Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-03-07 / 1771. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1953. március 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre ..........................$3.00 Félévre ............................... 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Rates: One Year ..........................$3 00 Six Months ..................... 1.50 Single Copy ---------------- 5c Bundle Orders ........ 3c ........................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the miniszterei mind elfelejtették, hogy a választások előtt ők is adóleszállitásról beszéltek. A Taber kiruccanására meg is lett a nagy ijedelem. Nosza kisütötték a Pentagonban, hogy előbb a költségeket keli leszállítani és akkor majd lejebb veszik az adókat is. Taber erre azt felelte, hogy arra ugyan hiába várunk, mert még egyetlen adminisztrációnak sem volt annyi pénze, amit el nem tudott volna költeni, viszont, ha kevesebbet kapnak, akkor kevesebbet költenek. így aztán Eisenhoweréknak nagyon savanyú lett a szőllő, hiszen nem gondolták ők komolyan azt az adóleszállitást. És ha gondolták, akkor is csak azt gondolták, hogy a gazdag emberekre kivetett adót kell leszállítani. És junius 30-ára úgyis végetér a túlságos profit után járó adózás; hát kell ennél még több is? De Taber ajánlatától különösen nagyon megijedtek a militaristák és a hadiszállítók, ami természetes is, mert a nagy adóleszállitást első sorban is a háborús költségvetés sínyli meg. A kormány kiadásainál ugyanis minden dollárból 75 cent háborús célra megy és igy az adó leszállítás első sorban ezt az igen nagy kiadást érintené. BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE "lüg» 42 Tanultak a múltból Alig hat hete vette át az ország ügyeinek intézését az uj adminisztráció, de eddigi intézkedései máris eléggé mutatják azon irányvonalat, ahogyan az országot és egyben az egész világot vezetni akarják. Mert tekintettel arra a nagy katonai és gazdasági hatalomra, amellyel az Egyesült Államok ma rendelkezik, a fontosabb amerikai intézkedések, — még a belügyek terén is — nagy kihatással vannak az egész világra. Éppen azért a világ népe megrettenve szemléli az Eisenhower adminisztráció intézkedéseit. Megrettenve mert azokból nagyon kitetszik, hogy ez az adminisztráció milyen erőszakosan törekszik a harmadik világháború megkezdésére. A már két világháborút átszenvedett világ népe rémülve gondol a borzalmaiban minden eddigit felülmúló újabb világháborúra, amelyet a megkérdezésük, a beleegyezésük nélkül készít elő az uj amerikai adminisztráció. A választások előtt a republikánusok egyik legerősebb vádja a Truman adminisztráció ellen az volt, hogy belevitték Amerikát a koreai háborúba a kongresszus megkérdezése nélkül s azután a már kész háborút ráerőszakolták az Egyesült Nemzetekre is. És ime, a republikánus adminisztráció most ugyanazt akarja csinálni a harmadik világháború megkezdésével, a kongresszus és az Egyesült Nemzetek megkérdezése nélkül olyan intézkedéseket rendel el, amelyek ki fogják rőszakolni a nagy háborút. Ilyen intézkedések egyike az, hogy szabotálást, lázadást és ha lehet fegyveres ellenforradalmakat készítenek elő a népi köztársaságokban. Ilyenek még azon országok részleges gazdasági blokádjai; a kínai nemzeti (Chiang Kai-shek) csapatok felszerelése és támadásba segítése; a Yalu feletti területek bombázása és végre a kínai tengerpartok most ajánlott blokádja is. Mindezek, továbbá a népi köztársaságok elleni gyalázkodó hadjárat oly nyíltan mutatják az amerikai adminisztráció háborús szándékát, hogy több külföldi ország erélyesen tiltakozik, közöttük Franciaország, sőt Anglia is. Ez utóbbi ideküldte külügyminiszterét, hogy megértesse Amerika hatalmi mámorba esett uraival, hogy az uj háború mit jelent a már amúgy is nagy Ínséget látó angol nép számára. A külföldi figyelmeztetők közül legerélyesebb hangot India miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru használt, aki a parlamentben mondott beszédében Eisenhowerre célozva ezt mondotta: Egy katona lehet igen kitűnő személyiség a saját hatás, körében, de katonai szellemnek bevitele az ország ügyeinek intézésébe igen nagy veszedelmet jelent az egész világra. Mert mint egy francia mondotta egyszer: ‘‘A háború túl komoly dolog arra, hogy katonára lehetne bízni.” — A béke pedig még kevésbé bizható rá. , Azt, hogy béke, ma igy Írják: H-Á-B-O-R-U. Ezt eredményezte a militarista mentalitás. Az állami ügyeket mind inkább a katonai tényezők irányítják. Kína blokádja és más hasonló indítványok nyüvánvalóan nem a békét, hanem a háborút szolgálják, hiába mondják, hogy azokat a béke érdekében csinálják. Formosa semlegesítése nemcsak Indiában, hanem világszerte nagy nyugtalanságot okozott. Az Egyesült Nemzetek köréből tehát épen a legfontosabb országok tiltakoznak á harmadik világháború kierőszakolása ellen, amelybe aztán nekik is részt kellene venni, mint vesznek most a koreai “rendőr akcióban”. Eisenhowerék úgy gondolják, ha Trumanék utólag el tudták fogadtatni a koreai csínyt az Egyesült Nemzetekkel, ők is képesek lesznek rá. így készülnek megismételni a Truman adminisztráció azon cselekedetét, amelynek elítélésével hatalomra jutottak. Ne mondja tehát senki, hogy ez az adminisztráció nem tanult semmit a múltból. Nagyszerű emberek Néhány amerikai képviselő, élükön a költségvetési bizottság elnökével, John Taberral, komolyan vették a republikánusok azoA korteskodó Ígérgetését, hogy megválasztásuk esetén az adókat le fogják szállítani. Ezért a Taber bizottsága törvényjavaslatot terjesztett be az adók 10 százalékos levágására, noha jüsenhower De van ám ész az uj adminisztráció vezetőinél is, nem hiába voltak nagyüzemek vezetői. Legalább is van annyi eszük, hogy tudták, mit csináltak elődeik ily esetekben. Mi egyebet, mint nagyon ráijesztettek a törvényhozókra és állítólag az amerikai népre is, hogy mily nagy veszély fenyegeti őket és akkor minden akadály nélkül megkapták a kért összegeket. A katonai vezetők tehát behívták a honvédelmi minisztériumba a két párt vezér politikusait egy kis “információra”. Ezt az információt Omar N. Bradley generális, vezérkari főnök és Allan W. Dulles (a külügyminiszter fivére), a Central Intelligence (kémkedő) Agency vezetője adták. Hogy mi mindent mondottak a törvényhozóknak, természetesen katonai titok maradt. Csupán annyit árultak el, hogy a képviselők és szenátorok CSAK MOST TUDTÁK MEG, HOGY OROSZORSZÁG MILY ROHAMOSAN FEGYVERKEZIK. Ez az információ annyira meglepte őket, hogy mindjárt arról beszéltek, hogy az állami adóságok jelenlegi maximális határát a 275 billióról 300 billióra kell felemelni. És mert az oroszok már annyira előre vannak a fegyverkezésben és még az atom bombákban is, hogy az Egyesült Államoknak saját biztonsága érdekében rohamosan kell fegyverkezni és hogy ez a fegyverkezés a lehető leggazdaságosabb legyen, a hadvezetőség ötéves tervet dolgozott ki. Ez az első amerikai ötéves terv, amely tehát csak a fegyverkezésre szól. És amennyiben egyeseknek a jólétét is emeli, az pusztán csak a véletlennek tulajdonítható be. Még akkor is véletlen, hogy ha azon egyéneknek valami összeköttetésük van is a kormánnyal. Az információkat adó konferencia után az újságírók megkérdezték Charles A. Halleck (R. Ind.) szenátort, hogy mi kilátás van a kiadások csökkentésére, amire ezt a választ adta: “Azt nem tudom megmondani, mert mint hallottuk, a (háborús) helyzet nagyon de nagyon elmérgesedett már.” Megint csak azt mondhatjuk, hogy az uj adminisztráció igen tanulékony. Azt is megtanulta az elődjétől, hogyan kell ráijeszteni a törvényhozókra, hogy megszavazzák a háborús nagy költségvetést. Nem hiába voltak nagy üzletek vezetői, van ott ész. Sablonos lelkivigasz Valamikor, réges-régen, személyesen kerestük fel azokat, akiknek név- vagy születésnapjuk alkalmából jókívánságainkat akartuk kifejezni. Igaz, hogy olyankor viszonzásul meg is vendégeltek bennünket, de manapság annyira el van foglalva az ember, hogy ilyesmire nem igen ér rá. Nehogy kihaljon ez a jó szokás, a táyiró és a telefon kompániák vállalkoztak az ily üzenetek tö- . meges továbbítására. A táviró hivatal kiküldi az ily célra készített sablonos táviratot, a telefon központból pedig a fonográf-rekord elénekli a “Happy Birthday to You” nótát is. Ez a dolog adta a los angelesi Rev. Herbert J. Schneider papnak azlj az eszmét, hogy egy kis “lelki vigaszt”, — más szóval papi maszlagot is lehetne ily tömeg-produkció gyanánt továbbítani. Bemondott rekordra pár sablonos “minta beszédet” és megállapodott a telefon társulattal arra, hogy midőn a hirdetett számokat hivja valaki, válaszul megindul a fonográf és ledarálja az isteni igéket, amiket az Ur Rév. Schneideren keresztül fonográf lemezre ültetett át. Rév. Schneider most hirdeti a Los Angeles és környéki újságokban, hogy akinek ilyen lelki vigaszra van szüksége, megkaphatja telefon utján is. Ha van telefonja, ki sem kell menni a házából, csak hivja fel ezt meg ezt a számot s már jönnek is a vigasztaló szavak. A kérdés csupán az, hogy a csak igy látatlanba kapott lelki maszlag a jámbor hivő kívánalmainak megfelelő-e? A reverend azt mondja, hogy igen, mert azokat ő úgy állította össze, mint állítják a szerencse-jósok a mondanivalójukat, vagy amint írják azon kárty ákat, amiket csacsogó papagályok, vagy fürgén ugrándozó fehér egerek húznak ki a dobozból. Ha egy papagály, vagy az az oktalan kis egérke el tudja találni a centeket áldozó jelentkező sorsát és szerencséjét, miért ne tudná az egyetemet végzett, felszentelt pap, hogy az isten mit mondana minden egyes ilyen esetben? Szóval úgy szerkesztette meg a vigasztaló beszédeket, hogy azok minden esetre “helytállók” legyenek. Ily magyarázat után a telefon kompánia is belement az üzletbe, mert mint mondották, legfeljebb olyan, mint a szentelt viz; se art se használ. De a telefon kompániának meg Rév. Schneidernek természetesen csak használhat.
