Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-02-23 / 1720. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 23* Hivatásos árulkodó LOUIS BUDENZ UJ FOGLALKOZÁSI AGAT TEREMTETT. — HÁROMEZER ÓRA NEM VOLT ELEGENDŐ AZ ÁRULKO- DÄSRA. — ALSOP TESTVÉREK LELEPLEZIK A PRO­FESSZIONÁLIS ÁRULKODÓT. WASHINGTON — Két ismert szindikált rovatiró, Joseph és Stewart Alsop testvérek legutóbbi rovataik egyikét a renegát kommunistából professzionális árulkodóvá és besúgóvá lett Louis Budenz hazugságainak leleplezésére használták fel. Ebben a ro­vatban az alábbi adatokat sorolják fel. A kongresszusi vizsgálatokat annyira csürik-csavarják, hogy a nagyközönség a legtöbb eset-®-----------------------------------­ben nem is tudja, hogy tulaj-Is donképpen miről is van szó. így r van ez most is, midőn a Pat Me- 1 Carran szenátor által vezetett t “Internal Security Bizottság” vizsgálatainál alaposan fejbe- j verték John Carten Vincent ál- j lami hivatalnokot. A verésre ( persze nem gumibotokat, hanem ] az annál sokkal hatásosabb gya- , nusitó és gyalázó szavakat hasz- ; nálták. Vincent megrágalmazá- sára s ‘ezzel jövőjének tönkreté- ; telére elegendő volt a kommu- ( nistából professzionális árulko­dóvá lett Louis Budenz vallomá­sa. Ez a Budenz, aki egyideig a Daily Worker kommunista új­ság szerkesztője volt, otthagy­ja a pártot, a jezsuiták védő szárnyai alá helyezte magát és attól kezdve egy egészen uj fog­lalkozási ágat, a professzionális árulkodást hozta létre. Saját be­vallása szerint több mint 3000 órán át tartott, amig árulkodá- sait elmondhatta az FBI titkos- rendőrségnek, oly sok mondani­valója volt. KIOKTATTA AZ FBI Ezt a 3000 órát 1945 tavaszá­tól kezdve 1950 közepéig “dol- goata” az FBI-nak. Háromezer óra, — napi 8 óra munkát szá­mítva 375 munkanapot tesz ki, tehát jóval többet egy évnél. Ennyi idő kellett arra, hogy el­mondja, kikkel került össze a kommunisták között. Ennyi idő alatt meglehetősen sok nevet le­het elsorolni, de viszont Budenz is sok kioktatást nyert az FBI- tól. Azt hinné az ember, hogy 375 nap alatt Budenznek eszébe ju­tottak mindazok!, akikkel a kom­munista mozgalomban találko­zott és akik valami jelentősebb szerepet játszottak. Budenz se­gítette az FBI-t a J. Peters és a Gerhard Eisler elleni pörök előkészítésében, valamint más ügyekben is és mégis a négy év alatt soha sem említette John Carter Vincent nevét. Csak ami­kor 1950-ben szenátor McCar­thy kezdett el ordítozni, hogy a State Departmentben 250 “kár­tyával rendelkező” kommunista hivatalnok van, — később levet­te 81-re, majd 57-re, — jutott eszébe Budenznak is, hogy a McCarthy által felszínre dobott nevekkel ő is találkozott kom­munista korában. Igaz, hogy egyszer 1947-ben a State Department vizsgálói előtt, másodszor meg a Colliers szerkesztőinek adott intervju- ban tagadta, hogy Lattimore kommunista lett volna, de ami­kor McCarty Lattimore nevét említette, Budenz emlékező te­hetsége is egyszerre megjavult s ettől kezdve tudta, hogy Latti­more támogatta a kommunistá­kat. Éppenigy jutott eszébe John Carter Vincent neve is. Budenz ezen különös agymű­ködését eddig még nem vették figyelembe. Amikor szóvátették, csak azt a védekezést adta, hogy az adatait visszatartotta az FBI részére, ugylátszik a 3000 óra nem volt elegendő az összes információinak felsoro­lására. És az sem került még eddig vizsgálat alá, hogy miért tartott fenn Budenz összeköt­tetést McCarthyval a hírhedt kinai lobbyista, Alfred Kohlber- ben keresztül ? MEGHALT TANUKRA HIVATKOZIK Érdekes jelenség az is, hogy ez a Budenz az információiban rendkívül .óvatos. Nem mondja, hogy ezzel vagy azzal a szóban­forgó egyénnel együttműködött a kommunista pártban, hanem csak azt mondja, hogy ettől vagy attól hallotta. És ilyenkor rendesen már meghalt, vagy az Egyesült Államokat elhagyott egyénekre hivatkozik, hogy ne lehessen ellenőrizni az állításait. Ez alól most, talán elnézésből, kivételt tett, amikor azt mon­dotta, hogy a Kínát meglátoga­tó Henry A. Wallace, akit John Carter Vincent is elkísért útjá­ra, ez utóbbi befolyása alatt állt 1 és ezért a kommunistákkal szimpatizáló jelentést adott Ro­osevelt elnöknek. (McCarthyék azt akarják elhitetni, hogy az amerikai adminisztráció ezen je­lentés alapján adta fel azt a politikát, hogy Chiang-Kai-shek kormányát minden erővel segíti a kommunisták ellen). Budenznek ez a vallomása az­ért fontos, mert ezt ellen lehe­tett őrizni. Nyilvánosságra is hozták Wallace jelentését és ak­kor kitűnt, hogy az Budenz és McCarthy állitásainak éppen el­lenkezője, nagyon is kommunis­ta ellenes volt. Sem Budenznak, sem a McCarran bizottságnak egy jottányi bizonyítéka sincs arra, hogy Vincent pro-kommu- nista befolyást gyakorolt vo na Wallacera, sem pedig arra, hogy Vincent valaha is tagja lett vol­na a Kommunista Pártnak. Ilyen körülmények között nem-e az volna a leghelyesebb, ha ezt a Louis Budenzt vennék vizsgálat alá? HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL SÉNYŐ TERMELŐSZÖVET­KEZETI KÖZSÉG LETT A magyar paraszt évszázados j tapasztalatánál fogva bizalmat­lanul fogad minden változást, csak azt hiszi el, amit saját két szemével lát. Sényő község dol­gozó parasztjaj sem értették meg azonnal, hogy a dolgozók államában nekik is megvan min­den lehetőségük a jobb életre. 1950. tavaszán, amikor a ter­melőszövetkezeti mozgalom hul­lámai, a virágzó nagy paraszt- gazdaságok újfajta gazdálkodá­sáról szóló hírek eljutottak a község határáig, még csupán 32 dolgozó paraszt határozta el, hogy megalakítja a Kőssuth- termelőszövetkezeti csoportot. Kezdetben bizony sok nehéz­séggel kellett megküzdeniök, nem értettek még a nagybani gazdálkodáshoz s az első évben az eredmény nem is volt nagyon biztató. 1951-ben azután alapo­san megváltozott a helyzet. A szövetkezetiek addigra sokat tanultak, tapasztaltak. Jobban megszervezték a munkát, szor­galmasan dolgoztak, mert már valamennyien megszerették a szövetkezetét és büszkék akar­tak lenni jó eredményeire. Az eredmények nem is maradtak el. A cséplésnél kiderült, hogy búzából 2, rozsból 4, árpából 2.1 mázsával értek el magasabb ter­mést holdanként, mint az egyé­nileg dolgozó parasztok. S köz­ben 200 férőhelyes sertéshizla­lót, szeszfőzdét és más gazda­sági épületeket épített a már önálló termelőszövetkezetté ala­kult Kossuth. , Mindezt élénk figyelemmel ki­sérték a kívülállók és kezdett megváltozni a véleményük a szövetkezetről. Az addigi kö­zömbösséget. sőt nem egyszer gúnyos megjegyzéseket, az elis­merő érdeklődés váltotta fel. Pontosan számontartották a szövetkezet eredményeit és ezek önmagukért beszéltek. Például, amikor a kapások betakarításá­ra került a sor, kiderült, hogy a Kossuth földjein burgonyából éppen kétszerannyi termett hol­danként, mint az egyéni gaz­dáknál. Sényő község , dolgozó pa­rasztjai azonban arra is kiván­csiak voltak, hogy mi történik a sok gabonával és egyéb ter­méssel, mi jut abból egy-egy tagnak, hogyan történik a jöve­delem elosztása? Közel 300 egyénileg dolgozó paraszt ment el a zárszámadást ismertető taggyűlésre. Ott az­tán megtudták, hogy a jövede­lemből mennyit fordít a Kos­suth termelőszövetkezet építke­zésre, takarmányra, vetőmagra, uj felszerelésre, tenyészállatok vásárlására. Nagy, komoly ösz- szegekről volt szó. A vezetők el­mondták, hogy az elmúlt gazda­sági évben jelentős összegű köl­csönt kaptak az államtól s azt most teljes egészében visszafi­zetik, nem akarják adóságga] kezdeni az uj esztendőt. 70 má­zsa gabonát fizettek a gépállo másnak a végzett munkáért s mindezek után bőven jutott ter­mény és pénzjövedelem a tagok nak. Aleksza István például, :ik egymaga 354 munkaegységei ;eíj esitett, egyedül csaknem fél /agon terményt és 6018 forintot /itt haza. Ifjú Pataki Ferenc )edig, aki harmadmagával dol­gozott és 900 munkaegységet teljesítettek, 41 mázsa kenyér- babonát, több mint 15 mázsa ár­ját, négy és fél mázsa kukori- iát, 37 mázsa krumplit, nagy- nennyiségü takarmányt és 15.- 300 forintot kapott. Alig fejeződött be a zárszá­madás ismertetése, máris egy­másután álltak feL a jelenlévő egyéni gazdák. Jómódúnak szá­mitó parasztok elmondták, hogy ilyen eredményeket, ekkora jö­vedelmet még soha sem sike­rült elérniük. Tizenketten ott nyomban aláírták a belépési nyilatkozatot. A többség azonban nem dön­tött ilyen gyorsan. Majdnem minden családnál megkezdődött a számolgatás, összehasonlítot­ták saját eredményeiket a szö­vetkezetiek jövedelmével és a számolásnak az lett a vége: ér­demes belépni a szövetkezetbe. Néhány nap telt el csupán és 123 család lépett be a Kossuth- ba. A falu távolabbi részein pe­dig egymásután alakultak az uj temelőszövetkezeti csoportok: a “Győzelem”, a “Petőfi”, a “Bé­ke”. Ahány család, annyi történe­te van ennek. Boda Péter már régebben is gondolt belépésre, azonban a feleségével nem tud­tak dűlőre jutni. Mikor a Kos­suthban megtörtént a zárszá­madás és a felesége látta, hogy a Kossuth termelőszövetkezet asszonyai mennyivel több ruhát, fehérneműt vásárolnak, már maga biztatta az urát a belépés­re. Mészáros József is régen fog­lalkozott ezzel a gondolattal. Azonban sokáig elhitte azt a kulákmesét, hogy ha a csoport­ba lép, ez azt jelenti, hogy nem lesz többé földje. Most értette meg csak, hogy akkor lesz iga­zán az övé a föld, ha szövetke­zetbe lép, mert igy tudja belőle kivenni mindazt, amit az nyúj­tani képes. Mások számadást csináltak. A Kossuth-termelőszövetkezet termésátlagait vették alapul és maguk is meglepődtek az ered­ményen. Ha az egész földet nagy táblákban művelték volna ebben az évben 13 vagon ke­nyérgabonával, 47 vagon burgo­nyával, 6 vagon kukoricával ter­melt volna többet földjén a Sé­nyő községben lakó 279 dolgo­zó parasztcsalád. Sényő község dolgozó paraszt­jainak többsége a Kossuth-ter­melőszövetkezet eredményeiből megismerte a szövetkezés te­remtő erejét, s néhány kivétellel ezt az utat választotta. Tatabányán most készül a megyei tanács uj székháza, amelyben 220 irodahelyiség lesz. Épül egy 104 személyes le­gényszálló is. Ugyancsak a télen építenek egy hatalmas U-alaku háromemeletes lakóházat is. Szegeden sertéshizlaldát épí­tenek. Az ólak építésére 380 ezer forintot irányoztak elő. A dolgozók ésszerűsítései, a hulla­dékanyagok felhasználása lehe­tővé tette, hogy ebből az összeg­ből a tervezett háromezer he­lyett ötezerötszáz sertés részé­re építsenek ólakat.

Next

/
Thumbnails
Contents