Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-10-18 / 1751. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. október 18. HÍREK magyarországbúl HOGYAN ÉLNEK A MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK. Minden • alkalommal amikor arról hallok, vagy olvasok, hogy valaki, aki a kapitalista világ­ban nyomorgott és küzködött a megélhetésért, ma boldogan hi­vatásának él és felszabadultan dolgozik, meghatódom. Eszembe jut mindaz, amit magamnak is el kellett szenvedni azért, hogy élhessek és dolgozhassak. A felszabadulás előtt hogyan élt egy hozzám hasonló fiatal festő? Ha dolgozni akart, feste­ni — műteremről szó sem volt — össze kellett húznia magát al­bérleti szobában s miközben fe­lesége éhbérért dolgozott vala­melyik gyárban, szaladgálnia kellett kisebb grafikai munkák­ért, hogy a háztartás jövedel­mét legalább kiegészíthesse. Mert képek a mi fiatal festőink­től nem fogytak, nem vásárolták se magánosok, akik az ő isme­retkörébe tartoztak, hisz ők ma­guk is ugyanazokkal a megélhe­tési nehézségekkel küzdöttek, mint a fiatal művész — se a képtárak, amelyeknek vagy nem volt pénzük, vagy a rezsimnek hajbókolóknak juttatták, a mé­gis surranó összegecskéket. Szinte hihetetlen volt az, ha egy fiatal művész a kiállításon eladott egy képet, különösen, ha képén kifejezést kívánt adni — akár közvetlenül a témával, akár festői szabadságával az uralkodó osztállyal, a fennálló társadalommal szembeni gyűlö­letének. Egyszóval fiatal festőművé­szünknek, aki a kapitalista tár­sadalomban élt, keményen kel­lett küszködnie a megélhetésért és azért, hogy dolgozhasson, s tudását tovább fejleszthesse. Modelljét, vásznát, festékét, a lehetőséget, hogy nyáron vidé­ken dolgozhasson — ha egyálta­lán elérte ezt a vágyteljesülést — ki kellett koplalnia. S ezek után el kell már mon­danom azt is, hogy él ma ez a labbak, aki már nem a legfiata­labbak közé tartozik, hisz az idő múlik. A munkához azonban megvan minden lehetősége, szép nagy műteremben dolgozhat, megbízásokat kap, amelyek kö­zel állnak szivéhez, hisz a népet ábrázolhatja, régi nagy küzdel­meiben, örömeiben és a ma épí­tésében. Kormányunk kitünteti Mun- kácsy-dijjal és főiskolai tanári állással. Nevelheti az ifjúságot, átadhatja tapasztalatait annak az uj müvésznemzedéknek, mely a szocializmus építése korában ma minden lehetséges támoga­tást megkap a nép államától. Ezt a doldog lendülettel teli, építő életet, amelyet ma élünk, nem értékelhetjük eléggé. Ezért nem áldozat az, ha ma azért, hogy még szebben, békésebben ' élhessünk, hogy hadseregünket ; támogassuk, amely vívmányain- j kát őrzi, jövedelmünkből dere- : kásán kölcsönadunk a nép álla- : mának, hadd használja azt fel ] újra a mi érdekünkén okosan, ] hadd nőj jenek nagy alkotásaink, ] szocialista városaink, ipartelepe- < ink, hadd legyen mind több le- 1 hetősége annak, hogy művésze­ink ezeket ábrázolhassák, gaz- i dagitva ezzel is a magyar nép kultúráját. Ezért jegyzek én hatezer forintot.” Bán Béla festőművész UT A TANYÁRÓL Kondoros és Békéscsaba kö­zött az egyik útelágazásnál szép pirosbetüs táblát láthat, aki ar­ra jár: Kétsopron község —■. alakult az ötéves tervben. Két kilométer hosszú maka­dámút vezet egészen a község­ig. Hosszú ennek az útnak a története — mondja Szabó Pál, a Dózsa termelőszövetkezet tag­ja. A felszabadulás előtt itt csak tanyák voltak, igaz, nem mesz- sze egymástól. Ilyenkor ősszel nagy szó volt ezt a kétkilomé- teres utat megtenni a müutig. Eltartott sokszor három-négy óra hosszat is. — Küszködtünk a sárral. Nem egyszer ott rekedtünk az utón, amig nem jött segítség. Nagyon távoli tanyavilág volt ez, a két sáros kilométer miatt! — Még a posta sem mindig jutott el hozzánk! Csak a képvi­selőurak, mikor választás volt, — ígértek hetet-havat a szava­zatokért; — Az utat is hány­szor ígérték! A választás után aztán persze eltűntek, Ígéret maradt minden! Az ötéves terv épitő ereje el­jutott azóta a kétsoproni tanya­világba is. Tanácsháza épült a tanyavilág közepén és megépült a régen csak Ígérgetett ut. Nagyot fejlődött, község lett Kétsopron! öt termelőszövetke­zeti csoport alakult és a szeke­rek, akármilyen esős idő van, könnyen eljutnak a műútra. “ÖMLIK AZ ARANY” “Ömlik az arany a karcagi pusztán”, irta 1932. márciusá­ban Móricz Zsigmond s keserű­en számolt be az állam tökéle­tes közönyéről: az alföldi hő­források, amelyek egész városo­kat füthettek volna, felhaszná­latlanul folytak el. “ömlik az aranyfolyam — irta Móricz — a föld áldott mélyéből ... és fo­lyik, elmegy az árkokon a sem­mibe . . . Majd a szebb jövőben máskép lesz. Ha mi nem, fiaink majd okosabbak lesznek.” A vágyott jövő elérkezett: a népi demokrácia hozzálátott az alföldi hévvizek tervszerű fel- használásához, a viz és hévvizek tanulmányozására külön Víz­gazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet alakult. Az intézet tudományos munkatársainak el­lenőrzése mellett nemrég tárta fel Magyarország legforróbb hévforrását a szolnokmegyei Cserkeszőlő határában. Ez a forrás nem volt ismeretlen: 1943-ban a fasiszta hadigazdál­kodás olaj után kutatott ezen a helyen. Olajat nem találtak, de a mélyből harminc méter ma­gasságú vizoszlop tört fel. Hő­mérséklete megközelítette a forrpontot, jódot, brómot, meta- borsavat tartalmazott, de a pá­ratlan erejű gyógyvizet nem használták fel. A hadigazdálko­dásnak olaj kellett, nem gyógy­víz: a kutat lezárták. A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet javaslatá­rra a szolnokmegyei tanács előre elkészítette a hévviz elvezetését biztositó másfél kilométer hosz- szu csatornát, a kutatók pedig hozzáláttak a mélyfúrások záró­szerkezetének felnyitásához. A hévforrást ugyanis egy ideig üzemeltetni kell ahhoz, hogy a tudományos kutatás megállapít­hassa a vízhozamot, a hőmér­sékletet, a viz vegyi összetételét mert ennek alapján tárja az Or­szágos Tervhivatal elé javasla­tát arról, hogy mire használja fel az Alföld aranyát. A zárószerkezetet szeptember 8-án nyitották fel. Délután ■' olt. Cserkeszőlő dolgozó parasztsá­ga, öregek, fiatalok, férfiak, lá­nyok, asszonyok vették körül a tudósokat. Aznap este jelentke­zett az első vízfolyás. Hőmér­séklete 16 fok volt. Éjfélkor már harminc fokra szökött fel a viz hőfoka, másnap már nyolc­van fokos viz tört fel a forrás­ból, forróbb, mint Hajdúszo­boszló hires gyógyvize. A napi vízhozam elérte a félmillió li­tert. A feltört vízből napi tiz ton­na sót lehet majd kitermelni. Cserkeszőlő határában valóban “arany” folyik: a forrás kiváló gyógyvíz, gazdag a jód- és me- taborsav tartalma. A forrás fel­tárása után megjelentek a hely­színen az első mérnökök,’ hidro- lógusok, vegyészek, orvosok és hőtechnikusok, hogy a háborús céllal készült mélyfúrás vize az egészséget, a békét szolgálja. Nagyüzemi melegházak és csir­kekeltetőgépek létesítését is le­hetővé teszi a magas hőfokú hévviz. “ . . . fiaink majd okosabbak lesznek” — irta húsz esztendeje Móricz Zsigmond. A tudomá­nyos kutatók már kidolgozták az első javaslatokat Magyaror­szág legforróbb hévvizének fel- használására. Épül az ország Szolnok megyében is, miként az ország többi részében, a köz­úti és vasúti hidak a háború alatt megsemisültek. A hidakat a magyar dolgozó nép újjáépí­tette. Megépült a szolnoki vasú­ti és közúti hid és a vasúti alul­járó is. 1947-ben épült fel a ti- szaugi közúti hid, amelyet a kö­zelmúltban kiszélesítettek, hogy helyet adjanak rajta a kunszent- márton-lakiteleki vasútnak. Győrszentiván községben a közelmúltban fejeződött be 119 ezer forintos beruházással egy uj kultúrotthon építése. A Nagyatádi konzervgyár év­ről évre fejlődik. A múlt évben és az idén egy-egy hatalmas, földbesüllyesztett vasbeton tar­tályt készítettek, amelyet gyü­mölcsök tárolására használnak. A két tartály összesen ötezer li­ter ürtartalmu és sokszáz fa­hordót helyettesit. Most készült el az üzem uj szennyvizlevezető csatornája is, mely több kilomé­ter távolságra vezeti el a szenny­vizet. A Nagykőrösi gépállomás ke­rült az élre a gépállomások őszi versenyében. A nagykőrösi traktoristák már szeptember vé­gére befejezték az éves tervet és 110 százalékra teljesítették az őszi munkák tervét. OROSZ-AMERIKAI SÚRLÓDÁS WASHINGTON — A Szovjet Union és az Egyesült Államok közötti már amúgy is igen fe­szült viszonyt még rosszabbá tette az .amerikai nagykövetnek, George K. Kennan-nak az a Ber­linben tett nyilatkozata, hogy most Moszkvában az amerikai követség személyzetét éppen olyan bánásmódban részesítik, mint Hitlerék részesítették őket, midőn a háború kitörése után internálták az amerikai követ­ség személyzetét. Az oroszok ezt a nyilatkoza­tot nagyon sérelmesnek találták és azért kijelentették, hogy szá­mukra Kennan már “persona non grata”, ami közönséges nyelven azt jelenti, hogy a kö­vet személye a Szovjet részéről elfogadhatatlan és azért a visz- szahivását kérték. Az oroszok ezen intézkedése, — noha jogosnak látszik, — nagy port vert fel Washington­ban és egyes szenátorok, mint például Knowland kaliforniai szenátor is azt követelték, hogy válasz gyanánt Amerika küldje vissza az orosz nagykövetet. Ugylátszik azonban, hogy a külügyi hivatal, a már szokásos denunciáló nyilatkozat után tu­domásul vette a Szovjet követe­lését és hazarendelte a csacsogó nagykövetet. A “CSENDES” TÁRS CHICAGO — Régi amerikai közmondás szerint itt olyan nagy a szabadság, hogy az ame­rikai polgár csak két “muszájt” ismer. Az egyik az, hogy meg kell halni, a másik pedig az, hogy az adót meg kell fizetni. A Chicago “Northern Trust Co.” kimutatása szerint az évi 3-5000 dollárt kereső egyén jö­vedelmének 30 százalékát, az 5­10,000 dollárt kereső pedig 35 százalékát fizeti a nyílt és eldu­gott adókba. A jövedelem 18-20 százaléka jövedelmi adóba megy, 8 százalék a fogyasztásnál, 3 százalék pedig a telekadóba megy, de akinek nincs telke, az a bérletben fizeti ezt az adót. így az amerikai polgár jövedel­mének elköltéséhez “csendes” társnak veszi az adóhivatalt. HIRES PRÓBASZAVAZÓK PRINEVILLE, OREGON — Oregon állam Crook County la­kói nagy hírnévre tettek szert a próbaválasztások (straw-vote) terén, mert a Civil War óta még minden elnökválasztásnál pró­baszavazást tartottak, és min­den alkalommal azt a jelöltet választották ki leendőbeli elnök­nek, aki az országos választá­soknál elbukott. így csak a Crook County szavazókat kellett megkérdezni, hogy a két nagy párt jelöltje közül melyik fog győzni s a válaszból biztosan meg lehetett állapítani — a vesztest, tehát a győzőt is. Az állandó kudarc miatt so­kan gúnyolták a megye próba­szavazóit, akik most elhatároz­ták, hogy ebben az évben nem adnak le próbaszavazást, kiver­nek házaikból minden próbasza­vazó ügynököt. A hires szavazó­jósok most csak annyit monda­nak, hogy Stevenson vagy Eisen­hower lesz a következő elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents