Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-19 / 1738. szám
1952. julius 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal Negyven éves szolgálat howernak nem sikerült az amerikai fegyverek, municiók gyártását becsempészni a francia gyárakba, nem sikerült megszervezni a francia hadsereget, az Egyesült Nemzetek hadseregét és több mint valószínű, hogy Ridgeway mészáros mesternek sem lesz több szerencséje mint elődjének volt. A francia kizsákmányoló osztálynak éppen olyan kedves a dollár, mint a világ bármely részében levő kaitalistáknak. Nagyon szívesen gyártanának ők minden néven nevezendő muníciót. Nem , félnek, hogy nem fogják megkapni a rendelésért járó összegeket, jól tudják, hogy az amerikai kormány, ha gyilkoló,.romboló eszközök gyártásáról van szó, fizet mint a katonatiszt. Más bajok vannak. A gazdasági szervezetekbe tömörült munkásság ereje az amitől reszketnek. Ezt az erőt respektálják a francia kormánnyal egyetemben a kizsákmányoló osztály is. Franciaországban a két milliónál is hatalmasabb, osztálytuda- tosan szervezett munkásosztály hatalmától sokkal jobban fél Franciaország és a világ kizsák- nyoló osztálya, mint a 96 kommunista országgyűlési képviselőtől. Az osztálytudatos szervezet ipari munkásságnak tartozik kalap levétellel a világ munkássága azért, hogy 1947-ben a munkásság általános sztrájkkal^ felelt a Mashall plan, az Atlantic Pact, az amerikai felfegyverzés és az európai megszervezendő hadseregek ellen. Az ipari munkásság eme állásfoglalása akadályozta meg Amerika első számú mészáros legényét, hogy megszervezhesse azt a hadsereget, amely képes lesz vagy lenne megakadályozni az uj társadalomért harcoló Kelet-Euró- pa és Ázsia népét, céljuk élérésében. Franciaország munkássága ama reformokat, melyeket a francia parlamenten keresztül törvényesítettek, nem a kdhimu- nista, szocialista vagy más balszárnyi képviselőknek köszönheti, (ha egyáltalán van benne köszönet) hanem a kommunisták és a szindikalisták által kontrolált gazdasági szervezetek tagságának. Mi sem világítja ezt meg jobban, mint a francia kommunista párt Ridgeway elleni tüntetése. A francia Kommunista párt éppen úgy, mint a világ minden más munkás politikai pátja, utcai tüntetésekkel kívánja kifejezni ellenszenvét az uralkodó osztállyal szemben. A kommunista párt eme tüntetése, okot és alkalmat adott Pinay kormányának, hogy lecsapjon a kommunista pártra. Elfogták Duclost, a kommunisták központi titkárát és vele együtt 160 más prominens párttagot, vezetőt és a kormány elleni lázitás vádja alapján fogva tartják. Párison kívül hét más városban lefoglalták, kikutatták- a párt központi irodáját, lapját, irodalmaikat elkobozták, központi helyiségeiket, fegyveres katonák őrzik. Az általános sztrájk, amelyet a párt ideiglenes központi titkára Marty hivott ki, nem vezetett eredményre, sőt éppen az ellenkezőjét szolgálta. A tüntetések alkalmával kivoAz IWW mozgalomban, nem tudom miért, de az a szokás vált törvénnyé, hogy a mozgalom harcosairól, kik esetleg egy életen keresztül tudásukat, idejüket, pénzüket áldozták a mozgalom javára, kik a mozgalomért lemondottak a “vagyon” szerzés lehetőségeiről, csak akkor szabad megemlékezni, amikor már maghaltak. A halotti beszédben, gyászjelentésben soroljuk fel az érdemeiket, mintha a munkásosztályért hozott szokottnál nagyobb áldozat nem érdem, hanem kötelesség volna. Valójában, ha valaki egy eszmében hisz, az azért való harc kötelesség, de viszont ha valaki azért az eszméért az átlagnál nagyobb szolgálatot tesz, ha hosszú időn keresztül kimagasló munkát végez, méltánytalan az, hogy az elismeréssel várjunk addig, mig a kiváló harcost elveszítjük. Ilyen szolgálatról szóló megemlékezés nem csak az érdem elismerése, hanem buzdító, lelkesítő hatással van a mozgalom tagjaira, amelyre az elöregedő magyarság között, ma igen nagy szükség van. Sokszor kisértésbe estem, hogy az IWW nagyon sok és~ kiváló harcosáról megemlékezem írásaimban, de a fenti “szokástörvény” gátolt tervem keresztül vitelébe. Most megszegem ezt a “törvényt” és meg vagyok győződve arról, hogy a Bérmunkás minden olvasója egyetért velem abban, hogy a lap hasábjain szeretettel emlékezünk meg a lapunk szerkesztőjéről Geréb József munkástársunkról, abból az alkalomból, hogy kiváló tudását, Írói képességét 40 éven keresztül a munkásmozgalom szolgálatába állította. Negyven hosszú esztendőn keresztül önzetlenül szolgálni egy eszmét, kiváló érdem, különösen, ha azt írásban teszi meg, amellyel hétről-hétre az egész olvasó tábort éri el tanításával, lelkesítésével. Az idén ünnepeljük meg a Bérmunkás fenállásának 40 éves jubileumát és ebbe szorosan beletartozik Geréb 40 éves irói junultatott rendőrséget, akik nem voltak hajlandók elvtársaikat kaszabolni, lefokozták, a rendőrség szolgálatából elbocsájtották, vagy legjobb esetben más kerületekbe helyezték őket. Azon- munkások vezetőit, akik az állami gyárakból, ipartelepekről a Ridgeway elleni tüntetés után kivonultak, mint megbízhatatlan egyéneket elbocsájtották. Az ipari munkásság nem lépett fel egyöntetűen a kommunista párt védelmére és ennek következményei kiszámíthatatlanok. Duc- los a 160 társával egyetemben börtönben van. Ő maga is országgyűlési képviselő és 95 képviselő társa tehetetlen a parlamentben. A francia munkáságnak éppen úgy, mint a világ bármely más munkáságának, akik a felszabadításért, az uj társadalomért harcolnak, nem az utcán van a helyük és nem utcai tüntetésekkel kell megakadályozni az uralbileuma, amely lapba pár hónap hijján 40 éve ir Geréb József. Az újságírói munka nagyban különbözik a regény, dráma, vagy tudományos könyvek írásaitól, mert az utóbbiak fenma- radnak, de az újságíró csak hetekre, vagy napokra ir. Helyesebben az újságírónak hetenként kell az eszmét uj és uj tények felsorakoztatásával szolgálni és ez valójában sokkal nagyobb, megerőltetőbb munka, mint minden más irói alkotás. De Geréb munkástársnak vannak nagyobb lélekzetü munkái is. Ilyen volt a “Forradalmárok Könyve” az 1917-es “Előre Zsebnaptár”, a Bérmunkás utolsó 10 évben megjelent Naptárai és vagy egy fél tucat brossura. Bármily értékesek is a fenti müvek, Geréb Józsefnek a valódi eleme, a legnagyobb érdeme az újságírás. Kiváló analizáló képessége, helyes meglátásai, amelyeket nagy marxi tudása segít a magyar nyelvnek írásaiban való tisztasága, teszi értékessé Geréb irói munkásságát. A Bérmunkásban megjelent vezércikkei, nem frázisokon, hanem a tényeken, a tudáson felépített proletár írások, amelyekkel ha néha nem is ért egyet e sorok Írója, de mindenkor élvezettel olvassa a logikus, eredeti elképzeléseit. Ha Gerébet a tudása, irói képessége fölé helyezi is az amerikai magyar hivatásos Íróknak, még sem hivatásos iró abban az értelemben, hogy ezt a képességét áruba bocsájtaná, a megélhetésének a forrásává tenni. A 40 évből pár évet töltött el a régi Előrénél is, egy éven keresztül a Bérmunkás fizetett szerkesztője volt és vagy 36 éve szolgálja toljával az amerikai magyar munkásmozgalmat, minden anyagi érdek nélkül. Geréb az írásaiban mindenkor a tőkés társadalmi rendszer ellen harcolt, ha csak elkerülhette távoltartotta magát a frakció harcoktól, személyeskedésektől. Helytelenítette a különböző munkásmozgalmi alakula tok egymás elleni harcát. Geréb munkástárs irói jubilekodó osztály gálád terveit, hanem az ipari munkásság erejét kell arra alkalmazni. Az ipari munkásság karbatett kezei hatalmasabbak minden más fegyvernél és ezt a fegyvert kell, hogy alkalmazzák a parlament helyett, hogy Duclos és társait megmentsék a kizsákmányoló osztály haragjától. A francia kommunista párt vezéreinek is illő lett volna megtanulni az orosz forradalom nagymesterének Leninnek ama mondását, hogy “Az orosz forradalom vívmányai nem állottak volna fenn két hétig, ha az orosz szakszervezetek nem irányították volna a társadalmi átalakulást”. Franciaországban is és a világ minden más országában, a társadalmi átalakulást nem a parlamentekben, hanem az iparokban, az EGY NAGY SZERVEZETBE tömöritett munkásság fogja megvalósítani. Köhler. I uma egybe esik azzal az eseménnyel, hogy most hivatalosan nyugalomba vonul, de az a nyugalomba vonulás nem vonatkozik a fő foglalkozására az újságírásra, a Naptár szerkesztésre, azt továbbra is hűségesen teljesíteni fogja, amig erre módja lesz. Még egyet kell kiemelni és ez az, hogy minden szilárd meggyőződése mellett is soha nem vált szektáriánussá. Soha sem gu- bódzott be egy elméletbe, amelytől nem láthatta volna meg az emberi társadalomba történő változásokat. Soha sem vált biblia magyarázóvá, készséggel elismerte más országoknak azt a jogát, hogy ott a saját viszonyaiknak megfelelően vívják meg a felszabadító harcukat. Nem követelte meg mint egyes szektá- riánus csoportok, hogy a Szovjet, Kina és a Népi Demokráciák csináljanak vissza mindent és kezdjék el újra a mi elméletünk szerint a felszabadulásukért való harcot. Nem parancsolt rá a francia, olasz, német dolgozókra, vagy a gyarmati népekre, hogy harcukat a felszabadulásukért, függetlenségükért, a békéért, hagyják abba és kezdjék el az ő elgondolása szerint. Eggyel tisztában volt s van, hogy a munkásosztály nagy harcába a legnagyobb fontosságú az egység, és hogy ebben a nagy harcban elérkezik az az idő, amikor minden ellentétet félretéve, egyesülten kell felvenni a harcot a kaitalista társadalmi rendszer ellen. Amikor nem csak magam, de a Bérmunkás Lapbizottsága nevében és megvagyok győződve arról, hogy az olvasótáborunk nevében is, ezen kis Írással kifejezzük az elismerésünket, sze- retetünket Geréb József 40 éven keresztül a munkásosztály érdekében eltöltött kiváló szolgálataiért, azt hiszem, hogy ezt “kézzelfoghatóan úgy fejezhetjük ki valójában, hogy ha ez alkalommal sem feledkezünk meg a Bérmunkásról, ha biztosítsuk annak lehetőségét, hogy a Bérmunkás írógárdája Gerébbel az élen, továbbra is szolgálhatja a munkásosztály nagy ügyét. Geréb munkástárs “korai” ünneplésével nem “koszorú megváltás”, hanem a Bérmunkás anyagi támogatásával fejezzük ki. Minden olvasó, aki hétről- hétre olvassa Geréb Írásait, fejezze ki tiszteletét és megbecsülését azzal, hogy tehetsége szerint adakozzon a Bérmunkás javára. Geréb munkástársnak a sze- retetünkel együtt küldjük a jókívánságainkat, hogy még soksok éven keresztül szolgálja a munkásosztály felszabadulását kiváló tollával és hogy érje meg azt, hogy az Ipari Demokrácia amerikai győzelmét ünnepelhesse győzelmi Írásaival, amely a legnagyobb jutalom lenne a munkásosztálynak tett kiváló szolgálataiért, bátor, meg nem alkuvó harcáért. Kovách Ernő Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari harisé regébe“
