Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-09 / 1741. szám

1952. augusztus 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI Uborka szezonnak hívták oda­haza azt az időt a lapok írói, amikor semmi fontos esemény nem volt. Most itt is uborka sze­zon van, a politikai konvenciók vége tértek, a politikusok pihen­nek és készülődnek az őszi heje- hujára. Az acélsztrájk is véget ért, igy az acélmunkások ellen lehet bömbölni. Ott volna a nagy olympiai mérkőzés, de ar­ról csak a sport rovatban emlé­keznek meg a lapok. Haragsza­nak- az atlétáinkra, mert még mindig a második helyen van­nak, pedig ezek a nagyszerű fi­uk, sokkal jobbak, mint négy év előtt Londonban voltak. Meg- döntenek minden eddigi rekord­ot, arról igazán . nem tehetnek, hogy most először a modern olyrhpiádon méltó ellenfelek je­lentkeztek, a szovjet atlétákban. Ez az_ igazi verseny, a jobb győz, ezt kellene érvényesíteni és nem az atombombát, a gaz­dasági versenyekben is. Amelyik többet és jobbat ad a népnek, az győzzön, de ettől a verseny­től félnek a kapitalisták, mert itt feltétlen vereséget szenved­nének, igy többet remélnek a fegyverektől. Mi is nagy szélcsendet talá­lunk belföldön, azért egy kissé szétnézünk a nagyvilágban. VIZPROBLÉMA Erről vezércikkezett a lapunk legutóbbi száma. Ez bizony sok­féle formában jelentkezik és egyenlőre ott van a baj, ahol a vízből nagyon sok jut ki. Ősszel, tavasszal Amerikában is tízez­rével kergeti el a rakoncátlan viz, árvíz alakjában a lakossá­got és mossa el a termést, a ter­mőföldet. Haszontalanul pusztítva vész el rengeteg drága jó viz. így volt ez másutt is, amig meg nem rendszabályozták a folyókat, kordába fogták őket és oda nem irányították, ahol arra szükség volt. így volt a Tiszánál is, 3e csak volt, mert ma már kordá­ba van fogva, villanyt termel, földet öntöz, átok helyet áldást ad. A Volga-Don felesleges vizét is elvezetik egy uj nagy csator­na nyílt meg julius 28-án, amely hajókat visz a hátán, összekötöt­te a szovjet 4 tengerét, megtöl­tött vízzel egy uj tengert, vil­lannyal lát el egy csomó ipari várost, sok tízezer hold földet öntöz, sivatagból termőföldet te­remt, sőt lassan átalakítja a természetet is. Évszázadok óta átka volt a kínai népnek is a Yi és a Su fo­lyók Santung tartományban, öt millió paraszt 800 ezer hold föld­jét mosta el kétszer évente. Az uj Kina hozzáfogott, hogy rendszabályozza a folyóit, első­nek a Yi és a Su került sorra. Uj medreket ástak, víztárolókat, modern zsilipeket építettek, gá­takat emeltek. A munkálatokba több mint két millió ember vett részt, 120 millió köbméter föl­det mozgattak meg és befejezve az építkezést, az 5 millió paraszt­nak is áldást jelent a kordába fogott viz, mert nincs többé ái> viz és félmillió tonnával több ga­bona termett, mint bármikor a múltban, ezen a területen. A viz problémáját is mint az emberiség minden más problé­máját, csak a szocialista társa­dalom adhatja meg, csak az amely nem a profit, hanem az emberiség jövőjét nézve alakítja, szabályozza a folyókat, újakat teremt, sivatagokat tesz termő­földé, millió és millió hold uj er­dővel védi ezeket és igy alakítja át fokozatosan a természetet is. A FRANCIA SMITH TÖRVÉNY Amerika példáját és nem kis részben utasítását követve, a francia kormány is összeakarja törni a francia munkások szer­vezeteit, amelyeken keresztül harcol a nagyobb darab kenyér­ért, a háború ellen és egy uj társadalmi rendszerért. A francia kormány nem al­kotott egy uj Smith törvényt, csak előkotort egy évszázados törvényt a császárság idejéből, amelyet annak idején a köztár­saság hívei ellen hoztak és en­nek az alapján, több száz mun­kást, a szakszervezetek és a kommunista párt vezetőit letar-' tóztatták. Duclost, a kommunista párt titkárát, kinek az elfogatását olyan nagy örömmel üdvözölték az amerikiai tőkés lapok, a bíró­ság kénytelen volt szabadon bo- csájtani, de ugyan azon vád alapján még vizsgálati fogság­ban van André Stel, a Humani- té szerkesztője és sok más veze­tője a francia dolgozóknak. Legutóbb, amikor Stelt és 160 társát a vizsgáló biró elé vezették, a párisi dolgozók ezrei vették körül a bírósági épületet és egész rendőr hadsereg állt ve­lük szembe. Százötven ezernél több munkás vett részt a tilta­kozó gyűléseken. A gyárak tu­catjai léptek tiltakozó sztrájkba, amióta a letartóztatások meg­történtek a dolgozók állandóan nyugtalanságba tartják a kor­mányt és a rendőrséget. Nincs nap, hogy legalább egy tucat gyár dolgozói pár órára be ne szüntetnék a munkát, til­takozásuk jeléül. A rendőrség, amely készen áll a vérbefojtásra, tehetetlen, mert a sztrájkolok a gyár területén maradnak és ott tartják meg a gyűléseiket is. A kormány terrorja visszafelé sült el. Azóta a szakszervezetek és a párt erősödnek,"amit a gyá­ri és az időközi parlamenti vá­lasztások is igazolnak, a balolda­li szavazatok emelkedésével. Stil és 100 társa forradalmi dalok éneklésével vonult be a 'bírósági terembe és kinevették, lehurrogták a vádat emelő vizs­gálóbírót. A védők és a vádlot­tak nyilatkozatait, tiltakozásait megtapsolták.A kihallgatás után a 160 “vádlott” a Marseillaise éneklésével vonult ki a tárgyaló teremből. A francia munkások állandó­sítsák és fokozzák a harcukat az elfogottak kiszabadításáért, a háború és az azt előkészítő kormány ellen, amelynek az eredményei mutatkoznak, mert az elmúlt hetekben el kellett bo- csájtaniuk a karmaik közül André Stel-t és sok társát is és a harc folyik, amig mind ki nem szabadul, akiket azért fogtak le, mert Ridgeway tábornokot ha­za akarták küldeni Amerikába. A francia munkások szerve­zett ereje megbuktatta a francia Smith törvényt, ebből tanulhat­na az amerikai munkásság is. FAROUK NO. 1 ÉS NO. II Egyiptom népe borzalmas nyomorban van évszázadok óta, mig az urai mindenkor a legna­gyobb fényűzésben éltek. Ez a nyomorúság és fényűzés csak fokozódott, mikor az angol im­perializmus rátette a kezét erre az évezredes történelemmel bi­ró országra. Az a társadalmi hullám, amely megremegtette a világot, nem hagyta érintetlenül Egyiptomot sem. A nép ott is lázadozni kez­dett, amely lázadás levezetésére nagyon jól bevált a régi taktika, idegen népek elleni gyűlölet szi­tás és háború. Az újonnan ala­kult zsidó állam Izrael ellen le­folytatott háború balul végző­dött, sikere csak abban volt, hogy kinyitotta a nép szemét, mert meglátták, hogy ez az an­gol imperializmus és a vele szö­vetkezett urainak az érdeke volt és a nép csak súlyos áldozato­kat hozott, csak a nyomorúsága és az elnyomottsága fokozódott. Akkor az angol elnyomók el­leni gyűlölet szitással igyekez­tek levezetni a lázadást, de köz­ben suttyómba lepaktáltak az angol és a melléje felsorakozott amerikai imperializmussal, ame­lyeknek a következményeként lelepleződött az egyiptomi ural­kodó osztálynak szörnyű bűnei, panamái. tolvajlásai, amelyet őfelsége első Farouk király rész­vételével követtek el. • Egy uj katonai lázadás, a' paktáló urakat börtönbe juttatta és őfelségét I. Farouk-ot, hogy úgy mondjam far-oukba rúgták és lemondásra kényszeritették, amelyet, hogy a bőrét mentse, a fia II. Farouk javára tett meg. Az uj Farouk még csak hat hónapos, igy nem igen szólhat bele az eseményekbe, különben is a papa Farouk sok száz bőrönd­jével és nagyon sok millióival együtt, magával vitte a szám­űzetésbe. Amint a lapok Írják, nem csak a kis Farouk, de a papa is sirt, amikor elhagyta hajójával az országot, amely olasz földre vit­te. Ezt el is hisszük, hiszen nem igen van rá kilátás, hogy egy hasonló munkát kaphasson ha­marosan. Természetesen, mint minden kirúgott uralkodó és pokolba kergetett elnyomó politikus, Fa­rouk is Amerikába készül és itt valószínű, hogy csatlakozni fog a többi elkergetett urakhoz és amerikai pénzen ő is megkezdi innen Egyiptom “felszabadítá­sát”, mint az orosz, lengyel magyar, stb. kollégái. Remérjük hogy hasonló sikerrel fog járni és Farouk sok mindenen ülhet az életbe, csak az egyiptomi nép nyakán nem. A SHAH A KÖVETKEZŐ Az iráni uralkodó és a politi­kusok is, le akartak paktálni az amerikai-angol olajérdekelt­séggel, de ez olyan megmozdu­lást idézett elő a perzsa népben, hogy az egész tervet, amelyet suttyómba akartak végrehajta­ni, el kellett ejteni, a nép harag­ja arra kényszeríti az uj kor­mányt, hogy törvényt terjesszen elő, amely súlyos büntetéssel sújtja azt a minisztert, aki a külföldi olajérdekeltsége k k e 1 tárgyalni mer a köztulajdonba vett olajforrások visszaadásáról. Kényszeríti a kormányt, hogy az amerikai katonai missziót küld­je vissza Amerikába, miután el­lenzik az imperialistákkal való szövetségeket. > De nem csak az angol-ameri­kai ellenes hangulat erősödik, hanem a velük paktáló uralkodó ellen is hatalmas tüntetések van­nak. Követelik a lemondását és nem lehetetlen, hogy rövidesen őt is itt üdvözölhetjük Ameriká­ban. Ismét megszaporodik a munkanélküli királyok és mi­niszterek száma az Iránból ki- ebrudalt Sandával. A jó példa mindig követőkre talál, remél­jük, hogy az egyiptomi és iráni példa megmozdít egy pár elnyo­mott országot és felrázza annak a népét a cselekvésre. A CABERNARDI BANYYÁSZOK Caberpard Olaszországban egy kis helyiség, amelyben a Montecateni tröszt kénbányái vannak. Ez egyik leghatalma­sabb tőkés vállalat Olaszország­ban, amely a bánya, electromos és vegyi ipart uralja. A tröszt kezében vannak az olasz kén­bányák, amelyeknek a monopó­liumával óriási profitot zsebel be. Ennek a trösztnek az urai, hogy a kén árát magasan tart­hassák, elhatározták, hogy le- csökkentik a termelést és ezért elrendelték a cabernardi bányák lezárását. Ez az intézkedés 900 bányász családot lökött volna a teljes reménytelen munkanélkü­liségbe, mert semmi kilátásuk sem lehetett arra, hogy bárhol is elhelyezkedhessenek, hiszen a hivatalos kimutatás szerint is vánulásában is folytonosan ott találjuk a szovjet és a népi köztár­saságok elleni háborús uszítást. Milyen semmiségek azon orosz plakátok azon “mesterséges légi tárna rásokkal” szemben, amelyekben ’’theóretikusan” a szov­jet légierők megtámadják ezt vagy azt az amerikai várost? Hol marad az amerikai kormány tiltakozása az ily esetekben? Tudo­másunk szerint az ily háborús uszítok dicséretet és azonkívül anyagi támogatást, meg kitüntetést kapnak. Igen, a háborús uszítás ellen tiltakozni kell, bárhonnan jön is. De nem azoknak, akik a háborús uszításból leckét adhatnak a világ bármely más népének.

Next

/
Thumbnails
Contents