Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-11-01 / 1753. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. november 1. Az utolsó felvonás A NAGYON ELMÉRGESEDETT VÁLASZTÁSI KAMPÁNYBAN EGYMÁST GYALÁZZÁK A JELÖLTEK. — MRS. ROOSEVELT PÁRHUZAMOT VON A JELÖLTEK KÖZÖTT. NEW YORK — A vége felé közeledő választási hadjáratban az egymással szembenálló ellenfelek a napi kérdések feletti vita helyett egyre inkább egymás személyi ügyeit és integritását kritizálják méghozzá oly módon, hogy mindegyik sértődötten még élesebben válaszol. A mindkét oldalról lepénzelt újságok, rádió és televízió természetesen még jobban elmérgesitik ezt a csúnya veszekedést, amely ezt a kortes- ®----------------------------------------hajáratot valóban a posványba sülyesztette. A két nagy párt jelölő konvenciói után az volt az általános vélemény, hogy “az ország szerencséjére” mindkét párt “nagyszerű” embert választott ki zászlóvivőjének s igy a szavazóknak nehéz lesz elhatározni, hogy a két jó közül melyikre szavazzanak. A korteshadjárat folyamán azonban olyan dolgok kerültek napfényre, hogy most már a választók nem azon töprengenek, hogy melyik jelöltre szavazzanak, hanem inkább azon, hogy MELYIKRE NE SZAVAZZANAK, mert a két rossz közül nehéz kiválasztani a kevésbé rosszat. A szavazók ily felfogását érdekesen fejezte ki Mrs. Eleanor Roosevelt a rádión leadott beszédében. Mrs. Roosevelt is elmondta, hogy a jelölés után ő is úgy vélte, hogy mindkét párt igen kitűnő embert jelölt, de most már megváltozott a véleménye, mert Eisenhower generális szavai és cselekedetei teljesen ellentmondanak egymásnak. • “Amikor General Eisenhower azt állítja, hogy hive a polgári jogok fentartásának”, — mondotta Mrs. Roosevelt, — “és ugyanakkor indorszálja és a támogatását kéri olyan embereknek mint Byrnes kormányzó (So. Carolina), aki mindenáron A FELSŐBBRENDÜ FAJ JOHANNESBURG — A színes népek elkülönítését megszabó törvények elleni tüntetés újabb áldozat listája 11 halottat és 27 sebesültet sorol fel. Port Elizabeth, South Africa, városban, mint más városokban is, a negró benszülöttek és a hindu bevándoroltak, akiket szintén a színes népek közé számítanak, a vasút állomáson és a filmszínházakban nem hajlandók a számukra kijelölt helyekre menni, mire a rendőrség erőszakkal távolítja el őket a “fehérek részére” fentartott helyekről. A fajgyűlöletet kifejező törvény végrehajtása okozza azon összecsapásokat, amelyeknek már eddig igen sok halottja és sebesültje van. értékesíthető. Persze orvosok, szakemberek csak mosolyognak ezeken a tudományos megállapításokon, de Free Európáknál, az Amerka Hangjánál, nem sokat törődnek a logikával, ott a fontos, hogy a förmedvény fantasztikus legyen és Petrovics ur egy lófejjel veri a cseh leányzót és a gumi koporsót is ezen a téren. meg akarja fosztani a negró fajt a szavazati jogtól, akkor a polgári jogokra vonatkozó kijelentése érthetetlen, senkinek sem lehet ugyanazon ügyben ily két, ellentétes álláspontja.” Ezzel szemben, — mondotta Mrs. Roosevelt, — Stevenson bátran megmondotta a déli államokban is, hogy hive a fajgyűlölet megszüntetését célzó “Fair Employment Practice Act (FEPA) törvényeknek. És azonkívül Stevenson Virginiában is bátran megmondotta, hogy hive a polgárjogoknak minden tekintetben. Nixon, a republikánus alel- nökjelölt, pénzügyi manővereiről azzal akarja elterelni a figyelmet, hogy folytonosan a kommunisták ellen ordítoz. Mindenkit kommunistának, vagy kommunista támogatónak nevez, aki firtatni meri, hogy honnan szerezte azt a sok pénzt, amivel úgy Washingtonban, mint Californiában házakat vásárolt, mert a kongresszusi fizetéséből ezt nem tehette. A HOSSZÚ ÉLET TITKA MOSZKVA — Az angol nyelvű “News”, kéthetenként megjelenő folyóiratban cikket irt a 81 éves Olga Lepeshindkaya tanárnő, az orvosi akadémia tagja, azt állitván, hogy a tudósok rövidesen rájönnek, hogy miként lehet az emberi életet meghosszabbítani úgy, hogy elérjék a 150 évet. A biztos pusztulás felé (Vi.) Egy benszülött amerikaival beszélgetve, azt a megjegyzést tette, hogy mi, akik Európából jöttünk, csak Európa felé nézünk. Ennek éppen az ellenkezője áll, amidőn ő és a többi benszülött amerikai helyesli a háborút és nem is hisznek nekünk, hogy éppen azért hagytuk ottan Európát, mert azon az utón haladva, biztosra vettük a pusztulását. Az öreg Európának elszegényedését, gazdasági pusztulását a militarista háborúk, infláció, magas adók okozták. Mindezek együttesen húzzák, taszítják azon országokat a pusztulásba, amelyek ezt az utat követik. Ezen amerikai nagy unionista, de a demokrata pártnak a háborús gazdasági berendezkedését védve, azt állította, hogy mindég voltak háborúk, most is kell, hozzátéve, hogy “Még soha nem volt ilyen jó itten, mint most”, értve a munkaalkalmakat, fizetést, hasznot illetőleg. Hogy ezt állandósítani remélik, vagy hogy meddig remélik ezt igy folytatni, arra nem is mert próbálkozni válaszolni. Hogy mindkét nagy párt, csakis ezen pusztulás utján számit haladni a jövőben, azt nagyon is hangsúlyozzák dacára, hogy mindkét párt békét prédikál de háborút csinál. Amig a demokraták azt állítják, hogy a republikánusok háborús kormányt fognak alkotni, ha hatalomra jutnak, elakarják takarni a tényt, hogy a demokrata kormány már mostan háborús kormány, melyen egyáltalán nem is számit változtatni. Hiába tagadják azt, hogy van háború Koreában és nem csak egy rendőri akció, amint velünk akarják elhitetni, a népet csalni azzal is. Amig a népcsalás folytatására Eisenhower békét igér, legtöbb szekértolója, mint Dulles, William Bullitt, General Chene- ault és a többi generálisok, nyíltan kijönnek, hogy ha ők kerülnének kormányra, akkor minden erejüket belevetik a háborúba, hogy azt megnyerjék. Hogy milyen béke lesz az, azt a gondolkozó emberekre bízzuk, azok eltudják azt képzelni. Sajnos, hogy az amerikai szervezet munkásságnak a vezetősége és ami legszomorubb, a tagságnak nagy része is a háború kiterjesztése mellett van, nagyon tetszik nekik az állandó munka, nagy csomó papírpénz. Most még nem látnak az orruknál tovább, nem látnak a jövőbe, hogy ezen őrült költekezést nekik, vagy gyermekeiknek, unokáiknak kell megfizetni. Nem bírják elképzelni, hogy mit jelent 264 billió dollár állami adósság, melyhez évente mindég nagyobb összeget adrtak, már most is, amikor még nincsen háború, csak rendőri csete-paté. De hiába figyelmeztetik ezeket a fajankókat azok, akik ismerik azon tényezőket, melyek Európát a pusztulásba vitték, hogy ne kövessék azt az utat. Nyilvánvaló, hogy azok szeretik igazán Amerikát, akik megakarják menteni ezen pusztulásra vezető utón való haladástól, nem pedig azok, akik a mai napot nézik és dühbe jönnek, amikor a holnapra, a jövőre figyelmeztetik őket. Azok szeretik az amerikai népet, akik mostan, minden veszély ellenére is, békét hirdetnek, békét akarnak, nem akarják a jövő nemzedék kontójára a mai véres-háborús prosperitást. Amig az öreg Európában a népesség nagy részének tiltakozása, sok helyen ellenszegülése ellenére voltak képesek az uraik ezen pusztulásba vinni őket, itten Amerikában a munkás népnek, meg a szervezett munkásság nagy része tapsol annak, hogy még “Soha sem volt ilyen jó, mint most”. Még nagyobb háborúkat követelnek, hogy a második, harmadik házára is letudja fizetni a foglalót, hogy ő is felcserélhesse a Fordját Cadillac-kal. Nem törődnek, hogy mi jön holnap, sőt még dühösek lesznek azokra, akik a holnapot, a jövőt igyekeznek eléjük tárni. Akik még eljárnak akár a CIO, akár az AFL szervezet gyűléseire, tudják, látják, hogy milyen borzalmas dolog az, amikor az ilyen szervezett munkások közül, vagy vezéreik kiabálnak nagyobb háborúért. Amikor nincs annyi emberi érzés ezen szervezett munkások vezéreiben, hogy fájna nekik 4 millió ártatlan koreai civil elevenen való agyonégetése. Nekik sem volt még soha ilyen jó, régebben nekik is dolgozni kellett, nem osztozkodhattak a hatalmon levőkkel. De milyen árat kell majd a népnek fizetni? Nézzetek eró- pára! Washington — A “National Labor Relation Board” 3 szavazattal 2 ellenében úgy döntött, hogy egy műhely munkásai többségi szavazattal bármikor is elhatározhatják, hogy union műhelyt akarnak-e, vagy sem s ha igen, melyik union képviselje őket. Ez a döntés annyiban fontos, hogy eddig ilyen határozatot a munkások csak a meglévő szerződés lejárta után hozhattak. Noha a döntés látszólag a “munkások szabadságát’ védi, valójában a munkáltatók érdekeit szolgálja, akik ha képesek elegendő munkást “megpuhita- ni”, igy a union műhelyből nyílt műhelyt csinálhatnak, amelyben a szervezet helyett minden munkással külön “alkudnak” a munkabérekre és munkaviszonyokra vonatkozólag. A gyakorlatban ez az jelenti, hogy ha a munkásnak nem tetszik a munkáltató által ajánlott munkabér, — mehet ahová akar. A SZIVÖ-GÉP DETROIT — A Harper Hospital három orvosa egy szív operációnál üvegből és gumicsövekből készített mü-szivet használt, amely a beteg vérét keringésben tartotta addig, amig a szivén elvégezték a kívánt operációt. A kis szivattyú, amely tehát sziv-gépnek mondható, nagy jelentőségű lesz a szív rendellenességeinek korrigálására. IGEN JÓ “DZSÄB” LOS ANGELES — AZ AFL- hez tartozó International Brotherhood of Teamsters (kocsisok) szervezete Dave Beck alel- nököt választotta meg elnöknek a 78 éves Daniel J. Tobin elnök helyett, aki most nyugalomba ment. A választást megelőzőleg azonban felemelték az elnök és a titkár fizetését 40,000 dollárról 50 ezerre. Beck tehát már évi 50,000 dollárt (és jókora összeget a kiadásokra) fog kapni, de ugyanezt az összeget adják nyugdíj gyanánt a már kivénült Tobinnak is. Ez a választás 5 évi tartamra szól. Beck kijelentette, hogy csak (?) tiz évig számit elnöke lenni a szervezetnek (Tobin 45 évig volt) reméli, hogy ezen idő alatt a jelenlegi 1,225,000 tagságot felemelhetik 2 millióra.
