Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-05-30 / 1783. szám

1953. május 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal A “Vasfüggöny” szakadozik (Vi.) Hogy kik és miért állí­tották fel az úgynevezett vas­függönyt a szocialista országok körül, amely leginkább a keres­kedelem, árucsere, sőt a látoga­tások beszüntetésében nyilván nult meg, azt legtöbb gondolko­dó ember tudja, mert ez nem új­keletű, hanem az orosz forrada­lom után született, mivel a ka­tonai beavatkozás nem verhette azt le, ilyen “Sanitary Cordon” felállításával próbálták azt meg­­dönteni. Legújabban, illetve 1949 óta, amikor azt látták, hogy a szoci­alista országok nem hogy ösz­­szeomlanának, a háborús nyo­morúság, elzártság és a külső agitáció, cselszövések terhétől, hanem megerősödtek úgy, hogy már sok jó dolgot, haladást tud­tak felmutatni a látogatóknak, akkor beszüntették a látogatási engedélyeket. Még jobban meg­szorították a kereskedelmet, ami nem sikerült nekik belső lázadá­sokkal, úgy számították, hogy az életszínvonal csökkentésével, a kereskedelem, a szükséges áruk megvonásával, bírják a szocialista útra tért országokat összetörni. De már minden jel arra vall, hogy az nem sikerül. Amint az oroszok letörése sem sikerült. « AZ ELSŐ FELVONÁS Még 1923-ban kezdődött, ami­kor már az angol, amerikai, ja­pán urak belátták, hogy nem ké­pesek a lerongyolódott orosz né­pet leverni, inkább sok, saját Ha nem, hát akkor hol vannak a bizonyítékaik a Szovjet Unió részéről a béke megteremtésé­nek az érdekében? “Az egész úgy tiszta s világos és az egész világ népességétől függ a fekete áramlatnak a megakadályozása. Ha nem igyekszünk ennek a tételére, ha nem ragadjuk meg az alkalmat, akkor saját magunkat okozhat­juk és senki mást az elkövetke­ző válságos napoktól. “Ha törekvéseink balsikerrel járnak és a világ állig felfegy­verkezve marad, akkor világo­san fog állani mindenki előtt, hogy kik azok, akik elgáncsol­ják az emberiség nyugalmát, a világ békéjét. “Az Egyesült Államok eme kezdeményezései és ajánlatai tiszták és világosak. Ezen aján­lataink minden további érde­kektől mentesen azon megálla­pításainkon nyugszanak, hogy az össznépesség szive az igaz­ságos békéért áhítozik. Az orosz és a kínai népnek nem kevésbé, mint saját országunk népei. Ha hozzá alkalmazkodnak és meg­szívlelik a mi felfogásunkat, hogy az Isten azért téremtette az embert, hogy élvezze és nem azért, hogy megsemmisítse a föld áldásait és munkájának gyümölcsét. Ezért vágyakozva le kell, rázzák hátukról és szi­vükből a további fegyverkezést és az azzal járó félelmet, hogy megtalálhassák azt az arany kort, amelyben a szabadság és a béke uralkodik.” Köhler. embereik is azokkal rokonszen­veznek, igy visszavonták a ka­tonaságot és elrendelték, hogy nem szabad a vörösökkel, illetve az oroszokkal kereskedni. Akik kereskedtek, azok olyan árakat, szabályokat állítottak fel, ami nagyon hátrányos, le­alázó volt az orosz nép részére. De ezek a kereskedők tudták, hogy az oroszok nagyon rávan­nak szorulva bizonyos dolgokra, igy csak készpénzért, aranyért, vagy árucserébe is csak olyan formákban, hogy az oroszok ál­tal szállított árukat, prém, fa­terményeket, stb., nagyon ol­csón vették át, ezzel szemben az oroszoknak nagyon drágán ad­tak el mindent. Ilyen feltételek mellett, még Henry Ford is kö­tött volna szerződést az oro­szokkal és szállított volna oda uj automobilokat. Ilyen körülmények között, az orosz népnek kellett erősen dol­gozni, a hasán spórolni, hogy építeni tudjon. Ezt úgy vették a tőkés országok, hogy arra képtelenek lesznek és előbb­­utóbb összeroskadnak a nagy terhek alatt. Ez az elzártság enyhült az 1933-as évben, ami­kor Roosevelt vezetése alatt, Amerika enyhítette a zárlatot. Mindez az enyhítés a zárlat visszavonások, a kereskedelem megindítása, leginkább azért történt, mert a nyugat, illetve a tőkés országokban rémséges nagy munkanélküliség volt és arra kényszeritette a kormányo­kat, a gyárosokat, hogy keres­sék a kereskedelmet még az oroszokkal is. A nácik támadá­sai következtében ez még szö­­vetségesi viszonyra is vezetett a második világháborúban. A MÁSODIK FELVONÁS Amig a tőkések azt számítot­ták és el is hitték számításaikat, hogy bármi is fog történni, Oroszország nagyon legyengül­ve, összetörve, elpusztítva fog kikerülni a háborúból és úgy tudnak majd azzal bánni, ahogy ők akarják! Persze ez nem sike­rült, sőt ellenkezőleg, ha gazda­ságilag nem is, de a szomszédos országok dolgozó népével, hala­dottabb iparaival, nagyon gyor­san újjáépítették, nem csak Oroszországot, hanem a társor­szágokat is. Amidőn ez már nyilvánvaló lett, a hatalmukban elvakult tő­kések előtt is, akkor kezdték meg (1947-ben) az úgynevezett vasfüggöny feállitását. Először csak a kereskedelmet tiltották be a szocialista útra tért orszá­gokkal, majd később az utazá­sokat korlátozták és végül tel­jesen beszüntették. Féltek, hogy a látogatók meglátják, milyen nagyszerű építkezések, haladás van a szocialista tervgazdaság­ra tért országokban. Amint az orosz nép, valamint a népi köztársaságok, saját ma­guk erejéből — mely leginkább munkaerő volt — építették fel még nagyobbá iparaikat, orszá­gaikat. Modernizálták a föld­művelést, hogy a lakosság fele felszabadult a földhöz kötött­ségtől és iparokban helyezke­dett el a többi ipari munkás mel­lett. Már azt is belátták a tőké­sek, hogy ez a második felvonás is a szocialista tervgazdaság he­lyességét bizonyította be. Már két éve bomladozik a vasfüg­göny, nagy réseket törtek rajta leginkább Anglia, Németország, Franciaország tőkései. Most a következő hónapokban a teljes széthullása várható a nemzet­közi tőkések által feállitott “vasfüggöny”-nek. íme itt vannak a bizonyítékok: Bonn, Németországból jelentik, hogy az orosz, román kereske­delmi kiküldöttek, kicserélték a listát, hogy milyen árukat, mi­lyen árukkal való cserében fog­nak átvenni Nyugat-Németor­­szágtól. Ezen előzetes egyez­mény a genovai kereskedelmi konferencián történt meg és nagyban helyreállítja Németor­szág és a keleti államok közötti kereskedelmet, amely a második világháború előtt volt. Azt is jelenti Drew Middleton, Bonn­ból, hogy igen sok nagy gyáros és kereskedő már régen harcolt azért, hogy teljesen helyreállít­sák a volt, nekik nagyon is szük­séges kereskedelmet Oroszor­szággal és a vele szövetséges or­szágokkal. Tokióból jelentik, hogy az oro­szok még a nyugati tőkéseknél is olcsóbban adnak olajat a ja­pánoknak, bizonyos árucsere kö­vetkeztében. Valamint ott is tárgyalások folynak, hogy úgy az orosz, mint a kínai árukat kicseréljék sokkal nagyobb mér­tékben, mint bármikor a múlt­ban. Ez már azért is természe­tes folyamat, mert a japánok­nak sok olyan nyersanyag kell, ami Kínában, vagy Oroszország­ban található. Ezzel szemben kell nekik piac, a kész árukat kicserélni ilyen ' nyersanyagok­ért, melyek már a közelség mi­att is olcsóbbak mint Délázsiá­­ban, Vagy más gyarmati orszá­gokban. De ami legfontosabb, csak igy képesek pénznélkül — árucsere formájában megindíta­ni a kereskedelmet. Moszkva jelenti, május 16- án, hogy az argentínai kormány küldöttei megegyezést kötöttek az oroszokkal, nagyobb kereske­delem megindítására. Ugyanezt csinálják a franciák, angolok, olaszok, a skandináv országok, nem is számítva az ázsiai orszá­gokat, melyek már egy pár éve keresztültörték az amerikai “vasfüggönyt” és nagyban ke­reskednek minden szocialista or­szággal. A KÍNAI felvonás Már négy éve, hogy Kina kö­rül is vasfüggönyt akar vonni az amerikai bank érdekeltség. Úgy akarták Kínát is megfojta­ni, mint Oroszországot próbál­ták a kezdetleges szocialista tervgazdaságban. Meg akarták tiltani, hogy a szükséges anya­gokat, de leginkább szerszámgé­peket adjanak el Kínának. De már Kina a többi szocialista út­ra tért országokkal, de legin­kább Oroszország segítségével, könnyen megúszta ezen elszige­teltségnek az áramát. No meg nem is tudták teljesen elszige­telni még a tengerek felől sem. Burma, Indokina, Idonézia, Cey­lon, a szocialista országok mel­lett, sőt még Anglia is elég nagy LOS ANGELES FIGYELEM! Los Angeles és környéke Bérmunkás olvasók junius 14- én d.e. 9 órai kezdettel az Ely­­sian Park gyönyörű 3-as szá­mú helyiségében NYÁRI KI­RÁNDULÁST rendeznek. Er­re a kirándulásra Los Angeles és környéke osztálytudatos magyarságát szeretettel meg­hívjuk. Ételekről és italokról gondoskodva van. ÚTIRÁNY: A város felől jövők vegyék a Sunset Blvd.-t az Elysian Park Ave.-ig, azon haladva néhány perc a 3-as számú hely. Hollywood felől jövők ve­gyék a Sunset Blvd.-ot az Echo Park Ave.-ig s azt a Morton Park Ave.-ig amelyen haladva egyenesen beleszalad a 3-as számú helyiségbe. Bér­munkás jelzés várja az érke­zőket. mértékben szállított Kínának. Most már még a legelfogultabb amerikai bankárok és Írók be­ismerik, hogy Japánnak sincs más ut, mint a kínaiakkal meg­nyitni a kereskedelmet. Amint 1930-ban, úgy most is a munka­­nélkülség réme kényszeríti a tő­kés országokat, a szocialista or­szágokkal való kereskedelem fel­vételére. Ez a harc a piacért olyan mé­reteket öltött, hogy nincs olyan hatalom, mely azt megtudná ál­lítani, betiltani. Ha az amerikai bankárok nagyon erősködnek, ezen vasfüggöny fentartásával, akkor az egységfrontjuk omlik össze. Ha pedig megengedik a kereskedelmet, akkor a szocia­­ta országok rohamosan erősöd­nek meg. Kiépíthetik iparukat, felhasználhatják természeti kin­cseiket. A kínai események csak beko­ronázzák azt a végtelen nagy harcot, feláldozást, szenvedése­ket, melyeket az oroszoknak, későbben a magyar, lengyel, ro­mán, bolgár, csehszlovák népnek kellett hozni, hogy megtörhes­sék a nemzetközi bankárok blo­kádját, összehúzzák az általuk felállított “vasfüggönyt”. Min­den országban a gazdasági vi­szonyok szabják meg, nem csak a népesség jólétét, hanem a kormányok erejét, népszerűsé­gét is. A tőkések úgy számítot­tak, hogy ha ilyen korlátokkal megakadályozzák a fejlődést, kereskedelmet, akkor olyan gaz­dasági viszonyokat tudnak te­remteni a szocialista útra tért országokban, hogy a nép fellá­zad azok ellen. Most ezt már nem tudják elérni, sőt, azt kell belátniok, hogy még ilyen meg­szorítások dacára is, a szocialis­ta tervgazdaság győzedelmeske­dett mindenfelé. Ezzel szemben a tőkés gazdálkodás omlik össze, ha még tovább akadályozzák a világkereskedelmet. A világnak több mint egy­­harmada már szocialista terv­­gazdaság szerint termel. Még olyan országok is, melyek nem tértek teljesen a szocialista terv­­gazdaság útjára, közelednek ahoz. Nem azért, mert szeretnék azt, hanem a fejlődés mely a korlátok eltávolítása után még sokkal jobban meggyorsul, arra kényszeríti őket.

Next

/
Thumbnails
Contents