Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-06-13 / 1785. szám

1953. junius 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A MUNKÁS “SAJÁT” GYÁRA A tőkés lapok nagyon gyak­ran emlegetik azt, hogy Ameri­kába a munkások nagy része “társ”-tulajdonosa annak a gyárnak, amelyben dolgozik. Mert a gyár elad részvényeket a munkásoknak, hogy igy érde­kelve levven a gyár termelésébe, vagy pedig a szabad piacon vesz részvényeket és igy “tőkésé” válik, aki a befektetett pénze után, munka nélkül, élvez profi­tot. Számtalanszor rámutattunk arra, hogy ez az egyik legna­gyobb csalás, amit a tőkések ki­találtak, mert ahol a gyár a munkásnak elad részvényt, ott a fő cél a munkás lekötése, a produkció emelése “hisz saját magának dolgozik”, a szervezet­től való távoltartása, a bérek alacsonyan való tartása. Persze a munkás, aki bedől ennek a humbugnak és “társtulajdono­sa” lesz a gyárnak, nem veszi fi­gyelembe, hogy amig neki egy­két részvénye van és azért kap­ja meg a ráeső profitot, addig a nagy részvényesek kiknek ezer, tízezer és százezer részvé­nye van, tényleges munka nél­kül ezer, tízezer és százezerszer annyi pirofitot kap, mint a dol­gozó “társa”, aki sokkat többet vészit az alacsony munkabérrel, mint amennyi profitot kap. Itt tényleg fen áll az a mondás, hogy amit nyer a vámon, azt el­veszíti a réven. Természetes .az, hogy a dolgozó a pár részvénye­ivel, semmiféle befolyást nem nyer a “saját gyára” irányításá­ban, amelyet a nagy részvénye­sek irányítanak korlátlanul, anélkül, hogy a munkás részvé­nyeseknek ebbe beleszólása len­ne. Az aztán természetes, hogy munkacsökkenés esetén, a “tu­lajdonos” éppen u^v az utcára kerül, mint az, aki nem részvé­nyese az üzemnek. Hogy mennyire csaláson alap­szik ez az egész “társtulajdo­­nosság” azt kitünően igazolja egy clevelandi középnagyságú gyár, amelynek 1600 dolgozója a részvények 49 százalékát bir­tokolja, mig a “fehérgallérosok” a részvények 51 százalékát, te­hát az üzem kontrolálását bizto­sította magának. A Cleveland Pneumatic Tool Company-nak a “munkások ál­tal való megvételét” nagy han­gon dobolták be a kapitalista kézen levő lapok. Ez a gyár egy szervezetlen, illetve company unionnal rendelkező gyár volt, amely természetesen állandóan alacsonyabb béreket fizetett, mint a hasonló clevelandi gyá­rak, de adott “haszonrészese­dést” már úgy, hogy azt a dol­gozó nem kapta meg készpénz­ben, hanem abból létesítettek egy alapot, amely majd annak idején “nyugdijat” biztosit a dolgozóknak. A módszer, a fel­tételek nagyon zavarosak vol­tak, talán egyetlen dolgozó sem tudta, hogy mikor, mennyi nyugdíj fog neki járni az igy összejött három milliós alapból, amelyből arra a bizonytalan va­lamire csak addig volt jogos, amig a gyárban dolgozott, ha elhagyta a munkahelyét, vagy elküldték, bármily hosszú ideig dolgozott is ott, minden igényét elvesztette a haszonrészesedés­re. Ez az összeg szúrt szemet á gyár vezetőinek és tették meg az ajánlatot a munkásoknak, hogy az eladó gvárat, amelynek az épületeit csak bérelik, amely­nek a gépeinek a nagy többsé­ge állam tulajdon, vegyék meg a fenti százalék arányában, a gyár havifizetéses alkalmazotta­ival együtt és a fenmaradó ösz­­szeget majd a haszonból törlesz­tik le. Ebbe a nagyon gyanús és za­varos üzletbe, bele terrorizálták a munkásokat, csak pár hónap kellett viszont ahoz, hogv ezek az átlagnál is öntudatlanabb dolgozók rájöjjenek, hogy “sa­ját” gyárukba még jobban ki­zsákmányolják, mint mikor a “Company”-nek dolgoztak, na­gyobb lett a speed-up és korlát­lanabb lett a bószok uralma. Amig a másik gyárakban, ahol nagvobbak a fizetések, már két ízben voltak általános béremelések a “gyártulajdono­sok” jövedelme nem emelkedett, amely azután kiváltotta az elé­gedetlenséget annál is inkább, mert csak a dolgozók fizetése maradt a régi, de az igazgatók, mérnökök, munkavezetők, stb. fizetése annál is inkább emelke­dett. Egymás után léptették elő őket, ami természetesen fizetés emeléssel járt. A company uni­on vezetői is, kik egyben a gyár igazgatóságába is képviselve vannak, szintén részesültek az igazgatói fizetés emelésbe. A munkások zúgolódni kezd­tek, követelték a fizetés javítást és kimutatást a fehérgallérosok fizetés emeléséről, az utóbbit kereken megtagadták. Ezt mint “üzleti titkot” nem kötik a “tu­lajdonosok” orrára, a fizetés ja­vítást, meg óránként 5 centel intézték el. A munkások sztrájkot szavaz­tak meg, de pár nap után a jámborabbak újra bedőltek a tulajdonosok érvének és lefúj­ták a sztrájkot, elfogadták az 5 centes javítást, belenyugod­tak abba, hogy az “üzleti titko­kat”, beleértve a vezetők fizeté­seit is, nem lehet nyilvánosság­ra hozni. Ez a "Trár példaképe annak, hogy milyen hazugság az, hogy a munkás tulajdonosa lehet, részvények vásárlásával a gyár­nak, csak jobban kizsámányolt alannyá válik, kinek kezét-lábát kötik meg a rész vény ességgel. A munkás csak egy esetben lehet “tártulajdonos”, ha a gyá­rakat, az összes termelő eszkö­zöket ’’köztulajdonba veszik, a termelést nem profitra, hanem szükségletre végzik”. Amikor minden dolgozó egyben “tulaj­donosa” is minden termelést végző üzemnek, amelynek a jö­vedelméből mindenki a szükség­lete szerint részesül. Ez azon­ban csak az Ipari Demokráciá­ban valósul meg. TETTEK Eisenhower elnök tetteket követelt a “béke” beszédében a Szovjet béke akaratának bizo­nyítékául, hogy a béke törekvé­se, tényleg komoly elhatározás. Kijelentette azt is, how a fél­útra hajlandó elmenni ő is. Már többször irtunk arról, hogy a két fél miként nyilatkozik meg tettekben. Most ismét Amerika legfel­sőbb törvényhozó testületé, a szenátus mutatta meg tettek­ben, hogy mennyire hive a világ­béke biztosításának. A szená­tus egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely szerint megvonja az anyagi támogatást a UN-től, ha az bármikor is a tagjai sorába felveszi a Kínai Népköztársaságot. Minden békés megállapodás­nak az alapja, hogy a világ leg­nagyobb nemzetét, a közel 500 milliós Kínai Népköztársaságot, a koreai fegyverszünet megkö­tése után befogadják a Nemze­tek Szövetségébe. Ez nem csak a Szovjet kívánsága, de ezen az állásponton vannak Angliával az élen, a világ legnagyobb hatal­mai is éppen úgy, mint az ázsiai és arab országok is. A szenátus határozata a világ többségének az akaratával szembehelyezked­ve, kimondta, ho°",r “soha”. Ez a határozat nagy megüt­közést és megdöbbenést fog ki­váltani a világ népei között és élesen rávilágít arra, hogy a szenátus nem csak az ellensé­geskedésnek, de Amerika szö­vetségeseinek is diktálni akar. Ennek a nagyzási őrületnek köszönhető a koreai háború el­húzódása, mert Amerika nem engedte meg, hogy a north-ko­­reai kormány megjelenhessen a Nemzetek Szövetsége előtt, hogy beigazolhassa, hogy nem ő a támadó, hanem a megtáma­dott. Nélküle és róla határoztak, belekényszeritették abba, hogy végsőkig kitartó harcot folytas­son. Most ugyan ezt akarják el­követni Kínával szemben is, nem gondolva arra, hogy ez mindenhez vezethet, csak béké­hez nem, illetve erre gondolnak és ilyen határozatokkal akarják meggátolni a békés megegye­zést. Tovább lehet folytatni a nagytőkének a nagy profitot je­lentő fegyverkezést, de elérhe­tik Taft szenátor álláspontjá­nak a megvalósulását is, hogy Amerika mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva, egye­dül vigye a harcát a “kommu­nizmus” ellen, mert erre az út­ra, amelyre a szenátus határo­zata mutat, egyetlen szövetsé­gese sem fogja követni Ameri­kát. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK junius 14-én, vasárnap KI­RÁNDULÁST tartanak a Mantua, O.-ban, a jól ismert Gall farmon, Stafford Rd. Ebédre gulyás a hozzáva­lókkal várja a vendégeket. Egész nap szalonnasütés. Belépő díj nincs. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buc­keye Rd. és 112 Streetnél. Útirány: A 422-es utón az Auburn Cornerig, ott balra a 44és útra a Stafford Rd.-ig, azon jobbra figyelje a Bér­munkás jelzést. Minden szónál szebben beszél a tett, és ez a határozat már nem szó, nem üres fecsegés, ha­nem tett, egy nagy tett, amely ugyan nem annyira Kínát és a testvérországait, mint inkább Amerika szövetségeseit ijeszti meg. A SIRALOMHÄZBAN Két éve, hogy a Rosenberg házaspár a Sing-Sing börtön siralomházába van bezárva. Két év óta, hogy a fejük felett lebeg az a lehetőség, hogy egy napon kivégzik őket. Nem kell nagy képzelő erő ahoz, hogy megérthessük azt, hogy milyen borzalmas lelkiálla­potban van ez a házaspár és a két kis gyermeke, akik már megértik, hogy milyen borzal­mas vég veszélyezteti a szülei­ket, akiket legjobban szeretnek a világon. Szivrepesztőek azok a leve­lek, amelyeket a halálra Ítélt anya ir a gyermekeinek, vigasz­talva őket és igyekszik megér­tetni a kis lelkekkel, hogy telje­sen ártatlanok, hogy megment­hetnék az életüket, ha becste­lenné válnának, ha nem csak vállalnák a hazug vádakat, de más ártatlan embereket is ha­mis vádakkal bemártanának. De ők, Mr. Rosenberg és felesége, elvannak határozva, hogy in­kább meghalnak, de erre az al­jasságra soha sem lesznek kap­hatók. A Supreme Court ismét eluta­sította azt a kérelmét a védőügy­védnek, hogy vizsgálja felül a házaspár ellen hozott Ítéletet, a halálos ítéletet hozo Kaufman biró junius 18-ára tűzte ki a ki­végzést, amit a lapok azzal kom­mentálnak, hogy az elnök haj­landó volna arra, hogy kegye­lemből életfogytiglani fegyház­­ra változtassa át az Ítéletet, “ha 'a házaspár hajlandó lenne meg­nevezni a bűntársaikat”. A Ro­senberg házaspár, amikor már csak két hét van a kivégzésük­höz, felháborodva utasította vissza az ajánlatot, hogy el nem követett bűnüknek a bűntársait nevezzék meg. Nem tudom, hogy ez a nagy­szerű, hős házaspár képes lesz-e a halál közvetlen pillanatában is erre a mártiromságra. Nem-e roppannak össze, nem-e kereke­dik bennük felül az élniakarás, a gyermekeikhez való ragaszko­dás és nem-e lesznek hajlandók úgy vallani, ahogy azt a pert ki­agyaló összeesküvő társaság kívánja. Ha a rettenetes lelki kínok kai, tudtára adták a Taft-Hartley törvények ellenzőinek, hogy a MÓDOSÍTÁS alatt ők csak a szigorítást értik. A munkásellenes törvényt támadó Durkin munkaügyi mi­niszterből igy lett annak védelmezője. I

Next

/
Thumbnails
Contents