Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-23 / 1742. szám

1952» augusztus 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MÉG EGYSZER Lassan sportszakértője leszek a .Bérmunkásnak, annyira fi­gyeltem és utána áttanulmá­nyoztam a most lefolyt olympiai versenyeket. Igaz, hogy ennek a figyelemnek az oka nem any- nyira a sport része volt, mint an­nak a társadalmi jelentősége. Mert ott 69 ország fiataljai jöt­tek össze, akik teljesen figyel­men kívül hagyták a hideghábo­rút, a faji, nemzeti gyűlölködést, egységbe olvadtak össze és a két rivális ország, Amerika és a Szovjet atlétái a legmelegebb barátsággal nyilatkoztak egy­másról és amikor egymás ellen küzdöttek, a vesztes sietett el­sőnek gratulálni a győztes ver­senytársának. Az Olympiád teljesen betöltöt­te a célját. A népek közötti ba­rátság és béke fejlesztését. Saj­nos, hogy ennek a hatása nem terjed ki a háborús uszitókra, a halálkereskedőkre, akik foly­tatják az uszítást, de erről az olympiádok nem tehetnek, ezt csak a népek együttes fellépése gátolhatná meg. A SZOCIALIZMUS GYŐZELME pontszámok felét, talán több mint a felét, néger és HawaiH atléták szerezték meg. Alaposan kellene, hogy lehűtse az itt még oly élénken élő fajgyűlöletet. Megkellene, hogy szüntesse a szinesbőrüek lenézését, másod- rendüségét ,mert tény az, hogy ha egyenlő lehetőségeik vannak, éppen oly alkotóképesek, mint a fehérbőrüek, miután minden más területen vissza vannak szo­rítva, csak a sportban van sza­bad területük. Bizony ezen a téren, itt Amerikában, számuk­hoz arányitva, messze maguk mögött hagyták a fehérbőrű polgártársaikat és nagy részük volt abban, hogy Amerika atlé­tái oly fényesen szerepeltek. Persze a viszonyok nem isme­rése volna, ha feltételeznénk azt, hogy ez a dicsőség megváltoztat­ta a fekete polgártársak helyze­tét Amerikában. A kapitalista társadalmi rendszernek szüksé­ge van a fajgyűlöletre, hogy megakadályozza a dolgozók egy­ségét. Amerika szinesbőrü atlé­táin kívül még kiválóan szere­peltek más szinesbőrü atléták is, igy Jamaica, Japán és Bra­zília atlétái. A HIÉNÁK Kétségtelen, hogy a legna­gyobb meglepetést a szocialista országok jelentették. A múltban elvitathatatlan volt Amerika sportolóinak óriási fölénye és egyetlen ország meg se közelí­tette Amerika elsőségét, mig most az első ízben, megjelent szovjet atléták egyenlő értékű versenytársként jelentkeztek, a régi pontozási alapoh a szovjet, az uj pontozási mód szerint az amerikai atlétáké az elsőség. Valójában ez nem is fontos, igy vagy úgy csak pár pont a kü- lömbség, amely nem változtat az egyenlő erőviszonyokon. A lényeg az, hogy megcáfolta azt a hazug propagandát, hogy a szocializmus kiöli az egyén am­bícióját. A szovjet, a magyar és cseh atléták szereplése, egyszer és mindenkorra eltemette ezt a hazugságot és beigazolta, hogy igenis a kollektív társadalmi rendszer az, amely a legnagyobb mértékben módot ad a nép ké­pességeinek, tudásának legma­gasabb kifejlesztésére. SZÍNES BŐRŰEK Másik meglepetés a szinesbőrü embertársaink kiváló szereplé­se. Az a tény, hogy az amerikai Mint minden olympiádon, úgy most is megjelentek az ameri­kai nagy racketeerek, kik a sportot üzletté és eléggé piszkos üzletté tették, hogy az egyes or­szágok atlétáit nagyösszegü szerződésekkel elcsábítsák, pro- fesszinosita atlétává tegyék. Ebben az évben sikertelen volt a halászás, mert lényeges eredmény nélkül jöttek vissza, a világ atlétái már tül jól isme­rik ezt a piszkos üzleti sportot, amely csak kihasználja az atlé­tát, hogy azután eldobja mint egy kifacsart citromot. Ezért nem volt meg a dollárnak a re­mélt vonzó ereje. Megjelent egy­két “szenzációs” hir a magyar és rormán atléták “szökéséről,” amelyek azonban csak meséknek bizonyultak. MAGYARORSZÁG Lehetetlen volna ki nem emel­ni, még ha nem is volnánk ma­gyarok és Magyarország nem haladna a szocializmus felé, hogy a kis, alig 10 milliós Ma­gyarország milyen nagyszerű eredményeket ért el. Bizonyos, hogy a magyar atléták a múlt­ban is jól szerepeltek, de az idei szereplésük messze maga mögött hagyta a régi olympiádo- kon elért eredményeket. Ez akár tetszik a reakciónak akár nem, az uj társadalmi rendszer győ­zelme, amely képes kinevelni minden téren, igy a sport terén is, a legkiválóbbakat. Magyarország 15 első, 15 má­sodik és 32 harmadik dijat nyert ami annál is értékesebb, mert a 15 első díjból 5 csapatverseny volt, igy 42 magyar atléta mel­lét díszíti aranyérem. Ezt akkor értékeljük, ha tudjuk, hogy pél­dául Anglia egy arany érmet sem nyert. Az utolsó napon bonyolódott le a két legfontosabb verseny szám, a labdarúgás és a vizipoló. Külön érdekessége volt a ver­senynek, hogy a döntőbe mind a két versenyben Jugoszláviával kerültek szembe a magyar fiuk és mind a két versenyt nagy fö­lénnyel nyerték meg. Az utolsó napon a lelkesítő tá­viratok százait küldték a ma­gyar gyárak, falvak dolgozói a footbalistáknak és a vizipólósok- nak, a győzelmet kitörő lelkese­déssel fogadta az egész ország. Humoros része a dolognak, hogy a polgári lapok, miként igyekeztek megmagyarázni azt, hogy az először szereplő szovjet és a kis Magyarország atlétái, hogy érhettek el olyan nagy eredményeket. Beszéltek titok­zatos edzési módszerről, végül abba állapodtak meg, hogy kény­szerítve voltak, mert megfenye­gették az atlétákat, hogy aki nem ér el eredményt, azt a szi­bériai sóbányákba fogják depor­tálni. Jó volna, ha ezt a badarságot kitaláló tintakulin próbálnák ki, hogy lehetséges-e “kényszeríte­ni” valakit, hogy jobb legyen mint a világ legjobb atlétái. Ku­tyakorbáccsal kellene rákény­szeríteni, hogy döntse meg a magasugrás, vagy a futás világ­rekordját. Ezek a kulik el sem tudják képzelni, hogy pénznél, kény­szernél is van nagyobb erő és ez a közösség iránti szeretet, amelyet a szocializmus nevel ki az emeberekben. Hogy a haza- fiságnak van egy nemesebb for­mája, a népért való odaadó munka, nagy alkotás, nagy ered­mények elérése anélkül, hogy az más nép rovására menne. Nem a kényszer, hanem a szocialista nevelés, szocialista ön_ tudat a szocialista közösségnek odaadó támogatása segítette győzelemre a szocialista atlétá­kat. KÉRDÉS ÉS FELELET Az SLP “Munkás”-ának a kudlikja az alábbi kérdést in­tézte lapunkhoz: “MAGYAR” HAJÓ Később aztán keresték azt a svéd újságírót, akitől állítólag a hir származott, de a “Dagens Nyheterénél annyira szégyelték a dolgot, hogy gyorsan “vakációra” küldték a szóbanforgó tudó­sítót. Az amerikai újságok persze nem szégyenlték ezt a rágalma­zást, sőt a legtöbbje nem is tartotta szükségesnek az eredeti hir megcáfolását. És azok is, amelyek hozták a korrigáló hirt, azt csak pár eldugott sorban tették. Ez az incidens tehát csak arra volt jó, hogy mutassa, milyen előszeretettel hozza az amerikai sajtó a háborúra uszító híreket s figyelmeztetésül szolgál arra, hogy minden ilyesmit a legnagyobb kétkedéssel kell fogadnunk. így ez a kárörvendő hir visszafelé sült el. Bevált most is, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet! A new yorki sztálinista újság közli, hogy “a magyar tenger legnagyobb személyszállító ha­jóját a Beloiannisz nevű hajót felavatták.” Vagyis a Balatonon, a ma­gyar tengeren egy magyar hajó­nak Beloiannisz a neve. Vájjon mit jelent ez az uj magyar szó? Talán a clevelandi Bérmunkás tudja, mi nem! A kérdésre miután a Bérmun­kás hivatása felnőttek oktatása, készséggel felelünk, bármily re­ménytelen az, hogy eredménnyel végződnék Kudlik oktatása. Minden öntudatos munkás itt Amerikában, vagy Budapesten, Kamcsatkában, vagy Afrikában meg tudja adni a feleletet. Meg tudja mondani Beloiannisz a gö­rög szakszervézeti munkások egyik vezetője volt, aki társai­val együtt vezette a görög dol­gozók harcát a múlt évben, egy kissé nagyobb darab kenyérért. Ezért a bűnéért a görög monar- cho fasizták hadbíróság elé álli« tották, ahol Beloiannisz egy hős bátorságával állt a vérbirákkal szemben, a vádlottból vádló lett, aki a görög uralkodó osztály fe­jére olvasta a bűneit. A vérbirák Beloianniszt és társait halálra Ítélte. A gyalázatos Ítélet megmozdí­totta az egész világ öntudatos dolgozóit, kikkel együtt tiltakoz­tak a kivégzés ellen a tudósok, irók, művészek ezrei szerte a vi­lágon. Francia, olasz dolgozók sztrájkkal, tüntetésekkel fejez­ték ki a szolidaritásukat. A görög fasiszta kormány hó­napokig tartotta börtönben Be­loianniszt s suttyómba hajtot­ták végre rajtuk az Ítéletet. A halálba menet is forradalmi dalokat és a munkásosztály fel- szabadulását éltették. A munkásosztály mártírjának ismeri el őket és ahol erre lehe­tőség van, úgy állít emléket, hogy utcákat, tereket, gyárakat és a fenti esetben egy hajót ne­vezett el a bátor hősről, a görög Beloianisz-ről, igy lett magyar, orosz, román, francia, stb. név. Ha valaki nem tud ez még megbocsájtható, de ha valaki a tudatlanságával vissza él és azt a pimasz szemtelenséget meri el­követni, hogy a munkásosztály mártírját gúnyolja ki -— akivel akár egyetértünk akár nem — annak a mocskos szájára ütünk és azt mondjuk, hogy innen az­után coki minden aljas ellenfor­radalmárnak, bármilyen köpö­nyeggel álcázza is el magát. A munkásosztály mártírjait, tartozzanak azok bármely cso­porthoz is, az öntudatos dolgo­zók a legnagyobb tisztelettel övezik és remélik és tudják, hogy eljön az az idő, amikor, nem hajók és gyárak, hanem a világ győzedelmes dolgozóinak a nagy és közös emlékműve fog­ja hirdetni a soha el nem múló tiszteletet. GUATEMAL IS “VÖRÖS” Az elmúlt hetekben egy cikk­sorozat jelent meg az angol la­pokban a kis délamerikai köz­társaságról, amelyet a fasiszta klerikális Magyarok Vasárnap­ja is átvett. Ez a cikksorozat, amelyet egy Steel nevű újságíró irt, “leleple­zi” “Moszkva legújabb sakkhu- zását”, amely nem más, mint az, hogy a “vörös veszélyt” átplán­tálta erre a kontinensre is, mert Guatemal köztársaság ma már teljesen Moszkva utasításai sze­rint cselekszik. A polgárháború minden percben kitörhet és ter­mészetesen ezt Amerika sem nézheti tétlenül, bele kell, hogy avatkozzon, meggátolja, hogy a ’’vörös métely” megfertőzze a többi amerikai köztársaságot is. Mi is történt ebben a kis köz­társaságban, hogy igy félreve­rik a harangot. Tényleg az tör-

Next

/
Thumbnails
Contents