Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-12 / 1737. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. julius 12. OSZTALYELLENTÉT Az elmúlt tiz esztendő szinte hihetetlen változásokat hozott társadalmi életünkben, az egész világon. Tiz esztendővel ezelőtt Amerika és szövetségeseinek Japán, Olasz és Németország voltak az ellenségei. Tiz eszten­dővel ezelőtt megkezdődött az embermészárlás, a vagyonrom- bolás a nyugati államo kizsák­mányoló osztályának érdekében. Tiz esztendővel ezelőtt Orosz­ország, Kina, Amerika szövetsé­gesei voltak a fenti államok le­verésében, iparaik tönkretételé­ben. Tiz esztendővel ezelőtt Amerika és nyugati szövetsége­sei eget-földet Ígértek Csehszlo­vákia, Románia, Bulgária, Len­gyelország, Ausztria, Jugoszlá­via népének. ígérték, hogy fel­szabadítják őket a náci elnyo­matás alól. Betartotta Amerika és nyugati szövetségesei eme Ígéretüket? Nézzük csak meg. Ma a nyugati államok kizsákmá­nyoló osztályai a volt szövetsé­gesekből ellenséget csináltak s az ellenségből szövetségeseket. Ma, Amerika Oroszország megkerülésével, sőt ellenére, egyik legnagyobb ellenségét, — amelynek leverésére több mint egy évtizeden át készülő­dött — szövetségesévé tette. Amint az amerikai hadsereg elfoglalta Japánt, az első lépé­sük az volt, hogy újjászervezték a japán hadsereget. Tartalékos rendőr seregeket szerveztek, amely az amerikai megszálló csapatokkal egyetemben nyo­mott el minden megmozdulást, MacArthur Amerika keleti álla­mainak főmészáros mestere 75 ezernyi rendőr hadsereget szer­vezett, akik Japán területén őr­ködtek a “nép biztonsága” fe­lett. Néhány hónappal ezelőtt Amerika szövetségesének Orosz­országnak a megkerülésével “szabaddá” tette Japán népét. “Függetlenséget” adtak Japán­nak. Ezzel egy időben megindul a nemzeti hadsereg megszerve­zése, amely egy fél millió Ja­pánt kíván fegyverbe állítani. Az Egyesült Államok adófizető polgárai zsebéből fedeznek min­den felszerelést. Japán kizáró­lagosan csak az ágyutölteléket és annak mundérját szolgáltat­ja- „ , , A függetlenségi szerződésben, amelyet 45 állam — akik Ame­rika gyámsága alatt állanak — írták alá, belefoglalták és nyo­matékosan hangsúlyozzák/ hogy az amerikai hadseregek mindad­dig megszállva tartják Japánt, amig az ki nem építi Hadseregét és önnállóan képes Japán érde­keit megvédeni, de ezt nem Japán, hanem Amerika fogja megállapítani és csak azután vonja vissza a megszálló serege­ket, tekintet nélkül arra, hogy az öt, tiz vagy még annál is több éveket vesz igénybe. Amerika nem csak Japánt tartja tetszése szerint megszállva, hanem Japán összes előbbeni tartományait, beleértve Koreát is. Amerika a japánok elleni há­borúban, több mint 300,000 em­bert veszített, halottak és sebe­sültekben. Koreában ma már a százhuszonötödik ezer veszteség felé közeledünk és ez a szám csak az amerikai és a tényleges ütközetben elesettek számát tár­ja fel. Amerika Japánnak adott füg­getlenségi nyilatkozatában bele­foglalta, nem csak azt, hogy kénye-kedve szerint tartja Japánt továbbra is karmai kö­zött és mint egy “angyal” őrkö­dik Japán és saját kizsákmá­nyoló osztályának érdekei fe­lett, hanem kikötötte, hogy Oki­nawa, Kwajalein, Guam, For­mosa, Bonin, Rykyu, Marcus, Marian, Carolina és a Fülöp szi­geteken továbbra fejleszti had­seregeit, tetszése szerint építi ki repülőtereit. Japán állandó had­seregét néhány éven belül 20 divízióra kívánják emelni, mely­nek teljes felszerelését, a kato­nák ruházatán kívül, Samu bácsi fizeti. Békét kötöttek Japánnal, füg­getlenséget adtak neki, amely függetlenségben nem csak a japán nép nyakán ül az ameri­kai hadsereg, hanem a függet­lenségi nyilatkozatban belefog­lalták, hogy sem Oroszország­gal, sem Kínával gazdasági ösz- szeköttetést nem tarthat fen. Japánnak lehetetlen Kina ter­mészeti kincseinek mellőzésével léteznie. Japánnak nincsen érce, vasa, szene és teljesen Kina ter­mékeire voltak utalva, amelye­ket jutányos árakban vásárol­tak és dolgoztak fel. Ma a kínai szén, érc és egyébb természeti kincsekért öt dollár helyett 30 és 35 dollárokat fizetnek ton­nánként az amerikai kizsákmá­nyoló osztálynak. Eme magas árak mellett Japán képtelen lesz a világpiacot elárasztani a há­ború előtti olcsó áruval s igy az amerikai tőkének nem válhat versenytársává. A japán nép, a kizsákmányo­ló osztályán kívül nap-nap után erélyesebben lép fel és követeli az amerikai hadsereg Japánból való kivonulását. Nem csak az­ért, mert amig ezen hadsereg ott van, addig a japán nép függet­lensége nevetséges, hanem azért is, mert az amerikai hadsereg teljesen lezülleszti a japán nép bizalmát. A megszálló hadsereg MacArthur, Ridgeway, Clark tá­bornokok, minden egyes közle­gény,' valamint a hadsereg pol­gári alkalmazottai fejedelmi mó­don élnek. Japánban az amerikai megszálló csapatok bevonulásuk óta a japán városok legszebb házaiban, külvárosi kastélyok­ban és a fényűzés minden nemé­vel ellátott lakásokban laknak. A hadsereg polgári alkalmazot­tainak fizetése, titkár, gépiró, vagy egyéb alkalmazásokba»* évi 3.500 dollár, ez mellett lakás és egyéb külön kiadások fejében 900 dollárt kapnak. Magasrangu hivatalnokok, tisztek, akiknek évi 10.000 dolláros fizetéseik vannak évi külön 3.000 dollárt vesznek fel lakás és egyéb kia­dásokra. Nagy elkeseredést vált ki a japán népből, hogy nem csak a hadsereg és polgári alkalmazot­tak, hanem a legmagasabb ran­gú tisztek is feketéznek. Az ame­rikai cigarettát 10 centért kap­ják csomagonként és azt tizsze­AZ INDUSTRIAL, WORKERS >F THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. rés árért adják el. A legfino­mabb amerikai pálinkát" ötödü- vegekben egy dollár 65 centért kapják és amit nem isznak meg azt busás áron adják el a fekete piacon. Élelem, ruházat potom áron szerezhető be az amerikai kormány által felállított üzletek­ben, kantinokban. A GI csak az apróbb dolgokhoz juthat hozzá és azokkal feketéznek. A nagy kutyák potom áron kapnak automoboliokat, hűtőszekrénye­ket, mosógépeket, rádiókat és minden más dolgot, vámmente­sen szállítja nekik a kormány és rövid használat után jó áron túladnak azokon. De még ezen kivül más is bosszantja a japán népet. Nem csak a polgári alkalmazottak, diplomaták, hanem a hadsereg őrmestereitől felfelé mindenki­nek cselédei, mosónői, gyermeke­iknek ápolónői, szakácsnéjai, kertészei vannak, akiknek fize­tését még ma is a japán kor­mány fedezi. Japánban 19 ezer, Németországban 25 ezer a had­sereg által alkalmazott cselédek száma. Az amerikai megszálló csapatok Japánban és minden­hol a világon, fejedelmi mód’’a élnek és a koreai harcteret kivé­ve, hallani sem akarnak arról, hogyv isszajöjjenek az Egyesült Államokba. A japán nép elkeseredése leír­hatatlan a megszálló csapatok­kal szemben. Az elmúlt május elsei tüntetésben milliók és md- liók vettek részt, követelve az amerikai hadsereg kivonulását, visszahívását. De az amerikai uralkodó osztály vak dühében megszállva tartja hét esztendő­vel a háború befejezése után is. Nem azért, mert attól fél, hogy Japán újra megtámadja Ameri­kát, hanem, hogy a japán nép lerázza magáról a kizsákmányo­ló osztállyal egyetemben az ame­rikaiakat is. A mai japán had­sereg nem megbízható arra, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekeit megvédelmezze és en­nélfogva az amerikai hadsereg­nek kell azt beláthatatlan idők.g védelmezni és mert kiváltságos, fejedelmi jogokat élveznek, vé­delmezni is fogják azt, amig a japán nép osztálytudatra nem ébred. Olaszország az elmúlt világ­mészárlásban a szocialista Mus­soliniból fasisztává vedlett had­seregei, Amerika és szövetsége­sei ellen fogott fegyvert. A szö­vetséges hadseregek áldoza­tok árán nem csak Délolaszor- szágot rombolták szét, hanem megfosztották minden addigi tartományaitól, afrikai gyarma­taitól. A szocialista Mussolini, az első világháborúnak tapasz­talatai alapján, amely háború után az orosz és magyar bolshe­vik forradalmakkal egyetemben, az olasz munkásság is társadal­mi változást kívánt létrehozni és egymás után foglalták le az iparokat. Mussolini, a szocialis­ta renegát, az uralkodó osztály- lyal párosulva, Rómába való be­vonulásával megteremtette az olasz fasiszták uralmát. Musso­lini a munkásosztály felszaba­dulásának, a kommunista párt fejlődésének állta útját. Két év­tizedes uralkodása után az an­gol, francia és az amerikai tőke útjába került és hadat üzentek ellene, eg^ időben Hitler náciz­musa ellen is. Azok a borzalmas rombolások, mészárlások, me­lyeket a szövetséges hadseregek véghezvittek az olasz városok­ban, mély nyomokat hagytak az olasz nép emlékezetében, de nem csak ezt hagyták, hanem a borzalmas nyomort, szenvedést, amelyből dacára annak, hogy Amerika billió és billió dolláro­kat juttat Olaszország megmen­tésére, a kizsákmányoló osztály javára, a jelek azt mutatják, hogy Amerika által az olasz nép nyakára ültetett De Gaspari kormány, éppen olyan, sőt még nagyobb harcokat viv az olasz kommunista párt haladása ellen, mint annak idején Mussolini ví­vott. Amig Mussolininek sikeres volt a kommunizmus, illetve a kommunista párt haladásának megállítása, addig De Gasperi élet-halál tusáját vívja. Két tűz közé szorult. Nem csak az olasz kommunista párt veszélyezteti létezését, hanem az újonnan fel­színre vetődött fasiázta mozga­lom is. A két mozgalom hoz-

Next

/
Thumbnails
Contents