Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-24 / 1765. szám
2 olda) BÉRMUNKÁS 1953. január 24. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A • A munkásosztály és a munkáltató osztály kozott s<nimu közösség nincsen. Nem lebet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés talallialó a dolgozó emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell lolyma mindaddig, inig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, bogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes naplóért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer Uezetét építjük a régi társadalom keretein beüli. Egész életünkön keresztül a kizsákmányoló osztály szócsövei tekintet nélkül, hogy a világ mely részében vannak, napnap után mindsürübben hangoztatják, hogy ők BÉKÉT akarnak. A népek ügyeinek eme intézői vagy Iskáriot Judások, vagy tudatlan gonosztevők, vagy mindkettő együttvéve. Mi is az a BÉKE, amelyet annyira hangoztatnak s milyen az a BÉKE, amelyet ők szorgalmaznak. Naponta halljuk a rá-' dión, olvassuk az újságokban, hogy újabb és újabb fegyvereket, gyilkoló eszközöket, misztikus bombákat fedeztek fel, amely napok vagy órák alatt megsemmisíthet egész városokat, egész országokat és könynyedén kiirthatja azok teljes lakosságát. Ezt nevezik a mi demokrata, republikánus vagy minden más néven nevezendő politikusaink BÉKÉNEK. Halomra rakták ezeket a fegyvereket, bombákat. A kapitalista világ kizsákmányolt bérrabszolgái éjjel-nappal gyártják azokat anélkül, hogy egy pillanatra is megállnának gondolkodni, hogy mit és miért is gyártják azokat. A szószátyár politikusok elrendelik ha tetszik, ha nem, hogy az ország serdületlen és tudatlan gyermekeit besorozzák és megtanítják a gyilkoló szerszámok használatára. Ebben az országban több mint négy millió ilyen gyereket tartanak a hadseregben kiképezve, ha kell saját anyjának vágy apjának lemészárlására és minden hónapban újabb és újabb 50.000 tacskót tanítanak ugyan arra. Ez a világ kizsákmányoló osztályának békeszeretete. De ez az ő érdekeiket szolgálja és fenn akarják tartani uralmukat nem törődve azzal, hogy millió és millió ártatlan embert, nőt és gyermeket pusztítanak el, csonkítanak meg. De ezeket a fegyvereket, bombákat munkások, kitagadott bérrabszolgák, akiknek az egyedüli szabadságuk a robotolás, gyártják. Ezen gyilkoló fegyvereknek, bombáknak használatához ők szolgálják millió számra — minden ellenvetés nélkül — saját gyermekeiket. Ők is abba a balga tudatban vannak, hogy ha gyermekeik kipusztitják az ellenséget, BÉKE lesz az emberiség számára Nem tudják, sőt nem is igyekeznek megtudni,' hogy “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet BÉKE mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll.” Nincsenek tudatában, hogy nem más országok, államok milliónyi népeit kell legyilkolni, kivégezni, hanem ezt a társadalmi rendszert, melyben minden nap nagyobb az elnyomatás, kizsákmányolás, amelyben a bizonyta-. lanság felemészti még a vasember idegeit is. Minden ország kizsákmányoló osztályának szócsövei, politikusok, papok és az érdek-intellektuellek minden fajtája BÉKÉT prédikál a munkásosztálynak. Annak az osztálynak, melynek soha nem volt BÉKÉJE és mindaddig nem is lesz, amig saját ügyének intézését saját kezébe nem veszi. De ennek az elérésére nem elegendők a mi szakszervezeteink, akiknek vezetőségei éppen olyan ádáz ellenségei a jövő, az IPARI TÁRSADALOM eljövetelének, mint a Wall Street ipari mágnásai. A világ kizsákmányolt bérrabszolgáinak, ha békét akarnak, ha békéért vágyódnak, fel kell adják, ki kell, hogy vetkőzzenek az elavult szakszervezeti és politikai szervezkedési formákból és kell, hogy kiépitsék a FORRADALMI EGY NAGY SZERVEZET kereteit, amely a legegyenesebb és a legmodernebb ut a megváltozott viszonyokhoz, hogy végetvessen egyszer és mindenkorra a magánkapitalista vagy egyes államok általi kizsákmányolásnak. Amig a munkásosztály ennek tudatára nem ébred, addig kizsákmányolás, elnyomatás lesz osztályrésze. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, BÉKE csak akkor lesz az emberiség számára, ha a munkásosztály az egész világon “mint osztály szervezkedik, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a BÉRRENDSZERT.” A kizsákmányolt munkásosztály az egész világon, kell, hogy felépítse Forradalmi Ipari Szervezeteit, amelyen keresztül kontrolálják, sakkban tarthatják bármilyen néven nevezendő kormányzatot. A világ munkásságának egyetlen ereje a karbatett keze, romba döntheti máról-holnapra ezt az elavult társadalmi rendszert. Az amerikai munkásosztály szomorú állapotoknak néz elébe. Nem mintha talán valami gyöngyélete lett volna a “szegény emberek” pártjának kormányzata alatt. Mert minden előnyöket, amelyet kapott, saját erejével, karbatett kezeivel volt kénytelen kierőszakolni az uralkodó osztály szédelgő politikusaitól, a kizsákmányoló osztálytól. Amig a kizsákmányoló osztály ki nem építette, tetőfokára nem melte a termelés és szétosztás eszközeit, addig valamivel elözékenyebb volt a bérrabszolgákkal szemben, kiváltképpen depressziók és háborúk esetében. Most aztán, amikor egy újabb háborúra, az újabb társadalmi rendszer eljövetelének megakadályozására, kivégzésére készül szándékába vette, hogy a béke szent nevében a határtalan kizsákmányolást, elnyomatást hozza vissza. Ezért cseréltette meg a demokrata kormányzati rendszert egy oly kormány rendszerrel, amelynek tagjai a reakciósokból vannak összeválogatva. Ennek a kormánynak összeállításáról, tagjairól már beszámolt a Bérmunkás és arról is beszámoltunk, hogy a munkaügyi miniszteri tárcát egy szakszervezeti vezető nyerte el. Milyen gyönyörű sakkhuzás. Hályog a szakszervezeti vezérek fejével gondolkodó bérrabszolgák szemére. A demokrata kormányzás idejében jobbára a CIO basái kilincseltek a munkaügyi és a kormány hivatalaiban, ők voltak akik Truman elnökkel^ a koreai mészárlás előtt titkos értekezletre jártak, amely értekezleteknek az eredménye lett a General Motors munkásainak 5 évre való gúzsbakötése. Sok amerikai fiú vére tapad ezeknek a munkásáruló judásoknak a leikéhez, ha van nekik lelkűk. Amint az AFL vezetősége Eisenhowerral New Yorkban tartott titkos értekezleten megállapodtak a munkaügyi miniszteri tárcát betöltő egyén személyében, azonnal hivatalosan indorszálták a reakciós republikánus kormányt, még mielőtt az hivatalosan átvette volna az ország igazgatásának gyeplőjét. A Wall Street urai és azok szószátyárkodó politikusai tudatában vannak, hogy hogyan kell a két ellentétes szakszervezeti basákat kezelni, hogyan kell őket egymás ellen ugrasztani, féltékennyé tenni. Az Atlantic Cityben megtartott CIO országos konvención szintén kimondották, hogy “a nép akarata előtt ők is meghajolnak és mindenben a kormány támogatására lesznek”. Micsoda fékerség, micsoda arcátlanság. Milyen szembeköpése az amerikai szakszervezeti munkásságnak. Csaknem egy teljes esztendőn át pumpálták a szakszervezetek tagságát, mely által milliókat hoztak össze, hogy kibuktassák a reakciós elemeket és amikor azok kerülnek a Wall Street kegyelméből a nyeregbe, hasravágódnak, hozsannát zengedeznek azoknak, akik éveken keresztül fonták a kötelet, hogy azt alkalmas pillanatban a szakszervezetek nyakára szorítsák. A közeljövőben szemtanúi leszünk annak a sakterolásnak, amelyet az amerikai szakszervezetekben a BROTHER Munkaügyi Miniszter segítségével, közbenjárásával a Wall Street uszályhordozói elfognak követni. Két ut lesz előttük, vagy leszerelni, vagy tönkretenni saját alkotásaikat. Alig egy hónap választ el bennünket, hogy a gumi ipar munkásai újabb követelésekkel állnak elő, hogy nyomorúságos helyzetükön némileg javítsanak. Március havában a szövőipari munkások készülnek a rajtuk esett sérelmeket orvosolni. Ezeket a páriákat gyalázatosán kij átszőtték úgy a CIO, mint az AFL. Amikor az ország minden részében a bérrabszolgák, hol rövidebb vagy hosszabb ideig tartó sztrájkokkal némi előnyöket és némi bérjavitást vívtak ki, hogy a rohamosan növekedő áremelésekkel némileg lépést tartsanak, akkor a szövőipar munkásai 6 centől 9 centig levágták béreiket és három- négy orsó helyett hat és kilenc orsót kell kezelniük, melynek következtében ezer és ezer szövőmunkás járta és még ma is járja a munkanélküliség kálváriáját. A szakszervezeti basák úgy igyekeztek megoldani a kérdést, hogy más iparokban helyezték el a munkanélkülivé vált szövőmunkások jó részét és ezzel ideiglenesen lecsapolták a szőmunkások haragját. De azok, akik a munkán maradtak, hogy bosszút álljanak a szakszervezetek vezetőségein a CIO-ból az AFL-be és az AFL-ből a CIO-ba mennek át, nem veszik észre, hogy csöbörből-vödorbe esnek. Ugyancsak március havában a villamossági munkások szervezeteinek úgy a CIO, mint a független szervezetnek lejár a szerződése. A független szervezetek élete meg van pecsételve, nem csak az uralkodó osztály kívánja azt kivégezni, hanem azzal egyesülve a CIO villamossági szervezetének basái is, Careyval az élen. Április havában a vágóhídi munkások szervezetének jár le a szent és Sérthetetlen szerződése. Júniusban az acélipari és a tengerhajózási munkások járulnak majd az ur szent és sérthetetlen szolgája, a Brother Munkaügyi Miniszter oltára elé, hogy néhány rongyos centtel könyörüljenek meg a nyomorúságos helyzetükön. Otóber havában a szén és vasúti munkások kerülnek sorra. Egész biztosan ellehetünk arra készülve, hogy a kizsákmányoló osztály, a kormány támogatásával, lefog verni minden ellentállást. Azt is rebesgetik és nem min-
