Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-10 / 1763. szám
1953. január 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal A ROBOT-EMBER — TÖRTÉNELMI REGÉNY HÁROM KÖTETBEN — IRTA: GERÉB JÓZSEF írásaimban ritkán foglalkozom személyes élményeimmel, de most kivételt teszek, mert az évzáró ünnepek alkalmával annyi anyagot szereztem arra vonatkozólag, hogy milyen erőszakosan igyekszenek a mai embert átgyurni egyformán cselekvő s egyformán gondolkodó robot-emberré, hogy abból három vaskos kötetet megtöltő történelmi regényt lehetne Írni. Szerencsére (már mint az olvasók szerencséjére) nem értek a regényíráshoz és igy a három vaskos kötetnek csak a vázlatát adom. A részletes kidolgozást az olvasókra bízom. ELSŐ KÖTET az, hogy Frazer és körülbelül 12 kötetet kitevő munkái ellen valóságos összeesküvést szőttek, összeesküvést az elhallgatásukra. A “GOLDEN BOUGH’ Ennek a kötetnek az angol “Conspiracy of Silence” mintájára “Összeesküvés elhallgatásra” címet kell adnom. Ez akkor kezdődött (nem az összeesküvés, hanem csak a mondanivalóm), amikor pár nappal karácsony előtt vendégeket kaptam. Rokonok látogattak meg, közöttük a New York városban élő unokanővérem, aki tanítónő, tehát könyvekkel, irodalommal foglalkozó, egyén. Amint körüljárták szerény “legény lakásomat”, a tanítónő szeme megakadt az íróasztalomon fekvő könyvön. — Hát ez meg micsoda könyv? — kérdezte. És mit jelent ez a cim: The Golden Bough? Elképedve' néztem rá. — Csak nem akarod mondani, hogy soha sem hallottad ennek a könyvnek a hírét? — Már pedig én nem hallottam s nem is tudom mit jelent ez a cim? — Akkor bizonyosan a szerzőjének a nevét sem ismered? Sir James G. Frazer, ismered ezt a nevet? Újra tagadó választ kaptam. Ha átlagos munkásembertől kaptam volna ezt a választ, nem csodálkoztam volna rajta, de mint mondottam, könyveket olvasó, irodalomban jártas egyénnel álltam szemben. így természetesen azt sem hallotta, hogy pár évvel ezelőtt az újságírók körkérdést intéztek vagy száz igen eminens emberhez, olyanokhoz mint Einstein; az elhalt Sinclair Lewis, Thomas Mann és mások, akiket arra kértek, hogy sorolják fel a világirodalom általuk vélt legfontosabb 10 könyvét. A kérdezettek mindegyike bevette ezt az öt könyvet a listájába: Illiad és Odissea (Homer könyve a görög mithológiáról), a Biblia, The Golden Bough (Frazer), The Origin of Species (Darwin) és Das Kapital (Marx). A tanítónő természetesen többé-kevésbé ismerte a másik 4 könyvet, de a Golden Bough-ról soha sem hallott. És meggyőződtem arról, hogy errői a könyvről, amit ez a száz eminens ember olyan nagyon fontosnak tart, az amerikai nagyközönsg, még az intellektuelek is, nagyon keveset, vagy semmit sem tudnak. Pedig ezt a nagyon fontos könyvet még 1890-ben, tehát 62 évvel ezelőtt irta az 1941-ben elhalt Frazer, igazán kiváló angol tudós. Ennek oka Ilyen arányú összeesküvést soha még egyetlen iró és munkái ellen sem szőttek és hajtottak végre. Frazertől és munkáitól egyforma rettegéssel őrzi híveit a katolikus püspök, a zsidó rabinussal, a hindu vagy a mozlem vallás papjaival. De teljes szívvel segítenek nekik az összes protestáns vallások papjai is, —igy nem csoda, hogy ez az összeesküvés nagyon hatásos. Hogy miért van ez a nagy összeesküvés? Azért, mert a Golden Bough rendkívül gondos, hiteles gyűjteménye mindazon hagyományoknak, népszokásoknak, szólásmódoknak s mindenféle történelmi emlékeknek, melyek a vallások keletkezésére vonatkoznak, — igy tehát megmagyarázzák, hogy keletkeztek a vallások, hogyan fejlődtek s vándoroltak egyik néptől a másikhoz, miként fejlődtek ki azokból a mai modern vallások, — vagyis kimutatja, hogy a vallások az ember agyában keletkeztek s nem isteni eredetűek. A Golden Bough az őskori népek babonáit mutatja be, amelyek legtöbbje meseszerü, az ősnépek mesekorára mutat, amelynél a “Golden Bough” (arany lombozat) alatt éltek, innen vette ez a könyv a nevét, amely most hiteles kutforrás az igazi vallástörténelemhez. így már érthető ugyebár, hogy miért gyűlölik annyira Frazert és a munkáit és hogy miért akarják agyonhallgatni. Frazernek ugyanis ugyanaz a szerep jutott a vallások terén, mint Darwinnak a fokozatos fejlődés és Marxnak a társadalmi fejlődés terén. DARWIN — MARX — FRAZER Darwin kimutatta, hogy az élőlények millió meg millió (talán billió meg billió) éveken át tartó fejlődés után jutottak el a mai legmagasabb fokú élőlényhez, az emberhez. A tudatlanok és a bigot papság egy része még ma is acsarkodnak ezen a ma már teljesen elismert elmélet ellen és bizony még most, 1952- ben is számos iskolában nem engedik tanítani a Darwin elméletet; nem a sötét Afrikában, hanem itt, az Egyesült Államokban. De azért a Darwin elméletet már a butaság és a gonoszság együttese sem képes elfojtani. Amit Darwin az élőlényekre mutatott be, lényegében ugyan azt csinálta Marx a társadalmi rendszerekre vonatkozólag. Ö is ellentmondást nem tűrő módon bebizonyította már közel 100 évvel ezelőtt, hogy a társadalmi rendszerek is folytonos változáson menne)? át; születnek, kifejlődnek, megöregszenek és elhalnak, hogy helyeiket átadják a következő, fejlettebb rendszernek. Rettenetes düh fogta el a világ urait, amikor Marx kimutatta, hogy ez az elmélet áll a tőkés termelő rendszerre is, amely bizonyos idő múltán elvénül és kihal. És dacára annak, hogy ma már a világ egyharmadán úgyszólván teljesen kipusztult ez a rendszer s helyette építik utódát, a kollektiv termelő rendszert, Amerika közvélemény irányítói görcsösen hirdetik, hogy itt a profit rendszer örökké fog tartani és a kollektív termelő j rendszer csak a gonosz istentelenek kísérlete, amely hamarosan véget fog vetni. Miután 800 millió népet mégsem lehet egykönnyen letagadni, a Marx neve mégis csak közismertté lett, habár tanainak és elméletének meghamisítása árán is. Sir G. Frazer folytatta, illetőleg kiterjesztette Darwin és Marx fokozatos fejlődés elméletét a vallások terére is. Éppen úgy, mint Darwin és Marx, ő is kimutatja, hogy a vallások a primitiv ember agyában keletkeztek s azok a civüizációval együtt fejlődtek. De kimutatja azt is, hogy a gazdasági érdekeltség miként segítette a vallások fejlődését. Kitűnt, hogy ez az összehasonlító vallástörténelem a legegyszerűbb és egyben a leghatásosabb módszer a vallásos babona elleni küzdelemben. Aki megismeri a vallások kezdetének igaz (nem bibliai) történetét, az hamarosan kiábrándul minden vallásból. A NAPPALOK HOSSZA így már érthető ugyebár, hogy miért igyekszenek agyonhallgatni Frazer munkáit, miért olyan általános ez az összeesküvés? Sajnos, mindezen nagy tudósok (Darwin, Marx, Frazer) könyvei igen nehéz olvasmányok, az egyszerű munkásember nem képes megérteni azokat. Ezeket tehát a tanítóknak, Íróknak, újságíróknak, szerkesztőknek kell magyarázni, népszerűsíteni és továbbítani. Darwin és Marxnak már sok népszerűsítője akadt, Frazernek azonban még kevés magyarázója van és a papok által uralt sajtó (rádió, televízió, szószék, filmszínház, iskola) természetesen zárva vannak előttük. Azért mondja még a könyveket forgató tanítónő is, hogy soha sem hallotta a nevét. A Bérmunkásban természetesen nem törődünk az ilyen tilalommal, sőt éppen ellenkezőleg, számos cikket hozunk a babona ismertetésére. Ezeknek jórésze közvetve vagy közvetlenül Frazer munkáira vezethető vissza, így például ismertettük a karácsony eredetét. Megírtuk, hogy az ősnépek azt hitték, hogy a nyár elmúltával a nappalok egészen elfogynak, de szerencsére CHICAGO FIGYELEM! Az I.W.W. a mai hisztériás időkkel kapcsolatban, a személyes szabadság védelme érdekében NYILVÁNOS ELŐADÁST tart szombaton, janár 10-én este 8:30-kor a Finnish Hallban, 4219 No. Lincoln Ave. Előadó Miss Pearl Baer a Civil Liberties Union ügyvéde. Az előadást vita követi, melyben a tárgy fő pontja, hogy milyen akciót használjunk a hisztéria ellen. Mindenkit szívesen látunk. jött a pap, aki mindenféle hókusz-pókusséal megállította a fogyási folyamatot és elrendelte, hogy a nappalok újból nőj jenek. Ezért persze nagy javadal| mazást kapott. A tudatlan nép i nem is gondolt arra, hogy az év bizonyos napján (manapság december 21 vagy 22-én) a papok beavatkozása nélkül is beállt volna a nappalok növekedése. A KARÁCSONY EREDETE így lett ebből a napból az év újjászületésének a napja, amit átvettek az egyiptomiak, majd a görögök és a rómaiak is. A rómaiaknál Mithra isten ünnepe volt, vagyis a papok Mithrahoz imádokztak, hogy változtassa meg a szándékát, ne büntesse az embereket azzal, hogy a nappalokat egészen elsötétíti. A jámbor nép még áldozatokra is hajlandó volt, csakhogy el ne veszítsék a nappalokat, mert mit is csináltak volna, ha az örök éjszaka szakad rájuk? És Mithra szive a sok ajándékra (amit a papok zsebeltek el) megváltozott, elállt szándékától és elrendelte, hogy a nappalok nőjjenek és lassacskán érjék el régi hoszszukat. A keresztények egyszerűen átvették Mithra ünnepét (a Mithra egyház volt a keresztények legerősebb versenytársa) kinevezték december 25-ét Jézus születésnapjának és ugyanolyan hókusz-pókusszal ünnepük, mint a mithristák- 2000 évvel ezelőtt. És éppen olyan jámbor módon gyertyákkal (meg a papok eltartásával) igyekszenek rávenni Mithra utódát, hogy változtassa meg a szándékát. Ha például nincs eső, akkor imádkoznak, hogy az isten szivét meglágyítsák, ne engedje elpusztulni a termést. És ha jön az eső, hát egész bizonyos, hogy az Úr a papok hókuszpókuszára megváltoztatta a szándékát és jött az életetadó eső, — pontosan úgy, mint 10,000 évvel ezelőtt a primitiv népeknél, avagy 2000 évvel ezelőtt a római birodalomban. Ebben a tekintetben a vallásos emberek agya megrekedt a primitiv korszakban. Sir James G. Frazer ebből az elmaradottságból emeli ki az olvasóit, nem csoda tehát, ha a vallásos érdekeltség igyekszik agyonhallgatni. Ennyi elég egy kötetre, ugyebár? A második kötetet tehát a jövő számra hagyjuk. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hads<>-
