Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-03-14 / 1772. szám

1953. március 14.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

%

SZTÁLIN

Sztálin a 200 milliós Szovjet Oroszország miniszterelnöke és 800 millió ember elismert vezetője, pár napos betegség után meghalt. Hosszú évek óta a kapitalista világ újságírói számtalan esetben költötték halál hírét, hogy mint az életével, úgy a váratlan halálával is meglepje az ellenfeleit.

Mióta átvette a hatalmat Lenin halála után, céltudatosan, nagy előrelátással, ingadozás nélkül irányította a világ egyik legnagyobb államát és ma az egyetlen , a kapitalista termelési rendszerrel szemben, komolyan számottevő munkásmozgalmát.

Lehet bárkinek helyeslő vagy ellenző véleménye Sztálin tevékenységéről, az általa képviselt irányzatról, de azt mindenkinek akiben egy szemernyi elfogulatlanság is van, meg kell, hogy állapítsa azt a tényt, hogy korunk legkimagaslóbb egyénisége dőlt, ki vele az élők sorából.

Meg kell, hogy állapítsa azt, hogy soha még a történelemben egy ember életébe és irányítása alatt olyan hatalmas változások, olyan hatalmas sikerek, nem ismeretesek. Ez a megállapítás áll nem csak a munkásmozgalomra, hanem a világtörténelemre is.

Ezelőtt 30 évvel, egyedül az első világháború győztes hatalmai által körülvett, a polgárháború és a kapitalista hatalmak gazdasági bojkottja által legyöngitett 130 milliós Szovjet Oroszország állt szemben az egész kapitalista világgal. Ma, az emberiség több mint egyharmada követi a szovjetek példáját és szerte a világon, sok, sok millió dolgozó a tőkés országokban, az uj társadalmi rendszerért harcol.

Amikor Hitler megindította hadait, az összes kapitalista országok Európába, könnyű zsákmányként kerültek a fasiszta imperializmus csizmái alá, csak egyetlen ország »egyetlen nép volt, amely nem csak megállította, de tönkre is verte a “verhetetlen” náci hadsereget, az Szovjet Oroszország volt, amelynek Sztálin nem csak névleges, de tényleges hadvezére, katonai irányitója volt.

Szovjet Oroszország és a Népi Demokráciák, amelyeket legjobban érintett a háború, nem csak újjáépítették az országaikat, hanem hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A termelésük ma kétszer-háromszor annyit termelnek mint a háború előtt anélkül, hogy külső segítséget kaptak volna, mig a kapitalista országok dacára a nagy amerikai segítségnek, még ma sem heverték ki a háborús károkat. A dolgozók életnívója mélypontra sülyedt, a munkanélküliség, dacára a háborús konjukturának, állandóan növekedik.

Amíg a kapitalista országok háborúra készültek, addig a dolgozók békemozgalma Sztálin irányításával az egész világ népeinek a többségét állították szembe az imperialista törekvésekkel.

Soha még olyan hatalmas tömeg nem gyászolt embert, mint Sztálint és nagy csalódás éri azokat a tőkéseket és cselédjeiket, akik azt hiszik, hogy Sztálin halálával, könnyű Zsákmányá válik a 800 millió felszabadult ember. Ezek ráfognak jönni arra, hogy a dolgozók felszabadulási küzdelme nem egy ember müve és az nem fog öszszeomlani akkor sem, ha egy olyan hatalmas egyéniség dűlt is ki a harcos dolgozók éléiről, mint Sztálin.

Az öntudatos munkás akár egyetért azzal az irányzattal vagy nem, amelyet Sztálin képviselt, mélységes megdöbbenéssel tekint Moszkva felé, ahol Sztálin kihűlt teteme nyugszik és osztozik abban a nagy gyászban, amely Sztálin híveit érte.

De nem csak gyászol az öntudatos dolgozó, hanem ökölbe szorított kézzel fogadja meg, hogy fokozott mértékben küzd a kapitalista termelési rendszer ellen. Egy uj, igazságos termelési rendszerért és a világ népeinek a baráti együttműködéséért, a világbékéért.

SZTÁLIN ÉLETE

A történelem egyik legszínesebb forradalmárának az élete zárult le Sztálin halálával. Példaképe volt a hivatásos forradalmárnak, ki az egész életét a munkásosztály felszabadításának szentelte, aki a leghatalmasabb reakcióval, a cárizmussal vette fel a küzdelmet és megérte eszméinek a győzelmét.

Bármilyen legyen is a véleményünk Sztálin illetve a kommunista pártok harcáról, programjáról, taktikájáról, érdemes viszszatekinteni arra a küzdelmes, harcos életre, amelyet Sztálin befutott.

Eredeti neve Josef Vissarionovich Djugashvili. Született 1879. december 21-én, Gari, Georgiában, egy cipészmester fiaként.

Elemi iskoláit is ott végezte, anyja óhaja az volt, hogy pap legyen az éleseszü fiúból;

1894-ben 14 éves korában Georgia fővárosába Tiflisbe az orthodox papneveldébe adta be az édesanyja, hogy itt a barátok, kik az iskola tanárai voltak, papot neveljenek belőle.

Egy év múlva már meg ismerkedik a földalatti forradalmi mozgalommal. Tanulmányozta a marxizmust és megkezdte az első szervező munkáját a nála idősebb kispapok között. A barátok számtalan Ízben keményen büntették e tevékenységéért, mig végül 1899 május 20- án végleg kizárták a papnöveldéből.

Kizárása után a tifliszi csillagvizságlóba kapott alkalmazást. Itt irta az első forradalmi cikkeit a Szociál Demokrata párt földalatti lapjában. Rövidesen beválasztották a vezetőségbe és Bakuba rendelték az olajmunkások szervezésére. Az egyik általa szervezett sztrájk után, első Ízben fogta el a rendőrség, az álneve alatt és mint Josef Kobat 1902 április 5-én Szibériába deportálták.

Valamivel több mint egy év múlva megszökött és visszatért Bakuba. Ez idő alatt történt a szakadás a Szocialista pártban Trotzky vezetésével Mensheviki (kisebbség) és Lenin vezetésével Bolseviki (többség) név alatt két részre szakad a párt. Sztálin, Leninhöz csatlakozott és mindvégig hűséges fegyvertársa maradt.

Az 1905-ös forradalom idején már mint a központi vezetőség tagja Ivanovich név alatt vezette a bakui sztrájkot, amelyért üjra exportálták, de újra megszökve, már 1905 végén a párt országos konvencióján szerepel, ahol először találkozott Leninnel. Azután résztvett a párt londoni és stockholmi kongresszusán is. 1908-ban újra elfogták, amikor deportálása előtt “veszszőt kellett futnia”, vagyis katonák sorfalai között elszaladni több társával, kik puskatussal ütötték a foglyokat. Társai szerint Sztálin nem szaladt, hanem lassú léptekkel ment a katonai sorfal között és némán tűrte a súlyos ütéseket.

Már 1909 tavaszán újra megszökött. Egy év után újra elfogták, de már 1911 júniusában újra Bakuba van, most Cherhikow név alatt végzi forradalmi munkáját. 1912-ben újra elfogják, viszik vissza Szibériába, de már öt hónap múlva megszökve Szent Péterváron van és ott Molotowal együtt kiadják az Izvestia, majd a Pravda lapokat. Könyvet ir a nemzetiségi kérdésről, amely még ma is irányvonal a nemzetiségi kérdésben.

Lenin nagyon megszerette ezt a kemény, fiatal forradalmárt, aki 1914-ig tizennégyszer lett deportálva és elzárva, valamint hatszor megszökött a letartóztatás elől. Lenin azt javasolta, hogy vegye fel a hozzáilló nevet “Sztálin”, magyarul “Acélember”. 1914-ben újra elfogják és 4 évi szigorú deportálásra Ítélik, de mielőtt katonai szolgálatra foghatták volna a már folyó háborúba, újra megszökik és Moszkva környékén végez szervező munkát a katonaság között, egészen a forradalomig.

A második forradalomban, amely megbuktatta a Kerenszky-féle megalkuvókat; már mint katonai vezető vett részt és ez maradt az egész polgárháború idején. Vezetője volt a Kolchak, Yudenich, Denikin, Wrangel féle ellenforradalmakat leverő munkásokból álló vörös hadseregnek.

A polgárháborúk befejezése után 1922-ben, Lenin javaslatára a Kommunista Párt központi titkára lett, majd Lenin halálau tán irányitója az egész Szovjetnek, de évekig kemény, sokszor véres harcot folytatott a Párt irányát megtagadó ellenzékkel.

Amerika és utána majdnem minden ország elismerte a Szovjeteket és megkezdődhetett az építő munka.

1939-ben már előrevetette árnyékát a második világháború. Hosszas . tárgyalást folytat a Szovjet Amerikával és Angliával, mert ezek azt remélik, hogy Hitler a Szovjet ellen fog támadni. Erre meglepetés szerűen meg-nem támadási szerződést köt Hitlerrel.

Amint előre látható volt, Hitler nem fogja betartani a szerződést és amikor Európát már leigázta, a Szovjet ellen fordult gs Moszkváig nyomult előre. Ebben a veszélyes helyzetben Sztálin vette át a tényleges katonai főparancsnokságot és nem csak megállította, de meg is verte, megsemmisítette a vörös hadsereg a hatalmas, addig verhetetlen náci hadigépezetet.

A háború után a teherani, yaltai és a pottsdami konferenciák megállapodásai szerint, a Szovjetek hatalmasan megerősödtek. A vörös Hadsereg árnyékába a körülötte levő országok Népi Demokráciákká alakultak át. Kina népe felszabadította magát úgy, hogy ma egy 800 milliós szövetség áll szemben a kapitalista imperializmussal.

A háború elmúlta óta nem csak helyreállították a rettenetes károkat, hanem hatalmas fejlődésen mentek keresztül a szovjetek és szövetségesei, úgy, hogy ma minden gazdasági és katonai agresszióval szembe tudnak nézni.

Sztálin, az “Acélember” meghalt, de az alkotása áll és szilárd annyira, hogy nevetséges a kapitalisták azon reménykedése, hogy Sztálin halála összeomlást fog jelenteni. A kapitalista társadalmi rendszer elmúlása nem egy ember müve, bármilyen hatalmas lett légyen is, hanem történelmi törvényszerűség. A profitrendszer túlélte magát és át kell, hogy adja a helyét a fejlődés parancsára egy magalő nevelő vagy erkölcsi hatásért, semmi kifogásunk sem lehet ellene; de mihelyt ezen meséket MINT VALÓBAN MEGTÖRTÉNT DOLGOKAT mondják el és KÖVETELIK A GYERMEKTŐL, HOGY HIGYJÉK EL AZOKAT, akkor azon tanítók már merőben csak HAZUGSÁGOT TANÍTANAK.

A California tanítókban volt elég bátorság, hogy ezt, — habár nem ily nyíltan is, — kifejezésre juttatták és óriási többséggel a Morris-Powers javaslat ellen foglaltak állást. Kimutatták még azt is, hogy a biblia tanítása, amely alól számos szülő kivonná a gyermekeit, — EGYMÁS ELLEN FORDÍTANÁ a tanulók érzelmeit is. De azonkívül, tekintettel arra, hogy a bibliának számos egymással sokszor ellenkező értelmezése van, a biblia olvasás amelyhez a kiváncsi tanulók magyarázatot kérnek, egymás ellen fordítaná még a tanítókat is, akik más és másképpen magyaráznák a bibliai meséket.

A bibliának a köziskolákbán való bevitele a HAZUGSÁG tanításának a kierőszakolását jelenti.