Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-16 / 1719. szám
1952. február 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal A forradalmi eszmék és Magyarország A Martinovics-féle összeesküvés idejéből A TÖRTÉNELEM NYOMÁN ISMERTETI BISCHOF JÓZSEF A francia fegyverek és a forradalmi eszmék diadalmas előnyomulása nagy aggodalommal töltötte el a bécsi udvari köröket a Párisban folyó rémuralom pedig undorral tölté el a kormányt. Ferencz császár és király még szigorúbban intézkedett az iránt, hogy franciaországi események hatásától megóvja országait. Ebben tanácsosai is támogatták. Kauntz herceg halálával az államügyek különösen a külügy élére Thugut Ferenc személyében olyan diplomata került, kinek kormányzati elve ebben a jelmondatban összegeződött, “ám gyűlöljenek csak féljenek”. Ferenc császárnak és Thu- gutnak közös célja volt, elejét venni minden áron a forradalmi mozgalmaknak és csirájában elfojtani minden olyan törekvést, mely haladásra, fejlődésre, jog- egyenlőség biztosítására irányul. Ennélfogva a hatalom kormányzó eszköze a teljes abszolutizmus lett, mely mindig csak arra ügyelt, nehogy valamely szabadabb mozgalom gyökeret találjon verni az emberek gondolkozásában. A kettős birodalom tartományaiban titkos rendőrséget szerveztek, meghonosították a kémrendszert és hitelt adtak a névtelen feljelentéseknek is. József császár uralkodása ideje óta a bécsi udvar több Ízben tapasztalhatott a magyar nemzet egyes rétegeiben ellenzéki irányzatokat. Ezek háromféle forrásból fakadtak. Először a nemzet elégedetlenségéből, vagyis a történelmi osztályok harcából az abszolút királyság ellen. Ez az irány politikai jellegű volt. Társadalmi jellegű volt a parasztság forrongása, mely mindannyiszor a földesurak ellen támadt és 1784-ben a Hora-Klos- ka lázadásra vezetett. Végül vallási sérelmek adtak okot az elégületlenségre. 1793- ban például titkos feljelentés ment az udvarhoz, hogy a felvidéki protestánsok már II. József halálakor fölkelést terveztek s csak a török háború megszűnése térített el tervüktől. A francia események hatása alatt, a titkos feladó szerint, ismét felkelésre gondoltak és éppen azt várták, hogy a katonaságot kivezessék az országból. Ekkor szövetkeztek volna a parasztsággal, kiket az urak birtokai felosztásának ígéretével kívánták megnyerni és lázadást támasztottak volna, hogy az uralkodóháztól megszabaduljanak. Eme mozgalmaktól merően különböző volt azoknak a job- 1 bára nemesi osztályhoz tartozó jogászoknak, Íróknak és tudósoknak a csoportosulása, akik a francia forradalom kitörésében az emberiség újjászületését látták. Növelte a hazai állapotok elmaradottsága, mely egyúttal rajongóvá tette őket, hogy bízzanak egy jobb jövő elkövetke- zésében. Magyarországon a nehézségeket még az is súlyosbította, hogy a felvilágosodást szolgáló tanokat nem lehetett többé a régi József korabeli szabadsággal hirdetni. A cenzúrát ismét visszaállították és az a legnagyobb szigorral működött. A kémek és rendőrök pedig minden szabadabb szellemű törekvést figyelemmel kisértek. Pedig elég nagy számmal voltak a műveltebb osztályokban olyan férfiak, kik Magyarország akkori viszonyait igen siralmasnak találták. Voltak közöttük kiváló tehetségű és kiváló ambíciójú férfiak, kik egyik-másik okból, többnyire protekció hiánya miatt, nem tudtak előre jutni. Ezek lassanként tömörültek s előbb a József korában már meghono- sult- szabadkőműves páholyban találkoztak, majd később titkos társulatokat alapítottak, hogy céljaikat nagyobb sikerrel szolgálhassák Átvoltak hatva a' demokrata eszmék erejétől, maguk előtt vélték látni az időt, amikor egész Európában mindenütt diadalt aratnak az uj eszmék igazságai, mig a hűbériség, rendi alkotmánya, nemesi kiváltságok mind eltűnnek az állami életből, hogy nyomukban jogegyenlőség és a jogi állam gyökeret verjen. Az uj mozgalom intézője Martinovics Ignác szászvári apát volt, aki azzal kezdte, hogy két titkos társaságot tervezett. Egyik a reformátorok társasága volt és ebbe ama szegényebb mágnások és nemesek tartoztak volna, akik egy köztársaság előkészítésére voltak hivatva. Ez a köztársaság azonban olyan lett volna, mely a nemesi előjogokat nagyjában meghagyná birtokosainak. A demokráciának nem ez a társaság volt az igazi képviselője. Ennek a társaságnak a kötelessége abban összpontosult, hogy a fönnálló kormányforma megbuktatásában résztvegyen, sőt azt elősegítse. Az uj rendszer megalakítására a másik társaság lett volna hivatva: a “szabadság, egyenlőség” társasága. A francia forradalom eredményeit ennek kellett volna megvalósítani. Mindkét társaság számára Martinovics szabályzatot dolgozott ki, melynek fő pontjai: Minden tag esküvel kötelezi magát titoktartásra, a társaság szabályainak betartására és az elvek terjesztésére. Továbbá: köteles minden tag legalább két uj tagot megnyerni. Az uj tagokkal mihelyt az esküt letették, megismertették a társaság katekizmusát, a szabályokat, titkos jeleket és ama szokásokat, amelyekkel egymást felismerik. A reformátorok társaságának tagjai a jobb kéznek a vállra való tevésével és csókkal üdvözölték egymást. A szabadság és egyenlőség társaságának tagjai viszont egymás kezét keresztbe helyezték s megszorították, miközben háromszor csókot váltottak. Az előbbi társaság tagjai látogatásuknál egyszer, utóbbiak háromszor kopogtattak. E külsőségeknél sokkalta értékesebb az úgynevezett forradalmi katekizmus, mely rövid kérdésekben és feleletekben az ember és polgár helyzetét, kötelességét, társadalmi és politikai viszonyait magyarázza és azokat a módokat ismerteti, melyek által az emberi szolgaságból kiragadhatja magát. Ezt a katekizmust kellett terjeszteni szerte az országban, hogy a tagok tisztába legyenek a demokrata törekvések főbb elveivel. A katekizus öt fejezetből áll. Az első az emberről szól, a második a polgárról, harmadik a szolgaságról, az ötödik pedig a királyokról. (Folytatjuk) Titokzatos határozatok Kínára vonatkozólag (Vi.) Az amerikai lapok, politikusok, vezérek, mind azt hangoztatják, hogy valamilyen titkos határozatokat hoztak, melyhez Churchill beleegyezését is megnyerték Kínára vonatkozólag. Egyik csoport szerint, ha nem lesznek a kínaiak elég jó fiuk, akkor agyon bombázzák őket. Mások azt állítják hogy mindent megpróbálnak, hogy elszakítsák Kínát az oroszoktól. Hogy miként tudják őket elszakítani a Szovjettől, amikor agyon akarják őket ijeszteni és mindenki tudja, hogy csak a Szovjetektől remélhetnek segitségekt, hogy meg- védhessék magukat nem csak az amerikaiaktól, hanem az által nyakukra erőszakolandó Chi- ang Kai-shek és rablóbandája ellen is. Russell Barnes, aki ilyen külügyi titkokat feszeget, azt Írja, hogy ezen uj, Kínára vonatkozó határozatnak az apja Dulles. Hát elképzelhetjük, hogy milyen torzszülött lehet ez. Éppen a japánokkal kötött békeszerződéshez hasonló. Ezt bizonyítja Barnes, amikor leírja, hogyan akarják a kínaiakat Titóisták- ká változtatni. Persze úgy Dulles, mint Barnes nagyon egyszerűnek tartják azt. Úgy képzelik el, hogy egyik kezükben lesz az amerikai dollár, a másikban az atombomba és 50 ezer repülőgép, megmondják a kínaiaknak, hogy válasszanak. Azért beszélgetnek arról, hogy ha a kínaiak megtörik a meg nem kötött koreai fegyverszüneti egyezményeket, akkor teljes erővel fogják Kínát bombázni. Vagy ha Kina segíteni merne az Indo-kinaiaknak a franciák ellen, vagy ha bemerne menni Burmába az ottani Chiang csapatokat lefegyverezni. De még ennél is tovább mentek, úgy látszik, hogy akkor is bombázni fogják őket, ha barátságos viszonyban mernek maradni a Szovjetekkel. Legalább is Barnes azt hiszi, hogy tudja mit beszél és ezeket mondja: “Az Egyesült Államok úgy tervezi, hogy Amerika hadi és gazdasági erejét fogja igénybevenni, hogy ezen kívánt változást előidézze, de még a tervezetet nem hozták nyilvánosságra.” Csak Dulles fantazmagóriájából idéz egy csomót, mely szerint Dulles a japán urakkal egyetemben biztos, hogy a kínai nép nem . akarja Mao Tse Tung kormányát, hanem majd az amerikaiaknak segítenek az igazi szabadságot — melynek Dulles és Japán bankárok lesznek a keresztapjai — kivívni. Ezt Dulles akkor mondta, amikor a japán békeszerződést elakarta adni más kormányoknak is. Ugyanis Dulles és társai nem tudják megérteni, hogy a kínai népnek más volna az ízlése, mint az övék. Hogy Chian- got igazán nem akarják tovább a nyakukon. Vagy, hogy ne tudnák az amerikaiak agyonijeszteni őket, amikor megmondják nekik, hogy hajókkal, repülőgépekkel fogják őket bombázni és Chiang csapatait visszaszállítják a kinai területekre. Azt sem tudják megérteni, hogy McArthur tévedett volna, amikor azt mondta, hogy ő nagyon jól ismeri az ázsiaiakat, akikkel úgy hell tárgyalni, hogy először szembe kell köpni őket. Mr. Dulles ugyancsak úgy akarja őket megnyerni az amerikaiak részére, az az elszakítani a Szovjetektől. Visszaállítani Chiang és rabló társai uralmát, a Dulles Wall Streetjének az uralmával együtt. Hát mi sem tudjuk megérteni, hogy milyen bárgyú észjárás kell ahoz, hogy először agyon akarják őket bombázni és akkor megnyerni őket jó és hűséges barátoknak. Vagy ahogyan az amerikai lapok és politikusok beismerik, hogy kiakarták őket éheztetni, blokádon keresztül. És most azon csodálkoznak, hogy a Szovjetekkel barátkoznak, nem az amerikaiak kezét nyalják meg, amely kéz pofozza őket. Úgy Dulles, mint Barnes, meg a többi bárgyú politikus is, úgy gondolja még mindég, hogy amerikai pénzzel, szerszámokkal mindent és mindenkit meg tudnak vásárolni. A Tito esetén felbuzdulva, most már egészen biztosra veszik, hogy Kínában is vissza tudnak menni a régi rendszerre, sőt még örömmel fogják őket fogadni, csak a dollárokat kell mutagatni. Emlékszünk, hogy már éveken keresztül hasonló elgondolásoknak adtak teret az amerikai lapok. Admirálisok, nagyvezérek irkál- tak az ilyen mindenható amerikai dollárok hatalmáról. Csak azt látták be, hogy nem a legjobb kezekbe adták eddig, de megtalálják azokat a kezeket — egyéneket, — akik bírják Kínát szállítani. Arra nem gondolnak, sőt talán még el sem hinnék, hogy a kínaiakat nem
