Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-16 / 1719. szám
1952. február 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal "ISTIGL AL" A LEGIFJABB ÁLLAMRA VONATKOZÓ ADATOK. — LIBYA ÓRIÁSI TERÜLETÉNEK 80 SZÁZALÉKA KIETLEN HOMOK- SIVATAG, SZEGÉNY, IRÁSTURATLAN NÉP LAKJA. Az Egyesült Nemzetek által függetlenített legújabb országra, Libyára vonatkozó alábbi adatokat a Tripoli városban időző Curt L. Heymann amerikai újságíró küldte az amerikai olvasó közönség informálására. Amikor Első Indris király felolvasta az “Istiglal” (függetlenség) okmányt, amit az Egyesült Nemzetek hivatalnokai szerkesztettek s amit felolvasásnál*---------------------------------------az amerikai haderőtől kölcsönzött GI technikus rekordra vett fel s amikor utána elhangzott a 101 lövés abból az öreg ágyukból, amiket az amerikai háborús fölöslegből kaptak, az uj ország Libya megszületett. Mert “istiglal” arab sző “függetlenséget” jelent és mostanában az arab népek között egyre sűrűbben lehet hallani ezt a kifejezést. A 101 ágyulövés után az egy millió lakossal birő Libya amely háromszor akkora területű, mint Franciaország, független állam lett talán először három ezer év óta. Az Uj-kor- ban ez a terület .török uralom alatt szenvedett, ezen század elején olasz uralom alá került. A török szultán 1911-ban a Lausanne békével adta fel erre a területre vonatkozó jogát és az olaszok 18 nap múltán már annektálták ezt az afrikai területet. Az olaszok 25 éven át próbálkoztak itt a gyarmatosítással, de nagyon kevés eredményt értek el. A nomád arab nép ép- penugy gyűlölte az olaszokat, mint a törököket, sok olasz katona hullott itt el a sivatagi harcokban. Amikor a második világháború után Olaszország gyarmatainak felszámolás ára került a sót az angolok és a franciák nem tudták elosztani egymás között az orcíszok ellenzése miatt és igy abban állapodtak meg, hogy ebből a területből független államot csinálnak 1951-ben. így lett Libya független ország s azért került felolvasásra a “istiglal” okmány. KIRÁLYSÁGOT CSINÁLTAK Libya az első állam, amelyet az Egyesült Nemzetek hivott életre. Az uj ország keresztapja a hollandi Adrian Pelt, aki az Egyesült Nemzetek titkárának a segédje s az utóbbi időben mint U.N. Commisioner segített megszervezni a 10 tagú tanácsot, amelyben egy-egy delegátust küldtek a franciák, egyip- tom, az olaszok, az angolok, Pakistan és az Egyesült Államok, négy tagot pedig a libyai ben- szüíöttek. Ez a tanács három kerületre osztotta az országot és minden kerület részére kinevezett 20-20 képviselőt, — ez most az ideiglenes parlament. A 10 tagú tanács egy tucat ország alkotmányát figyelembe véve összeállította az uj ország alaptörvényeit, amely megszabja a választási törvényeket is. Hogy az uj ország királyság lesz, azt már előre elhatározták és ennek megfelelőleg a királyi székbe ültették “Sayid Mohamed Idris el Mahdi el Senussi”-t, aki az Első Idris nevet vette fel. Valóban King Idris talán az egyetlen ember, aki képes lesz az uj ország függetlenségét megtartani. Idris direkt leszármazottja annak az algériai arabnak. aki a múlt században a mozlem vallást elterjesztette a cyreniaiak között. A 62 éves Idris harcolt előbb a török, azután meg az olasz uralom ellen. De azért az olaszoknak sikerült egyidőre megnyerni a szövetségét, amikor az “Emir” címet adták neki s “királyi fenségnek” szólították. Azonban hamar súrlódásra adott okot az ‘‘Emir” jogainak a korlátozása, miért is Idris 1923-ban önkéntes száműzetésbe ment s csak a második világháború idején tűnt fel újból, amikor arab segítő seregeket vezetett a németek ellen az észak-afrikai hadjáratban. 1947- ben újra visszatért Cyrenicaba, ahol az angolok elismerték az uralmát, amit most végre kiterjesztett Libya két másik államára is. LIBYA LAKÓI Miután Libyában még mindig nincsenek közlekedési utak, Idris Tripoli városon kívül még egy másik fővárost alakított, Bengasi-t, a keleten. A két fővárost 800 mérföld tengerpart választja el s a két város között a közlekedés leginkább a tengeren át történik. A félmillió négyzetmérföld területű országnak csak a tengerparti sávja lakható, lefelé, délnek benyulik a Szahara sivatagba, amerre csupa kietlen homokbuckák fedik, amelyek között itt-ott búvik meg egy-egy oázis. A kissé délre eső Fezan város, noha 30,000 lakosa van, teljesen izolált a többi városoktól, nincs ott se telefon, se táviró, még csak rádió összeköttetés sem. Az egész országnak csak 240 mérföld hosszú vasútvonala van az északi részben, de a felszerelése annak is annyira hiányos, hogy az egész nem sokat ér. Bengasi meg Tripoli között az Egyesült Nemzetek egy repülőgépe tartja fenn az összeköttetést. Fasiszta Olaszország tudatlanságban s nyomorban igyekezett tartani a benszülötteket. Libya összlakosságát egy millióra becsülik, ebből körülbelül 47,000 az olaszok száma, akik itt rekedtek az olasz gyarmatosításból. Negyed millióra teszik azoknak a számát, akik képesek a neveiket leírni. Itt még nem ismerik a kötelező iskoláztatást. Néhány gazdagabb ember külföldön iskoláztatja gyermekeit. Az egész országban nincs egyetlen benszülött mérnök sem, a benszülött orvosok száma sem több egy tucatnál. VÉGTELEN SZEGÉNYSÉG A United Nationhoz érkező jelentés szerint az uj ország képtelen megtermelni az ország népének élelmiszer szükségletét. Ez a nép hihetetlen nagy nyomorban él. Az évi átlagos jövedelem 33 dollár, — a legalacsonyabb az összes arab népek között. Libyának igen sokat kell importálnia, de nincs semmi, amit exportálhatna. Talán azért voltak annyira készek a füg- getlenitésére. Az ország 80 százaléka kietlen sivatag. A fa annyira ritka, hogy egy-egy már egész vagyont képez. Egy-egy gyümölcsfa több család tulajdonát képezi. Hogy miért nem ültetnek több fát? Először is a vizhi- ány miatt nem. De azonkívül a nomád életet kedvelő arab képtelen olyan befektetésre (ha mindjárt csak munkában is), amely csak évek múltán hoz valami hasznot. Hol lesz már ő akkor? — gondolja. Olajbogyó termelés szolgáltatja az ország legfontosabb iparát, az olajfa nagyon bírja a szárazságot. De ennek legtöbbjét az olaszok ültették, körülbelül harmadfél millió fa van az olaszok kezében, mig egy milliónyit az arabok bírnak. Akár a földművelés, akár másféle ipar, de bizonyos befektetést igényel. Az arab farmernak nincs semmi befektetni valója, teljesen máról-holnapra él. Éppen ezért szó se lehet arról, hogy saját erejükből és akaratukból itt öntöző rendszert építsenek ki. Még kutakat is igen ritkán ásnak s egy-egy kutat számos család bir közösen. Egy kút fúrása s a viz felhajtásra szükséges állat beszerzése és eltartása olyan nagy befektetést jelent itt, mint másütt valamely óriási gyár kiépítése. Nem valami fényes jövő előtt áll ez az uj ország. Ide nem fog özönleni külföldi tőke, hacsak olajat nem találnak, mert másképpen nincs kilátás a profitra, így az ország valójában segítségre szorul. Anglia Ígéretet tett 6 millió dollár segítségre és Amerika adott már egy millió dollárt. Ezt csak azért adta, mert néhány katonai bázist akarnak itt fentartani. A mélyen vallásos arab egykedvűen néz a jövő elé. Mohamed tanítása szerint minden Allah rendelkezés folytán történik s ha most “istigal”-t adott a népnek, hát úgyis jó. A németek hatalma (Vi.) Sok amerikai, leginkább liberális köpeny alatt működő irók és politikusok, ijedten állapítják meg, hogy a németek mindég nagyobb és nagyobb követelésekkel állnak elő és az amerikaiak szívesen igyekeznek megadni nekik, csak a franciák és angolok tiltakoznak ellene. Amint Walter Lippman is Írja: “Ámbár a német hadsereg még csak papíron van meg, mégis a német kormány nagyszerűen tudja azt használni az utóbbi 16 hónapos tárgyalásoknál a szövetséges hatalmaknál.” Még szomorúan megjegyzi Lippman: “Természetes, hogy ha már meglesz a 12-20 német divízió, ellátva amerikai fegyverekkel, a németek lesznek, akik megszabják a fő útvonalat a kelettel való tárgyalásoknál, valamint a Balkánt és Kelet-Euró- pát illetőleg, sőt még nagy beleszólásuk lesz az afrikai és közel- keleti ügyekben is.” Ilyen ijedt hangon beszélnek a franciák is. Most már a németek követelik vissza a Saar vidéket a franciáktól. Azt követelik, hogy a megszervezendő német csapatokat, kimondottan német vezérkar irányítsa. Valamint csak is mint egyenjogú szövetséges, tehát Angliával és Franciaországgal egyenlőek legyenek a politikában éppen úgy, mint a harctéren. De amint Lippman mondja, most még csak papíron van meg a hadseregük, mi lesz ha már meg lesz ténylegesen és legjobb amerikai fegyverekkel felszerelve ? Ez ijesztette agyon a francia kormányt is, valamint azt is tudják a franciák és angolok, hogy nem csak nagyobb beleszólásuk lesz a németeknek a közel keleti olajmezőkbe, afrikai piacokba, hanem nagyrészét kifogják erőszakolni és az ame-! rikaiak megadják nekik, csak hogy megnyerjék maguk részére. Már most is, sok eddig nem is álmodott előnyöket adnak a németeknek, hát ha már meg is lesz a 12-20 német divízió? De már azt is rebesgetik, sőt a franciák és angolok legjobban, hogy ha meg lesz is ez a nagyon kívánt német hadsereg, fog-e az amerikaiak és angolok mellett hűségesen harcolni, vagy pedig csak a belső polgárháború leveréséhez kell majd felhasználni, vagy még az a lehetőség is fen áll, hogy a vörösökhöz pártolnak. Hogyan tudják az amerikai mérnökök áthidalni a franciák és németek, vagy helyesebben mondva a piacokért való harcban a két állam közötti nagy űrt, azt még senki sem tudja megmondani. Eddig csak próbálkoznak. ÉPÍTIK A REPÜLŐ BÁZISOKAT PARIS —- A New York Times tudósítója szerint 90 napi intenzív munka után elkészítették a tervet azon repülő telepeknek, amelyek repülő bázist adnak az Eisenhower generális parancsnoksága alatt álló Északatlanti Szövetség hadseregének. A terv szerint csak magában Franciaországban 50 nagyobb repülőtelé- pet építenek, amelynek kezdeti költségei 250 millió dollárt tesznek ki, de legalább még háromszor annyiba kerül a befejezésük. A jelenlegi egyezség szerint ezen költségek 48 százalékát az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország egyenként 18 százalékát, a fenmaradó 16 százalékát pedig a többi országok együttesen fedezik.
