Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-22 / 1724. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..............................$3.00 One Year ..............................$3 00 Félévre ............................. 1.50 Six Months ............................ 1.50 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ........................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ....................................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*©*>42 A polgárjogok eltiprói vád, mint amit Lamont du Pont elismer az idézett egyetlen rövid mondatban. Mert ez a mondat beismerése annak, hogy a du Pont gyerekek, még a csecsemők is, a munkásság termelt javaiból jogosak olyan nagy részesedésre, amit csak több száz, esetleg csak több ezer nehezen dolgozó munkás együttesen ha kap. Lamont du Pontnak ez a gúnyos megjegyzése világot vet arra, hogy a tőkés termelő rendszerben a születés vagy öröklés jogán a csecsemők, a hülyék, a gonoszok és a csak az élvezeteket hajhászó léhütők is rendelkezhetnek száz és százezer munkás ember munkatermelvényeivel; hogy a termelés valójában csak azért folyik, hogy az ily tulajdonosoknak hasznot hajtson. Nem csoda, hogy a du Pont család védelmezi ezt a termelési rendszert. És miután itt, Amerikában, jelenleg ennek a rendszernek a politikai támogatója a két nagy polgári politikai párt, a du Pontok nagy összegekkel támogatják mindkét pártnak a jelöltjeit. A támogatásnál csupán arra ügyelnek, hogy mindkét pártban az úgynevezett jobbszárnyi, vagyis reakciósabb elemeket segítik hatalmas összegekkel. \ Nem csoldálkozunk azon, hogy a du Pontok nem ijednek meg a vádtól, van elég ügyvédük, akik ha kell, akár fél évszázadon át is elhúzzák a port s amig ez a termelési rendszer fennáll, a du Pontok nem kerülnek börtönökbe az amerikai nép gazdasági élete felett szerzett uralmukért. • A szenzációs híreket kedvelő amerikai újságok csak néhány eldugott sorban említették, hogy Jackson (Miss.) városban az esküdtszék felmentette Robert E. Lee sheriffet és négy segédjét akik a szövetségi bíróság ügyészének vádja szerint megsértették Murray Gray káplár (veterán) katona “polgárjogait”. Az esküdteknek csak 49 percre volt szükségük, hogy a vádlottak szabadságát biztositó “not guilty” határozatot meghozzák. Erre az ügyre vonatkozólag a United Press tudósítója ezt a magyarázatot adja: A 25 éves Murray Gray NEGRO veterán katonát rablás vádja alatt fogták el s miután azt nem akarta beismerni, egy fához láncolták, majd a 205 font súlyú, hat láb magas hatalmas termetű Robert E. Lee sheriff addig ütlegelte, amig a vádlott eszméletlenül össze nem esett. Amikor a sheriffet és segédjeit ezen brutális cselekedetért bíróság elé vitték a majdnem halálra vert negro veterán katona “polgári jogainak megsértése” címén, a tárgyaláson dühösen mondotta: Nem igaz az, hogy én ezt a niggert megkorbácsoltam, mert csak a botommal vertem meg és azt is csak annyira, hogy féken tartsuk. (Just enough necessary to control him.) Erre a nyilvánvaló beismerésre az esküdtek meghozták a felmentő ítéletet, vagyis elhitték azt, hogy a fához láncolt negro veterán meg akarta támadni a hatalmas termetű, állig felfegyverzett sheriffet és négy segédjét, azért a bottal való mégverést jogos önvédelmi fenyítésnek minősítették s abban nem látták a polgárjogok megsértését. Sheriff Lee és segédjeinek bestiális cselekedetére azt mondhatjuk, hogy néhány szadista természetű egyén garázdálkodása; de amikor azt látjuk, hogy az esküdtszék felmentő ítéletet hoz ilyen ügyben, akkor bizonyítékot nyerünk arról, hogy a polgárjogokat biztositó “Bill of Rights” törvényeket nem veszik komolyan Mississippi államban. A du Pont család uralma A Department of Justice “Antitrust Division” osztálya beadványt intézett Walter J. Labuy szövetségi kerülei bíróhoz, hogy rendelje el a Du Pont család pörbefogását a trösztellenes törvények áthágása miatt. A kérvény névszerint Pierre S. Lamont Bu Pont, Irene du Pont és a du Pont család 184 más tagját sorolja fel. Ez az első eset, hogy a trösztellenes törvények áthágásával tisztán csak EGY családot vádolnak. A rádiót hallgató közönség minden héten félórás programon át hallgatja a du Pont család imelyitő dicséretét, hogy mi mindent is köszönhet Amerika népe a du Pontoknak. De ugylátszik, hogy a du Pontok is köszönhetnek valamit Amerika népének, mert mint a Department of Justice mondja, ennek a családnak a tulajdonában vagy kontrolja alatt vannak az Egyesült Államok legnagyobb iparvállalatai; nem csak a du Pont vegyi gyárak, a nylon s egyéb müselyem iparvállalatok és lőporgyárak, hanem olyan nagy cégek is, mint például a General Motors Corporation, a United Steel Corporation, a United States Rubber Co. számos nagy bank és sok más kisebb iparvállalat is. A vádat összeállító ügyészek titokban tartják, hogy pénzben kifejezve mekkora vagyont kontrolál ez a család, csupán azt mondják, hogy soha, semmiféle más család ezt még meg sem közelítette. Ha ehez képest a Ford vagyon, amelyet úgy 2 billióra becsülnek, csak elenyésző, akkor a du Pont családra valóban ráillik a “gazdasági királyi ház” cim. És mint minden királyságban, úgy itt is az uralkodókat az alattvalók milliói tartják el, noha az említett rádió leadásokban éppen az ellenkezőt igyekszenek elhitetni a hallgatósággal. Ennek a királyi háznak a feje, Lamont du Pont, nem veszi komolyan a vádat. Amikor értesült a dologról, gúnyosan mondotta az újságíróknak: “No most igazán veszedelmes gonosztevőket fogott az amerikai kormány. A vád alá fogott 186 du Pont között 96 még 21 éven aluli, 61 pedig még a 14-ik születésnapját sem ünnepelte”. Nem tudjuk, hogy az ügyész beadványa mily részletes adatokat tartalmaz, de annyi tény, hogy nem lehet benne súlyosabb A bátorság képviselői Az elnök mellé beosztott sajtóügynökök munkakörébe tartozik, hogy az államfőt mint valami nagyon jámbor, istenfélő s erkölcsös embert mutassák be az amerikai népnek. Ezért hétről-hét- re elmondják, hogy az elnök hol és melyik templomban hallgatja végig a vasárnapi istentiszteletet. Mert nyilvánvaló, hogy aki minden vasárnap elmegy a templomba, csak igén nagyon jámbor ember lehet, ha mindjárt időközönként fel is hajt néhány pohárkával, játszik is egy kis “pokert”, (az amerikai nemzeti hazárdjátékot) és aztán alkalomadtán el is káromkodja magát; a fő az, hogy hetenként egyszer adja meg az istennek, ami kijár ezen természetfeletti nagyhatalomnak s akkor minden rendben van. Ezért írták meg á lapok, hogy a floridai vizeken vakációzó Truman elnök a múlt vasárnap Key West városban tett eleget vallási kötelezettségének s ájtatosan hallgatta végig a Navy kötelékébe tartozó Harold F. Meng es parancsnok tábori-lelkész szentbeszédét. Az újságírók jelentése szerint az elnöknek nagyon tetszett a tábori-káplán “humoros” izü beszéde és az istentisztelet után gratulált a lelkésznek s egyben megköszönte a szép beszédet. Az újságírók aztán elmondták azt is, hogy az elnöknek a szentbeszéd azon része tetszett legjobban, amelyben a parancsnok-lelkész elmondotta, hogy gyerek korában nagyon félt a madárijesztőtől, éppen úgy, mint a madarak. De aztán észrevette, hogy a madarak némelyike felismerte, hogy a madárijesztőben nincsen élet, nincsen erő, attól tehát nem kell félni és azért rászálltak annak kinyújtott karjaira, a fejét takaró öreg kalapra s azután már megint csak vígan lakmároztak a földieper termésben. így aztán ő, mármint Rév. Menges is rájött, hogy attól, amiben nincs élet, nem kell félni. És mégis, — mondotta, — most nagyon sokan ilyen madár- ijesztőket képzelnek el, vagy építenek leikeikben és az elijeszti őket az Ur-Jézus imádásától. ‘‘Ma nagy bátorság kell ahoz, hogy valaki kereszténynek válj ja magát, mert sokan félnek az élettelen madárijesztőktől”, — fejezte be a szentbeszédét. De akárhogyan gratulált is Truman elnök ehez a beszédhez s akármilyen áhítattal olvassák is azt az elfogult jámbor hívek, mégis nyilvánvaló, hogy a legdurvább hazugságot tartalmazza. Mert nem ahoz kell ma bátorság, hogy valaki kereszténynek vallja magát, hanem éppen ellenkezőleg, ma az a bátor ember, aki kimeri mondani, hogy nem hisz a babonában és nem hajlandó még a látszat kedvéért sem resztvenni a babonás ceremóniákban. De azonkívül is azt a madárijesztőt éppen a vallások alkalmazzák és méghozzá legnagyobb mértékben a keresztény vallások. Ezek fenyegetődznek a1 túl világi büntetéssel, ezek találták ld Sátánt, — a nemlétező, élettelen madár ijesztőt; ezek hirdetik, hogy ha hisztek a természetfeletti lényekben, áldoztok egyházaitoknak, papjaitoknak, akkor a tulvilági életben jutalmat, ellenkező esetben pedig borzalmas büntetést kaptok. A tulvilági jutalom vágj büntetés az a madárijesztő, ami millió meg millió embert kerget a babona jármába már zsenge ifjúságuk idején, amitől aztán idősebb korukban sem tudnak megszabadulni. Csak azok, akik a tulvilági élet meséjében felismerik a madárijesztőt, képesek felszabadítani ..magukat a babona uralma alól. De az ilyen felszabadulással velejár az is, hogy az igy felvilágosult ember már nem hoz áldozatokat az egyháznak, nem hajlandó anyagiakkal eltartni a babonát terjesztő papokat s miután a lelkét rabságban tijrtó madárijesztőt eltávolította, a hit helyett tudásra vágyik. Ennek következtében nem csak a vallás, hanem a társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseket is nem a babona, hanem a tények alapján kezdi vizsgálni. Ehez mindig bátorság kellett. Volt idő, amikor elevenen égették el az ilyen bátor embereket; ma kidobják őket állásaikból, megnehezítik számukra a megélhetést, börtönökbe vetik őket s bizony nem egyszer a lincselés áldozataivá esnek. Mert az olyan társadalmi rendszerben, amely csak a kisszámú kiváltságos osztály érdekeit szolgálja, a babonás világnézet az elnyomás egyik legjobb eszköze; a tulvilági élet madárijesztője, a zsandár, a rendőr, a sheriff meg az osztály bírák hűséges fegyvertársak.
