Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-01-26 / 1716. szám

1952. január 26. ÉR MUN KÄS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI DREW PEARSON A NAGY HAZUG Néhai Roosevelt elnök ezt fokozta, mert a legnagyobb ha­zugnak nevezte. A mostani el­nök, aki novemberben felveszi a “volt” elnök jelzőt, a maga módján S.B.-nek hívta Drew Pearsont, akiről két héttel eze­lőtt Geréb munkástárs rajzolt hü képét, kimutatva, hogy mi­lyen logikátlan, gyerekes mind­az, amit a nagyar követről ösz- szehord. Drew Pearson nem csak azt az aljas propaganda módszert használja, hogy “hazudj minél nagyobbat és adj hozzá egy kis valószinüséget, akkor akadnak akik azt elhiszik” hanem azt is, hogy egy ilyen hazugságot ad­dig kell újra és újra feltálalni, mig a tudatlan tömeg azt elhi­szi. Ezt gyakorolja most a ma­gyar követtel szemben is. Hal­mozza a gyerekes, valószinüt- len hazugságokat, amelyeknek a forrása a “Magyar Nemzeti Bizottmány” nevű közkereseti társaság, amelyben nagyszerű­en együttműködik a szoc. dem., a liberális Horthyista, a nyilas és a nácik házizsidaja, akiket nem Magyarország sorsa, ha­nem az amerikai payroll tart együtt. Ha ez a payroll egyszer megszűnik, rögtön egymás tor­kának fognak esni. Most szoli­dárisak, vehemensen védik a poziciójukat, a többi levitézlett hazaáruló, Magyarországból ki­rúgott politikusok tolakodásá­val szemben, akik szintén rá­szeretnének kerülni az ameri­kai fizetési listára. Ennek a társaságnak díszpél­dánya Fábián Béla, a Nemzeti Bizottmány házizsidaja. Ennek a hatáskörébe tartozik az Uyen ostoba programmal? Milyen in­tellektuális parányok akadhat­nak az ilyen horogra? A rádió “commercial” énekei gyerekek­nek szóló mulatságok, azoknak s a gyerekeszü embereknek a fi­gyelmét akarják felhívni. Talán ezt utánozza a State Depart­ment? Hogyan lehet hosonlitani az ily gyerekes programmal megnyert sekély agyú emberek értékét egy Eisler, Gold, Hiss, Fuchs és hasonló egyének érté­kéhez? Nem régiben az adminisztrá­ció kiadta a rendeletet, hogy a “béke” szót el kell kaparitani az oroszoktól. Ez magyarázza meg azt a szó-tornászatot, amit Acheson külügyminiszter és Jessup nagykövet Párisban az Egyesült Nemzetek gyűlésén véghezvittek, amikor egy szusz­ra visszautasították az oroszok azon vádját, hogy mi a “füg­göny” mögött forradalmat élesz­tünk. Az üyen beszéd teljesen ellen­téte az igazságnak, mert amig nem tudunk megegyezni a le­fegyverzésre, addig persze hogy élesztjük az orosz-ellenes láza­dást. De ez a beszéd már propa­ganda és ilyesmit már amerikai részről nem szabad mondani. hazugságok kitalálása, amelyet nagy szorgalommal folytat. Drew Pearsont is beugratta a nevekkel és dátumokkal valószí­nűsített hazugságaival. Fábián ur abból él, hogy a nácik annak idején koncentrációs táborba zárták, de azzal nem dicsekszik, hogy ott a hitsorsosait beáruló spiclije “kapo”-ja volt a nácik­nak és jól tudja azt is, hogy ha kedve kerekedne Izraelbe elláto­gatni, ott azért bíróság elé len­ne állítva, ha volt társai agyon nem vernék megelőzőleg.. Itt is folytatja ezt a foglal­kozását és szorgalmasan jelent- get az amerikai hatóságok felé. Többek között Göndör Ferencet és közelebbi munkatársait is fel­jelentette, mint “kommunistá­kat” és ezt, valamint volt dol­gait'ismételten megírta Göndör a lapjában Az Emberben. Ez a Fábián, Pearson hazug­ságait már feltálalta az ameri­kai lapokhoz irt levelében. Ott a kutya se vette észre, ezért volt szükség arra, hogy ezeket Pearson helyezze ej, de a bűze megmutatja, hogy Fábián ka- kuktojásai. Geréb munkástárs nem isme­ri Dr. Weü követet és a felesé­gét, én ismerem, hosszú évtize­dekre visszamenőleg és tudom, hogy a fábiánoknak minden oka meg van arra, hogy gyűlöl­jék, de a magyar népnek még nagyobb oka van arra, hogy a bizalmukat belehelyezzék abba a nagyszerű emberpárba, kik mint orvosok, emberek és a munkásosztály felszabaditási küzdelmének bátor, áldozatkész harcosai is kiválóak, kiknek még a cipőjük sarkáig sem ér­nek fel a fábiánbélák. ELTEMETTÉK Az amerikai haladó elemek és az egész vüág felháborodása ar­ra kényszeritette a kormányza­tot, hogy nyomást gyakorolja­nak az arizonai hatóságokra és igy végre Thomas Reed hősi ha­lált halt néger közkatona, 7 hét után végre megpihenhet a hazai földben, amelyet túl jónak talál­tak arra, hogy egy sötét börü katona temetkezési helye le­gyen. Thomas Reedet eltemették, de nem temethették el vele azt a felháborodást, amelyet ez a halottgyalázás és faji gyűlölet kiváltott a világ gondolkodni tudó emberei között. Nem ho- mályosithatja el azt a szégyen­letes eljárást, amely a szines- bőrü emberek előtt méltó meg­világításba helyezte az ameri­kai demokráciát. De itt az elnöki intézkedés is elmaradt, nem rendelte el, hogy a hősi halottat az arlingtoni te­metőbe helyezzék örök nyuga­lomra, mint amikor legutóbb ugyan ezt a halottgyalázást egy indiánnal követték el. Persze most csak egy négerről volt szó. Sok szinesbőrü amerikainak, üyen eljárások mutatják meg, hogy ott Koreába nem a sza­badságot, Amerika biztonságát, hanem a nagytőke befektetéseit és a háború haszonélvezőinek, a nagy profitját védik. De feltűnő jelenség az, hogy a fehérek és főleg a nem beván­dorlók között is mind többen látják ezt. Ez megnyilvánul ab­ban, hogy az elmúlt hetekben több apa visszaküldte az elnök­nek az elesett fia részére kül­dött kitüntetéseket és a kisérő leveleik mutatják, hogy tisztá­ban vannak azzal, miért kellett ifjú gyermekeiknek az életét feláldozniok. Ez annál is feltű­nőbb, mert a második világhá­ború idején egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Ez is egyik re­ménykedő jelenség, hogy már talán Amerika népe is fel fog sorakozni az ellen, hogy ezt az országot azok vigyék a kataszt­rófa felé, akik abból profitál­nak. FIÓK BOSZORKÁNY­ÜLDÖZÉS A háborús hisztéria ébrentar­tására nagyon alkalmasnak tartják a vörös mumussal va­ló ijesztgetést. Most már nem elégszenek meg azzal, hogy a kongresszus szabadította Ame­rika népére az “Amerika ellenes tevékenységet” vizsgáló bizott­ságot, amelynek az üldözései el­len senki sincs biztonságban, hanem helyi boszorkányüldöző bizottságokat alakítanak váro­sok és egyes államok. így a múlt évben Ohio állam alakította meg a maga bizottságát, szava­zott, egy csomó pénzt a költsé­gekre és most megindult a haj­sza a “vörösök” ellen. Ebbe a meghatározásba beleszoritanak mindenkit, akinek más vélemé­nye mer lenni, mint a hivatalos uraknak, tisztességes szakszer­vezeti vezetők, kik nem viszik vásárra a tagságuk érdekeit. Minden sztrájktörő, fasiszta, hivatásos spicli fel fog vonulni, hogy denunciáljon már annál is inkább, mert pénzt sejtenek eb­ben a racketben. Jellemző a vádakra és vádas- kodókra, hogy milyen ostoba és gyerekes vádakat koholnak és hogy a bizottság mit tart Ame­rika ellenesnek. A volt Wallace féle Progresszive ' Párt ellen, azon az alapon folyik a vizsgá­lat, hogy “követeli a megegye­zést a koreai háborúban,” hogy ne háborúval, hanem megegye­zéssel oldják meg a hatalmak közötti ellentéteket és hogy az atombomba használatát tiltsák el. Ezen az alapon már a fő-bo­szorkány üldözők hajszát indí­tottak DuBois neves néger pro­fesszor ellen, pörbe is fogták, de a bíróság felmentette, most ilyen alapon akar az ohio bizott­ság hajszát indítani mindenki ellen, aki nem hive az országot csődbe vivő fegyverkezésnek. Aki félti az országot és az em­beriséget egy atombombás vi­lágháborútól, amely esetleg mil­lió és millió amerikai asszony, gyermek és nagy ipari városok pusztulását jelentené. Eljön az az idő, hogy Ameri­ka szégyenkezve fog visszaem­lékezni erre az időre, amikor ilyen durván sértették meg az emberi jogokat, a gondolkozás szabadságát, ebben az ország­ban. AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG Párisba a Nemzetek Szövetsé­gének az ülésén, hetek óta foly­nak a viták a fegyverkezés kér­déséről. A két szemben álló fél, külön javaslatot terjesztett elő. Amerika javaslata egy bizott­ság, amelynek joga van meg­vizsgálni mindent és mindenütt és azután javaslatot tesz arra, hogy mi történjen az atombom­bával, melyik országnak meny­nyi katonája, fegyvere, stb. le­het. Egy bizottság határozná meg az atomenergia békés cé­lokra való felhasználásának a jogát is. A Szovjet javaslat, az atom­bomba azonnaü eltiltását, ennek szigorú ellenőrzését és a megle­vő hadseregek és hadifelszerelé­sek egy harmadával váló csök­kentését akarja. A többség Amerika javasla­tát fogadta el, amelyet a Szov­jet ellenez, mert a bizottság túl­nyomó többségét Amerika és a szövetségesei alkotják. így nem remélhet attól pártatlan eljá­rást, nincs semmi garanciája arra, ha felfedte a bizottság előtt az atomgyártásának a tit­kait, hogy megtörténik-e az atombomba eltiltása s nem haj­landó beleszólást engedni az atom energia békés felhaszná­lását illetőleg. Úgy látszott, hogy az elfoga­dott javaslatnak a sorsa nem lesz más, mint eggyel szaporod­ni fogja végre nem hajtható ha­tározatok száma. SZTÁLIN JAVASLATA Az elmúlt napokban az egyik Szovjet delegátus, meglepetés szerűen egy uj javaslatot ter­jesztett elő, amelyről kijelentet­te, hogy azt Sztálin fogalmazta meg és az ő javaslatára utasí­totta a Szovjet delegátusokat a Szovjet elnöki tanácsa, annak az előterjesztésére. Sztálin javaslata, az atom­bomba használatának az eltiltá­sával egyidejűleg egy bizottság felállítását javasolja, amelynek korlátlan joga volqa imnden or­szág legszigorúbb ellenőrzésére. A Szovjet lemond egy ilyen bi­zottságban a vétó jogáról és a maga részéről garantálja a kor­látlan ellenőrzési jogot, de ra­gaszkodik ahoz, hogy joga le­gyen minden országnak, tehát a szovjetnek is, hogy az atom energiát a termelés céljaira fel­használja. Meglepetés volt ez a javaslat, mert az első eset, hogy a Szov­jet egy ilyen bizottságnak, amelynek tagjai túlnyomó több­ségbe ellenfeleiből, kapitalista országok megbizottaiból állna, korlátlan ellenőrzési jogot ad. A Szovjet javaslatot az or­szágok többsége kedvezően fo­gadta és úgy látta, hogy alkal­mas arra, hogy a tűrhetetlen nemzetközi feszültséget enyhít­se és módot ad a békés meg­egyezésre. Minden Amerika ál­láspontjától függ, egyenlőre még hivatalos állásfoglalás nem történt, de félő az, hogy a dip­lomáciai mellé fogásokkal eltün­tetik ezt az észszerű, békés szándékú javaslatot, amely után viszont a közeli megegye­zésnek a lehetőségei mélypont­ra esnek le és az őrült fegyver­kezés, amely megnyomorítsa az egész világot, csak fokozódni fog mindaddig, mig a nagy ka­tasztrófa rá nem zudul az embe­riségre. Ha Amerikában a közvéle­mény megnyilvánulásnak lehe-

Next

/
Thumbnails
Contents