Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-06-13 / 1785. szám
1953. junius 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A MUNKÁS “SAJÁT” GYÁRA A tőkés lapok nagyon gyakran emlegetik azt, hogy Amerikába a munkások nagy része “társ”-tulajdonosa annak a gyárnak, amelyben dolgozik. Mert a gyár elad részvényeket a munkásoknak, hogy igy érdekelve levven a gyár termelésébe, vagy pedig a szabad piacon vesz részvényeket és igy “tőkésé” válik, aki a befektetett pénze után, munka nélkül, élvez profitot. Számtalanszor rámutattunk arra, hogy ez az egyik legnagyobb csalás, amit a tőkések kitaláltak, mert ahol a gyár a munkásnak elad részvényt, ott a fő cél a munkás lekötése, a produkció emelése “hisz saját magának dolgozik”, a szervezettől való távoltartása, a bérek alacsonyan való tartása. Persze a munkás, aki bedől ennek a humbugnak és “társtulajdonosa” lesz a gyárnak, nem veszi figyelembe, hogy amig neki egykét részvénye van és azért kapja meg a ráeső profitot, addig a nagy részvényesek kiknek ezer, tízezer és százezer részvénye van, tényleges munka nélkül ezer, tízezer és százezerszer annyi pirofitot kap, mint a dolgozó “társa”, aki sokkat többet vészit az alacsony munkabérrel, mint amennyi profitot kap. Itt tényleg fen áll az a mondás, hogy amit nyer a vámon, azt elveszíti a réven. Természetes .az, hogy a dolgozó a pár részvényeivel, semmiféle befolyást nem nyer a “saját gyára” irányításában, amelyet a nagy részvényesek irányítanak korlátlanul, anélkül, hogy a munkás részvényeseknek ebbe beleszólása lenne. Az aztán természetes, hogy munkacsökkenés esetén, a “tulajdonos” éppen u^v az utcára kerül, mint az, aki nem részvényese az üzemnek. Hogy mennyire csaláson alapszik ez az egész “társtulajdonosság” azt kitünően igazolja egy clevelandi középnagyságú gyár, amelynek 1600 dolgozója a részvények 49 százalékát birtokolja, mig a “fehérgallérosok” a részvények 51 százalékát, tehát az üzem kontrolálását biztosította magának. A Cleveland Pneumatic Tool Company-nak a “munkások által való megvételét” nagy hangon dobolták be a kapitalista kézen levő lapok. Ez a gyár egy szervezetlen, illetve company unionnal rendelkező gyár volt, amely természetesen állandóan alacsonyabb béreket fizetett, mint a hasonló clevelandi gyárak, de adott “haszonrészesedést” már úgy, hogy azt a dolgozó nem kapta meg készpénzben, hanem abból létesítettek egy alapot, amely majd annak idején “nyugdijat” biztosit a dolgozóknak. A módszer, a feltételek nagyon zavarosak voltak, talán egyetlen dolgozó sem tudta, hogy mikor, mennyi nyugdíj fog neki járni az igy összejött három milliós alapból, amelyből arra a bizonytalan valamire csak addig volt jogos, amig a gyárban dolgozott, ha elhagyta a munkahelyét, vagy elküldték, bármily hosszú ideig dolgozott is ott, minden igényét elvesztette a haszonrészesedésre. Ez az összeg szúrt szemet á gyár vezetőinek és tették meg az ajánlatot a munkásoknak, hogy az eladó gvárat, amelynek az épületeit csak bérelik, amelynek a gépeinek a nagy többsége állam tulajdon, vegyék meg a fenti százalék arányában, a gyár havifizetéses alkalmazottaival együtt és a fenmaradó öszszeget majd a haszonból törlesztik le. Ebbe a nagyon gyanús és zavaros üzletbe, bele terrorizálták a munkásokat, csak pár hónap kellett viszont ahoz, hogv ezek az átlagnál is öntudatlanabb dolgozók rájöjjenek, hogy “saját” gyárukba még jobban kizsákmányolják, mint mikor a “Company”-nek dolgoztak, nagyobb lett a speed-up és korlátlanabb lett a bószok uralma. Amig a másik gyárakban, ahol nagvobbak a fizetések, már két ízben voltak általános béremelések a “gyártulajdonosok” jövedelme nem emelkedett, amely azután kiváltotta az elégedetlenséget annál is inkább, mert csak a dolgozók fizetése maradt a régi, de az igazgatók, mérnökök, munkavezetők, stb. fizetése annál is inkább emelkedett. Egymás után léptették elő őket, ami természetesen fizetés emeléssel járt. A company union vezetői is, kik egyben a gyár igazgatóságába is képviselve vannak, szintén részesültek az igazgatói fizetés emelésbe. A munkások zúgolódni kezdtek, követelték a fizetés javítást és kimutatást a fehérgallérosok fizetés emeléséről, az utóbbit kereken megtagadták. Ezt mint “üzleti titkot” nem kötik a “tulajdonosok” orrára, a fizetés javítást, meg óránként 5 centel intézték el. A munkások sztrájkot szavaztak meg, de pár nap után a jámborabbak újra bedőltek a tulajdonosok érvének és lefújták a sztrájkot, elfogadták az 5 centes javítást, belenyugodtak abba, hogy az “üzleti titkokat”, beleértve a vezetők fizetéseit is, nem lehet nyilvánosságra hozni. Ez a "Trár példaképe annak, hogy milyen hazugság az, hogy a munkás tulajdonosa lehet, részvények vásárlásával a gyárnak, csak jobban kizsámányolt alannyá válik, kinek kezét-lábát kötik meg a rész vény ességgel. A munkás csak egy esetben lehet “tártulajdonos”, ha a gyárakat, az összes termelő eszközöket ’’köztulajdonba veszik, a termelést nem profitra, hanem szükségletre végzik”. Amikor minden dolgozó egyben “tulajdonosa” is minden termelést végző üzemnek, amelynek a jövedelméből mindenki a szükséglete szerint részesül. Ez azonban csak az Ipari Demokráciában valósul meg. TETTEK Eisenhower elnök tetteket követelt a “béke” beszédében a Szovjet béke akaratának bizonyítékául, hogy a béke törekvése, tényleg komoly elhatározás. Kijelentette azt is, how a félútra hajlandó elmenni ő is. Már többször irtunk arról, hogy a két fél miként nyilatkozik meg tettekben. Most ismét Amerika legfelsőbb törvényhozó testületé, a szenátus mutatta meg tettekben, hogy mennyire hive a világbéke biztosításának. A szenátus egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely szerint megvonja az anyagi támogatást a UN-től, ha az bármikor is a tagjai sorába felveszi a Kínai Népköztársaságot. Minden békés megállapodásnak az alapja, hogy a világ legnagyobb nemzetét, a közel 500 milliós Kínai Népköztársaságot, a koreai fegyverszünet megkötése után befogadják a Nemzetek Szövetségébe. Ez nem csak a Szovjet kívánsága, de ezen az állásponton vannak Angliával az élen, a világ legnagyobb hatalmai is éppen úgy, mint az ázsiai és arab országok is. A szenátus határozata a világ többségének az akaratával szembehelyezkedve, kimondta, ho°",r “soha”. Ez a határozat nagy megütközést és megdöbbenést fog kiváltani a világ népei között és élesen rávilágít arra, hogy a szenátus nem csak az ellenségeskedésnek, de Amerika szövetségeseinek is diktálni akar. Ennek a nagyzási őrületnek köszönhető a koreai háború elhúzódása, mert Amerika nem engedte meg, hogy a north-koreai kormány megjelenhessen a Nemzetek Szövetsége előtt, hogy beigazolhassa, hogy nem ő a támadó, hanem a megtámadott. Nélküle és róla határoztak, belekényszeritették abba, hogy végsőkig kitartó harcot folytasson. Most ugyan ezt akarják elkövetni Kínával szemben is, nem gondolva arra, hogy ez mindenhez vezethet, csak békéhez nem, illetve erre gondolnak és ilyen határozatokkal akarják meggátolni a békés megegyezést. Tovább lehet folytatni a nagytőkének a nagy profitot jelentő fegyverkezést, de elérhetik Taft szenátor álláspontjának a megvalósulását is, hogy Amerika mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva, egyedül vigye a harcát a “kommunizmus” ellen, mert erre az útra, amelyre a szenátus határozata mutat, egyetlen szövetségese sem fogja követni Amerikát. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK junius 14-én, vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a Mantua, O.-ban, a jól ismert Gall farmon, Stafford Rd. Ebédre gulyás a hozzávalókkal várja a vendégeket. Egész nap szalonnasütés. Belépő díj nincs. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112 Streetnél. Útirány: A 422-es utón az Auburn Cornerig, ott balra a 44és útra a Stafford Rd.-ig, azon jobbra figyelje a Bérmunkás jelzést. Minden szónál szebben beszél a tett, és ez a határozat már nem szó, nem üres fecsegés, hanem tett, egy nagy tett, amely ugyan nem annyira Kínát és a testvérországait, mint inkább Amerika szövetségeseit ijeszti meg. A SIRALOMHÄZBAN Két éve, hogy a Rosenberg házaspár a Sing-Sing börtön siralomházába van bezárva. Két év óta, hogy a fejük felett lebeg az a lehetőség, hogy egy napon kivégzik őket. Nem kell nagy képzelő erő ahoz, hogy megérthessük azt, hogy milyen borzalmas lelkiállapotban van ez a házaspár és a két kis gyermeke, akik már megértik, hogy milyen borzalmas vég veszélyezteti a szüleiket, akiket legjobban szeretnek a világon. Szivrepesztőek azok a levelek, amelyeket a halálra Ítélt anya ir a gyermekeinek, vigasztalva őket és igyekszik megértetni a kis lelkekkel, hogy teljesen ártatlanok, hogy megmenthetnék az életüket, ha becstelenné válnának, ha nem csak vállalnák a hazug vádakat, de más ártatlan embereket is hamis vádakkal bemártanának. De ők, Mr. Rosenberg és felesége, elvannak határozva, hogy inkább meghalnak, de erre az aljasságra soha sem lesznek kaphatók. A Supreme Court ismét elutasította azt a kérelmét a védőügyvédnek, hogy vizsgálja felül a házaspár ellen hozott Ítéletet, a halálos ítéletet hozo Kaufman biró junius 18-ára tűzte ki a kivégzést, amit a lapok azzal kommentálnak, hogy az elnök hajlandó volna arra, hogy kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtassa át az Ítéletet, “ha 'a házaspár hajlandó lenne megnevezni a bűntársaikat”. A Rosenberg házaspár, amikor már csak két hét van a kivégzésükhöz, felháborodva utasította vissza az ajánlatot, hogy el nem követett bűnüknek a bűntársait nevezzék meg. Nem tudom, hogy ez a nagyszerű, hős házaspár képes lesz-e a halál közvetlen pillanatában is erre a mártiromságra. Nem-e roppannak össze, nem-e kerekedik bennük felül az élniakarás, a gyermekeikhez való ragaszkodás és nem-e lesznek hajlandók úgy vallani, ahogy azt a pert kiagyaló összeesküvő társaság kívánja. Ha a rettenetes lelki kínok kai, tudtára adták a Taft-Hartley törvények ellenzőinek, hogy a MÓDOSÍTÁS alatt ők csak a szigorítást értik. A munkásellenes törvényt támadó Durkin munkaügyi miniszterből igy lett annak védelmezője. I
