Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-03-14 / 1772. szám

1953. március 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kik akarják a háborút? AMERIKA ÉS A SZOVJETUNIÓN EGYMÁST VÁDOLJÁK A HÁBORÚ KIERŐSZAKOLÁSÁÉRT. — NEM FOGADTAK EL VISHINSKY BÉKEAJANLATÁT. — DULLES ELLENZI A SZTÁLIN -EISENHOWER TALÁLKOZÓT. NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek gyűlésén az amerikai delegáció vezetője, Henry Cabot Lodge, valóságosan vádat emelt a Szovjet Union ellen azért mert az fegyverekkel segíti az Egye­sült Nemzetek ellen harcoló Észak-Koreát és a Kínai Népköztár­saságot. Erre a vádra a Szovjet Union külügyminisztere, Andrey Y. Vishinsky másfélórás beszédben válaszolva kimutatta, hogy a vád éppen fordítva igaz; az*-------------------------—­Egyesült Államok avatkozott bele a koreai polgárháborúba és azután ráerőszakolta ezt a há­borút az Egyesült Nemzetekre. Vishinsky azt mondotta, elhi­szi, hogy az amerikai nép nagy része nem akarja a háborút, de viszont vannak olyan rétegei, amelyek nagyon is akarják és maga Cabot Lodge is egy ilyen réteghez tartozik. A Republican Party már eddig újból meg új­ból bebizonyította, hogy nem a békére, hanem éppen annak el­lenkezőjére törekszik. Megmu­tatta ezt azon intézkedésekkel, amelyek célja kiszélesíteni azt a háborút, amit a Truman- Acheson adminisztráció indított el. , Egyébiránt Vishinsky újból megtette azt az ajánlatot, hogy rendeljék el azonnal a koreai fronton a lövöldözés beszünteté­sét (cease-fire) és azután tár­gyalják meg, hogy miként inté­zik el a hadifoglyok kérdését. Lodge azonban rendkívül heve­sen ellenezte ezt a béke ajánla­tot azt állítva, hogy abban az esetben ezer meg ezer United Nation katona maradna a kína­iak kezében túsz gyanánt, ho­lott sokszorta több kínai és északkoreai fogoly van az Egye­sült Nemzetek, illetőleg az ame­rikaiak kezében. ÁGYUTÖLTELÉK Vishinsky ezért igazoltnak látta azon vádját, hogy az Egye­sült Államok csak ágyutöltelék­nek akarja használni Ázsia né­pét. Ez a mondat nagyon felbő­szítette Logeot, aki igen heve­sen válaszolt s akarta bizonyíta­ni, hogy éppen forditva, a Szov­jet kényszeríti háborúba Ázsia népeit. Vishinsky beszédében nem fe­ledkezett meg John Foster Dul­les, amerikai külügyminisztér­­ről sem. Ismertette Dulles múlt­ját, amely telítve van a Szovjet elleni akciókkal. Vishinsky sze­rint Dulles már régóta “gyalá­­zó hadjáratot” vezet a Szovjet ellen. Dulles szovjetellenes felfogá­sa nyilvánvaló lett akkor is, ami­kor Eisenhower az újságírók kérdésére azt mondotta, hogy hajlandó Sztálinnál találkozni a béke kérdésében. Dulles sietett értéktelenné tenni az elnöknek ezt az “elszóllását”, gyorsan ki­jelentette, hogy Eisenhower azt akarta mondani, hogy ha alka­lom adódna, akkor nem térne ki az ilyen találkozás elől, de jelen­leg semmiféle ilyen találkozás tervével nem foglalkoznak. A NÉGY LEHETŐSÉG Vishinsky állítását látszik bi­zonyítani Omar Bradley főnök­nek Palm Beach, Fia. városban tett nyilatkozata is, noha ko­rántsem az volt a célja. Brad­ley, aki az Egyesült Nemzetek összes haderejének a vezérkari főnöke, a koreai ‘‘rendőrakció­ra” vonatkozólag ezt mondot­ta: Ebben az ügyben a következő ben foglaltassák bele, hogy azon tisztviselő', aki leteszi a hüség­­esküt és a törvényes intézmé­nyek, vagy törvényhozó testüle­tek bizottságai előtt megtagad­ja a választ arra, hogy 'volt-e vagy jelenleg is tagja a kommu­nista pártnak, azon szervezet vagy csoport, amelyet képvisel szólitassék fel a National La­bor Board által, hogy az illetőt 30 napon belül fosszák meg tisztviselői állásától, elleneset­ben a szervezet elveszti a Natio­nal Labor Relation Board által nyújtott kedvezményeket. A szólás, gyülekezés és szer­vezkedés szabadságának szent nevében, ez a bizottság ajánlja, hogy a kétes egyének felülvizs­gálására az igazságügyi minisz­térium egy külön bizottságot szervezzen, amely karöltve dol­gozik a National Labor Relation Board és a kongresszus felül­vizsgáló bizottságaival. Nesze neked szervezkedési szabadság, egyenlőség, nyakad­ra tették a kötelet és a szakszer­vezetek basáival egyetemben nap-nap után szorosabbra húz­zák azt azok, akik érzik végnap­jaik közeledtét. A mi honatyá­ink hozhatnak törvényeket, szervezhetnek vizsgáló bizottsá­gokat. A szakszervezetek veze­tőségeivel gúzsba köthetik Ame­rika bérrabszolgáinak millióit. Minnél jobban gúzsba kötik, an­nál hamarább ébred tudatára annak, hogy saját érdekeinek megvédésére, saját maga kell, hogy cselekedjen. Még a CIO országos konven­ciója előtt, amelyen központi el­nököt választottak, megírtuk, hogy a CIO létezése meg van pe­csételve, akár Reuthert, akár Haywoodot válasszák meg köz­ponti elnöknek. Nem csalódtunk. Mint eav titokzatos hirt hozza a jelentés, hogy a CIO acélipari munkások újonnan megválasz­tott központi elnöke titkos tár­gyalásokat folytat az AFL ve­zetőségével az ' átcsatlakozásra vonatkozólag. David J. McDonald, a CIO acélipari munkások központi el­nöke, minden áron Allan S. Hay­woodot kivánta a közppnti elnö­ki székbe ültetni. Reuther és társasága gvőzedelmeskedett és most az acélipari munkások egy millió százezer tagságát a CIO- nál valamivel reakciósabb szer­vezetbe, az AFL-be kívánják be­kebelezni. Úgy az AFL, mint a CIO or­szágos konvencióin a tessék-lás­­sék kedvéért kineveztek egy bi­zottságot, melynek hivatása az egyesülés terveit kidolgozni. Re­­utherék szabotálják a bizottság munkáját, az AFL központi ve­zetősége a közelmúltban tartott ülésén még az eddiginél is job­ban megnehezítette a CIO és az AFL egybeolvadását, hanem azon dolgoznak, hogy a CIO-t mint külön szervezetet semmi­sítsék meg és annak maradvá­nyait felkarolják. Elsőnek a CIO acélipari munkásait kíván­ják beolvasztani és ha ez sike­rül, a CIO úgy taglétszámban, mint anyagilag teljesen tönkre van téve. A CIO autó munkások szervezetén kívül az acélipari munkások rendelkeznek a legna­gyobb taglétszámmal és a leg­nagyobb anyagi támogatást ad­nak a központi szervezetnek. A CIO központi irodái Wash­ingtonban a White House köze­lében van. Ezt az épületet az acélipari munkások építették és a konvenció után eladták 500 ezer dollárért a központi szerve­vezet épületéből. Ez adott okot arra, hogy nyilvánosságra hoz­zák az AFL-el való kacérkodá­sukat. Az acélipari munkásoknak éppen úgy nincsen ezen egyesü­lésbe beleszólásuk, mint aho­gyan a szénbányászoknak nin­csen, amikor Lewis ki vagy be­viszi őket az AFL vagy CIO-ból. Ha sikerül McDonaldnak az acélipari munkásokat az AFL- be terelni, a CIO sorsa az egye­sülést illetőleg meg van pecsé­telve. Az AFL vezetősége fogja diktálni az egyesülés feltételeit annál is inkább, mivel a CIO teljesen kegyvesztett lett az uj kormánynál. Eisenhower az AFL kebeléből választotta a munkaügyi minisztert, aki alan­tasát szintén az AFL kebeléből nevezte ki és a CIO-nak csak harmadrendű állás jutott, ahol nagyon kevés vagy egyáltalán semmi szavuk a munkaügyi mi­niszter intézkedéseiben. Ezért van aztán az, hogy ha az AFL központi szervezete valamelyes munkaügyi törvény változtatá­sát kéri, a CIO éppen az ellen­kezőjét javasolja. Sikerült te­hát Eisenhowernek az amerikai szakszervezeteket egymás ellen ugrasztani. Évekkel ezelőtt meg­jósoltuk, hogy az amerikai szak­szervezetéknek a politikai pos­ványba való sülyedése, azok zülését hozza maga után. Minnél előbb egyesitik a CIO maradványait a reakciós AFL- ben, annál hamarább ér el Ame­rika munkásosztálya az EGY NAGY SZERVEZET eszméjé­hez, a FORRADALMI IPARI UNIÓHOZ. Ez az egyetlen mentsvára Amerika bérrabszol­gáinak, hogy a szakszervezeti basáktól a csepürágó politiku­soktól és a nyomort, szenvedést okozó kizsákmányoló osztálytól megszabadulhasson. Amerika bérrabszolgái a FORRADALMI IPARI SZERVEZETEKEN KE­RESZTÜL ÉRHETNEK EL A MUNKÁSOSZTÁLY TELJES FELSZABADULÁSÁBA, AZ IPARI DEMOKRÁCIÁBA. Köhler. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE magyar ajkú progresszív munkások, akik a leghivatot­­tabbak megemlékezni a SZA­BADSÁGHARC márciusi ese­ményeiről Cleveland east és west sideon a MÁRCIUSI FORRADALMAK TANULSÁGAI ismertetésével, úgyszintén az egyre fejlődő magyar film­ipar legújabb egy és fél órás termékével: “SZABÓNÉ” be­mutatásával ünnepélye két rendeznek. Az East Sideon: március 14-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Munkás Otthon nagvtermében, 11123 Bucke­ye Rd. A West Sideon: március 15- én, vasárnap délután 3 ó^ai kezdettel a Munkás Dalárda nagytermében, 4309 Lorain Áve. A szónokok között le«z Magvarország washingtoni követe Weil Emil. A west sideon fellép a Munkás Da­lárda is. Mindkét ünnepélyhez belé­pődíj nincs. Cleveland magyarságát ez­úton is meghívja a Rendezőség. lehetőségek között választha­tunk : 1. Kivonulunk Koreából. Nem hiszem, hogv Amerika néue eb­­be beleegyezne, mert ez aléáa-m az Egyesült Nemzetek tekinté­lyét és szabad teret nvitna a kommunizmusnak Ázsiában. 2. Folytatjuk a háborút to­vább úgy, hogv minél kevesebb legyen a veszteségünk és minél nagyobb büntetést mérjünk a vörösök hadaira. 3. Folytatjuk a háborút, de ugyanakkor készülünk arra, hogy nagyobb támadásba men­jünk, mihelyt arra alkalom kí­nálkozik. 4. Tegyünk olyan katonai lé­péseket, melyek rövidesen meg­hozzák a győzelmet és ebben az esetben ne legyünk tekintettel arra, hogy vájjon ezen katonai intézkedések megindítják-e a harmadik világháborút. Ha valóban csak ezen négy lehetőség van, — a vezérkari fő­nök csak tudja, — akkor az is nyilvánvaló, hogy az Eisenhow­er adminisztráció a 3-ik és a 4- ik eshetőségeket választotta és arra készíti elő az országot. SZEBENYEI JÓZSEF Az amerikai magyar liberális újságírók amúgy is igen csekély száma ismét fogyott eggyel. Rö­vid egyheti betegség után meg­halt Szebenyei József, a ‘‘Ma­gyar Magazine” szerkesztő tu­lajdonosa és aki az utóbbi idők­ben a “Magyar Szó” főszerkesz­tője is volt. Szebenyei magas kora dacára is állandó jó egész­ségnek örvendett s igy halála valóban váratlanul érte az ame­rikai magyarságot. Február 18- án agyvérzés érte new yorki la­kásán, ahonnan kórházba vit­ték, ahol február 25-én kiszen­vedett.

Next

/
Thumbnails
Contents