Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-10-18 / 1751. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. október 18. HÍREK magyarországbúl HOGYAN ÉLNEK A MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK. Minden • alkalommal amikor arról hallok, vagy olvasok, hogy valaki, aki a kapitalista világban nyomorgott és küzködött a megélhetésért, ma boldogan hivatásának él és felszabadultan dolgozik, meghatódom. Eszembe jut mindaz, amit magamnak is el kellett szenvedni azért, hogy élhessek és dolgozhassak. A felszabadulás előtt hogyan élt egy hozzám hasonló fiatal festő? Ha dolgozni akart, festeni — műteremről szó sem volt — össze kellett húznia magát albérleti szobában s miközben felesége éhbérért dolgozott valamelyik gyárban, szaladgálnia kellett kisebb grafikai munkákért, hogy a háztartás jövedelmét legalább kiegészíthesse. Mert képek a mi fiatal festőinktől nem fogytak, nem vásárolták se magánosok, akik az ő ismeretkörébe tartoztak, hisz ők maguk is ugyanazokkal a megélhetési nehézségekkel küzdöttek, mint a fiatal művész — se a képtárak, amelyeknek vagy nem volt pénzük, vagy a rezsimnek hajbókolóknak juttatták, a mégis surranó összegecskéket. Szinte hihetetlen volt az, ha egy fiatal művész a kiállításon eladott egy képet, különösen, ha képén kifejezést kívánt adni — akár közvetlenül a témával, akár festői szabadságával az uralkodó osztállyal, a fennálló társadalommal szembeni gyűlöletének. Egyszóval fiatal festőművészünknek, aki a kapitalista társadalomban élt, keményen kellett küszködnie a megélhetésért és azért, hogy dolgozhasson, s tudását tovább fejleszthesse. Modelljét, vásznát, festékét, a lehetőséget, hogy nyáron vidéken dolgozhasson — ha egyáltalán elérte ezt a vágyteljesülést — ki kellett koplalnia. S ezek után el kell már mondanom azt is, hogy él ma ez a labbak, aki már nem a legfiatalabbak közé tartozik, hisz az idő múlik. A munkához azonban megvan minden lehetősége, szép nagy műteremben dolgozhat, megbízásokat kap, amelyek közel állnak szivéhez, hisz a népet ábrázolhatja, régi nagy küzdelmeiben, örömeiben és a ma építésében. Kormányunk kitünteti Mun- kácsy-dijjal és főiskolai tanári állással. Nevelheti az ifjúságot, átadhatja tapasztalatait annak az uj müvésznemzedéknek, mely a szocializmus építése korában ma minden lehetséges támogatást megkap a nép államától. Ezt a doldog lendülettel teli, építő életet, amelyet ma élünk, nem értékelhetjük eléggé. Ezért nem áldozat az, ha ma azért, hogy még szebben, békésebben ' élhessünk, hogy hadseregünket ; támogassuk, amely vívmányain- j kát őrzi, jövedelmünkből dere- : kásán kölcsönadunk a nép álla- : mának, hadd használja azt fel ] újra a mi érdekünkén okosan, ] hadd nőj jenek nagy alkotásaink, ] szocialista városaink, ipartelepe- < ink, hadd legyen mind több le- 1 hetősége annak, hogy művészeink ezeket ábrázolhassák, gaz- i dagitva ezzel is a magyar nép kultúráját. Ezért jegyzek én hatezer forintot.” Bán Béla festőművész UT A TANYÁRÓL Kondoros és Békéscsaba között az egyik útelágazásnál szép pirosbetüs táblát láthat, aki arra jár: Kétsopron község —■. alakult az ötéves tervben. Két kilométer hosszú makadámút vezet egészen a községig. Hosszú ennek az útnak a története — mondja Szabó Pál, a Dózsa termelőszövetkezet tagja. A felszabadulás előtt itt csak tanyák voltak, igaz, nem mesz- sze egymástól. Ilyenkor ősszel nagy szó volt ezt a kétkilomé- teres utat megtenni a müutig. Eltartott sokszor három-négy óra hosszat is. — Küszködtünk a sárral. Nem egyszer ott rekedtünk az utón, amig nem jött segítség. Nagyon távoli tanyavilág volt ez, a két sáros kilométer miatt! — Még a posta sem mindig jutott el hozzánk! Csak a képviselőurak, mikor választás volt, — ígértek hetet-havat a szavazatokért; — Az utat is hányszor ígérték! A választás után aztán persze eltűntek, Ígéret maradt minden! Az ötéves terv épitő ereje eljutott azóta a kétsoproni tanyavilágba is. Tanácsháza épült a tanyavilág közepén és megépült a régen csak Ígérgetett ut. Nagyot fejlődött, község lett Kétsopron! öt termelőszövetkezeti csoport alakult és a szekerek, akármilyen esős idő van, könnyen eljutnak a műútra. “ÖMLIK AZ ARANY” “Ömlik az arany a karcagi pusztán”, irta 1932. márciusában Móricz Zsigmond s keserűen számolt be az állam tökéletes közönyéről: az alföldi hőforrások, amelyek egész városokat füthettek volna, felhasználatlanul folytak el. “ömlik az aranyfolyam — irta Móricz — a föld áldott mélyéből ... és folyik, elmegy az árkokon a semmibe . . . Majd a szebb jövőben máskép lesz. Ha mi nem, fiaink majd okosabbak lesznek.” A vágyott jövő elérkezett: a népi demokrácia hozzálátott az alföldi hévvizek tervszerű fel- használásához, a viz és hévvizek tanulmányozására külön Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet alakult. Az intézet tudományos munkatársainak ellenőrzése mellett nemrég tárta fel Magyarország legforróbb hévforrását a szolnokmegyei Cserkeszőlő határában. Ez a forrás nem volt ismeretlen: 1943-ban a fasiszta hadigazdálkodás olaj után kutatott ezen a helyen. Olajat nem találtak, de a mélyből harminc méter magasságú vizoszlop tört fel. Hőmérséklete megközelítette a forrpontot, jódot, brómot, meta- borsavat tartalmazott, de a páratlan erejű gyógyvizet nem használták fel. A hadigazdálkodásnak olaj kellett, nem gyógyvíz: a kutat lezárták. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet javaslatárra a szolnokmegyei tanács előre elkészítette a hévviz elvezetését biztositó másfél kilométer hosz- szu csatornát, a kutatók pedig hozzáláttak a mélyfúrások zárószerkezetének felnyitásához. A hévforrást ugyanis egy ideig üzemeltetni kell ahhoz, hogy a tudományos kutatás megállapíthassa a vízhozamot, a hőmérsékletet, a viz vegyi összetételét mert ennek alapján tárja az Országos Tervhivatal elé javaslatát arról, hogy mire használja fel az Alföld aranyát. A zárószerkezetet szeptember 8-án nyitották fel. Délután ■' olt. Cserkeszőlő dolgozó parasztsága, öregek, fiatalok, férfiak, lányok, asszonyok vették körül a tudósokat. Aznap este jelentkezett az első vízfolyás. Hőmérséklete 16 fok volt. Éjfélkor már harminc fokra szökött fel a viz hőfoka, másnap már nyolcvan fokos viz tört fel a forrásból, forróbb, mint Hajdúszoboszló hires gyógyvize. A napi vízhozam elérte a félmillió litert. A feltört vízből napi tiz tonna sót lehet majd kitermelni. Cserkeszőlő határában valóban “arany” folyik: a forrás kiváló gyógyvíz, gazdag a jód- és me- taborsav tartalma. A forrás feltárása után megjelentek a helyszínen az első mérnökök,’ hidro- lógusok, vegyészek, orvosok és hőtechnikusok, hogy a háborús céllal készült mélyfúrás vize az egészséget, a békét szolgálja. Nagyüzemi melegházak és csirkekeltetőgépek létesítését is lehetővé teszi a magas hőfokú hévviz. “ . . . fiaink majd okosabbak lesznek” — irta húsz esztendeje Móricz Zsigmond. A tudományos kutatók már kidolgozták az első javaslatokat Magyarország legforróbb hévvizének fel- használására. Épül az ország Szolnok megyében is, miként az ország többi részében, a közúti és vasúti hidak a háború alatt megsemisültek. A hidakat a magyar dolgozó nép újjáépítette. Megépült a szolnoki vasúti és közúti hid és a vasúti aluljáró is. 1947-ben épült fel a ti- szaugi közúti hid, amelyet a közelmúltban kiszélesítettek, hogy helyet adjanak rajta a kunszent- márton-lakiteleki vasútnak. Győrszentiván községben a közelmúltban fejeződött be 119 ezer forintos beruházással egy uj kultúrotthon építése. A Nagyatádi konzervgyár évről évre fejlődik. A múlt évben és az idén egy-egy hatalmas, földbesüllyesztett vasbeton tartályt készítettek, amelyet gyümölcsök tárolására használnak. A két tartály összesen ötezer liter ürtartalmu és sokszáz fahordót helyettesit. Most készült el az üzem uj szennyvizlevezető csatornája is, mely több kilométer távolságra vezeti el a szennyvizet. A Nagykőrösi gépállomás került az élre a gépállomások őszi versenyében. A nagykőrösi traktoristák már szeptember végére befejezték az éves tervet és 110 százalékra teljesítették az őszi munkák tervét. OROSZ-AMERIKAI SÚRLÓDÁS WASHINGTON — A Szovjet Union és az Egyesült Államok közötti már amúgy is igen feszült viszonyt még rosszabbá tette az .amerikai nagykövetnek, George K. Kennan-nak az a Berlinben tett nyilatkozata, hogy most Moszkvában az amerikai követség személyzetét éppen olyan bánásmódban részesítik, mint Hitlerék részesítették őket, midőn a háború kitörése után internálták az amerikai követség személyzetét. Az oroszok ezt a nyilatkozatot nagyon sérelmesnek találták és azért kijelentették, hogy számukra Kennan már “persona non grata”, ami közönséges nyelven azt jelenti, hogy a követ személye a Szovjet részéről elfogadhatatlan és azért a visz- szahivását kérték. Az oroszok ezen intézkedése, — noha jogosnak látszik, — nagy port vert fel Washingtonban és egyes szenátorok, mint például Knowland kaliforniai szenátor is azt követelték, hogy válasz gyanánt Amerika küldje vissza az orosz nagykövetet. Ugylátszik azonban, hogy a külügyi hivatal, a már szokásos denunciáló nyilatkozat után tudomásul vette a Szovjet követelését és hazarendelte a csacsogó nagykövetet. A “CSENDES” TÁRS CHICAGO — Régi amerikai közmondás szerint itt olyan nagy a szabadság, hogy az amerikai polgár csak két “muszájt” ismer. Az egyik az, hogy meg kell halni, a másik pedig az, hogy az adót meg kell fizetni. A Chicago “Northern Trust Co.” kimutatása szerint az évi 3-5000 dollárt kereső egyén jövedelmének 30 százalékát, az 510,000 dollárt kereső pedig 35 százalékát fizeti a nyílt és eldugott adókba. A jövedelem 18-20 százaléka jövedelmi adóba megy, 8 százalék a fogyasztásnál, 3 százalék pedig a telekadóba megy, de akinek nincs telke, az a bérletben fizeti ezt az adót. így az amerikai polgár jövedelmének elköltéséhez “csendes” társnak veszi az adóhivatalt. HIRES PRÓBASZAVAZÓK PRINEVILLE, OREGON — Oregon állam Crook County lakói nagy hírnévre tettek szert a próbaválasztások (straw-vote) terén, mert a Civil War óta még minden elnökválasztásnál próbaszavazást tartottak, és minden alkalommal azt a jelöltet választották ki leendőbeli elnöknek, aki az országos választásoknál elbukott. így csak a Crook County szavazókat kellett megkérdezni, hogy a két nagy párt jelöltje közül melyik fog győzni s a válaszból biztosan meg lehetett állapítani — a vesztest, tehát a győzőt is. Az állandó kudarc miatt sokan gúnyolták a megye próbaszavazóit, akik most elhatározták, hogy ebben az évben nem adnak le próbaszavazást, kivernek házaikból minden próbaszavazó ügynököt. A hires szavazójósok most csak annyit mondanak, hogy Stevenson vagy Eisenhower lesz a következő elnök.
