Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-02-07 / 1767. szám

1953. február 7. B ÉKMUNKAS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI NEM LEHET HALLGATNI Két héttel ezelőtt a Bérmun­kás első oldalán egy ismertetés lett közölve a hidrogénbomba katonailag mondva, hatóképes­ségéről. A kis tanulmányt mindenki teljesen megérthette az első ol­vasásra, megértettem én is, mégis ismételten elővettem ezt a lapszámot és már nem azt ol­vastam, hogy az H-bomba hány mérföld körzetben képes pusz­títani, hanem akaratlanul oda­képzeltem a városokat, falva­kat, a benne élő embereket, kik ma építenek, családot alapíta­nak, szeretnek, gyermekeket ne­velnek, saját és gyermekeik jö­vőjét tervezik ki. Elképzelem Magyarországot, amelvet hét év alatt keserves küzdelmekkel építettek uiiá a második világháború romiaiból. Látom Sztálin várost ott Duna­­pentelén a Duna partján, nézem a kéneket az épülő vasgyárról, amely Középeurópa legnagyobb vasmüve, a dolgozók hatalmas és modern apartment házait. Látom Budapestet, Csepelt, a két szivemhez nőtt várost gyá­raival, romokból felépült háza­ival, Buda hegyeivel, a Duna fé­nyes lámpakeritésével. Látom a rokonaimat, barátaimat, kikkel annyi éven keresztül küzdöttem. Kecskemét, Szened, az utolsó harcaim színhelyét, a magyar falvakat, az uj parasztjaival, kik olvasnak, tanulnak. Két hidrogénbomba, megfele­lő helyen ledobva, Magyaror­szágot közel 10 millió lakosságá­val teljesen elpusztítaná. Nem egv lidércnvomásos állom, ha­nem a legszömvübb valóság le­het minden pillanatban. Cleveland, Toledo, Detroit, három hatalmas gyárváros, sok millió lakosával és a közte levő városok, mint Akron és mások, falvak, csak egv megfelelő erős­ségű bomba valahol Toledonál és az egész modern iparvárosok és néneik, pillanatok alatt pusz­tulnak el a legborzasztóbb ke­gyetlenséggel. Vedd elő a világ térképét és folytathatod ezt a szörnyű já­tékot, hogy New York, London, Páris, Moszkva, Stockholm, Ber­lin, Leningrád, stb. stb. váro­sokkal, hogy kis város, falu és hogy millió s millió ember pusz­tulhat el, ha egyszer a háborús őrület elszabadulhat. Lehet-e itt hallgatni, lehet-e közömbösen nézni, hogy készí­tik elő milliók borzalmas pusz­tulását. Lehet-e ölbetett kezek­kel ülni, megelégedni, hogy a háborús őrület, a halálkereske­dőkön kívül, a dolgozóknak is juttat morzsákat, a hatalmas profitból. Nem, nem szabad, nem lehet hallgatni. Minden becsületes embernek meg kell mozdulnia és embertársait fel kell világosí­tani arról, hogy minden amit szépnek, jónak tartottunk, a jö­vőnk, szép reményeink, kultú­ránk, asszonyaink, gyermekeink pusztulnak el, ha felül nem ke­rekedik a józan ész és meg nem gátolja az emberiség történeté­nek legnagyobb katasztrófáját. Ne higyje senki azt a gyere­kes, uj hazugságot, hogy mi itt és a szövetségeseink mindenütt biztonságban vannak, mert az oroszoknak nincs se atom, se hidroeénbombájuk. Ezt a mesét Amerika és a szövetséges népek vigasztalására találták ki, de a szövetséges országok népei nem ülnek fel a mesének és nem akarnak háborút, nem akarnak “felszabadítást”, békét akarnak és azt akar Amerika népe is, csak nem meri hallatni a szavát, belefojtsa a szót a sok százezer üldözött ember sorsa. A Rosen­­bergék riasztó helyzete, de akik­nek közvetlen a bőrére megy a vásár, azok tiltakoznak a ma­guk módja szerint. A Koreába menő amerikai katonák közül körülbelül 10 százalék szökik meg a szolgálat elől, nem mert nem szeretnék ezt az országot, a hazájukat, de mert tudják, ér­zik, hogy Amerikának, értve alatta az ország népét, semmi köze Koreához. Tudják, hogy sem a kínaiak sem az oroszok nem akarnak, nem akarhatnak háborút, miként nem akar a magyar, francia, angol vagy né­met nép sem. Ők még nem felej - tették el az elmúlt háború bor­zalmait, amelyről pedig tudják, hogy csak majális volt ahoz, amit a következő háború jelen­tene. Mr. Dulles most Európába ment, hogy összetákolja a szét­esőbe levő imperialista szövet­séget. Pénzel talán ismét meg lehet venni a kormányokat, de a világ népei békét, munkát és kenyeret akarnak és készek az­ért harcolni, küzdeni a végsők­ig-Európa, Amerika és Ázsia vá­rosait évezredes külturáját, bé­kés és dolgozó népeit meg kell menteni az atom és hidrogén­bomba rémségeitől. Ezért min­denkinek meg kell tenni min­dent, csak hallgatni, tunyán, bambán várni nem szabad. El kell tiltatni az atom, hid­rogén és napal bombákat. Meg kell semmisíteni a készleteket az egész világon. Leszerelni a nagy hadseregeket, megegyezni egy nemes, emberi versenyben a két rendszer között. Versenyt azért, hogy melyik rendszer tud több boldogságot, szabadságot, jólétet biztosítani. Rá kell bízni minden ország népére, hogy mi­ként akarja a jövőjét biztosíta­ni. Végetvetni a fegyveres har­coknak. Szabadságot az elnyo­mott. gyarmati népeknek, sza­badságot, jogot minden népnek, hogy függetlenül alkothassa meg a politikai és gazdasági rendszerét. Mikor e sorokat irom, csen­getnek, amerikai nők állnak az ajtó előtt, gyűjtenek, hogy se­gítsenek a gyermek paralizis ál­dozatain, hogy megtalálják a gyógyítás, a megelőzés módjait. Egyetlen hadihajó ára sokkal nagyobb, mint amit az amerikai anyák összekoldulnak. Amit el­költenek hadihajókra, atom­bombákra és más gyilkoló esz­közökre, az a pénz, az az ener­gia elegendő volna arra, hogy a veszedelmes népbetegséget or­vosolhassák, megtalálják a vi­lág tudósai a gyógyszert. Ha a gyilkoló eszközök felta­lálására egybe lehetett csődite­­ni a világ legnagyobb tudósait, miért ne lehetne ezt a polió meg­­gátlására megtenni, nem kerül­ne annyibe, mint az atom és H- bombák feltalálása és ez az egész emberiség háláját váltaná ki. Mindenki olvassa el még egy­szer és még nagyon sokszor azt a kis tanulmányt a Bérmunkás­ban. Olvastassa el és magyaráz­za meg minden szomszédjának, barátjának, munkástársainak, figyelmeztesse őket a rettene­tes veszélyre, amelybe nem csak a világ, de Amerika népe is bele­zuhan, ha csendben maradunk, ha nem teszünk meg mindent, ami módunkban van. Nem lehet, nem szabad hall­gatni! Beszélni kell! Felrázni min­denkit, amig az nem késő. Ma még lehet, holnap már ta­lán késő lesz! Nem lehet hallgatni! SCHULTZ ELVTÁRS Hitler elől jött Amerikába, több mint 10 éve. Még emlék­szünk, hogy milyen büszkén szokta kijelenteni, “Csallóköz népének törvényesen megválasz­tott képviselője vagyok“. Mert Schultz elvtárs a Csallóköz szo­cialista párti képviselője volt a Csehszlovák parlamentben. Mi nem sokat tudunk Schultz Ignátz múltjáról, nem is na­gyon érdekelt bennünket, azt se tudjuk ki fia-borja volt, hogy mielőtt Csallóköz képviselője lett munkás volt-e, vagy fehér­­galléros, azt tudtuk, hogy ift Amerikában nem igen kellett megerőltetni magát munkával. Szerepelt mindenütt, ahol le­hetett. Abban az időben sok ily Shultz volt itt Amerikában, ő is csak egy volt a sok közül, aki epedve várta, hogy újra az ará­nyos Prágába képviselje “Csalló­köz magyar népét”. A szövetségesek tönkreverték Hitleréket és Európa, közte Csehszlovákia is felszabadult, újra Benesék kerültek a kor­mányra, de Schultz Ignáczot nagy csalódás érte, “Csallóköz magyar népe” nem hívta vissza őt. Itt rekedt Amerikában és mennél bizonytalanabb lett az, hogy a diadalmas bevonulás megtörténjen, annál inkább el­lene fordult az uj rendszernek és amikor Csehszlovákia is át­alakult Népi Demokráciává és építeni kezdte a szocializmust, a szocialista Schultz Ignácz, mi­kén az elvtársai szerte a vilá­gon, a burzsoázia oldalára áll­tak teljes nyíltsággal és már az Amerika Hangja, a Free Európa rádióin hangoztatta, hogy a “Csallóköz magyar né­pének törvényes képviselője” és lázadásra szóllitotta fel a népet a Népi Demokráciák ellen. Nem bántottuk érte, gondol­va, hogy egyrészt a Népi De­mokráciákban a kutya sem tö­rődik ezekkel a hangzatos felhí­vásokkal, másrészt ez a Schultz is elélhet ott a többi nyilas, Hlinkaista, liberális és szocialis­ta között a U.S. payrollján. Most se bántjuk, hisz már egy éve elmúlt, hogy Schultz elv­társ rájött arra, hogy ő tulaj­donképpen nem is magyar, nem is csehszlovák, még csak nem is szocialista. Felfedezte, hogy ő zsidó és mint mások ő is felcse­rélte a fringiái sapkát a kapele­­val, valószínű, hogy az jobban áll neki, mint a vörös sapka. Nem önként lettek ezek a le­csúszott forradalmárok fajzsi­dókká, ezt a szerepet kiosztot­ták nekik, ez egy része a hideg háborúnak. Be kellett állítani a zsidókat is, a volt nácikat, fasiz­­tákat, nyilasokat, a gyilkosokat és az áldozatokat, egy akólba terelték és most együtt üvölte­­nek a Szovjet és a Népi Demok­ráciák ellen. Az öszhang gyönyörű, a ná­cik azt bőgik, hogy a kommu­nisták vezetői zsidók és a zsidó világuralomra törnek és ezért ki kell irtani a zsidókat, hogy ez csak részben sikerült nekik, azt nagyrészt az oroszoknak kö­szönhetik, no meg azt is, hogy az arabok Anglia tényleges és Amerika semleges segítségével, nem irtották ki a palesztinai zsidóságot. Most, a hideg háború eme fá­zisába, a náci-zsidó együttes, összhangba bőgik, hogy meg kell védeni az üldözött zsidósá­got a Szovjet és a Népi Demok­ráciák hivatalos antiszemitizmu­sa ellen. Magyar vonalon Schultz elv­társ kapott főszerepet. Egy pár tucat minden lében kanál poli­tikussal megcsinálták a “Ma­gyar Zsidók Világszövetségét”, amély kezdettől fogva az egész tevékenységét Magyarország el­leni rágalmazásra fektette le. Egyetlen szavuk sem volt az amerikai és európai tényleges és folyton növekvő antiszemitiz­mus ellen, csak Magyarország mai rendszere ellen üvöltöttek együtt a nyilas-horthy legé­nyekkel. Most a hideg háború zsidó részlegének egy uj jelszót osz­tottak ki és ezt szajkózzák min­denütt. Ennek a jelszónak a népszerűsítésére ment el ismé­telten Schultz elvtárs Izraelbe, ahol legutóbb három hónapig agitált ennek a sikeréért. Az uj jelszó: Engedjétek ki a Szovjetből és a Népi Demokrá­ciákból a zsidókat Izraelbe. En­nél szemtelenebb, butább propa­megér évi 100,000 dollárt, hogy ilyen nagy nevű emberek szere­peljenek a vállalat élén, ha mindjárt semmit sem értenek is a szóbanforgó üzlethez. Truman azonban visszautasította az összes ilyen ajánlato­kat. Ehelyett — jelentik a lapok, — valószínűleg meg fogja Írni emlékiratait, amelynek kiadási jogáért egy cég már fél millió dol­láros ígéretet tett. És nehogy túlsók adót kelljen fizetni, ezt a fél milliót öt éven át tartó egyenként százezer dollárral fizetnék. Szóval nem kell nagyon búsulni a Truman megélhetése fe­lett. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok elnöki széke határ­talan kereseti lehetőségre készíti elő azokat, akik egyszer beleke­rülnek. Legalább is addig, amig ebben a profit rendszerben élünk.

Next

/
Thumbnails
Contents