Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-07 / 1767. szám
1953. február 7. B ÉKMUNKAS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI NEM LEHET HALLGATNI Két héttel ezelőtt a Bérmunkás első oldalán egy ismertetés lett közölve a hidrogénbomba katonailag mondva, hatóképességéről. A kis tanulmányt mindenki teljesen megérthette az első olvasásra, megértettem én is, mégis ismételten elővettem ezt a lapszámot és már nem azt olvastam, hogy az H-bomba hány mérföld körzetben képes pusztítani, hanem akaratlanul odaképzeltem a városokat, falvakat, a benne élő embereket, kik ma építenek, családot alapítanak, szeretnek, gyermekeket nevelnek, saját és gyermekeik jövőjét tervezik ki. Elképzelem Magyarországot, amelvet hét év alatt keserves küzdelmekkel építettek uiiá a második világháború romiaiból. Látom Sztálin várost ott Dunapentelén a Duna partján, nézem a kéneket az épülő vasgyárról, amely Középeurópa legnagyobb vasmüve, a dolgozók hatalmas és modern apartment házait. Látom Budapestet, Csepelt, a két szivemhez nőtt várost gyáraival, romokból felépült házaival, Buda hegyeivel, a Duna fényes lámpakeritésével. Látom a rokonaimat, barátaimat, kikkel annyi éven keresztül küzdöttem. Kecskemét, Szened, az utolsó harcaim színhelyét, a magyar falvakat, az uj parasztjaival, kik olvasnak, tanulnak. Két hidrogénbomba, megfelelő helyen ledobva, Magyarországot közel 10 millió lakosságával teljesen elpusztítaná. Nem egv lidércnvomásos állom, hanem a legszömvübb valóság lehet minden pillanatban. Cleveland, Toledo, Detroit, három hatalmas gyárváros, sok millió lakosával és a közte levő városok, mint Akron és mások, falvak, csak egv megfelelő erősségű bomba valahol Toledonál és az egész modern iparvárosok és néneik, pillanatok alatt pusztulnak el a legborzasztóbb kegyetlenséggel. Vedd elő a világ térképét és folytathatod ezt a szörnyű játékot, hogy New York, London, Páris, Moszkva, Stockholm, Berlin, Leningrád, stb. stb. városokkal, hogy kis város, falu és hogy millió s millió ember pusztulhat el, ha egyszer a háborús őrület elszabadulhat. Lehet-e itt hallgatni, lehet-e közömbösen nézni, hogy készítik elő milliók borzalmas pusztulását. Lehet-e ölbetett kezekkel ülni, megelégedni, hogy a háborús őrület, a halálkereskedőkön kívül, a dolgozóknak is juttat morzsákat, a hatalmas profitból. Nem, nem szabad, nem lehet hallgatni. Minden becsületes embernek meg kell mozdulnia és embertársait fel kell világosítani arról, hogy minden amit szépnek, jónak tartottunk, a jövőnk, szép reményeink, kultúránk, asszonyaink, gyermekeink pusztulnak el, ha felül nem kerekedik a józan ész és meg nem gátolja az emberiség történetének legnagyobb katasztrófáját. Ne higyje senki azt a gyerekes, uj hazugságot, hogy mi itt és a szövetségeseink mindenütt biztonságban vannak, mert az oroszoknak nincs se atom, se hidroeénbombájuk. Ezt a mesét Amerika és a szövetséges népek vigasztalására találták ki, de a szövetséges országok népei nem ülnek fel a mesének és nem akarnak háborút, nem akarnak “felszabadítást”, békét akarnak és azt akar Amerika népe is, csak nem meri hallatni a szavát, belefojtsa a szót a sok százezer üldözött ember sorsa. A Rosenbergék riasztó helyzete, de akiknek közvetlen a bőrére megy a vásár, azok tiltakoznak a maguk módja szerint. A Koreába menő amerikai katonák közül körülbelül 10 százalék szökik meg a szolgálat elől, nem mert nem szeretnék ezt az országot, a hazájukat, de mert tudják, érzik, hogy Amerikának, értve alatta az ország népét, semmi köze Koreához. Tudják, hogy sem a kínaiak sem az oroszok nem akarnak, nem akarhatnak háborút, miként nem akar a magyar, francia, angol vagy német nép sem. Ők még nem felej - tették el az elmúlt háború borzalmait, amelyről pedig tudják, hogy csak majális volt ahoz, amit a következő háború jelentene. Mr. Dulles most Európába ment, hogy összetákolja a szétesőbe levő imperialista szövetséget. Pénzel talán ismét meg lehet venni a kormányokat, de a világ népei békét, munkát és kenyeret akarnak és készek azért harcolni, küzdeni a végsőkig-Európa, Amerika és Ázsia városait évezredes külturáját, békés és dolgozó népeit meg kell menteni az atom és hidrogénbomba rémségeitől. Ezért mindenkinek meg kell tenni mindent, csak hallgatni, tunyán, bambán várni nem szabad. El kell tiltatni az atom, hidrogén és napal bombákat. Meg kell semmisíteni a készleteket az egész világon. Leszerelni a nagy hadseregeket, megegyezni egy nemes, emberi versenyben a két rendszer között. Versenyt azért, hogy melyik rendszer tud több boldogságot, szabadságot, jólétet biztosítani. Rá kell bízni minden ország népére, hogy miként akarja a jövőjét biztosítani. Végetvetni a fegyveres harcoknak. Szabadságot az elnyomott. gyarmati népeknek, szabadságot, jogot minden népnek, hogy függetlenül alkothassa meg a politikai és gazdasági rendszerét. Mikor e sorokat irom, csengetnek, amerikai nők állnak az ajtó előtt, gyűjtenek, hogy segítsenek a gyermek paralizis áldozatain, hogy megtalálják a gyógyítás, a megelőzés módjait. Egyetlen hadihajó ára sokkal nagyobb, mint amit az amerikai anyák összekoldulnak. Amit elköltenek hadihajókra, atombombákra és más gyilkoló eszközökre, az a pénz, az az energia elegendő volna arra, hogy a veszedelmes népbetegséget orvosolhassák, megtalálják a világ tudósai a gyógyszert. Ha a gyilkoló eszközök feltalálására egybe lehetett csőditeni a világ legnagyobb tudósait, miért ne lehetne ezt a polió meggátlására megtenni, nem kerülne annyibe, mint az atom és H- bombák feltalálása és ez az egész emberiség háláját váltaná ki. Mindenki olvassa el még egyszer és még nagyon sokszor azt a kis tanulmányt a Bérmunkásban. Olvastassa el és magyarázza meg minden szomszédjának, barátjának, munkástársainak, figyelmeztesse őket a rettenetes veszélyre, amelybe nem csak a világ, de Amerika népe is belezuhan, ha csendben maradunk, ha nem teszünk meg mindent, ami módunkban van. Nem lehet, nem szabad hallgatni! Beszélni kell! Felrázni mindenkit, amig az nem késő. Ma még lehet, holnap már talán késő lesz! Nem lehet hallgatni! SCHULTZ ELVTÁRS Hitler elől jött Amerikába, több mint 10 éve. Még emlékszünk, hogy milyen büszkén szokta kijelenteni, “Csallóköz népének törvényesen megválasztott képviselője vagyok“. Mert Schultz elvtárs a Csallóköz szocialista párti képviselője volt a Csehszlovák parlamentben. Mi nem sokat tudunk Schultz Ignátz múltjáról, nem is nagyon érdekelt bennünket, azt se tudjuk ki fia-borja volt, hogy mielőtt Csallóköz képviselője lett munkás volt-e, vagy fehérgalléros, azt tudtuk, hogy ift Amerikában nem igen kellett megerőltetni magát munkával. Szerepelt mindenütt, ahol lehetett. Abban az időben sok ily Shultz volt itt Amerikában, ő is csak egy volt a sok közül, aki epedve várta, hogy újra az arányos Prágába képviselje “Csallóköz magyar népét”. A szövetségesek tönkreverték Hitleréket és Európa, közte Csehszlovákia is felszabadult, újra Benesék kerültek a kormányra, de Schultz Ignáczot nagy csalódás érte, “Csallóköz magyar népe” nem hívta vissza őt. Itt rekedt Amerikában és mennél bizonytalanabb lett az, hogy a diadalmas bevonulás megtörténjen, annál inkább ellene fordult az uj rendszernek és amikor Csehszlovákia is átalakult Népi Demokráciává és építeni kezdte a szocializmust, a szocialista Schultz Ignácz, mikén az elvtársai szerte a világon, a burzsoázia oldalára álltak teljes nyíltsággal és már az Amerika Hangja, a Free Európa rádióin hangoztatta, hogy a “Csallóköz magyar népének törvényes képviselője” és lázadásra szóllitotta fel a népet a Népi Demokráciák ellen. Nem bántottuk érte, gondolva, hogy egyrészt a Népi Demokráciákban a kutya sem törődik ezekkel a hangzatos felhívásokkal, másrészt ez a Schultz is elélhet ott a többi nyilas, Hlinkaista, liberális és szocialista között a U.S. payrollján. Most se bántjuk, hisz már egy éve elmúlt, hogy Schultz elvtárs rájött arra, hogy ő tulajdonképpen nem is magyar, nem is csehszlovák, még csak nem is szocialista. Felfedezte, hogy ő zsidó és mint mások ő is felcserélte a fringiái sapkát a kapeleval, valószínű, hogy az jobban áll neki, mint a vörös sapka. Nem önként lettek ezek a lecsúszott forradalmárok fajzsidókká, ezt a szerepet kiosztották nekik, ez egy része a hideg háborúnak. Be kellett állítani a zsidókat is, a volt nácikat, fasiztákat, nyilasokat, a gyilkosokat és az áldozatokat, egy akólba terelték és most együtt üvöltenek a Szovjet és a Népi Demokráciák ellen. Az öszhang gyönyörű, a nácik azt bőgik, hogy a kommunisták vezetői zsidók és a zsidó világuralomra törnek és ezért ki kell irtani a zsidókat, hogy ez csak részben sikerült nekik, azt nagyrészt az oroszoknak köszönhetik, no meg azt is, hogy az arabok Anglia tényleges és Amerika semleges segítségével, nem irtották ki a palesztinai zsidóságot. Most, a hideg háború eme fázisába, a náci-zsidó együttes, összhangba bőgik, hogy meg kell védeni az üldözött zsidóságot a Szovjet és a Népi Demokráciák hivatalos antiszemitizmusa ellen. Magyar vonalon Schultz elvtárs kapott főszerepet. Egy pár tucat minden lében kanál politikussal megcsinálták a “Magyar Zsidók Világszövetségét”, amély kezdettől fogva az egész tevékenységét Magyarország elleni rágalmazásra fektette le. Egyetlen szavuk sem volt az amerikai és európai tényleges és folyton növekvő antiszemitizmus ellen, csak Magyarország mai rendszere ellen üvöltöttek együtt a nyilas-horthy legényekkel. Most a hideg háború zsidó részlegének egy uj jelszót osztottak ki és ezt szajkózzák mindenütt. Ennek a jelszónak a népszerűsítésére ment el ismételten Schultz elvtárs Izraelbe, ahol legutóbb három hónapig agitált ennek a sikeréért. Az uj jelszó: Engedjétek ki a Szovjetből és a Népi Demokráciákból a zsidókat Izraelbe. Ennél szemtelenebb, butább propamegér évi 100,000 dollárt, hogy ilyen nagy nevű emberek szerepeljenek a vállalat élén, ha mindjárt semmit sem értenek is a szóbanforgó üzlethez. Truman azonban visszautasította az összes ilyen ajánlatokat. Ehelyett — jelentik a lapok, — valószínűleg meg fogja Írni emlékiratait, amelynek kiadási jogáért egy cég már fél millió dolláros ígéretet tett. És nehogy túlsók adót kelljen fizetni, ezt a fél milliót öt éven át tartó egyenként százezer dollárral fizetnék. Szóval nem kell nagyon búsulni a Truman megélhetése felett. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok elnöki széke határtalan kereseti lehetőségre készíti elő azokat, akik egyszer belekerülnek. Legalább is addig, amig ebben a profit rendszerben élünk.
