Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-23 / 1742. szám

1952» augusztus 23.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

MÉG EGYSZER

Lassan sportszakértője leszek a .Bérmunkásnak, annyira figyeltem és utána áttanulmányoztam a most lefolyt olympiai versenyeket. Igaz, hogy ennek a figyelemnek az oka nem any- nyira a sport része volt, mint annak a társadalmi jelentősége. Mert ott 69 ország fiataljai jöttek össze, akik teljesen figyelmen kívül hagyták a hidegháborút, a faji, nemzeti gyűlölködést, egységbe olvadtak össze és a két rivális ország, Amerika és a Szovjet atlétái a legmelegebb barátsággal nyilatkoztak egymásról és amikor egymás ellen küzdöttek, a vesztes sietett elsőnek gratulálni a győztes versenytársának.

Az Olympiád teljesen betöltötte a célját. A népek közötti barátság és béke fejlesztését. Sajnos, hogy ennek a hatása nem terjed ki a háborús uszitókra, a halálkereskedőkre, akik folytatják az uszítást, de erről az olympiádok nem tehetnek, ezt csak a népek együttes fellépése gátolhatná meg.

A SZOCIALIZMUS

GYŐZELME

pontszámok felét, talán több mint a felét, néger és HawaiH atléták szerezték meg. Alaposan kellene, hogy lehűtse az itt még oly élénken élő fajgyűlöletet. Megkellene, hogy szüntesse a szinesbőrüek lenézését, másod- rendüségét ,mert tény az, hogy ha egyenlő lehetőségeik vannak, éppen oly alkotóképesek, mint a fehérbőrüek, miután minden más területen vissza vannak szorítva, csak a sportban van szabad területük. Bizony ezen a téren, itt Amerikában, számukhoz arányitva, messze maguk mögött hagyták a fehérbőrű polgártársaikat és nagy részük volt abban, hogy Amerika atlétái oly fényesen szerepeltek.

Persze a viszonyok nem ismerése volna, ha feltételeznénk azt, hogy ez a dicsőség megváltoztatta a fekete polgártársak helyzetét Amerikában. A kapitalista társadalmi rendszernek szüksége van a fajgyűlöletre, hogy megakadályozza a dolgozók egységét. Amerika szinesbőrü atlétáin kívül még kiválóan szerepeltek más szinesbőrü atléták is, igy Jamaica, Japán és Brazília atlétái.

A HIÉNÁK

Kétségtelen, hogy a legnagyobb meglepetést a szocialista országok jelentették. A múltban elvitathatatlan volt Amerika sportolóinak óriási fölénye és egyetlen ország meg se közelítette Amerika elsőségét, mig most az első ízben, megjelent szovjet atléták egyenlő értékű versenytársként jelentkeztek, a régi pontozási alapoh a szovjet, az uj pontozási mód szerint az amerikai atlétáké az elsőség. Valójában ez nem is fontos, igy vagy úgy csak pár pont a kü- lömbség, amely nem változtat az egyenlő erőviszonyokon. A lényeg az, hogy megcáfolta azt a hazug propagandát, hogy a szocializmus kiöli az egyén ambícióját. A szovjet, a magyar és cseh atléták szereplése, egyszer és mindenkorra eltemette ezt a hazugságot és beigazolta, hogy igenis a kollektív társadalmi rendszer az, amely a legnagyobb mértékben módot ad a nép képességeinek, tudásának legmagasabb kifejlesztésére.

SZÍNES BŐRŰEK

Másik meglepetés a szinesbőrü embertársaink kiváló szereplése. Az a tény, hogy az amerikai

Mint minden olympiádon, úgy most is megjelentek az amerikai nagy racketeerek, kik a sportot üzletté és eléggé piszkos üzletté tették, hogy az egyes országok atlétáit nagyösszegü szerződésekkel elcsábítsák, pro- fesszinosita atlétává tegyék.

Ebben az évben sikertelen volt a halászás, mert lényeges eredmény nélkül jöttek vissza, a világ atlétái már tül jól ismerik ezt a piszkos üzleti sportot, amely csak kihasználja az atlétát, hogy azután eldobja mint egy kifacsart citromot. Ezért nem volt meg a dollárnak a remélt vonzó ereje. Megjelent egykét “szenzációs” hir a magyar és rormán atléták “szökéséről,” amelyek azonban csak meséknek bizonyultak.

MAGYARORSZÁG

Lehetetlen volna ki nem emelni, még ha nem is volnánk magyarok és Magyarország nem haladna a szocializmus felé, hogy a kis, alig 10 milliós Magyarország milyen nagyszerű eredményeket ért el. Bizonyos, hogy a magyar atléták a múltban is jól szerepeltek, de az idei szereplésük messze maga

mögött hagyta a régi olympiádo- kon elért eredményeket. Ez akár tetszik a reakciónak akár nem, az uj társadalmi rendszer győzelme, amely képes kinevelni minden téren, igy a sport terén is, a legkiválóbbakat.

Magyarország 15 első, 15 második és 32 harmadik dijat nyert ami annál is értékesebb, mert a 15 első díjból 5 csapatverseny volt, igy 42 magyar atléta mellét díszíti aranyérem. Ezt akkor értékeljük, ha tudjuk, hogy például Anglia egy arany érmet sem nyert.

Az utolsó napon bonyolódott le a két legfontosabb verseny szám, a labdarúgás és a vizipoló. Külön érdekessége volt a versenynek, hogy a döntőbe mind a két versenyben Jugoszláviával kerültek szembe a magyar fiuk és mind a két versenyt nagy fölénnyel nyerték meg.

Az utolsó napon a lelkesítő táviratok százait küldték a magyar gyárak, falvak dolgozói a footbalistáknak és a vizipólósok- nak, a győzelmet kitörő lelkesedéssel fogadta az egész ország.

Humoros része a dolognak, hogy a polgári lapok, miként igyekeztek megmagyarázni azt, hogy az először szereplő szovjet és a kis Magyarország atlétái, hogy érhettek el olyan nagy eredményeket. Beszéltek titokzatos edzési módszerről, végül abba állapodtak meg, hogy kényszerítve voltak, mert megfenyegették az atlétákat, hogy aki nem ér el eredményt, azt a szibériai sóbányákba fogják deportálni.

Jó volna, ha ezt a badarságot kitaláló tintakulin próbálnák ki, hogy lehetséges-e “kényszeríteni” valakit, hogy jobb legyen mint a világ legjobb atlétái. Kutyakorbáccsal kellene rákényszeríteni, hogy döntse meg a magasugrás, vagy a futás világrekordját.

Ezek a kulik el sem tudják képzelni, hogy pénznél, kényszernél is van nagyobb erő és ez a közösség iránti szeretet, amelyet a szocializmus nevel ki az emeberekben. Hogy a haza- fiságnak van egy nemesebb formája, a népért való odaadó munka, nagy alkotás, nagy eredmények elérése anélkül, hogy az más nép rovására menne.

Nem a kényszer, hanem a szocialista nevelés, szocialista ön_ tudat a szocialista közösségnek odaadó támogatása segítette győzelemre a szocialista atlétákat.

KÉRDÉS ÉS FELELET

Az SLP “Munkás”-ának a kudlikja az alábbi kérdést intézte lapunkhoz:

“MAGYAR” HAJÓ

Később aztán keresték azt a svéd újságírót, akitől állítólag a hir származott, de a “Dagens Nyheterénél annyira szégyelték a dolgot, hogy gyorsan “vakációra” küldték a szóbanforgó tudósítót. Az amerikai újságok persze nem szégyenlték ezt a rágalmazást, sőt a legtöbbje nem is tartotta szükségesnek az eredeti hir megcáfolását. És azok is, amelyek hozták a korrigáló hirt, azt csak pár eldugott sorban tették.

Ez az incidens tehát csak arra volt jó, hogy mutassa, milyen előszeretettel hozza az amerikai sajtó a háborúra uszító híreket s figyelmeztetésül szolgál arra, hogy minden ilyesmit a legnagyobb kétkedéssel kell fogadnunk. így ez a kárörvendő hir visszafelé sült el.

Bevált most is, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet!

A new yorki sztálinista újság közli, hogy “a magyar tenger legnagyobb személyszállító hajóját a Beloiannisz nevű hajót felavatták.”

Vagyis a Balatonon, a magyar tengeren egy magyar hajónak Beloiannisz a neve. Vájjon mit jelent ez az uj magyar szó? Talán a clevelandi Bérmunkás tudja, mi nem!

A kérdésre miután a Bérmunkás hivatása felnőttek oktatása, készséggel felelünk, bármily reménytelen az, hogy eredménnyel végződnék Kudlik oktatása.

Minden öntudatos munkás itt Amerikában, vagy Budapesten, Kamcsatkában, vagy Afrikában meg tudja adni a feleletet. Meg tudja mondani Beloiannisz a görög szakszervézeti munkások egyik vezetője volt, aki társaival együtt vezette a görög dolgozók harcát a múlt évben, egy kissé nagyobb darab kenyérért. Ezért a bűnéért a görög monar- cho fasizták hadbíróság elé álli« tották, ahol Beloiannisz egy hős bátorságával állt a vérbirákkal szemben, a vádlottból vádló lett, aki a görög uralkodó osztály fejére olvasta a bűneit. A vérbirák Beloianniszt és társait halálra Ítélte.

A gyalázatos Ítélet megmozdította az egész világ öntudatos dolgozóit, kikkel együtt tiltakoztak a kivégzés ellen a tudósok, irók, művészek ezrei szerte a világon. Francia, olasz dolgozók sztrájkkal, tüntetésekkel fejezték ki a szolidaritásukat.

A görög fasiszta kormány hónapokig tartotta börtönben Beloianniszt s suttyómba hajtották végre rajtuk az Ítéletet. A halálba menet is forradalmi dalokat és a munkásosztály fel- szabadulását éltették.

A munkásosztály mártírjának ismeri el őket és ahol erre lehetőség van, úgy állít emléket, hogy utcákat, tereket, gyárakat és a fenti esetben egy hajót nevezett el a bátor hősről, a görög Beloianisz-ről, igy lett magyar, orosz, román, francia, stb. név.

Ha valaki nem tud ez még megbocsájtható, de ha valaki a tudatlanságával vissza él és azt a pimasz szemtelenséget meri elkövetni, hogy a munkásosztály mártírját gúnyolja ki -— akivel akár egyetértünk akár nem — annak a mocskos szájára ütünk és azt mondjuk, hogy innen azután coki minden aljas ellenforradalmárnak, bármilyen köpönyeggel álcázza is el magát.

A munkásosztály mártírjait, tartozzanak azok bármely csoporthoz is, az öntudatos dolgozók a legnagyobb tisztelettel övezik és remélik és tudják, hogy eljön az az idő, amikor, nem hajók és gyárak, hanem a világ győzedelmes dolgozóinak a nagy és közös emlékműve fogja hirdetni a soha el nem múló tiszteletet.

GUATEMAL IS “VÖRÖS”

Az elmúlt hetekben egy cikksorozat jelent meg az angol lapokban a kis délamerikai köztársaságról, amelyet a fasiszta klerikális Magyarok Vasárnapja is átvett.

Ez a cikksorozat, amelyet egy Steel nevű újságíró irt, “leleplezi” “Moszkva legújabb sakkhu- zását”, amely nem más, mint az, hogy a “vörös veszélyt” átplántálta erre a kontinensre is, mert Guatemal köztársaság ma már teljesen Moszkva utasításai szerint cselekszik. A polgárháború minden percben kitörhet és természetesen ezt Amerika sem nézheti tétlenül, bele kell, hogy avatkozzon, meggátolja, hogy a ’’vörös métely” megfertőzze a többi amerikai köztársaságot is.

Mi is történt ebben a kis köztársaságban, hogy igy félreverik a harangot. Tényleg az tör-