Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-06-20 / 1786. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. junius 20. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között smiuni közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álk E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a viliig munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egy ik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer épltitlk a társadalom kerotofn hoifll. m AZ ANGOL PARLAMENT VITÁJA Noel Baker, az Angol Munkáspárt képviselőjének felszólalása: “Mi örömmel fogadjuk a miniszterelnök beszédét és mindazokat amit mondott. A fegyverszünet Koreában egy nagyon előnyös pontja a béke megteremtésének. Sok hónapokon át sürgettem azt. A koreai támadás kezdetén elkerülhetetlen és jogos volt az amerikai hadvezetőség fellépése, amiért mi egy nagy elismeréssel tartozunk Amerikának, amiért közbelépett és amit müveit, ma nekünk kell, hogy egy kiegészített vezérkarunk, valamint kiegészített politikai ellenőrzés alatt történjen minden fontos lépés és az ilyen intézmény a North Atlantic Treaty Organization. Remélem, hogy kommunista Kínát a U.N. elismeri .és magába fogadja. Ez semmiféle eltérést nem fog okozni Anglia és Amerika népei között. “Amikor helyreállítjuk a békét Ázsiában, némelyek Amerikában kimutatták, hogy Formosa ügyében teljesen alaptalanul és hibásan jártak el, de ezt nem hajlandók beismerni. Formosa függetlenitése szintén viszszafelé sült el. Nagy károkat okozott az Egyesült Államoknak és nagyban elősegítette a pekingi kormányt, a kínai néppel egyetemben. > “Chiang Kai-shek jó munkát végzett 25 vagy 30 esztendővel ezelőtt, de Chiang Kai-shek ma már teljesen lejárta magát, melyet balsikerei és az amerikai Fehér Könyv, amelyet 1949-ben adtak ki segitett elő. Remélem, hogy a miniszterelnök ur ráveszi Eisenhower elnököt, hogy több fegyvereket nem szállítanak Formosába, amelynek további szállítása egyáltalán nem segiti elő Ázsia ügyének elintézését. Az Egyesült Államok elnöke ma ossza velünk ezt a nézetet. Mielőtt még tovább mennénk Kina, illetve Ázsia ügyével, meg kell, hogy tudjuk, hogy Oroszország milyen feltételeket szab Európa ügyének intézésére. A miniszterelnök tartsa kötelességének, hogy ezt megtudja, hogy ha az értekezlet meg lesz tartva. Egyedül a Marshall Plan tette lehetővé Európának, hogy felfegyverkezhetett. Ha ezt a támogatást erélyesen leszállítják, mint azt én is úgy helyeslem, akkor feltétlenül kell, hogy kereskedelmileg pótoljuk az elveszett dollárokat. Európának gazdasági helyzete nem lehet egészséges, ha nekünk az Egyesült Államoktól kell vásárolnunk és nincs megengedve a mi áruinkat az Egyesült Államokban eladni, örvendek, hogy a kanadai pénzügyi kancellár és a miniszterelnök erről a témáról kimerítően beszélt. “Végtelenül sajnálnám, ha beszédem Oroszország vagy Amerika ellenesnek tűnne fel. Úgy gondolom, hogy az amerikai kormány soha sem tapasztalt bőkezűséggel volt velünk szemben egészen 1945 óta. Mi többel tartozunk nekik mint háládatossággal, azért amit tettek Európában, Ázsiában és mindenfelé. Én csak arra figyelmeztetem képviselő társaimat ma, hogy az Egyesült Nemzetek charterének alapelvét, amelyről az Egyesült Államok elnöke is beszélt, tartsuk szem előtt.” John Strachey, munkáspárt: “Én úgy gondolom és bátorkodom kimondani, hogy az Egyesült Államokban igen széles körben vannak olyanok, akiknek magatartása Kina elleni támadást szorgalmazza. Úgy gondolom, hogy a mi kormányunk úgy szóban, mint cselekedetben kinyilvánítaná a miniszterelnökön keresztül, minden kétséget kizárólag a koreai béke mielőbbi megkötésébe és a tényleges kínai kormány elismerésére irányuló kívánalmat. “Vannak — MacArthurral az élen — akik Kina megtámadását sürgetik Chiang Kai-shek hadseregei által. Ez egy közönséges öngyilkosság lenne. Éppen ma olvastam egyik folyóiratban, hogy Kina területe 3 millió 869 ezer négyzet métföld. Jó darab terület a bombázásra. Atombombával tönkre tehetnének jónéhány kínai várost, de ez a mai körülmények között sem célszerű.” Sir Victor Raikes, Conservative Party: “Mi volt az az ingerlő beszéd Amerika szempontjából? Hiszen ők már alkudoznak a koreai békét illetőleg. Senki sem tárgyalhatja, hogy Amerika politikája helyes vagy helytelen. Az amerikaiak azok, akik éveken keresztül életüket áldozzák fel Koreában, mert a kínaiak beleavatkoztak a koreai hadjáratba. Akkor milyen jogon követeli Starchey ur, hogy Formosát semlegesíteni kell. Ha azt tartjuk, hogy Chiang Kai-shek hadserege nem megfelelő a támadásra, akkor amikor a kínaiak és amerikaiak öldöklik egymást és Strachey szerint mégis az amerikaiak politikája helytelen és a kínai és koreai politika az, amelyet helyesel. Amikor ahoz a kérdéshez érünk, hogy melyik módszer a helyes, akkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy az amerikaiak már 18 hónapja, hogy tárgyalnak a béke megteremtése felett Koreában, de Strachey ur megállapítja, hogy a koreaiaknak van csak igazságuk. Nem tudom, hogy hogyan fogadnánk mi, ha az amerikaiak ugyan olyan véleménnyel volnának felőlünk az egyiptomi kérdésben. Először lássuk meg, hogy van-e tényleges akarat a békére úgy az egyik, mint a másik oldalról és akkor is hagyjuk annak intézését azokra, akik a legtöbb életet áldoztak fel az elmúlt években.” John Hynd, Labor Party: “Nem kívánok ebbe a vitába beledobni egy olyan vádat, amelyet nagyon gyakran hallunk, hogy amerikai muníció gyártó kapitalisták imperialista érdekei akadályozzák meg a béke megkötését Koreában. De senki sem ignorálhatja azt a tényt, hogy sokan vannak Amerikában, sőt az amerikai kormányban, akik nem akarják a távolkeleti háború befejezését még ma (közbeszólás, badarság). Ez nem badarság. Chiang Kai-shek mint egyén és azok akik Formosában támogatják őt, azon van, hogy a háború minél tovább tartson, mert ez az egyedüli reményük, hogy fenállhatnak. A ház azon tagjai, akik becsületesek önmagukkal szemben megegyeznek velem abban, hogy Chiang Kaisheket nagyon jelentős körökből támogatják és ebben a környezetben benne vannak az amerikai kormány íjéhány tagja.” Percy Daines, Labor Party: “Szerencsétlenségünkre az én pártomban sokkal sűrűbben történnek lázitó beszédek Amerika ellen, mint az ellenzék pártjában. Én sem szeretem látni az amerikai hadsereget a mi országunk utcáin, de ha arról volna szó, hogy választanom kellene az amerikai vagy az orosz katonák között, akkor az amerikai katonát választanám dacára annak, hogy nem szeretem őket. Azért, hogy ők anyagilag támogatnak bennünket az még nem jelenti azt, hogy hasra vágódjunk előttük, ez a véleménye sokaknak és ez helytelen. Mások azt mondják, hogy az Egyesült Államok kormánya az, amely megakadályozta, hogy barátságos viszonyba lépjünk Oroszországgal. Oroszország a mai világhatalmát azoknak a négy, öt év előtti világ értekezleteknek köszönheti, amelyeken Roosevelt elnök hanyatvágódott az oroszok előtt.” Woodrow Wyatt, Labor Party: “Az egyik legnagyobb baj, hogy az amerikai közvélemény hathatósan ellene van annak, hogy Kínát bevegyék az Egyesült Nemzetek sorába és ez az ellenszenv meg is marad mindaddig, amig békét nem kötnek Koreában és még akkor is kétséges, hogy lessz-e valaki az amerikai politikusok között, aki felvételre meri ajánlani őket. Ez teszi Amerikát éppen olyan veszélyes ellenségévé a békének, mint amilyen ellensége Oroszország, igaz, hogy Oroszország és Kina a legnagyobb veszéllyel fenyegeti a világbékét.” John Peyton, Conservative Party: “Én minden bizonnyal őszintén és becsületesen Amerika mellett állok, mert úgy hiszem, hogy az amerikai nép egy áldásos munkát végez, amikor a szabad világ szolgálatába szegó'dött. Lehet, hogy a háború utáni zavaros időkben követtek el hibákat időközönként, de a tények azt bizonyítják, hogy úgy velünk, mint a szabad országok népeivel szemben bőkezűek voltak. Ezeket előre bocsátva én nem a múlttal, hanem a jelenbeni történtekkel kívánok foglalkozni.Azokkal a történtekkel, amelyek felelősek az amerikai politikáért. Elsősorban is az amerikaiak minden fontos kérdésben mellőznek bennünket és szövetségeseiket. Arra utalok, azokra a nehézségekre amelyeket ez az ország Malayaban és a Suez Canal-nál visel. De mindezeket el kell néznünk és figyelembe kell vennünk, hogy az egész nyugati világot az amerikai dollárok mentették meg egy nagy problémától, az összeroppanás problémájától. Ha békét és jólétet fogunk újból élni, azt csak az amerikai népnek köszönhetjük, mert észszerű politikájukkal megmentették a világot egy borzalmas katasztrófától.” Mrs. Barabara Castle, Labor Party: “Szükséges, hogy szembenézzünk azokkal a tényekkel, hogy az Egyesült Államok kormányának külügyi politikája odairányul, hogy kiirtsa a kommunizmust és nem az, hogy egységre lépjen vele. Nem keresik azt, hogy békés megegyezésre jussanak. Én a republikánus kormány külügyi politikájára utalok, .amely valamennyiünk előtt teljesen világos. Az Egyesült Államok államtitkárának Mr. Dullesnak a beszéde, amelyet ez év február 26-án mondott a kongresszus külügyi bizottsága előtt, amely beszédében Dulles tisztán és világosan
