Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-10 / 1763. szám
1953. január 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI Amerika magyar dzsungeljébe fokozódik a marakodás egymás között. Vadul esnek egymásnak a U.S. payroll]án levő, “liberálisok” dühösen védik a jobjaikat, a mind merészebben és nyíltabban támadó nyilas csürhe ellen, akik az előbbieket, beleértve a támogatóikat is, nyiltan kommunistáknak mondják. A “Szabadság”, a “Népszava”, a “Bányász Lap”, az “Ember” szerkesztői szerintük “kommunisták voltak és kommunisták ma is”, csak a McCarran törvénytől való félelmükben “bújnak most meg”. Ezt nem csak megírják, de az uj adminisztráció tudomására is hozzák és követelik, hogy a jobokat ők kapják meg. Hogy a koncon való marakodásban, melyik falka kerül fölül, az minket nem érdekel, mert a dolgozók szempontjából egyik kutya, a másik eb. Egyforma dühvei marnak meg mindent, ami a Magyar Népköztársasággal áll kapcsolatban. A hazugság gyártásban teljes az egységfront, melyből egy csokorra valót itt nyújtunk át az olvasóinknak. A SZÉN Nagyon fáj a szivük ezeknek a toliharamiáknak a magyar dolgozókért. A szegény, “éhező” parasztért, kitől az utolsó szem búzát is elvitték. A halálba hajszolt magyar ipari munkásokért, kit agyon hajszolnak az ötéves terv keretében. Különösen meglágyul a szivük a bányászokért, akik képtelenek éhezve, rongyosan végrehajtani a rájuk kiszabott normát és a termelésük messze mögötte van a békeidejű termelésnek és a hivatalos jelentésekre, magyarországi lapokból vett idézetekre hivatkozva mint forrásokra, de csodálatosan elfelejtik megjelölni, hogy melyik lapban és mikori számába olvasták azt, mit leírnak. Akiknek módjuk van, mint e sorok Írójának, napról-napra figyelni a magyarországi napi és szaklapokat, azt látja, hogy ezeknek az uraknak nem anynyira a szivük, mint az agyuk lágyult meg, mert csak agyalágyult hülyék Írhatnak le olyan ostoba, kézelfogható hazugságokat, mint amüyeneket ezek a sajtókalózok hétről hétre elkövetnek. Előttem van a Szabad Nép, 1952 december 16-17-iki száma, az országgyűlés tárgyalásáról, az 1953-ik évi költségvetésről. Rákosi miniszterelnök beszámolójából vesszük a következő jelentést a szénhelyzetre vonatkozólag: “A szénnel az a helyzet, hogy az idén az eredeti terv szerint 18.5 millió tonna szenet kívántunk termelni. Évközben azonban kiderült, hogy bár ez s, mennyiség a tavalyihoz képest 3.2 millió tonna emelkedést jelent, ennél is többre volna szükségünk. Ezért kértük szénbányász elvtársainkat, hogy kíséreljek meg az eredeti tervet még 400.000 tonnával megemelni. Az elvtársak ezt meg is Ígérték. Az évnek még nincs vége. Lehet, hogy az egész 400.000 tonna terven felüli többlet nem lesz meg, de több mint a fele meglesz. Persze nagy szolgálatot tennének derék bányászaink népgazdaságunknak, ha mind a 400,000 tonnát kitermelnék. “Most ötéves tervünk harmadik esztendejének befejezése előtt állunk. Meg lehet állapítani az eddigi eredmények alapján, hogy felemelt ötéves tervünk eddigi célkitűzéseit teljesítettük. A széntermelés üteme a következőképpen fest: 1949-hez képest 1950-ben széntermelésünk másfélmillió tonnával emelkedett. A következő évben az emelkedés 2 millió tonna volt, az évközben felemelt terv szerint pedig 3.6 millió tonna. Jövőre az emelkedés már 4.6 millió tonna lesz. Hasonló tempójú, a nyersvas, az acél, a villamosenergia, a cement s a többi alapanyag termelése is. Ismétlem, a felemelt ötéves tervünk által előirt ütemnek gyáriparunk fejlődése a harmadik tervesztendő végén egészsében megfelelt és nehéziparunk fejlődése ezen belül valamelyest meg is haladja a felemelt 'terv által előirt tempót. “Megjegyzem, hogy az amerikai sajtó, élén a “New York Times” gazdasági eredményeinkkel kapcsolatban szerényen arról beszél, hogy Magyarország gazdasági csődbe jutott. “Az imperialista éhes disznó makkal álmodik. Széntermelésünk fejlődésének irama a kapitalista országokéhoz képest még igy is gyors. Az egy főre eső széntermelés 1938-hoz viszonyítva Magyarországon megkétszereződött, Angliában viszont melynek bányáit semmiféle hadikár nem érte, még ma sem érte el az 1938-as szintet Nyugat-Németországban pedig az utolsó békeév 75 százaléka alatt van. Az egy főre eső széntermelés Magyarországon az idén 40 százalékkal magasabb, mint Franciaországban. Széntermelésünk úgy felfejlődött, hogy az idén minden mázsa búzára 11 mázsa szenet termeltünk. Mindez persze nem jelentheti, hogy tervünket a széntermelés terén is pontosan ne telpesitsük és ne feszítsük meg minden erőnket e fontos alapanyagunk termelésének tervszerű fokozására.” A széntermelés emelkedését főleg'a gépesítéssel érték el. Ma háromszor annyi szenet termelnek Magyarországon, mint 1938- ban, amikor az évi termelés nem érte el a 7 millió tonnát. Ez egy kissé másként néz ki, mint ahogyan azt a mi “éhes disznóink” beállítsák. Uj bányákat nyitnak és fokozzák a bányák gépesítését, ennek a feladatnak a végrehajtására a széniparba 1200 millió forintot fordítanak. De hasonlóan hatalmas befektetések történnek a népgazdaság minden vonalán. Az ipar fejlesztésére 1919 millió forintot fordítanak, mig a mezőgazdasági befekte t é s e k 2700 millió forintot tesznek ki 1953-ban. Ez ezer és ezer traktort, cséplő, arató, vetőgépet, uj öntöző csatornákat és több műtrágyát jelentenek. Lakás építésre 50 százalékkal többet fordítanak, mint 1952- ben. Mindezeket az emelkedő befektetéseket, a népgazdálkodás magasabb jövedelmezősége teszi lehetővé anélkül, hogy a lakosság adó terhe növekedne, sőt amig 1952-ben a jövedelem után 10 százalék adót fizettek, az 1953- as évben 8 százalékra szállították le. Mennél jobban fejlődik az ipar és a mezőgazdaság, annál jobban emelkedik a dolgozók jövedelme és a szociális ellátása. KULTÚRA Ez egy másik nagy hazugság, mert mint ismételten megírtuk, ezen a téren a fejlődés olyan nagy, hogy ilyent Horthyék nem hét, hanem hétszáz év alatt sem értek volna el. Az iskolakötelesek 99 százaléka iratkozott be az iskolákba. Ma már nem 6, hanem 8 osztály a kötelező iskolai oktatás, a 8-ik osztályba ez évben már 100 ezer gyermek látogat. Ezen felül 30 ezer felnőtt végzi el a 8-ik osztályt. Középiskolai tanulók száma 119 ezer és közel 20 ezer felnőtt tanul a középiskolákba. Főiskolai hallgatók száma 49 ezer, amelyeknek 58 százaléka munkás és paraszt származású. Horthy idejében 10 ezer lakosra 16 főiskolai hallgátó jutott. Ez a szám több mint háromszorosára ment fel, ma 10 ezer lakosra 51 főiskolai hallgató jut. A könyvtárak száma 17 ezer tehát minden 600 lakosra jut egy nyilvános könyvtár. Kulturotthonok száma 1640, a Faluszinház 2025 községben tartott előadást. A színház látogatók száma egy év alatt 42 százalékkal emelkedett. Az Operaháznak 1938 évben 120 ezer látogatója volt, 1952-ben 760,000 látogatta az előadásokat, ami hatszorosa az 1938-as évnek, úgy, hogy egy másik színházba is be kellett vezetni az opera előadásokat, miután az Opera nem tudta befogadni a látogatókat. Az-i uj költségvetés 3610 milliót irányoz elő kulturális célokra, 147 millió forintal többet, mint 1952-ben. Kutató intézetekre 344 milliót, ebből építik meg az Orvostudományi Kutató Intézetet is. Ipari tanműhelyek, iskolák és otthonok részére 436 millió forint van előirányozva. Művészet és népművelésre 40 millió forinttal többet fordítanak 1953- ban, mint 1952-ben. A dolgozó nép egészségügyi védelmére 59Ő7 milliót, 901 millióval többet fordítanak, mint 1952-ben.' Uj orvosi rendelő intézetekre 42 milliót, az anya és csecsemő védelemre 204 milliót, 74 millióval többet, mint 1952-ben. 120 millió forintot a dolgozók üdülésére és pihenésére 1953- ban 13 ezerrel több dolgozó fog üdülőhelyeken pihenni, mint 1952-ben. Ezeken kívül a munkás uniók, nagyobb gyárak, a maguk hatáskörébe is fejlesztik az üdülők, gyermekotthonok, bölcsődék számát. BÉKE KÖLCSÖN Az egyik legjobb témájuk, hogy a közelmúltban lefolyt kölcsön kötvényeket a legnagyobb terrorral kényszeritették rá a lakosságra. A bridgeporti “liberális” sajttakaró például azt Írja, hogy minden hold föld után 200 forintot kellett jegyeznie a parasztoknak. Hogy a sánta kutyát milyen könnyű utolérni, arra ez a hazugság a legjobb példa. A kormány 13 ezer millió köl- . csont akart felvenni, miután az eddigi kölcsönökkel szemben a kormányzat pontosan eleget tett a kötelezettségének, a kölcsön jegyzésre való felhívás után 3 napra, le kellett zárni a jegyzést, mert azt 3810 millió forinttal túljegyezték. Ez a tény már magában is mutatja, hogy a terrorról szóló hazugságot ott gyártották a szerkesztő urak, vagy a gazdáik gondolták ki. De, hogy a bridgeporti 200 forint holdanként micsoda ostoba kitalálás, azt könnyen megláthatja mindenki, aki a kétszerkettőt tudja. A kölcsön nagyobb részét a városi fizikai és értelmiségi dolgozók jegyezték. A falvakban a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban levő dolgozó parasztok, jóval többet jegyeztek egyénenként, mint az egyénileg dolgozó parasztok, miután azok öntudatosabbak és nagyobb a jövedelmük is. Összesen 3 millió 154 ezer egyén jegyzet kölcsönt, ami átlagosan körülbelül 500 forintot tesz ki. A városi dolgozók aránya ennél jóval nagyobb, a falusi lakosságé viszont alacsonyabb, ha a bridgeporti csatlósnak igaza volna, akkor a helyzet a következő volna: Magyarországon a földterület több mint 10 millió hold. Ha a 200 forinttal ezt megszorozzuk, úgy maga a falusi parasztság 20 ezer milliót jegyzett volna, de miután a jegyzés még a 18 ezer milliót sem érte el és annak is nagyobb részét a város jegyezte, igy nyilvánvaló, hogy a bridgeporti hasbeszélő, nem csak szemtelen, de nagyon buta hazugságot tálalt fel az olvasóinak. HÁBORÚT AKARNAK A “Cleveland Plain Dealer” politikai szerkesztője európai mennyit egyenek és igyanak és mily trágár mulatságokat rendezzenek maguknak. Avagy a dőzsölés ily fajtája velejár a világhatalommal? De a dőzsölés után a római birodalom nemsokára elpusztult. Nem hallottak erről valamit ezen dőzsölő urak?
