Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-31 / 1766. szám

MAGYAR NYELVti LAP AZ IPAKI UNIONIZMTJS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act ef March 3, 1879 VOL. XL. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1953 JAN. 31 NO. 1766 SZAM A McCarran törvény hatása FRANCIAORSZÁGBAN NAGY ELLENSZENVET KELT A Mc- CARRAN BEVÁNDORLÁSI TÖRVÉNY. — FRANCIA LAPOK GÚNYOLJÁK AZ AMERIKAI TÖRVÉNYHOZÓKAT. PARIS — Az Associated Press tudósítója szerint a McCar­­ran-Walter bevándorlási törvény, amely december 24-én lépett életbe és amely ellen már számos ország tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál, egyre nagyobb ellenszenvet kelt a francia népnél is. Az újságokban számos cikk jelenik meg, amelyek gú­nyolják ezen törvény szerkesztőit. Az egyik lapban beszámolnak egy 23 éves titkárnő esetéről, aki az amerikai munkáltató meghívására turista látogatás­ra akart jönni Amerikába. Mi­dőn az amerikai konzulátuson a bebocsájtási visát kérte rendkí­vül megalázó faggatásnak vet­ték alá úgy, hogy a leány sír­va hagyta el az irodát. — Miért akar Amerikába menni ? — kérdezte tőle az ame­rikai hivatalnok. — Mert szeretném látni Ame­rikát és a munkáltatóm meghí­vott egy látogatásra. — És milyen viszonyban van ön a munkáltatójával? — Dolgozom neki mint titkár­nő, amikor Franciaországban van. — És ez a munkáltató el akarja magát venni? — kérdez­te szigorúan a hivatalnok. — Dehogyis akar, hiszen nős ember, — felelte a leány már szinte'sírva. — Akkor hogyan hívhatta meg magát látogatásra egy nős ember? — folytatta a hivatal­nok, mire a leány sírva fakadt és kiszaladt a hivatalból. Éhez hasonló esetek napon­ként játszódnak le az amerikai konzulátusokon, ahol szigorúan végre akarják hajtani a McCar­ran törvény utasításait és a vi­zűmért folyamodókat a legdur­vább kérdésekkel zaklatják, no­ha már a vizűmért beadott fo­lyamodványban rendkívül rész­letesen be kell számolni nem csak az illető céljairól, hanem vagyoni állapotáról, családi vi­szonyairól, politikai nézeteiről, stb. stb. A hivatalnokok védekeznek, hogy nekik kötelességük a vi­zűmért folyamodók ily alapos megvizsgálása. Ennek az ered­ménye aztán az, hogy nagyhírű tudósok és művészek mondanak le arról, hogy most Amerikába jöjjenek. Wilson a csoda-ember ZAVAROK AZ UJ HONVÉDELMI MINISZTER KINEVEZÉSE KÖRÜL. — NEM HAJLANDÓ ELADNI KÉT ÉS FÉL MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ GENERAL MOTORS RÉSZVÉNYEIT. WASHINGTON — A rendkívül nagy látványossággá nőtt el­nöki beiktatás örömeit egy kicsit megzavarta szenátor Waine Morse azon egyetlen szavazata, amellyel megakadályozta, hogy Eisenhower kabinetjének 8 tagját a szenátus helybenhagyja. Nyolc miniszter azonnali ratifálásábap ugyanis megegyeztek a szenátorok és tárgyalás nélkül, vazni, de az oregoni szenátor, aki a választásoknál otthagyta a republikánus pártot, ellene szavazott s igy a miniszterek nem foglalhatták el állásaikat az uj elnökkel egyidőben. A kilencedik miniszter, Char­les E. Wilson kinevezése körül nagy bajok vannak. Wilson ugyanis, ha honvédelmi minisz­ter lesz, akkor legtöbb szava lesz abban, hogy a hadirendelé­seket mely iparvállalatok kap­ják. Igen ám, de Wilson tulajdo­nosa 2 és fél millió dollár érté­kű General Motors részvénynek, igy minél több rendelést kap ez az iparvállalat, annál több hasz­na lesz neki is. Wilson ugyan azt állítja, hogy egyhangúlag akarták megsza­a rendelések kiosztásánál őt nem fogja befolyásolni az a pár General Motors részvény, de az­ért a részvények eladására még sem hajlandó, mert azok óriási jövedelmet hajtanak neki. Miután nem csak Eisenhower és Wilson, hanem számos ipar­báró is szeretné Wilsont a hon­védelmi minisztérium bársony­székében, ezen sorok írása ide­jén nagy tanácskozás folyik ar­ra, hogy a törvényt miként le­hetne megváltoztatni úgy, hogy Wilson elfoglalhassa a miniszte­ri bársonyszéket anélkül, hogy túladna részvényein. Ezen fogas kérdés felett ma­ga az uj igazságügyminiszter, A HÉT HÍREI amiket érdemei tudomásul venni Boston — Amikor a rablásért 15 évi fegyházra ítélt Robert E. Preyer megtudta, hogy az Ohio State börtön ugyanazon épüle­tében tölti idejét, amiben annak idején a sikkasztásért elitéit és később világhírű Íróvá lett O. Henry (Sydney W. Porter) ült s kezdte imi bámulatos szép el­beszéléseit, úgy gondolta, ő is meg tudja azt csinálni. Irt is egy regényt, amelynek kézira­tát beküldte a Little, Brown & Co. bostoni kiadó céghez, amely elfogadta azt, azonnal 600 dol­lár előleget küldött neki és meg­kezdték a regény kinyomását. Amikor azonban a kiadó szét­­küldte az előzetes példányokat a 'lapokhoz, a szemle irók egyike azonnal észrevette, hogy ezt a regényt 8 évvel ezelőtt már egy­szer megkritizálta. Preyernek ugyanis nagyon megtetszett ez a regény, amit a börtön könyv­tárából vett ki, lemásolta szó­­ról-szóra, csak éppen más címet adott neki és a saját nevét irta a szerző neve helyére. — Ami­kor kérdőre vonták azzal véde­kezett, hogy úgy gondolta, hogy O. Henry is úgy csinálta. Washington — Az állásából távozó Finletter légügyi minisz­ter búcsúbeszédében azt mon­dotta, hogy nem messze van az az idő, amikor innen el tudják küldeni az irányított lövegeket a tengeren túlra is, ami alatt Európát értette. De hogy mit értett a “nem messze idő” alatt, azt nem volt hajlandó megmon­dani. Washington — Eisenhower, aki eddig még egyetlen egyház­hoz sem csatlakozott, de mosta­nában nagyon vallásosnak mu­tatja magát, Washingtonban a Rev. Edward L. Elsőn presby­­terian templomába fog járni, amelybe Jackson, Pierce, Polk, Buchanan és Cleveland elnökök Herbert Brownell fog dönteni. Valószínű, hogy meg fogják ta­lálni az utat arra, hogy Wilson beülhessen a bársonyszékbe. Egy ajánlat szerint Wilson fo­gadalmat fog aláírni, hogy azon rendeléseknél, amelyek a Gene­ral Motorst is érdeklik, nem fog intézkedni, azokat az alanta­saira bízza. Azok természetesen már semlegesek lesznek, nem törődnek a felebbvalójuk érde­keivel (?) és sok miniszter járt már, miért is a “Church of the Covenant” nevét népszerűén csak “Church of Government”-nek mondják. Washington — Anthony J. McAuliffe generális, az Army helyettes parancsnoka elrendel­te, hogy a katonaszökevénye­ket, mihelyt kitöltik büntetései­ket, azonnal frontszolgálatra kell vinni. Az Army ezen intéz­kedéssel csökkenteni véli a ka­tonaszökevények számát. A Pentagon (hadügyminisztérium) jelentése szerint a koreai hábo­rú kitörése óta 46,000 katona szökött meg, akik közül 11,000-t még mindig nem fogtak el. Belgrad — Joseph Broz Tito miniszterelnököt a jugoszláv parlament titkos szavazás ut­ján 568 szavazattal egy ellené­ben köztársasági elnökké vá­lasztotta. A nagy szótöbbség nem a Tito népszerűségét mu­tatja, hanem azt, hogy milyen nagyszerű választási rendszer az, ahol csak EGY JELÖLT van, — a győzelem mindig biz­tos. Egyébiránt Tito eddig is teljesen diktátori hatalommal rendelkezett, igy találgatásra ad okot, hogy a miniszterelnöki cim mellé miért vette még fel áz “elnök” címet is? Boston — Az American Woo­len Company értesítette a1 Tex­til Workers Union (CIO) veze­tőségét, hogy tárgyalásokat akar kezdeni velük a jelenlegi BÉREK LEVÁGÁSÁRA. — A munkáltatók tudják, hogy az esetleges sztrájk alkalmával az állami hatóságoktól az “uj érá­ban” nagy támogatást fognak kapni. Cairo — Mohamed Naguib miniszterelnök elrendelte az ösz­­szes politikai pártok feloszlatá­sát. A rendelet értelmében há­rom éven belül Egyiptomban nem szabad politikai pártokat kezdeni. Naguib letartóztatott 25 katonatisztet, akik állítólag összeesküvést -kezdtek ellene. Egyébiránt Naguib, aki elker­gette a tékozló Farouk királyt, kijelentette, hogy addig nem csatlakozik a nyugati hatalmak szövetségéhez, amig az angolok vissza nem adják a Szuez csa­tornát az egyiptomiaknak és ki nem vonják az angol csapatokat az Egyiptomhoz tartozó Szu­dánból.

Next

/
Thumbnails
Contents