Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-08 / 1722. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 8. TUNISIA AZ ARAB NÉPEK SZABADULNI AKARNAK NEMCSAK AZ ANGOL, DE A FRANCIA GYARMATI URALOM ALÓL IS. — AZ ARAB NEMZETI MOZGALOM TUNISABAN. — EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ MEGFIGYELÉSEI TUNIS — A három héttel ezelőtti véres demonstrációk tudtára adták a világnak, hogy az arab népek nemcsak az angol uralom ellen lázonganak, hanem éppen úgy szeretnének megszabadulni a francia fenhatóságtól is. Ebben a harcban a 3,300,300 lakosú Tunisiáról csak most lehet hallani, de a közeljövőben va- lószinüleg nagyobb mértékben nyomul majd előtérbfe. Afrika észak-keleti partvidékét az őskorban a “berber” nevű nép lakta, ezen területeket azért még ma is a “barbary államok” néven említik. Az ó-kor legismertebb államát Karthago város és vidéke képezték. Miután versenylábasa volt Rómának, ez 146-ban (a mai időszámítás előtt) elpusztította Karthágót és attól kezdve ez a partvidék római gyarmat maradt egészen a római birodalom széteséséig. A római birodalom bukása után a mórok, majd az arabok keveredtek a berberekkel. Egyidőn át kalózhajóikkal rémületben tartották az egész Földközi tengert, noha akkor névlegesen már török fenható- ság alá tartoztak. A franciák 1847-ben kiterjesztették uralmukat Algériára, 1912-ben pedig Tunisiára is. A francia uralom ideje alatt Tunisia lakóinak száma négyszeresére emelkedett, amiből körülbelül 300,000 az európai bevándorolt, ennek fele francia. Noha Tunisia francia fenható- ság alatt áll s valójában francia gyarmat, azért mint “királyság” szerepel. Az uralkodó Sidi Mohammed Lamine Pasha, — röviden Tunisi Bey; a miniszterelnök pedig Mohammed Chenik, szintén tunisiai és a minisztereknek fele is, mig a többiek franciák. A közbiztonságot 30,- 000 frania rendőr tartja fenn. BÁBKORMÁNY Ez azonban csak báb-kormány, az igazi hatalom a francia kormányzó kezében van, aki természetesen Párisból kapja utasításait. A kormányzó intézi az összes külügyeket, igy még látszat függetlenségről sem lehet szó. Kétségtelen, hogy a francia kolonizáció alatt Tunisia fejlődött; utakat, iskolákat építettek és művelés alá vették az ösz- szes művelhető földeket. Viszont az is igaz, hogy ezen földek óriási többségét az európai bevándorlók foglalták le. Amig ezen idegenek a népesség 10 százalékát teszik ki, a művelhető föla fenti célra a Duna partján. A lakosság kényelmét és biztonságát szolgálja a szokatlanul széles járda, amelyet virágoskert övez. Külön ut van a biciklisták számára és a fákkal elválasztott széles autó ut, a két menet irányba. Ahogy épül a város, úgy szaporodnak az építők is, mert az építőknek szállás kell. Ez évben az építők száma 30 ezer lesz. (Folytatjuk) dek 68 százalékát bírják, amit a tunisiak joggal nevezhetnek igazságtalannak. De azonkívül á kereskedelem is teljesen az idegenek kezébe került. Az idegenek itt is olyan előnyöket élveztek, hogy még a harmadik meg a negyedik generáció is megtartotta idegen polgárságát, sőt nagyon sok benszülött arab is idegen állampolgárságot szerzett. A nemzeti mozgalmak fellángolásával ezek most mind felszínre kerültek itt éppenugy, mint Egyiptomban. Észak-Afri- kában most a Monroe doktrínát hangoztatják, amely persze itt igy hangzik: Az arab államok az arab népeké. Tunisiában ez igy módosul: Tunisia a tunisia- iaké. Tunisiában a nemzeti mozgalom hívei az “Uj Konstitution” (Neo-Destour) nevű politikai pártban egyesültek. Ennek a pártnak állitólag 20,000 tényleges tagja és vagy 500,000 szimpatizálója van. Ennek a pártnak a vezére, “prófétája” a francia nevelésben részesült Habib Bourguiba, fanatikus forradalmár s a nemzeti mozgalom messze kimagasló egyénisége. Noha Bourguiba Tunisiában született 48 évvel ezelőtt, francia iskolába járt s Párisban a Sorbon egyetemen tanulta a politikai tudományt, azért franciául jobban is beszél, mint anyanyelvén és kétségtelen, hogy Racine és Voltair müveit jobban ismeri, mint a Koránt. De azért igen jó szónok mindkét nyelven, hallgatóira egyformán nagy hatással van, bármelyik nyelvet használja is. Bourguiba már kora ifjúságában csatlakozott az uj Desto- ur párthoz s azért a franciák 1934-ben letartóztatták, két év múltán kiengedték, de már 1942- ben megint elfogták s Francia- országba vitték, ahol aztán a németek “felszabadították” őt is. Visszatérve Tunisba igyekezett rávenni a franciákat, hogy Tunisiának önkormányzati jogot adjanak, de erről a franciák természetesen hallani sem akartak. Bourguiba a háború után önkényes száműzetésbe ment Cai- róba, ahol összeköttetésbe került az Arab Ligával, ami azonban nem volt gyümölcsöző rávo- natkozólag, mert ő nyugati műveltsége folytán élesen kommunista ellenes, amig az Arab Liga vezérei jószemmel néznek Moszkva felé, amit bizonyított az a nagyon barátságos vacsora, amit Párisban Andrey Y. Vishinsky orosz külügyminiszternek adtak. Ezen a díszvacsorán még azzal is akartak kedveskedni az oroszoknak, hogy vodkát szolgáltak fel nekik. KIRÁLYOSDI KOMÉDIA Bourguiba ellenzi a szovjet barátságot és azért talán nem is alaptalan az a vád, hogy kooperált a nácikkal, de most viszont olyan erős francia-ellenes pártot szervezett és vezet, hogy a franciák önmagukat korholják, amiért ezt a nemzeti forradalmárt szabadon engedték, amikor egyszer már a kezük között volt. A tunisiai képben az uralkodó Bey a legtragi-komikusabb figura. Nem elég, hogy csak báburalkodó, de még saját környezetének is a foglya. A 72 éves, fehér szakállu Bey mint a mesék királya él. Hivatalos neve: Első Mohammed Lamine. Állandóan aranyrojtos ruhában jár és a mellére annyi érdemkeresztet aggat, amennyi csak ráfér. Noha a Korán szerint tarthatna több feleséget is, csak egy felesége van, akit 22 éves korában vett el, (a menyasszony 15 éves volt), van 12 gyerekük; három fiú és 9 leány. De azonkívül a királyi családhoz tartozó hercegek és hercegnők száma kitesz vagy 200-t, akik vele együtt laknak s alkotják a királyi udvart. Amikor valamelyik herceg megnősül, vagy hercegnő férjhez megy, a Bey egy-egy házat ad az uj párnak a királyi udvar közelében ps igy már egész kis királyi telep fejlődött ki Tunis egyik városrészében. A királyi ház tagjainak persze nem szabad dolgozni, mert az hagy szégyen lenne. A királyi udvarban a szolgákra 17 generális ügyel, akiknek cifra ruházata valóban a komikus operákban bemutatott királyi udvarok képét adják. C. L. Heymann Temetik már Ckiangot (Vi.) Dacára Mr. Dulles által beadott injekciónak, Chiangot már a reakciós napilapoknak egy része temeti. Ezek között van a detroiti News is, vezércikkben ezeket írja: “Amig ezrek éljenezeték Szenátor Taftot Seattleben, amikor azt a tanácsot adta, hogy az adminisztráció javítsa meg az útját és adjon teljes segítséget Chiang Kai-shek csapatainak Formosán, fegyverezze fel őket és szabadítsa rá a Vörös Kínára”. “Ha az adminisztrációnak az volna a kívánsága, hogy megsemmisítse Chiang hadseregét és úgy elakarná intézni egyszer ésm indenkorra azokat, ép azt kellene nekik csinálni, amit Taft tanácsol. De mi nem tudjuk elképzelni, hogy Chiang 'elajánlaná magát, mint ilyen hősi áldozatot.” A vezércikkben kitérnek azon harcokra, melyeket Chiang csapatai még akkor vívtak, vagy helyesebben mondva ^kellett volna vívni, amikor még megvolt a negyven divíziójuk, valami két és félmillió amerikaiak áltak kiképzett, felszerelt, sőt vezetett csapataik, de a harc helyett szaladtak, vagy amit még rosz- szabbnak tartanak, átpártoltak teljes felszereléseikkel. Ugyan csak azért nem merték őket Koreába sem vinni, amit még akkor Chiang is felajánlott, mert még annyira sem bíznak bennük, mint a délkoreai csapatokban, pedig azokban Wm igen bíztak. A VÉDELEMÉRT Mezőségi munkástárs ügyének védelméhez az elmúlt hetekben az alábbiak járultak hozzá: James Hegyi, Cleveland 1.00; L. Varga, Fieldsboro 1.00; M. Tóth, Largo 1.00; St. Imely, Pittsburgh 1.00; ®St. Kovács, Dearborn 1.00 és a Clevelandi West Sidei Munkás Dalárda 10.00. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio Ugyancsak a koreai fegyver- szünet és esetleges békekötés után, Formosára is rákerül a sor, ha az amerikaiak magára hagyják, akkor széjjel omlik, ha támogatják, akkor megint Vörös Kínával és éppen azoknak a területén lesz bajuk, melyben Anglia, Franciaország és más ‘országok még úgy sem támogathatják Amerikát, mint Koreában tették. Valami ügyes temetkezési vállalkozó már is készülhetne Chiang temetésére, mert egész biztosan nagy sirás-rivás lesz az üzleti világban, a dúsgazdag amerikaiak és a bankárok között. San Francisco — California államban a múlt (1951) évben az ipari balesetekben 145.000 ember sebesült meg. Ez az előző évihez viszonyítva 14,000 emelkedést mutat. ÉPITŐGÁRD A 1951-52 ik évre: 1 Teréz Bikó, Cleveland....... 5.00 J. Benkő, Toledo .......... 5.00 J. Bleier, Bridgeport ___ 2.00 J. Buzay, Cleveland_____ 6.00 L. Decsi, Akron ............... 5.00 J. Farkas, Akron............... 3.00 J. Feczkó, New York ._.... 2.00 J. Fodor, Cuy. Falls ..........10,00 L. Gáncs, Cleveland .........12.00 Mrs. L. Gáncs,’ Cleveland ..12.00 Susan Hering, Buffalo__12.00 L. Hevesy, Cleveland......... 1.00 Mrs. A. Köhler, Chicago .... 3.90 E. Kovách, Cleveland ....r 4.00 J. Kollár, Cleveland........... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 6.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 2.00 J. Mácsay, Detroit ............ 2.00 A. Molnár, Cleveland.......12100 J. vMogor, Cleveland......... 5.00 J. Munczy, Cleveland___ 2.00 L. Paal, Ambridge............. 2.00 Irma, Phillips, So. Bend .... 1.00 F. Szabó, Cleveland_____ 4.00 A. Székely, Cleveland........ 2.00 E. Szigety, New York __ 4.00 St. Török, Los Angeles _ 5.00 Ch. Vass, New Brunswick.. 6.00 St. Visi, Lincoln Park ....... 7.00 J. Vizi, Akron _________ 5.00
