Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-12-20 / 1760. szám

1952. december 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Harc a piacokért törekszenek arra, hogy azt túl­haladják. Borzalmas nagy aka­dályokat gördit ennek végrehaj­tási útjába az iparilag fejlett ál­lamok munkásainak tunya kö­zömbössége. Azoknak az álla­moknak, amelyek iparilag elér­tek oda, hogy a termelés és szét­osztás eszközeit minden további fejlesztés nélkül átültethetik a közös termelés és szétosztás társadaloméba, maga a munkás- osztály nincsen arra felkészülve, nincsen arra nevelve. Amerika a világ leghatalma­sabban kifejlett ipari államában a munkásosztály ma jobban szét van tagolva mint bármikor eze­lőtt. Az óriási része az osztály­tudatos munkásoknak az euró­pai és ázsiai módszereket kíván­ja alkalmazni a magántulajdon rendszerének megszüntetésére, a jövő társadalmi rendszer be­vezetésére. Ebben az államban nincs átmeneti időszakra szük­ség, hogy kiépítsük az iparo­kat. Ezt elvégezte a kapitalista osztály. A munkásosztálynak egyetlen dologra van szüksége, hogy megtanulja a termelés és szétosztás eszközeinek köztu­lajdonba való átültetését. Ennek az elérésére nincsen politikai humbugolásra szükség. Az osz­tálytudatos munkásságnak arra kell törekednie — a szocialisták és kommunisták minden fajtá­jának, — hogy kiépítsék azt a szervezetet, amely átveszi és folytatja a termelés és szétosz­tást az összemberiség javára. Egy ilyen szervezetnek az alap­jai levannak rakva és annak ke­retei olyan szélesek, hogy abban minden dolgozó megtalálja az őt megillető helyet, nem parla­mentben, hanem a termelés és szétosztás ágazataiban. Ameri­ka munkáságának az EGY NAGY SZERVEZETEN keresz­tül kell építeni a jövő társadal­mát a régi társadalom keretein belül. Amikor Amerika munkásosz­tálya tudatára ébred annak, hogy a társadalmi helyzetének változtatására forradalmi gaz­dasági szervezetekben tömörül­jön, nyert ügye lesz. Nem csak saját ügyének intézését veszi kezébe, hanem óriásit fog lendí­teni a magántulajdon rendszerét eltörölt és az iparizálás rendsze­rére átlépett államokban. Ma ezek az államok kényszerítve vannak saját intézményük vé­delmének érdekében kifejleszte­ni a minden izében káros had­sereget. Ha ma a világ minden állama egybeforva az emberiség haladásának, jóvoltának építé­sére szentelné azt a vagyont, energiát, amelyet a rombolás és testvér gyilkolásra költ el, má­ról-holnapra a mesebeli paradi­csomi kertre változtathatná át ezt a földtekét. Nem kellene reszketnie a ro­hamosan közelgő válságtól, nem kellene reszketnie az elkövetke­ző nyomortól, szenvedéstől, nem kellene reszketnie egy újabb vi­lágháborútól, egy újabb borzal­mas rombolástól. Azt a borzal­mas áldozatot, amelyet a világ munkásosztálya évszázadokon át a kizsákmányoló osztály ér­dekeinek megvédelmezésére for­dított csak annak egy kis pará­nyi részét saját érdekeiben ál­dozná fel, egyszer és minden­korra megszűnnének a háborúk, (Vi.) Az IWW azon megálla­pítása, hogy minden társadalmi illetve' osztályharcnak, ezáltal a nemzetek közötti harcnak is a kezdete, gazdasági harc, mos­tan a két részre oszlott világ­ban ezt bizonyítják sok oldalról. Még a hideg, vagy ideghá ború­nak nevezett mostani szakasz is, legnagyobb részben gazdasági bojkott, kereskedelem akadályo­zása, az egész világnak diktált, kereskedelmi korlátozások, me­lyeket a nemzetközi tőkések részben egymás között, részben a Wall Street-i központjukból szerveződött meg. Ők tudják, habár a néptől el­akarják titkolni, hogy a szoci­alizmusért folytatott harc, telje­sen gazdasági harc. Azért ők teljes erejükkel arra fektették a súlyt, azért akadályozták meg, sok-sok billió amerikai dollárok osztogatásával, a nyugati álla­moknak, a szocializmus útjára tért országokkal való kereske­delmét. ÚJJÁÉPÍTÉS Ők tudták, hogy a népi köz­társaságok, illetve szocialista útra tért országok lerombolva, kirabolva, óriási nehézségekkel küzdve, emberfeletti erőkkel kell, hogy rendelkezzenek, ha a saját erejükből akarnak uj éle­tet kezdeni, gyáraikat, szállítá­si eszközeiket kiépíteni, ők nem is bírták elhinni, lehetetlennek tartották azt, hogy ezen orszá­gok saját erejükből, a nemzet­közi tőkések segítsége, azok ál­tal uralt gyárak, nyersanyagok megtagadása ellenére is képesek lesznek újjáépíteni országaikat. A modern termeléshez legjobb gépek, eszközök szükségesek. Mindezeket a nyugati, a tőké­sek által uralt országokban nem csak, hogy épen hagyták, hanem még nagyban kiterjesztették, a második világháború alatt. Va­lamint a nyersanyagok fölötti kontrolt teljesen a nemzetközi tőkések, amerikai bankárok ve­zetése alatt tartották körmeik között, a világ kétharmad ré­szén Azon részén, ahol még ha­talmas mennyiségben volt és van nyersanyag. • így nem értve meg a felsza­badult munkásság vasakaratát, teremtő munkaerejét, azon uj erkölcsöket, mely szerint a mun­ka legmegbecsültebb cselekvés, amelyet disőitenek, jutalmaz­nak. Valamint azt a tényt sem értették meg, hogy a nemzetkö­zi szocializmus, nemzetközi ala­pon segíti egymást és a tőkések által megtagadott nyersanyagot ha önön maguk nem tudták elő­állítani, akkor olyan társ-orszá­got kaptak, amelyek képesek voltak, ha mindjárt önfeláldo­zás révén is adni, hogy a terme­lést, újjáépítést gyorsíthassák. TERMELÉSI FELESLEG MINDENFEi^ Most már azon kétségbeejtő helyzetbe kerültek a tőkések a nyomor és szenvedés az egész világon. Köhler minden országban, hogy terme­lési fölöslegeiket nem tudják el­helyezni. Amig a szocialista or­szágokkal Wall Street tiltja a kereskedelmet, valamint már meghódított piacokat, görcsösen tartja karmaiban, igy leginkább Anglia, Franciaország és Belgi­um országokban jajgatnak a tőkések, a gyárosok több piac­ért. így jutott a világrendszer ab­ba az állapotba, mely szerint a szocialista országok termelési rendszere, melyet a kényszer — a tőkések bojkottja — fejlesz­tett rohamosan oda, hogy most már nem csak a társországok­nak, hanem sok olyan országnak is felajánl ipari cikkeket, me­lyeknek eddig a tőkés országok szállítottak. De viszont, a tőkés országoknak is felajánl piacot, La a cserekereskedelem alapján elfogadják azt. Azért sírnak a tókés rendszer vénasszonyai, köztük Drew Pe­arson is, hogy az oroszok, pia­cok ígérgetésével akarják szét- ugrasztani a tőkések szövetsé­gét. Nem csak az ilyen fizetett siratok, hanem a tőkés rendszer főápolói, mint L.. W. Douglas, aki a Wall Streetet képviselte, a Downing Streeten Angliában. Aki éveken keresztül közeli szemlélője volt az európai gaz­dasági rendszer bomlásának. Valamint első kéztől kapta a felvilágosítást, hogy ezen emlí­tett nyugati országokat meg­fojtja az amerikai tőkések azon követelései, hogy ne keresked­jenek a szocialista országokkal. Már Douglas, Churchill, sőt sok amerikai nagytőkés tudja, hogy annak fejlődését gyorsítot­ták. Szinte kényszeritették arra, hogy egymást segítve, mentői kevesebb idő alatt, mentői töb­bet termeljenek. Nem várhattak, nem remélhettek, a nyugati or­szágoktól árut, gépeket, terme­lési, szállítási eszközöket. Beis­merik, hogy a “hideg háború”, illetve a gazdasági háború, fias­kóval végződött. Tehát Douglas, s sok más ilyen befolyásos ban­kár, gyáros azt követeli, hogy még a szocialista országokkal is fel kell venni a kereskedelmet. Nem csak megengedni Angliá­nak, Franciaországnak, hanem Amerikának is teljesen a sza­bad kereskedelem útjára kell térni, ha nem akarják a tőkés szövetség szétrobbantását. A detroiti “Gazdasági Club” bankettjén, ahol a General Mo­tors uj főnöke, Harlow H. Cur­tis mutatta be, Douglas a kö­vetkezőket mondta: “Úgy a múltban, mint ma, a kereskede­lem a béke hírnöke. Az összes népekkel való kereskedelem, a kiilömbcző népeket hozza össze a közös megértésre. Megértik egymás gondolatait, azáltal el­intézik a nézeteltéréseket.” Majd tovább folytatja, ami leglényegesebb a detroit vidéké­nek legnagyobb iparfejedelmei előtt mondva: “Mi félre va­gyunk vezetve az uj felelősége­ink által. Mi csalódottak, türel­metlenek, sőt támadók lettünk. Nekünk ezt meg kell szüntet­nünk, Nagy elővigyázat, türe­lem kell most.” Tovább folytatva: “A mi uj helyzetünkben, mely a hitelező helyzete, nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk az állapotokat, leginkább a keleti országokkal kapcsolatosan. Nekünk kereske­delem kell, nekik is. Senki nem exportálhat, behozatal, impor­tálás nélkül.” A VÁMFALAK Amerikában évtizedeken ke­resztül, nagy és erős vámtarifa lett emelve a behozatal ellen. Most úgy Douglas, mint sok gyáros, de leginkább kereske­dők azon vannak, hogy ha meg­akarják tartani a tőkés szövet­séget, leginkább az európai tár­sakat, akkor ezen behozatalokat nehézzé tevő vámtarifákat el kell távolítani, vagy annyira le­engedni, hogy az európai orszá­gok ide is tudjanak szállítani, azáltal visszafizetni a kölcsönök egy részét. De ami legjobban fáj az angoloknak, sok amerikai és japán gyárosnak, hogy Ázsiá­val, illetve a hatalmas nagy Kí­nával való kereskedelmet meg­tiltja nekik a Wall Street. Na­gyon sok amerikai gyárosnak, trösztnek gyárai vannak Német, Olasz. Francia és Japán orszá­gokban, melyekből csak úgy húzhatnak hasznot, ha azoknak piacot engednek és ide vissza hozathatják nagyobb vám nél­kül az olcsó munkaerővel gyár­tott dolgokat. Ezeknek a szószólója Curtis, Wilson, Dodge, Douglas, Dulles. Ők látják, hogy a bojkot, a blo­kád nem akadályozta meg a szocialista országokat a fejlő­désben, sőt ellenkezőleg, segí­tette. Tehát ha nem tudták azo­kat megölni, most hajlandók ve­lük kereskedni. A KOMMUNSTÄK NYERE­SÉGE RÓMA — Az olasz kommu­nista párt vezérének, Palmiro Togliattinak a soffőrjét, a 41 éves Reclus Monarit nagy sze­rencse érte, 87,360 dollárt nyert az országos “football pool” fo­gadáson. Az újságírók azt hit­ték, hogv a hirtelen meggazda­godott ember hátat fordít eddi­gi elveinek, azért nagyon meg­lepődtek, amikor Monari kije­lentette: “Ez a vagyon, kicsi vagy nagy, nem fogja megvál­toztatni az én eddigi életemet, cselekedeteimet és gondolkozá­somat. Remélem, hogy ez az összeg alkalmat nyújt arra, hogy jobban támogassam az ügyünket. A nyeremény jóré­szét tehát, a párt támogatására adom és természetesen Togliatti elvtársnak is adok egy szép ajándékot.” De azért amikor Monari meg­hallotta, hogy ő a “football pool” nyertese, gyorsan beug­rott a Togliatti automobiljába és hazahajtott, hogy feleségé­nek elmondja a nagy újságot, Togliatti pedig kénytelen volt bérkosit felfogadni, amikor ha­zament. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­/•«»srébe?

Next

/
Thumbnails
Contents