége, nem tanítják a latin és görög nyelveket. Csak “két világnyelv tanulása kötelező, itt szugerálják, hogy az egyik orosz, a másik francia, angol, vagy német nyelv legyen.” Még egy csomó kisebb jelentőségű kifogást sorol fel, amely mind korlátozza a “tanszabadságot”. Én azt hiszem, hogy nem kell ahoz sem kommunistának, sem radikálisnak lenni, hogy megállapítsuk azt, hogy a kifogásolt kormány intézkedések egyáltalán nem korlátozzák a tanszabadságot, hanem elősegítik azt, hogy a Népi Demokráciákba kiváló orvosok, mérnökök, tanárok és más szakemberek kerüljenek ki az életbe. Főleg nem sírunk azért, hogy a mai rendszer minden eszközzel elősegíti, hogy az egyetemekre minél több munkás és paraszt gyerek kerüljön, hogy belőlük kerüljenek ki az ország jövő szakemberei. DIÁKOK SZABADSÁGA Itt is nagy bajok vannak, ismét megállapítja a cikkíró, hogy megszegik a Népi Demokráciák alkotmányának azt a pontját, hogy “mindenkinek joga van a .tanulásra”, mert a kormány beavatkozásánál fogva “évről-évre emelkedik a munkás és paraszt származású tanulók száma a más osztályúak rovására”. Persze azt nem Írja meg, hogy még mindig nincs annyi munkás és paraszt ifjú a főiskolákon, mint ezt a dolgozók osztályának száma megkívánná és reméljük, hogy az a kedvezményezés tovább fog tartani, hogy a dolgozók gyermekei a számarányuknak megfelelő számban legyenek az egyetemeken. Megállapítja a cikk, hogy minden arra rászoruló tanuló állami segítséget élvez, amely teljes tandíjmentességben, ingyenes tanszer ellátásban, ingyenes lakásban, ruházatban és a megélhetéshez szükséges fizetésben nyilvánul meg. A nős és családos tanulók még külön családi pótlékot is kapnak. Minden diák társadalmi biztosításban is részesül, amely az orvosi, kórházi és gyógyszer ellátását biztosítja ha arra szüksége volna. Itt csak azt kifogásolja, hogy a fizetés nem elegendő, mert a cikkíró megállapítása szerint “A lengyel kormány havonta 337 zloty fizetést ad, holott a cikk írója szerint a megélhetéshez 402 zloty szükséges”. Később kénytelen beismerni, hogy 1953-54 tanévre már 25 százalékkal felemelte a kormány a lengyel diákok fizetését. Csak itt elfelejti összehasonlítani a “nyugati szabad vüág” egyetemeivel a Népi Demokráciák egyetemeit, mert az előbbiben hanem részben annak is, hogy a család több tagja dolgozott érte. A statisztikai hir megjegyzi még, hogy a nők nagy többsége még mindig alacsonyabb bért kap, mint a férfi az ugyanazon munkáért és a dolgozó nők csak egy százaléka keresett évi 5000 dolláron felül, amig 80 százalékuk nem érte el az évi 2500 dolláros keresetet. A kapitalizmus nem ismer szentimentalizmust; a “gyöngébb” nemet éppen úgy, vagy még jobban kizsákmányolja, mint a férfi munkásokat.
