Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-11-01 / 1753. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. november 1. OSZTÁLYELLENTÉT Az egész Amerika népessége, de legkiváltképpen a munkás- osztály türelmetlenül, izgatottan várta, hogy a választások közeledtével a hallatlan magasságba szökött megélhetési viszonyok csökkenni fognak. Hiába ámít- gáttá önmagát. A várva-várt csökkenés nem állott be, sőt újabb meglepetés éri. A gyümölcs, tojás, tej, vaj, hús, szóval az élelem minden fajtája rekord magasságot ért el. A mi szószátyárkodó politikusaink egyik vagy másik pártra való tekintet nélkül Ígérik, hogy ha ötét és az ő pártját juttatja az amerikai nép a Fehér Házba, akkor lejebb szállítják az élelmiszereket, az adókat. Úgy az egyik párt jelöltjei, mint a másiké, szőröstől-bőröstől kínálják a borjut és lenyeletik azt a szavazó polgárok millióival, minden választási alkalommal. így négy évenként, amikor uj elnököt és a kongresszus' felét választják, akkor a szokottnál többet ígérnek, a szokottnál többet rágalmaznak, a szokottnál is jobban rántják le egyik a másikáról a leplet. A republikánus párt patrónu- sainak lapjai országszerte úgy állítják be Amerika népének a mai drágaságot, mintha ahoz a kongresszus republikánus honatyáinak semmi köze sem volna, mintha ők a drágaság ellen kéz- zel-lábbal kapálództak volna. Mintha az egész drágaságot Truman és a demokrata párt intézné. Semmi közük sincsen ahoz. Az árak emelkedését és csökkenését, a gazdasági viszonyok határozzák meg, a kereslet és kínálat törvényének alapján. A mi kizsákmányoló osztályunk ügyel arra minden időben, hogy kereslet és ne kínálat legyen a piacon. Ezt ma külömböző utón érik el. összevásárolják a termés és termelés javarészét és az árak fentartása érdekében annak egy részét piacra vetik, a másik részét megsemmisítik. Az élelmiszerek előállításában a technika fejlődésen esett át ugy- annyira, hogy a termelt élelmiszereket nem képesek a haszon feláldozása nélkül megvásárolni, ennélfogva megvásároltatják azt azzal a kormánnyal, amely tekintet nélkül arra, hogy demokrata vagy republikánus, felhalmozza és amikor már az árak a kizsákmányoló osztály érdekeit nem veszélyeztetik, piacra dobatja, de mielőtt kiadná kezei közül, kémikai utón élvezhetetlenné teszik a nép számára. A kizsákmányoló osztály mindenfajta szócsöve igy választások alkalmával kimutatja, hogy a tiz évvel ezelőtti 10 dolláros, ma csak négy dollár és 63 centet ér és csak annyit is vásárol. Kimutatják, hogy az elmúlt két világháborúban Amerika részéről 700 ezer ember pusztult el s ezt az ember áldozatot a demokrata párt rovására Írják fel. Úgy állítják be, mintha a republikánusok a háború ellen foglaltak volna állást, mintha ők nem szavazták volna meg a hadiköltségeket éppen úgy, vagy talán még lelkesebben, mint a demokraták. A. két elmúlt világmészárlás Amerikának 360 billió dollárjába került. Ezt a hatalmas összeget úgy a republikánusok, mint a demokraták az adófizető polgárok zsebéből kotorászták elő. Ezt a rettenetes összegeket Amerika bérrabszolgáinak véres verejtékéből sajtolták ki az utolsó centig. Kimutatják, hogy Roosevelt idejében a dollár 26 centet, Truman idejében 29 centet vesztett értékéből és ma csak 45 centet ér az előbbeni vásárló képessé- séghez hasonlítva. Kimutatják nagy naivan, hogy 1910-ben száz amerikai családra esett a szövetségi kormány adósságából annyi, mint ma egy családra esik. Elfelejtik, vagy elhallgatják, hogy 1910 óta nem csak a demokraták, hanem a republikánusok is kotorásztak az állam pénzes zsákjában. De ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, nem csak az állam pénztára kong az ürességtől, túl van terhelve adósággal, hanem a nép, az isten adta nép, amely alatt a bérért dolgozó népet értjük, is. nyakig vannak adósággal. Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának jelentése szerint, amióta a kormány beszüntette a megszabott összegek letételét az autó, televízió, bútor és a házi szükségletek sok száz áruinál, a nincstelenek osztálya 14 billió 400 millió dollár adóságot csinált. Kizárólagosan csak automobilok vásárlására a bankok és 600 millió dollárt kölcsönöztek, finance companyk, hat billió és Nagyon sok automobil társaság a használt gépeknél egy cent letétel nélkül árusítják gépeiket. Az uj gépek vásárlásánál, használt kocsit veszik lefizetésnek, minden cent készpénz fizetés nélkül. Bútor, ruha és egyéb háztartási cikkekért 7 billió és 800 millió dollár erejéig vásároltak ebben az esztendőben, nagyob- bára azok, akik két kezük munkájuk után képtelenek készpénzei fizetni. A kimutatás Amerika bérrabszolgáinak túlnyomó többségének adósságáról mélyen hallgat. Nem mutatja ki, hogy mennyi az az adósság, amelyet a házak vásárlásánál csináltak a nincstelen bérrabszolgák. Nagyban nyugtalanítja a kormányt, a bankokat, finance tártársaságokat, hogy mi lesz azon esetben, ha a nép kereseti viszonyai alábbszállnak. Mi lesz egy elkövetkező munkanélküli s é g esetén. Már ma is, amikor a bérrabszolgák huzamosabb ideig sztrájk, betegség vagy más ok miatt képtelen a heti törlesztéseket eszközölni, elviszik a vásárolt árucikket és amikor újból munkához jut a proletár, élőről kezdheti a táncot. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy már volt igy máskor is és nem csak mi vagyunk ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban eladósodva, hanem a mi munkástársaink Ausztráliában, amelynek 6 millió 750 ezer lakosa van és egy billió 714 millió dollár adósságuk van. Belgiumnak 8 millió 421 ezernyi lakosAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály kozott sommi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés taláUiató a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL.'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikór a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezet ét építjük a régi társadalom keretein beiül. sága 4 billió 863 millió dollár adósságnak örvend. Denmark 4 millió 190 ezer lakosággal 1 billió 413 millió adósságot nyög. Franciaország 41 millió 500 ezer lakossága szerencsésebb helyzetben van, mert csak 11 billió 808 millió dollár adósággal rendelkezik. Görögország 7 millió 780 ezer lakosai rendelkezik és adósága 199 millió dollár. Irland 2 millió 997 ezer lakossága 171 millió 369 ezer dollár adósággal rendelkezik. Olaszország 45 millió 377 ezer lakosa 97 millió 270 ezer dollárral emészt fel többet, mint amennyit beveszi. Nederland 9 millió 629 ezer lakosággal rendelkezik és azok összes adósága kitesz 5 billió 167 mülió dollárt. Norway lakossága 3 millió 181 ezer, adósága 1 billió 233 millió dollár. Portugália lakosága 8 millió 402 ezer, adóssága 360 millió. Svédország lakossága 6 millió 883 ezer, tartozása 2 billió 406 millió dollár. Anglia lakossága 50 millió 300 ezer, tartozása csekély 73 billió 993 millió dollár. Ezen kimutatást a Nemzetközi Bankárok Szövetségének kimutatása alapján közöljük. Már most ha tudjuk azt, hogy a kapitalista világ minden zuga nyakig van terhelve adóssággal, akkor azt is jó volna tudni, hogy hogyan szabadulhat meg a nép eme rettenetes adósságtól. Minden ország, Amerikát is beleértve, az összeroppanás előtt áll. A borzalmasan felhalmozódott adósságok nem csökkennek, hanem napról-napra ilyesztőbben szaporodnak. Amerikát és a világ kapitalista országait az őrült fegyverkezés viszi a megsemmisülés felé. Látják ezt, de már későn. Belgium, Franiaország igyekeznek a mili- tarizmus vasfogait megcsorbita- ni. Legalább is erről csevegnek minden országban a politikai pártok, minden megalkuvásra kész honatyái. Az egész világ kizsákmányoló osztálya, minden országban tűrhetetlen magasságra emelte fel az életszükségletek árait. A munkások béreit a lehető legalacsonyabb fokon tartja. Minden kapitalista államban a politikusok éppen úgy, mint itt az Egyesült Államokban, korlátozzák a múnkások keresetét. A kizsákmányoló osztálynak az árak emelését, nem csak, hogy nem korlátozzák, hanem ösztökélik a termelőket, a nagykereskedőket az árak emelésére azáltal, hogy az amúgy is nevetséges ár- szabályozást beszüntetik. Szabadjára engedik őket, kényük- kedvük szerint nyúzzák a fogyasztó közönséget. Ezt nevezik szabad iparnak, szabad kereskedelemnek, demokráciának. Amerika az elmúlt világháborúban győzedelmeskedett Japán felett. Ez a győzelem nap-nap után nagyobb fejfájást okoz az amerikai kizsákmányoló osztálynak és a kormánynak. Fejfájást okoz azért, mert Amerika Japánból egy hatalmas felfegyverzett, erős nemzetet kivan létesíteni s felhasználni az ázsiai veszedelem, a tervgazdálkodási rendszerre áttért nemzetek ellen. A legnagyobb gondot Amerikának Japán népességének rohamos szaporodása okoz. A második világháború előtt, vagyis 1936-ban Japán lakossága 68 millió volt. Alig tiz évre rá 72 millióra emelkedett és a tavaszon megtartott népszámlálásnál 85 milliót jelentettek. Japán 85 millió lakosságát ma négy kis szigeten helyezi el. Ezek a szigetek együttvéve nem rendelkeznek annyi területtel, mint az Egyesült Államok California állama. Japánnak teljesen lehetetlenség ellátni élelemmel, ruházattal és lakással lakosságát anélkül, hogy az ne volna rákényszerítve az Egyesült Államok folytonos segítségére. Japánban is mint a legtöbb kapitalista államban, a munkanélküliség folyton női. A japán kormánynak nagy gondot okoz, hogy a lakosság szaporodásával évente csaknem egy millió újabb férfi és nő kerül a munka mezejére. Ma Japán sokkalta rosszabb helyzetben van, mint a világháború előtt volt, dacára annak, hogy úgy a mezőgazdaság, mint az iparok túlhaladták a háború előtti termeléseiket.