Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-20 / 1747. szám

MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMUS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio nnder the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1952 SEPT. 20 NO. 1747 SZÁM , Bestiái is Ítélet A KITÜNTETÉSRE VÁGYÓ OSZTÁLYBIRÓ BESTIÁLIS KE­GYETLENSÉGGEL ÍTÉLI EL A BESÚGÓ SZEREPÉRE NEM HAJLANDÓ VÁDLOTTAT. — PÉLDÁTLAN ESET MÉG AMERIKÁBAN IS. LOS ANGELES — Miután a fellebviteli bíróság rendeletére egyenként 20,000 dollár bail ellenében szabadlábra helyezték a kommunista párt azon 14 tisztviselőjét, akiket a William C. Mat­ties szövetségi biró elnöklete alatt tartott tárgyalásoknál az es­küdtek bűnösnek találtak abban, szakosan” akarják megdönteni, az ügyben a következő intézke­dést majd a felsőbb bíróság hoz­za, amely elé a védők megfelleb­bezték az ítéletet. Azonban a végletekig elfogult Mathes biró a vádlottak egyikét, Mrs. Oleta O’Connort Yatest újból börtön­be vetette azért, mert az nem volt hajlandó a besúgó szerepét vállalni és nem felelt azon kér­désekre, hogy egyes egyének tagjai voltak-e a kommunista pártnak, vagy sem. A gyűlölettől izzó, vagy talán csak az uraitól jutalmat váró bű ró előbb egy évi börtönre ítélte Mrs. Yatest “bíróság elleni tisz­teletlenség” vádja alapján, vagyis azért, mert amikor azt kérdezték tőle, hogy Harry Glickson tagja volt-e a kommu­nista pártnak, Mrs. Yates ezt válaszolta: “Magamról mindent megmondok, de a “stool-pigeon” (besúgó) szerepét vállalni soha sem fogom”. hogy az ország kormányát “erő­mindenki úgy vélte, hogy ebben «3--------!--------------------------------­Miután a felsőbb bíróság még­is szabadlábra helyezte Mrs. Yatest, Mathes biró megint ma­ga elé hozatta s most újból 3 évi börtönt szabott ki rá’ és bör­tönbe rendelte bail kiszabása nél­kül. Ugyanakkor kijelentette, hogy ha Mrs. Yates hajlandó válaszolni a kérdésekre, vagyis hajlandó a besúgó szerepére, akkor elegengedi ezt a bünte­tést. A védőügyvédek természete­sen ezt az ítéletet is megfelle- bezik. Egyébiránt a védőügyvé­dek vezetője, Ben Margolis ezt mondotta: “Ez a legkegyetle­nebb és legbrutálisabb ítélet, amit ilyen ügyekben még vala­ha is hoztak amerikai törvény­széken.” Mrs. Yates pedig ezt mondotta: “Úgy érzem, hogy ebben az Ítéletben valamilyen politikai football játék áldozatá­vá tettek.” Félnek Amerikától AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AKADÁLYOZZA A GYARMATI NÉPEK FELSZABADULÁSÁT. — TUNISIA ESETE PÉLDÁT MUTAT A SZABADSÁGÉRT KÜZDŐ GYARMATI NÉPEKNEK NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek titkársága nyilvános­ságra hozta, hogy az október 14-én összeülő U.N. General As­sembly (Nagy-gyülés) kénytelen lesz újból foglalkozni a Tunisia kérdéssel, amely egyszer már igen kellemetlen probléma volt az amerikai politikusok részére. Tunisia ugyanis szabadulni alól, teljes önállóságot követel. Franciaország azonban nem haj­landó ezt megadni, miután Tuni­sia a legközelebb eső fontos gyarmata s csak bizonyos mé­retű atonomiát hajlandó adni a nagy terület arab lakosságának. A tunisiai nacionalisták a múlt évben az Egyesült Nemzetek 11 tagból álló Biztonsági Tanácsa elé vitték ügyüket. Franciaor­szág természetesen ellenezte azt, hogy ez a bizottság foglalkoz­zon ezzel a kérdéssel, miután a tunisiai ügyet Franciaország belügyének mondotta. Az Egye­sült Államok meg akarja tarta­ni Franciaországot, illetőleg an­nak kormányát az Atlanti Szö­vetségben s azért elfogadta a akar teljesen francia gyámság 3>---------------------------------------­franciák érvelését, az amerikai delegátusok tehát nem szavaz­tak Tunisia kérelme mellett s miután több delegátus követte az amerikai példát, a kérelmet elutasították. Valójában ez azt mutatja ki, hogy amikor a gyarmati népek szabadságot követelnek, az Egyesült Államok régi politikai elvét megváltoztatva most már nem a gyarmati népek mellett, hanem a gyarmatosító kormá­nyokkal tart. Ez megijesztette a még mindig gyarmati, vagy fél­gyarmati életet élő arab népe­ket, akik most szövetkeztek ar­ra, hogy Tunisia problémáját most már az Egyesült Nemzetek Washington — A Department of Commerce jelenti, hogy az Egyesült Államok megegyezett Kanadával és 10 nyugat-európai országgal abban, hogy 863 áru­cikket kontrol alá vesznek úgy, hogy abból nem szállítanak a “vasfüggöny” mögötti országok­nak. Ez az egyezség valójában részleges gazdasági blokád a kollektiv termelő országok ellen, amit azonban a kereskedelmi mi­nisztérium nem akar beismerni. Jeruzsálem —. Izrael kormá­nya hajlandónak mutatkozik el­fogadni a hágai bíróság azon ajánlatát, hogy Nyugat-Német- ország a következő 12 éven át fizessen 715 millió dollár kárté­rítést a nácik által elpusztított zsidó vagyonért s emberéletért. — A zsidóság egy része ellenzi a “vérdij” elfogadását. Hanoi, Indo-Kina — A fran­cia légierő egyik osztaga B-26 bombázókkal megtámadta Nhat- le falut, amelyben állítólag a függetlenségért harcoló Vit- min 300 katonája szállt meg és napalm bombákkal “teljesen letörülték a falut a föld színé­ről”. — A Lidice városok száma egyre szaporodik. Washington — A képviselő­ház azon bizottsága, amely a Justice Department ügyeit vizs­gálja, állítólag rájött arra, hogy Tom C. Clark, aki jelenleg sup­reme courti biró, igazságügy­miniszter korában, amikor hiva­talnokait a vörösök üldözésével foglalta le, saját maga segített abban, hogy egy detroiti céget, amelyet csalásért fogtak pörbe, kimentsen. A vörösfaló Tom Clark a detroiti Norman E. Mil­lert segítette ki a csávából. Washington — President Tru­man egy virginiai ügyvédet, Henry H. Fowlert nevezte ki Defense Mobilization direktor­nak. Ez az állás, amelyet erede­tileg Charles E. Wilson, a Gene­ral Electric Co. elnöke töltött be, aki az acélsztrájk idején le­mondott a tisztségéről, mert Truman nem követte a tanácsát. Általános Tanácsa elé viszik. Eddigi jelentés szerint Tunisia mellé álltak ezen országok: Egyiptom, Irán, Iraq, Syria Le­banon, Saudi-Arábia, Yemen, Afghanistan, India, Pakistan, Indonesia és a Fülöp szigetek. Amikor Wilsont kinevezték erre az állásra, azt hirdették, hogy ezt a tisztséget csak egy olyan igazi ipar-szakértő, mint ő, tud­ja betölteni. íme kisült, hogy akármelyik ügyvéd-politikus is éppen olyan megfelelő. Margatta, Anglia — A Trade Union Congress egyhangú sza­vazattal elfogadta azt a javas­latot, hogy az angol kormány igyekezzen kibővíteni a Szovjet Unionnal folyamatos kereskedel­met. — Ez a javaslat az Ameri­ka által hirdetett részleges gaz­dasági blokád elv ellen irányul. San Francisco — Az állami Supreme Court döntése szerint California államban az őszi vá­lasztásoknál a Socialist Party nem kerül a szavazó lapra, mert a párt már annyira leesett, hogy nem kapta meg a szükséges egy- tized százalék szavazatot. Washington — Dr. H. C. Leh­man. Ohio University profesz- szorának statisztikai adatai sze­rint a mai viszonyok között, ha minden jól sikerül is, az átlagos ember már eléri a 89-ik életévet, amikor milliomossá lehet. — Hát érdemes törekedni arra a millió­ra? Accra, Afrika — Francia ha­tóságok börtönbe vetettek két újságírót Togolandban, mert ál­lítólag “hamis híreket terjesz­tettek”. — Ha ugyanígy tenné­nek az Egyesült Államokban is, akkor hamarosan megtelnének az összes börtönök és nem je­lennének meg az újságok. Washington — A National Labor Relation Board azzal vá­dolja az Atlanta (Ga.) National Paper Companyt, hogy a negro munkások dolgoztatásánál fel­fegyverzett őröket alkalmaz, akik a “chain-gang” rendszert vezették be. — Ez valóban igazi rabszolga munka. New York —. Az orosz dele­gáció ragaszkodik azon ajánla­tához, hogy a jelenleg 60 nem­zetből álló United Nations szer­vezetbe csak együttesen vegyék fel az ajánlott 14 országot. Ame­rikai ellenzi a népi köztársasá­gok felvételét, a Szovjet Union pedig ezek nélkül a vétó jogával akadályozza meg az Egyesült Államok által jelölt országok felvételét. A rTHnfít I I ^ r | amiket erdemet, I I I— I III í\ L I tudomásul venni

Next

/
Thumbnails
Contents