Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-29 / 1725. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..............................$3.00 One Year ..............................$3 00 Félévre ................................... 1.50 Six Months ......................... 1.50 Egyes szám ára .........n 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «@*>42 Meddig birja Amerika népe? Az amerikai nép félrevezetését célzó hihetetlen nagy propagandában szinte nyomtalanul merülnek el azon szórványos kijelentések, amelyek esetleg enyhitőleg hatnának a háborús hisztériára. Az ilyen nyilatkozatok olyanforma viszonylatot mutatnak, mint amikor a fülsiketítő, hátborzongató zajt csapó jazz zenekarba elhelyeznek egy jó hegedűst és megengedik neki, hogy a pokoü zajba itt-ott bele játszón egy-két szép akkordot is. A zajförgetegben természetesen elenyésznek a szép akkordok és csak a nagyon figyelők vesznek róla tudomást. Ilyenformán képzeljük el azt a pár kijelentést, amit a múlt héten a szenátus külügyi bizottságának gyűlésén hallottunk. Ez a bizottság, amelynek elnöke Tom Connally (D. Tex.) szenátor, kihallgatást rendezett a Truman adminisztráció által kért közel 8 billió dolláros “foreign aid”' (degen országokat segitő) programmal kapcsolatban. Mint ismeretes, Truman elnök 7 billió és 800 millió dollárt kért az úgynevezett “szabad országok” felfegyverzésére és gazdasági felsegitésére. Miután ez a “segítés” már évek óta folyik, méghozzá évről-évre nagyobb összegekkel, ugylátszik, hogy a külügyi bizottság már megsokalta. Mert évekkel ezelőtt, amikor ezt a “segitő” programot elkezdték a Truman-terv név alatt, csak arról volt szó, hogy Görög-, meg Törökországnak kell adni pár száz millió dollárt. De ezen országok után sietve jelentkeztek a kínai Chiang Kai-shek kormány, az olasz, a norvég meg még jó egynéhány más kormányok is. Ezeknek felsegitésére már szűknek bizonyult a Truman-terv, igy kibővítették Marshall-terwé, amelyre már sokkal több millió dollár kellett. A dollár szagra azonban egyre gyorsabban jelentkeztek a világ minden részéből azon kormányok, amelyek féltek a saját alattvalóiktól, vagy amelyek már nem tudtak elég jövedelmet kisajtolni saját polgáraikból. A sok saskeselyü kielégítésére a Marshall-tervből “point-4” tervet kellett csinálni, amely már any- nyi sok billió meg millió dollárt kíván, hogy maga az öreg Tom Connally is megsokalta. így történt, hogy a külügyi bizottság gyűlésén a máskülönben végtelenül reakciós szenátor mérgesen kérdezte az adminisztráció képviselőjét, W. Averell Harriman “mozgó” nagykövetet, aki a “point-4” programot irányítja, hogy meddig birja még az Egyesült Államok az ily rengeteg költekezést? Harrimant nagyon meglepte Connally kifakadása és igyekezett megmagyarázni, hogy az egyes országok sokkal nagyobb összegeket kérnek s mennyit adott az Egyesült Államok, hogy kellő módon felfegyverezzék, vagy felsegitség ezt vagy azt az országot. Erre Connally gúnyosan vágta Harriman szemébe: “Hiszen Winston Churchill kijelentette, hogy nem jött ide pénzt kérni s önök mégis utána szaladtak és úgy dobtak neki 300 millió dollárt.” “Ha igy kidobáljuk a pénzünket” — dörmögte Conally, — “akkor elgyengítjük magunkat annyira, hogy Oroszországgal szemben alul maradunk.” Harriman természetesen igyekezett kibékíteni a durcáskodó öreget és megmagyarázta neki, hogy a “point-4” program alatt minden országban csak azok kapnak segítséget, akik a kommunizmus ellenségei, igy tehát azok erősítésével Oroszországot gyengítik. És ekkor mondotta, hogy ez a segítség nem terjedhet ki minden osztályra, de különösen nem a munkásságra. Ez tehát nyílt beismerése volt anhak, hogy a “point-4” program nem a gazdaságilag elmaradt országok népeit segíti, hanem csak azon országok uralkodó osztályait, amelyek első sorban is saját munkásosztályaiknak elnyomói és kizsákmányolói. Ezeknek érdekei azonosak most az amerikai uralkodó osztály érdekeivel s ez magyarázza meg, hogy a “point-4” program a “felsegített” országok népeinek nem a köszönetét, hanem az ellenszenvét eredményezi. A háborús uszítást szolgáló pokoli nagy zajban elvesznek az ilyen kényszerült beismerések, mint amit Harriman tett. De azért mégis helyénvaló az a kérdés, hogy meddig birja az Egyesült Államok ezt a nagy pazarlást? Nem csak a vagyon pazarlását, hanem a világ népének felénk irányuló jóakaratának ily gyors tékozlását is? Titkot vegyenek! A Kommunista Párt 15 tisztviselőjének los angelesi pőrében, amelyet azon vád alapján indítottak ellenük, hogy összeesküdtek az Egyesült Államok kormányának erőszakos megdöntésére, az ügyész egymásután vonultatja fel a pártban tartott titkos rendőrkémeket, közöttük a magyar Lautner Jánost is, akik állítólag mind igen fontos szerepeket töltöttek be a kommunista mozgalomban. De dacára ezen állítólagosán igen fontos szerepeiknek, vallomásaikban nem mondják, hogy mikor és hol készültek a kormány “erőszakos” megdöntésére és ezen “erőszakhoz” mennyi fegyvert szereztek, hol tartják azokat s általában hol képezik ki a fegyveres erőket, amik nélkül a sok millió embert számláló rendőrséggel, milíciával, tengerészkatonával, gyalogsággal, tüzérséggel és légierővel rendekező kormányt erőszakkal megdönteni nem lehet. Vallomásaik legfontosabb része az, hogy a párt tagjai időközönként tikos gyűléseket tartottak, amely gyűléseken resztvettek a pör vádlottai is. Ez a titkosság az, amivel hatni akarnak az esküdtekre, mert habár a vallomásaik szerint az ily titkos gyűléseken sem csináltak semmi olyasmit, amivel a vádat igazolni lehetne, de ügyvédi furfanggal ezt a titkolódzást igyekszenek főbenjáró bűnténnyé minősíteni. Ezért kellett a titkosrendőrségnek oly sok kémet beküldeni a Kommunista Pártba és miután az ilyen kémkedést jól megfizetik, joggal kérdezhetjük, tart-e az FBI kémeket más szervezetekben is? És ami leginkább érdekel bennünket, vannak-e ilyen titkos kémek az Industrial Workers of the World szervezetben is? Valószínű, hogy ebbe a szervezetbe is, mint minden más munkásszervezetbe, beküldték a kémeket, vagy befurakodtak azok maguktól is abban a reményben, hogy jó kereseti forrásra tesznek szert. De az is valószínű, hogy ha az IWW-ba be is jöttek ilyen kémek, hamar ott is hagvták ezt a szervezetet. Miért? Azért, mert az IWW nak NINCSENEK TITKAI. Az IWW-ban nincs semmi olyasmi, amit a kémeknek el lehetne árulni. Áraljuk ma azokat magunk is és csak azon panaszkodunk, hogy nem tudjuk árulni elég hatásosan, éppen azért az amerikai munkások nagy tömegei előtt titokban maradnak. Pedig nagyon szeretnénk, ha ezen titkokat, illetőleg az osztálytudatos ipari unionizmus eszméit minden amerikai munkással megismertethetnénk. A mi céljaink, — sajnos, még sok munkás előtt csak titok, — a bérmunkások oly módon való szervezése, hogy egyrészről hatásosabban harcolhassanak életszínvonaluk emelésére már a jelenlegi tőkés termelő rendszer keretem belül is, de azonkívül, hogy előkészítse a munkásságot az iparok átvételére is. Éhez a célhoz, az IWW tanítása szerint, csak az OSZTÁLYTUDATOS ipari szervezettel lehet eljutni, amely nem szakmák szerint szervezi szét, gyakran egymás ellen a munkásokat, hanem egy szervezetbe hozza össze az ugyanazon iparban dolgozókat, majd az EGY NAGY SZERVEZETBEN egyesíti a hasznos munkát végző összes munkásokat Egy másik ilyen titkunk., amit nagyon szeretnénk minden munkással tudatni az, hogy a mai fejlett ipari viszonyok között társadalmunk két fontos nagy osztályra oszlott, a munkáltatókés a munkások osztályára és hogy ezen két osztály között semmi közösség sincs, hogy ezen két osztálynak érdekei ellentétesek és igy harc folyik közöttük, amely harc folyni fog mindaddig, amíg azé lett összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. De rámutatunk más titkokra is, mint például arra, hogy most, amikor az iparok már egyre kevesebb és kevesebb kézben összpontosulnak a régi szakszervezetek képtelenek felvenni a harcot a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával, ezért van szükségük az olyan OSZTÁLYTUDATOS ipari szervezetre, mint az Industrial Workers of the World szervezet. Az IWW-ba befurakodott kémek is csak azt jelenthetnék, hogy ebben a szervezetben ilyen titkokat találtak, amiket azonban állandóan hirdetünk az összes lapjainkban, az összes irodalmi kiadványainkban. Az igazi nagy baj az, hogy nem tudjuk elég hatásosan hirdetni, hogy a szavuk elvész a munkásságot félrevezető nagy zsivajban. De azért ahol ilyen titkokat árulnak, onnan a kémek hamar elpárolognak. ÚJABB TRUMAN-BOMBA Truman elnöknek időköziin-1 ként egyes kiszólásai vagy levelei bombaszerüleg hatnak az amerikai közönségre. Ezúttal a naplójából vett részletek publikálása vert fel nagyszabású hullámokat. Az amerikai közönség csak most értesült arról, hogy az elnök naplót vezet. Ebből a naplóból aztán bizonyos részleteket átengedett William Hillman ij- ságirónak, aki a naplórészieteket még személyes intervjukkal is megerősítve “Mr. President” I cim alatt könyv alakjában megjelentette. Ebben a könyvben aztán olyan kijelentéseket tesz az elnök, hogy egyes emberek, ; akikre vonatkozik, úgy ugrottak, mintha bomba robbant volna alattuk. így például azt az észrevételt tette egy nap, hogy a szenátus már tele van teljesen elöregedett, tehetetlen emberekkel. Azért azt ajánlja, hogy a kongresszus tagjai csak 12 évig maradhassanak tisztségükben. Az öregséggel együttjár a kong-
