Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-06-13 / 1785. szám

■ 2 olda] BÉRMUNKÁS OSZTÁLYELLENTÉT n. “Kelet-Németország több mint egyharmada Németország területének és több mint negyed­része lakosságának, egy hatal­mas nyomor és pangásba esett bele, amelyet a több mint száz­ezer orosz katona megszállása idézett fel. A német-lengyel ha­tár kérdése Potsdamban fentar­­tatott amig az általános békét megkötjük, ez az ügy még ma sincsen közelebb a megoldáshoz, mint akkor volt. “Mi az Egyesült Államokkal, Franciaországgal egyetemben egy uj és megjegyzésre méltó barátságra léptünk Nyugat-Né­­metországgal. Öméltóságának kormánya a legnagyobb hűség­gel és szellemben tartj a be meg­egyezésünk minden pontját Nyu­­gat-Németországgal és annak kancellárjával Dr. Adenauerral, akit Bismarck óta Németország leghatalmasabb államférfiujá­­nak mondhatunk. “Én mindenkor nagyon cso­dálkoztam azon az állhatatossá- ( gon, bátorságon és szaktudáson,, amelyeket bámulatos ügyesség­gel használt fel minden időben és a megpróbáltatások nehéz napjaiban is. Erős az a kíván­ságunk, hogy Oroszországgal egy barátságos megegyezésre juthassunk. Mi megfogadjuk és ami nem változtat ajánlatunkon, felfogásunkon Nyugat-Német országot illetőleg, hogy mi min­denben velük eggyek vagyunk. Dr. Adenauer néhány napon be­lül meglátogat bennünket és mi biztosítani fogjuk őt, hogy Nyu­­gat-Németország semmi körül­mények között nem esik Szov­jet Oroszország áldozatává — nagyon megválogattam szavai­mat. — Nem szűnhet meg uráva lenni saját szerencséjének, mert ezt az egyezséget a North At­lantic Treaty Organizationnal egyetemben hoztuk meg. “És most ott van Franciaor­szág. Sok éven keresztül szor­galmaztam, újból és újból fel­hoztam, hogy nem lehet ottan reménykedni amig Nyugat-Ne­­metországban nincsen biztonság, szabadság, csak úgy, ha félre­tesszük az évszázados gyűlöletet a német és a francia nép között. Hét éve annak, hogy Zürichben Franciaország és Németország urait kértem arra, hogy fogja­nak kezet és jöjjenek vissza a mi európai családunkba. Azóta nagy haladást értünk el ezen a téren is. Egy része ennek az eredménynek annak tudható be, hogy Oroszország részéről ha­talmas katonai nyomást érez­nek, de a túlnyomó része abban a bizalomban rejlik, hogy az Egyesült Európa és annak ma­gasztos ügye legyőzhetetlen. “Nekünk meg van az Organi­zation for European Economic Cooperation, amely egy hatal­mas és üdvös munkát végzett azáltal, hogy összevonta egy szövetségbe az európai országo­kat. Meg van az European Pay­ment Union és ugyancsak a European Coal and Steel Com­munity, amely úgy hiszem^ hogy észrevehetően működik. És vé­gül meg van az, hogy őszintén l kívánjuk, hogy minél előbb meg- 1 legyen az European Defense Community, hosszú ideje, hogy hátráltatva van, de feltétlenül szükséges. Ezek együttvéve al­kotják a szükséges és haladó in­tézményt a North Atlantic Or- I ganizációt. “Franciaország hadiállapota | az, amely kétségbe ejti az egész világ angolul beszélő államait. Nem azért, mintha az valame­lyes befolyást gyakorolna Euró­pára, mert bármi legyen is a sorsunk, elméletben egyek va­gyunk. A. legnagyobb félelem, amelyet az felvet, Franciaország távoleső gyarmatai, amelyeket védelmezni kíván minden ellen­séggel szemben. “Amerika felszólította Fran­ciaországot, hogy Indokina ügy­ét terjessze az Egyesült Nemze­tek elé, ahol a jelenbeh kielégítő határozatot nyerhet. Amint én megfigyeltem, látom, hogy a franciák haboznak azt tenni, mert attól tartanak, hogy azok után minden indokinai kérdést az Egyesült Nemzetek gyűlése elé kell vinniök elintézés végett. “Ha Franciaország megkíván­ja védelmezni saját fenhatósá­­gát, életét a francia gyarmatok­nak az Egyesült Nemzetek szö­vetsége nélkül, úgy határozot­tan erélyesebb lépésekre kell, hogy szánja magát hadseregei­nek felépítésében. Ha ma a fran­ciáknak egy olyan hadi intézmé­nyük volna, mint amilyet Ang­lia Szocialista kormánya állított nai szolgálati kötelezettség és fel, nevezetesen a két évi kato­­megvolna a joguk arra, hogy a nemzeti hadsereget vagy a be­sorozottakat Európa határain kívül szállíthatná, akkor úgy gondolom, hogy sokkal kevesebb akadály állana fen Indokina si­keres védelmében, valamint sok­kal erősebb hadsereget szervez­ne saját otthonának védelmére és párhuzamosan állana szövet­ségeseivel. De a tények azt tár­ják elénk, hogy ők képtelenek egy ilyen határozott lépés elkö­vetésére, ennélfogva hadászati­ig ki vannak téve a legvesze­delmesebb akadályoknak. “A legnagyobb esemény azó­ta merült fel, amióta utoljára vitatkoztunk a külügyi esemé­nyekről, azóta változott a hely­zet és valamennyien reméljük, hogy az a hangulat, amely a szovjet berkekben nagyban meg­változott, legkiváltképpen a Kremlinben, amióta Sztálin meg­halt, reményt önt belénk a jö­vőt illetőleg. Mi úgy az alsó, mint a felső ház képviselői, éber figyelemmel kisérjük az esemé­nyeket. Öméltósága kormányá­nak a politikája, hogy igyekszik elhárítani minden olyan kinyi­latkoztatást, amely vissza ha­tással volna a jelen eseményeire és szívesen fogad minden olyan intézkedést, amely közelebb hoz bennünket Oroszországhoz. “Felbátorodtunk arra a barát­ságos kinyilatkoztatásokra, me­lyek a Szovjet kormány részéről felénk jött. Igaz, hogy ezideig csak olyan dolgokat hallottunk, amelyek olyan dolgokkal vádol­tak bennünket, amelyeket mi so­hasem tettünk ellenük (neve-AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YI LATHOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke nnndaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU lolynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. l)gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbetü összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer öezeté* épitlttk a régi társadalom keretein WW tés). Ennélfogva nagyon nehéz részünkről összehasonlítani az ő fájdalmaikat, cselekedeteikkel. De ha fájdalmaikat előter­jesztik Öméltósága kormánya minden bizonnyal felülvizsgálja azokat a legsürgősebben , a leg­nagyobb rokonszenvel. Ennél a tárgynál bátorkodom észrevéte­leimet nyilvánítani, amit rémé lem, hogy türelemmel és meg­fontoltsággal bírálnak el. Én úgy gondolom, hogy az nagy tévedés, hogy valaki abban a hitben ringatja magát, hogy semmit sem lehet Szovjet Orosz­országgal elintézni, amig min­dent el nem intézünk (taps). Egy, két vagy három akadály­nak az elintézése jelentékenyen megnyugtatná minden békesze­rető ország népét. Például a bé­ke megkötése Koreában, az ausztriai egyezség megkötése. Ezek nagyban megkönnyitenék az elkövetkező néhány esztendő­re a barátságos viszonyt, amely magában véve megnyitná az utat a boldogság és biztonságra az összes nemzetek között az egész földön. “Ennélfogva úgy gondolom, hogy nagy tévedés az, hogy min­dent részletekben kijelölünk és a nagy és nehéz sarkalatos kér­déseket, amelyek a kommunista és a nem kommunista részét en­nek a világnak szétválassza, egy tollvonással elintézhetjük (éljen­zés). Nem szabad előre meg nem fontoltan egyéni feladata­inkat lekicsinyelni, feldarabolni, ez több kárt okoz, mintha egyik is meg a másik is körülnéznének és olyan dolgokat végeznének, amelyek egységre vezetnek és nem az egymás elleni gyűlölet­re. “Mindenek felett örvendetes volna, ha a kívánságunk telje­sülne és a nemzetközi politikánk elintézést nyerne anélkül, hogy azt bárhonnan is önkényesen megakadályozzák. Ma egy egész­ségesnek látszó folyamat bonta­kozik ki Oroszországban (éljen­zés). Tekintettel vagyok egy né­hány kinyilatkoztatásra, szem­betűnően megváltoztatta a ke­délyhangulatot, amely sokkal messzebbre menő és nyomatéko­sabb, mint ami Oroszország ha­tárain kívül történik. Aggodal­maim vannak, hogy a North At­lantic Treaty Organizationnak nincsennek semmiféle tervei amit előterjeszthet a külügyi politikát illetőleg. Kellene, hogy legyen és ha van, terjesszék azt elő, minden halasztás nélkül és beható vizsgálat alá téve Orosz­ország újabb megmozdulását, érzelmeit. * “Mi valamennyien kívánjuk, hogy az orosz nép is elfoglalhas­sa az őt megillető helyet a világ folyamatában, biztonságában minden félelem nélkül. Nem gon­dolom, hogy nagy feladat lenne megbékíteni és biztonságba he­lyezni őket. Oroszország népé­nek szabadságát és biztonságát nem lehet és nem szabad elszi­getelni Nyugat-Európa népétől. Ellenkezőleg, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének van jo­ga és jelleme, amelyet a mega­­lakitói reméltek, akkor már meg lett volna oldva ez az ügy is. “Az 1925-ben megkötött Lo­carno egyezség jut az eszembe, az volt a legalkalmasabb fok, amelyet háború közötti időkben elértünk. Mint a Kincstár Kan­cellárja, szorosan hozzá voltam kötve. Arra az egyszerű előrelá­tásra volt lefektetve, hogy ha Németország megtámadja Fran­ciaországot, akkor mi a franci­ákkal szövetkezünk, ha a fran­ciák támadják meg a némete­ket, akkor a németekkel harco­lunk a franciák ellen. “Ma a helyzet és a tények széles körben megváltoztak, de mind emelett úgy érzem, hogy az a mesteri gondolat, amely lel­kesített bennünket Locarnonál, ugyan ezt a szerepet játszhatja Oroszország és Németország kö­zött, ma azoknak az agyában, akiknek eredeti vágyuk Európá­ban a békességet összpontosíta­ni, mely tisztán és kizáróla­gosan a békesség kulcsa legyen az, amely megnyitja az egész világ népének számára a boldog­ságot, szeretetet. Oroszország népének is joga van ahoz, hogy biztosítva érezze magát, amed­dig az emberi akarat kiterjed, hogy az a borzalmas eset, ame­lyet Hitler idézett fel, soha töb­bé nem fog megismétlődni és

Next

/
Thumbnails
Contents