Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-26 / 1739. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. julius 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..............’...........$3.00 One Year ..........................$3-00 Félévre .............................. 1.50 Six Months .................:... 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .......... 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE uiggg^D 42 tény, hogy a munka ily beszüntetése, ha mindjárt imádkoznak is a szünet alatt, a munkások gazdasági erejének direkt utón való alkalmazása életszínvonaluk emelésére. Ezért vált ki nagy felháborodást a munkáltatók köréből. De ha ezen munkások csakugyan imádkoznak, amihez joguk van, ha kedvet kapnak rá, akkor ezt az imádkozást is DIREKT és nem közvetve, papok utján végzik. Egészen természetes, hogy a papok nagyon dühösek az ilyen imádkozásért, noha máskülönben mindig imádkozásra szóllitják hallgatóikat. De az olyan imádkozást, amelyben nem kérik ki szolgálataikat, amelyeknél nem kereshetnek, éppen úgy gyűlölik, mint a munkáltatók a direkt gazdasági akciót. Direkt akciók Az amerikai sajtó által “free enterprise” néven említett termelési rendszerben, dacára azon állításnak, hogy az teljes szabadságot biztosit úgy a munkásnak, mint a munkáltató osztálynak, elég gyakori a két ellentétes érdekű csoport között az összeütközés. Az Egyesült Államokban legmagasabb fokra fejlesztett “free enterprise” rendszerben a munkáltatók szerződést kötnek a munkásokkal, amely szerződésekben természetesen a munkások minél magasabb munkabéreket, rövidebb munkaidőt és egyéb gazdasági előnyöket igyekeznek biztosítani maguknak. A munkáltatók ezzel szemben a minél nagyobb profit biztosítására törekszenek. A szerződések megkötése előtt a munkások munkabeszüntetéssel igyekszenek a munkáltatókra nyomást gyakorolni; azok viszont a kizárás, a kiéheztetés fegyveréhez nyúlnak. Ezt nevezik egyenes, vagy “direkt akciónak”. Vannak azonban esetek, amikor akár egyik, akár másik fél az államhatalmat veszi igénybe, annak a segítségével kényszeríti az ellenfelet engedményekre. Ezt nevezik közvetett, vagy “indirekt” akciónak. Tekintettel arra, hogy az amerikai demokráciának megfelelő- leg az állami magasrangu tisztségek választási költségeit a munkáltató osztály fedezi, természetes, hogy az igy megválasztott tisztviselők, beleértve a törvényhozókat is, az államhatalmat általában a munkáltatók részére biztosítják, amely alól csak néha van kivétel. Roosevelt halála óta ez az államhatalom teljesen a munkáltatók kezébe került és azért egymásután hozták a munkásellenes törvényeket, amelyeknek célja a munkásság egyetlen hathatós fegyverének, a sztrájknak megsemmisítése, vagy legalább is hatástalanná tétele. Nem csak a Taft-Hartley törvény, hanem a mindenféle “loyalis” nyilatkozatok aláírása, a kommunista mumus felépítése és a közvélemény irányítása mind a munkások direkt akciójának megnyirbálását célozzák. Ily körülmények között figyelmet érdemelnek azon kísérletek, amelyekkel egyes munkáscsoportok alkalmazzák a direkt akciót úgy, hogy azért a megszorító törvények áthágásával se lehessen vádolni őket. Ilyen esetek voltak, amikor egyes szervezetek gyűlésre hívták tagjaikat s elhatározták, hogy a gyűlések mindaddig tartanak, amíg a munkáltatók meg nem adják a követeléseket. A bányászok, — mint ismeretes, — gyakran vakációra mennek csak az uj szerződés aláírása után térnek vissza munkába. Egy los angelesi szervezeté marad azonban azon újítás érdeme, hogy a tagjai IMÁDKOZÁSRA rendelte egy terembe azzal az utasítással, hogy mindaddig imádkozzanak, amig a munkáltatók alá nem Írnak bizonyos iveket. Ezt az uj módszert a CIO-hoz tartozó Retail Clerks Union 770-es (Los Angeles) local ja alkalmazta. Ezen szervezet tagjai a nagy, úgynevezett “chain-store” füszeriizletekben dolgoznak, amelyeket itt vasáranp és ünnepnapokon át is nyitva tartanak, de hétköznapokon is későn zárnak. A munkások szeretnék lezárni az üzleteket vasárnap és ünnepnapokra és azért az ilyen munkáért háromszoros fizetést követelnek. Ugylátszik, hogy ezen nagy üzletek olyan magas profitot keresnek, hogy többen hajlandók megadni még a háromszoros bért is, amit azonban a Wage Stabilization Board ellenez. A union vezetősége erre elhatározta, hogy a munkáltatókkal egyetemben kérvényezik a Wage Stabilization Boardtól a bér- követelés engedélyezését, amire számos munkáltató megtagadta a kérvény aláírását. Erre hívta be a union vezetősége a tagjait a hosszú imára. Imádkoznak azért, hogy a munkáltató szive su- galata megváltozzon s Írja alá a kérvényt. Mihelyt az ima következtében igy meglágyul valamely munkáltató szive s aláírja a kérvényt, a munkásai visszamennek az üzletbe dolgozni. Nagyon csodálkozunk azon, hogy éppen a papok és egyéb vallásos elemek kifogásolják azt, hogy a union tagjai imádkoznak, sőt még nagy újsághirdetésekben is tiltakoznak ellene. Vagy talán itt már csak a háborúért szabad imádkozni? Avagy a papok talán azért haragszanak, mert a union tagjai nem az ő közvetítésükkel fordulnak az istenhez? De legyen bármi is az oka a nagy müfelháborodásnak, annyi Kormányzat besúgókkal Több hónapon át tartó gyalázó meghurcoltatás után a kormány eddigi döntését megváltoztatva hirtelen értesítette Dr. Linus Pauling, neves vegyészt, hogy most már megadja neki az engedélyt és útlevelet arra, hogy Angliába és Franciaországba menjen néhány tudományos előadás tartására. Mint ismeretes, Dr. Pauling április 21-én akart Európába menni ezen előadások megtartására, de április 28-án azt az értesítést kapta a State Departmenttől, hogy nem adnak neki útlevelet, mert a tervezett európai útja nem szolgálná az Egyesült Államok érdekeit. A további kérdezősködés során a State Department azt az információt adta, hogy Dr. Pauling kommunista, vagy legalább is szimpatizál a kommunistákkal. Erre a vádra, — amely jelenleg nagy bűnténnyel azonos, — az egyetlen okot az szolgáltatta, hogy Dr. Pauling állítólag résztvett egy békegyülésen. Pauling nemcsak tagadta azt, hogy kommunista, de előzőleg már aláírta az ily irányú nyilatkozatot, amit a California Egyetem, ahol tanári széke van megkövetel. A State Department ily jtálfordulása azt mutatja, hogy a további vizsgálatoknál kitűnt, hog az előző információi hamisak voltak. Kitűnt, hogy a BESÉGÓK hamis információkat adtak. Rövid pár hét alatt ez már a második ilyen eset. Hasonló volt az Owen Latimore esete is, aki noha nem is akart külföldre menni, a State Department mégis értesítette, hogy nem fog kapni útlevelet. Később a State Department elismerte hibáját és nyilvánosan bosánatot kért Lattímoretól. Ez a két eset nyilvánvalóan mutatja, hogy a State Department besúgókat tart, besúgókkal dolgozik. Az amerikai nép szabadságával kérkedők állandóan azzal vádolják a népi demokráciákat, hogy ott a kormány hatalma a besúgókon alapszik. Akik nem hódolnak be feltétlenül az uj rendszernek, az úgynevezett "non-conformer”-ek, hamarosan a börtönökbe kerülnek a besúgók árulkodásai alapján. És ime, a Lattimore meg a Dr. Pauling esete nyíltan mutatják, hogy az amerikai State Department is besúgókat alkalmaz és a besugások alapján mindjárt büntet is egyes embereket anélkül, hogy alkalmat adna nekik a védekezésre. Mert a jelenlegi amerikai viszonyok közepette elegendő valakire csak rámutatni, hogy kommunista, vagy szimpatizál a népi köztársaságokkal, máris elveszti állását, ha történetesen valami köztísztséget tölt be, vagy háborús rendelésen dolgozik. A besúgókkal való kormányzat az amerikai nép szabadság- jogainak eltörlését fogja eredményezni, ha idejében véget nem vetnek annak. PISZKOS ÜZLET (Vi.) Nagyobb csalás, tehát piszkosabb üzlet a politikánál nem igen lehet, legalább is ahogyan itten az Egyesült Államokban gyakorolják azt. A napokban zajlott le a republikánusok, ezen a héten meg a demokraták konvenciója. Már hetekkel a konvenció előtt, úgy a Nation, mint a National Guardian lapok, meg a reakciós polgári lapok is megirták, hogy Eisenhower lesz jelölve, mert a nagy trösztök ötét akarják. Ugyan akkor Ford, a Ford Co.-tól, Charles Wilson a General Motorstól és több kevésbé hires, de nagy ipari fejedelem odautaztak és megmondták a jó fiuknak, hogy ők kit akarnak. A napokban a Chicago Tribune port akart inditani Aldrich, a Chase Bank elnöke és főtulajdonosai ellen, mert ők is — mint minden ilyen nagy bankár — akár demokrata akár republikánus, megmondta, hogy a republikánus listán Eisenhowert akarják és ez a gazdasági nyomás használt. Már a demokratáknál sokkal könnyebben megy, ott előtúrtak ^rántani egy liberális kapitalistát, igy nem csak egy generális, vagy más kisebb hűséges cselédje a nemzetközi bankárok, hanem egyik nagyon is nagyra- becsült tagjuk lesz jelölve. Egy olyan, aki még» az union vezetőkkel is le tud paktálni, illetve akivel az union vezetők lepak- tálnak. Mostan meg lesz a szabad választás, a nemzetközi bankárok, iparfejedelmek jelölnek 2 egyént és a hiszékeny amerikai választó polgároknak szabad választást adnak ezen kettő között. Mert igaz, hogy a szocialisták és a progresszivek is jelölnek, de hát ki merne még arról reménykedni is, hogy a két nagy bankár, iparfejedelem és az összes nagy lapok által kontrolált nagy pártok ellen, még csak lehetősége is volna ezen kis középutasoknak. Éppen olyan irgalmatlanul ellesznek gázolva, mint az , a bolond, aki az ut közepén mer-
