Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-09-13 / 1746. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. szeptember 13. OSZTÁLYELLENTÉT Az emberiség történetében so­ha semmiféle háborúk, vagy for­radalmak nem változtatták meg a világ térképét, mint az elmúlt két világmészárlás. Annak előtte Angolország? kizsákmányoló osz­tálya, politikusai azzal kérked­tek, hogy “Angolország terüle­tén sohasem nyugszik le a nap”. Az iparilag hatalmasan fejlődő Egyesült Államok kihúzta a gyé­kényt Anglia lábai alól. Anglia az első világmészárlás után ro­hamosan kezdte veszíteni gyar­matai feletti befolyást, a máso­dik világégés után pedig telje­sen elveszítette minden fenható- ságát csatlós államai felett. Azok az államok, amelyek felett még némileg rendelkezik, az Egyesült Államok durva fellépé­sének köszönhetik. Mindazon államokat, amelyek felett Angolország elveszítette hatalmát, az Egyesült Államok kizsámányoló osztálya, kormá­nya ölelte fel. Kivéve a népi de­mokráciákat, Kínát, Oroszorszá­got. A második világmészárlás után Amerika határai kiterjed­nek az egész világra. Az ameri­kai mészáros legények, katonai és gazdasági szakértők, ott van­nak a keleten, délen, nyugaton, északon egyaránt. Ahová Ame­rika beteszi a lábát, oda viszi ma­gával mészároslegényeit, álig fölfegyverkezve vigyáznak a ki­zsákmányoló osztály profitjára. Fegyverrel, repülőgépekkel, tan­kokkal, bombák minden irtóza­tos fajtájával felszerelve, a ke­resztény szeretet szent nevében képesek embertársaik vérét, éle­tét kioltani, hogy megvédelmez­zék a magántulajdon szent és sérthetetlenségét. Teszik ezt Is- káriot Judás álarca mögé bújva, a demokrácia szent nevében. Néhány héttel ezelőtt New Ze- landi és Ausztrália egyezett meg az Egyesült Államok kormányá­val, hogy a Manus nevű szigeten (amely a legészakibb részén van Greenlandnek, hatszáz mérföld- nyire az északi saroktól) az amerikai flotta részére kikötőt építhessenek. Ugyan ezen a szi­geten és környékén az amerikai katonai mérnökök felügyelete alatt, hatalmas tömegek dolgoz­nak repülőterek építésén. Nyu­gat Afrikából jelentik, hogy az amerikai mérnökök egy a világ legnagyobb repülőterének befe­jezéséhez értek. Messze keleten Koreában már lassan két és fél esztendeje, hogy még a civilizálatlan kor­ban sem követtek el olyan bar­bár öldöklést, gyilkolást, mint amilyet a mi több mint félmilliós hadseregünk szünet nélkül foly­tat, hogy távol keleten megvéd­je a magántulajdon rendszerére alapított demokráciát a kínai népe demokráciával szemben. Egy tőzsgyökeres amerikai generális hat divízió felett ren­delkezik, akik szintén százper- centes amerikaiak és vigyáznak arra, hogy Nyugat-Europában a kizsákmányoló osztály el ne ve­szítse a talajt. Ebben a hat di­vízióban összegyűjtött mészáros inasok, akik szintén jó amerika­iak és jó keresztények, áhítattal várják azt a pillanatot, amikor eszeveszettül mészárolhatják az olasz, a francia, a német vagy bármily más nyelvet beszélő, ke­resztény felebarátaikat, akiknek az a bünük, hogy megunták, meggyülölték nem csak a ki­zsákmányoló osztályt, nem csak a magántlaj dón rendszerét, ha­nem az azt fentartó militariz- must is. Az amerikai katonai szakér­tők ott vannak Nyugat-Európa minden államában. Az amerikai tisztek vezénylete mellett gya­korlatoznak Chiang Kai-shek gyülevész hada Formosa szige­ten. Japán, amelynek nemrégi­ben Amerika függetlenséget adott, az újonnan szervezett japán hadsereget az amerikai tisztek oktatják ki, amerikai fegyverekkel látják el az egész kapitalista világ hadseregével együtt. Az amerikai tisztek ott vannak Görögországban, Török­országban, Latin Amerikában. Ott vannak mindenütt, ahol nyo­morult judás dollárjaikkal meg­tudják vásárolni az államok büzlő politikai rendszereit. Amerika a szabadság, a de­mokrácia egykori őre, ma több mint két millió felfegyverzett katonát, saját gyermekeit tart­ja készenlétben a világ minden részén, hogy a szabadságért, a népi demokráciáért, egy újabb társadalmi rendszerért áhítozó népeket kiirtsa a föld színéről. Amerikát a szabadság és a de­mokrácia egykori védvárát a poklok fenekére süllyesztette a kizsákmányoló osztály, a ma­gántulajdon rendszere. A második világháború “befe­jezte” óta, a mi demokratikus kormányunk az utolsó vörös va­sat is kihalássza Amerika bér­rabszolgáinak zsebéből és azt a világ minden részében levő ke­gyetlen kizsákmányoló osztály védelmére fordítja. Az elmúlt világháború befejezte óta, a mi irgalmas szamaritánus kormá­nyunk harminc billió dollárt fektetett be a világ minden ré­szében levő magántulajdon rend­szerének védelmezésére és még sok billió már elő van irányoz­va. A mi kegyes honatyáink gondoskodtak arról, hogy vá­lasztások után is könyökig váj- kálhassanak az adófizető polgá­rok keservesen megkeresett és erőszakkal elvett centjeikben. Ezeknek az öt és tiz percentes honatyáknak szükségük van a hűtőszekrényekre, a szőrmebun­dákra, a panamázások minden fajtájára. Nem is olyan régen, az ame­rikai nép abban a hitben ringat­ta magát, hogy ők nagyon szé­pen megvannak anélkül, hogy más nemzetek dolgaiba üssék az orrukat. Nem is álmodtak arról, hogy az ő dollárjaikat a népek jólétének, egy újabb, egy szebb, egy szabadabb társadalmi rend­szer bevezetésének a megakadá­lyozására használják fel a “né­pet képviselő” honatyáink. Közel állunk ahoz, hogy az Egyesült Államok népe egy más elnököt válasszon. Egyik elnök­jelölt éppen úgy mint a másik, nem Amerika népének jólétére törekszik, mindkettő kimondot­tan militarista, mindkettő a fél­világot, az elavult kapitalista AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIAYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s«mmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer «»ezetét építjük a régi társadalom keretein belül. társadalmi rendszeren álló or­szágok népeit kívánja felfegy­verezni. Az elmúlt két világmé­szárlást keresztül szenvedett or­szágok népei tiltakoznak a mili- tarizmus, az öldöklő fegyverek gyártása és használata ellen. Kezükbe nyomják azt, nem is kell nekik fizetni érte, még pénzt, amerikai dollárokat is ad­nak nekik, csak kövessék Ame­rika parancsát. Anglia évszáza­dokon át tartotta az öt világrész gyeplőjét. Néhány évtizeden át elveszítette azt, ma éppen úgy az amerikai kizsákmányoló osz­tály karmai között van, mint minden más magántulajdon rendszerén vonagló ország. Az Egyesült Államok követke­ző elnöke is éppen úgy, mint az első, illetve a második világmé­szárlás idején uralkodó elnök, vagy elnökök, nem arról cseveg­nek választási beszédeikben, hogy hogyan fognak jólétet te­remteni Amerika népének, ha­nem arról, hogy hogyan fogják kiirtani a világ minden részéből egy újabb, egy szebb társadal­mi rendszerért küzdő népek tiz és száz millióit. Választási be­szédeik úgy hangzanak, mintha ők nem is az Egyesült Államok elnökévé, hanem az egész kapi­talista világ diktátorává válasz­tatnák magukat. És úgy is van. Ma az Egyesült Államok elnöké­nek több hatalma van Nyugat- Európa bármelyik országában, mint saját kormányuknak. Az Egyesült Államok kongresszusa, elnöke, világhatalommá fejlő­dött, azzá fejlesztette az elmúlt két világháború által okozott nyomor, szenvedés és a magán- tulajdon rendszerén álló orszá­gok kormányainak juttatott Ju­dás dollárok. ( A demokráciát “védelmező” Amerika, Nyugat-Európa min­den elképzelhető zugában hadse­reget állított fel, repülőtereket építtetett. Ma Európa nyugati államaiban nagyobb hadsereget von össze,, mint Koreában, ahol tényleges háborút folytat. Hatalmas repülőosztagokat szervezett Anglia külömböző ré­szeiben, akik a nehéz bombázó gépeket kezelik. Anglia meglévő gyarmatain rohamosan fejlesz­tik a “jet” repülő osztagokat. A Földközi tengeren az amerikai flotta cirkál. Az amerikai hadi- felszerelések óriási halmaza le­pi el Portugáliától, Norvégiáig az egész Európát. Az amerikai dollárok tiz billiói forognak a magántulajdon rendszerén álló országok kizsákmányoló osztá­lyának, politikusainak kezében, zsebeiben. És hogy még bizto­sabb legyen a vásár, a mi szük­séget nem ismerő honatyáink, újabb billiókat szavaztak meg, hogy még nagyobb sikerrel nyomhassák el a világ bérrab­szolgáit. Afrikában és a távol keleten is, határtalanul terjeszkedik az amerikai kizsákmányoló osztály és ahová beteszik vagy kívánja betenni lábát, nyomor követi, vagy megelőzi a mi demokrati­kus kormányunk mészároslegé­nyeit. Nagy ujongva adják tudtunk­ra a keresztény szeretet farize­usai, hogy Casablancában (fran­cia gyarmat) a nehéz bombázók részére befejezték a világ egyik leghatalmasabb repülőterét. Tri­poli város határában egy mási­kat, Dhahran Saudi Arábiában egy harmadikat, Törökország területén a negyediket és igy to­vább. Amerikai gazdasági és ka­tonai szakértők árasszák el a világ minden részét, ahol még mindig a magántulajdon rend­szerén zsákmányolják ki a ter­melő bérrabszolgákat. Katonai szakértők tanítják a “modern” gyilkoló eszközök használatára az ai;ab nép fiait. Ugyan ezt te­szik Izrael népének fiaival. A távol keleti államok hadse­regeiben amerikai gyártmányú gyilkoló eszközökkel vannak fel­szerelve az ágyutölteléknek ki­szemelt fiatalság. Felszerelést, tanácsot, dollárokat adnak min­den országnak. Minél több em­beri formákat tudnak a hadse­reg részére szállítani, annál több dollárt juttat nekik a mi demok­ráciát szerető, terjesztő kormá­nyunk. Ázsiában, amelynek óriási te- hasadásának csillaga sugározza be, Wall Street parancsára a mi be, Wal Stlreet parancsára a mi két-kulacsos kormányunk égé-

Next

/
Thumbnails
Contents